Az ellenzéki előválasztás most már tényleg jobb, mint a Flúgos futam
Szerző:
Pintér Bence
Ha a Fidesz elindítaná Borbás Marcsit, a Jobbik Havas Henriket, aztán valaki előrántaná a kalapjából még Friderikusz Sándort is, akkor az előválasztás lehetne az évtized legviccesebb politikai eseménye.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Pár napja még azt hittem, hogy a legjobb, Kálmán Olgához kötődő nyári esemény az lesz, hogy az ATV és a Hír TV egykori műsorvezetője készített egy interjúkötetet Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármesterrel, mely produktum már tényleg csak akkor lehetett volna jobb, ha esetleg Nagy Blanka készíti hozzá a fotókat.
Pár hete még azt is hittük, hogy a budapesti ellenzéki előválasztás egy közepesen érdekes küzdelem lesz az MSZP-Párbeszéd legtehetségesebb politikusa, Karácsony Gergely – akinek a tehetsége leginkább abban áll, hogy valahogy minden tehetség nélkül és minimális teljesítmény mellett eljutott idáig – és Puzsér Róbert megmondóember között.
Ehhez képest jelen pillanatban Kálmán Olga a Demokratikus Koalíció által támogatott főpolgármester-jelölt, Puzsér és Karácsony alól az EP-választás kilőtt pár lovat, és a Momentum is saját jelölttel nevezett a versenyre.
Mindenki megőrült, de ez már senkit sem zavar
Nem nehéz a magyarországi ellenzéki táborról mostanra, 2019 nyarának elejére megállapítani, hogy tényleg majdnem mindenki megőrült legalább egy kicsit, ami végső soron egyáltalán nem nagy meglepetés abban az országban, ami leginkább egy abszurd drámára emlékeztet 2006, de legkésőbb 2015 óta.
Ami pozitívum, hogy a pártok mostanra legalább keblükre ölelték ezt az őrületet, és nem a választás előtt egy héttel, élesben próbálnak prezentálni valami legalább látszólag életképes megoldást a választóiknak,
hanem megpróbálják lemeccselni úgy, hogy legyen valami demokratikus háttere, ráadásul teljesen eltérő stratégiákkal vágnak neki a dolognak.
+ Az MSZP-Párbeszéd biztosra ment, finoman parkolópályára állította Horváth Csabát, majd előkapta a mindenre alkalmas (alkalmatlan) Karácsony Gergelyt, mert őt szeretik a nagymamák valami rejtélyes okból, hogy íme, tessék: itt a fiatal, városvezetői tapasztalattal, Fidesz-MSZP-mutyik esetén megfelelő félrenézőképességgel rendelkező versenyzőnk, aki a pragmatizmusban, ha kell, a zsidólistázás akceptálásáig is el tud menni!
+ Az LMP és a Jobbik bedobta a törölközőt, mondván, hogy ha már úgyis elindul a Puzsér, álljunk be mögé, legalább van valami programja, aztán inkább álljunk ki mögüle, biztos ami biztos; esetleg még az LMP etikai bizottsága is ülésezzen az ügyben.
+ A DK és a Momentum az EP-választás előtt szintén biztosra ment, előbbi beállt Karácsony mögé, hiszen szeretik a nagymamák, utóbbi pedig eredetileg nem élt az óriási lehetőséggel, hogy saját jelöltet állítson, azt mondta, beáll az előválasztás győztese mögé. (Bár majdnem Veiszer Alinda lett a jelöltjük, és lássuk be, mennyivel szórakoztatóbb lenne a névsor most!) Aztán az EP-választás ugye felborított minden számítást, és a Momentum is előállt egy jelölttel – egy választók számára ismeretlen, de kedvelhetőnek kinéző fickóval –, Gyurcsány Ferenc pedig először bejelentette, hogy ugyan, nem változik itt semmi, majd pedig – szinte csak a vicc kedvéért, gondolhatnánk –, mégis bedobtak egy jelöltet, Kálmán Olgát, aki áprilisban kizárta, hogy indulna a főpolgármesteri székért.
Eközben az elkötelezett, hisztérikus ellenzéki választókat egyáltalán nem érdekli ez az egész, a mai napig kitartó összefogáselleneseket és a tiszteletreméltó Gyurcsány-fóbiásokat leszámítva gyakorlatilag már egy szobanövényre is leszavaznának, ha ő Az Egyetlen Közös Jelölt,
és bárki meglincselnek virtuálisan, aki a legkisebb kétségét is kifejezi azzal kapcsolatban, hogy ennek az egésznek van-e bármi értelme – mármint egy olyan univerzumban, ahol nem a Fideszt kell legyőzni minden áron, hanem egy város jövőjét kell elképzelni.
Legalább van valami izgalom
A tavalyi országgyűlési választás legnagyobb tragédiája az volt, hogy semmiféle mozgást nem indított el (no jó, az LMP harakirijén kívül), hiszen az arányok nagyrészt hasonlóan alakultak, mint négy évvel ezelőtt.
Az EP-választás meglepő eredménye azonban végre mozgásba hozta a dolgokat az ellenzéki oldalon,
a mozgás pedig nagyon jó dolog a politikában, még akkor is, ha az előválasztási verseny jelenleg leginkább a Flúgos futam nevű klasszikus rajzfilmre emlékeztet.
Akkor lehetne még jobb, ha a Jobbik végül elindítaná Havas Henriket vagy Csintalan Sándort, az LMP meg mondjuk Friderikusz Sándort, mer' miért ne, a Liberálisok D. Tóth Krisztát, és a Fidesz végül lecserélné Tarlóst Borbás Marcsira. Öt év múlva pedig jöhetne az új kör a konkrét valóságshow-celebekkel: Alekosszal, VV Akárkivel és Pumped Gabóval. De ekkorát azért nem merek álmodni.
Olvasnál még Pintér Bencétől? Ide kell kattintani!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
