+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szoboszlay György Csaba
2019. június 3. hétfő, 17:14
Az ellenzéknek – főleg a nemzeti összetartozás napja előtt – azzal kéne foglalkoznia, hogy a cigányság leszakadásának okát, az ország egzisztenciális és értékrendbeli töredezettségét és a fenntarthatatlan társadalmi, gazdasági szisztémákat tudatosítsa. Ehelyett a rasszista felvonulásokon pörögnek, amelyek azonban csak tünetei a problémáknak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Törökszentmiklós tanulságai” címmel jelent meg egy héttel ezelőtt a HVG online változatában Horváth Aladártól egy írás, amelyben többek között az új „öntudatos roma fiatalság” színre léptét, a „náci” provokátorokkal szembeni erőteljes erkölcsi kiállását üdvözölte a szerző. Az alábbiakban nem a Horváth Aladár megállapításaival való vita szándékával, de azokhoz kapcsolódva szeretnék röviden szót ejteni saját benyomásaimról és mindenekelőtt hiányérzetemről.

 

Ahogy a Fidesszel kapcsolatban jogosan szokták megfogalmazni azt a kritikát, hogy „helyesen érzékeli a határokon átívelő migráció jelentette problémát, de rossz megoldásokat kínál rá”, úgy általában a balliberális címkével ellátott ellenzékről is elmondható, hogy nem képes megfelelő válaszokkal szolgálni a hazai cigányságot sújtó kihívásokra. Rossz irányból közelít hozzájuk, ezért rosszul is ragadja meg azokat. Jól példázza ezt a Mi Hazánk törökszentmiklósi demonstrációjára adott reakciója.

 

Május 21-én a balliberális ellenzéknek a Sermer Ádámtól Kunhalmi Ágnesen, Korózs Lajoson át a Momentum vezérkaráig és az újabban szintén lilába öltözött Szél Bernadettig ívelő teljes spektruma megjelent Törökszentmiklóson, azért, hogy a főút túloldalán, a Kossuth téren gyülekező „Hazánk-fiai” és a közvélemény számára egyértelmű üzenetet küldjenek: a magyarországi romák nyomorúságának első számú okát a rendszerváltás óta ciklikusan erőre kapó, valóban tolerálhatatlan rasszista uszításokban, a kirekesztésükre, vagy éppen megsemmisítésükre irányuló nyílt törekvésekben látják.

 

Erre lehet legalábbis abból következtetni, hogy ugyanezen politikusok, a „demokratikus jogállam hívei” nem túl sűrűn szoktak felbukkanni (még kampányfinisben sem, nemhogy a dolgos hétköznapokon) mondjuk Tiszavasvári cigánytelepein, vagy Szabolcs, Borsod, Nógrád nagy számban romák lakta falvainak reményvesztett utcáin szélcsendes időkben: vagyis akkor, amikor a radikális szélsőjobb éppen nem akciózik ugyanezeken a helyeken.

 

Ha a „nácik” nem vonulnak, nem vonulnak ők sem. (Pedig lenne hova és miért.)

 

És megszólalásaikban nem igazán szokták felidézni a hazai cigányság számottevő részének évszázados integrálatlanságát: azt, hogy a mindenkori magyar állam általában még kísérletet sem tett több százezer honfitársunknak a nemzet testébe való beillesztéséért, s amikor igen, akkor hatalmi szóval, egyoldalú, ezért óhatatlanul relatív eredményekre vezető módon került rá sor.

 

Hallgatnak arról, hogy a roma lakosság problémáit a rendszerváltást követően színre lépett politikai elit következetesen csak tologatta maga előtt, alibimegoldásokkal operált, egymásra mutogatott, lehetővé téve mindenkori radikálisaink számára, hogy ezeket a problémákat „cigánykérdés” fantázianév alatt tálalják fel fogyasztásra a társadalom számára – mint tudjuk, nem teljesen sikertelenül. Vagy arról, hogy a cigányok a mindenféle választások üveggyöngyökért megvehető „rejtett erőforrásaiként” szolgálják (ki) rendre a fejük fölött egyébként átnéző hatalom érdekeit.

 

Mindezekről egy szó nem hangzott el a kamerák előtt május 21-én Törökszentmiklóson az ellentüntetők szájából.

 

S, bár a helyi roma közösség kétségtelenül nagyra értékelte az ellenzéki politikusok náluk tett látogatását, jómagam erősen földre szegezett tekintettel és kérdőjelek sokaságával hagytam el a várost aznap este.

 

A Fideszre való utalással kezdtem gondolatmenetemet, zárásképp is hozzá kanyarodom vissza. A kormánypárt nemzetpolitikai kommunikációjának meghatározó részét képezi az oszthatatlan magyar nemzetre való hivatkozás, a határokon átnyúló magyarság horizontális egyesítésére irányuló törekvés hangsúlyozása. Ezen a kommunikációs terepen a Fidesz akadálytalan pályán mozoghat, ellenzéki versenytársaktól nem zavartatva.

 

Eközben a (nevezzük így) vertikális, vagyis a határokon belüli, erősen szegmentált magyar társadalom valamennyi rétegét átfogó nemzetegyesítésre nem hogy semmilyen kísérletet nem tett eddig a kormánypárt, de újabb és újabb törésvonalakat generált a nemzettesten belül. A végzetesen leszakadt, árokpartra lökött (mert tudjuk, az út mellett nem hagynak senkit) milliós tömegnek pedig meghatározó részét képezi a cigányság. Az ország egzisztenciális, kulturális, értékrendbeli töredezettsége közös problémánkat jelenti, amely hamarosan mindannyiunk fejére fog rászakadni, ha nem leszünk képesek a megoldás irányába lépni.

 

Ennek tudatosítása az ellenzék dolga, mert a kormánypárt nem fogja ezt a munkát elvégezni helyette.

 

Ehhez viszont az kell, hogy a közvélemény figyelmét a megfelelő irányba fókuszálja: az egyre kevésbé fenntarthatónak bizonyuló társadalmi-gazdasági szisztémára, nem pedig a rendszer válságának egyik tünetét jelentő rasszistákra. 

 

Június 4-re, a Nemzeti Összetartozás Napjára készülünk. Emlékeztessen ez a nap mindnyájunkat, hogy van feladata és felelőssége a „demokratikus jogállam híveinek”. Fel kell ismernünk, hogy a magyar nemzet nemcsak határokon, de társadalmi rétegeken átnyúlóan is egyesítésre vár, ha meg akarjuk nyerni a huszonegyedik századot az eltékozolt huszadik után.

 

Hogy ezt ne feledjük,

 

gyakrabban kellene felkeresnünk Törökszentmiklóst: nemcsak választások előtt, hanem azokon a bizonyos „szélcsendes” hétköznapokon is.

 

A szerző történész, az LMP nyíregyházi politikusa. Azért az Azonnali közli a választ, nem pedig a HVG, mert a szerző szerint ott nem reagáltak a válaszcikkére.

 

NYITÓKÉP: Farkas Eszter

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Már a képmegosztónál is belátták, rettentő káros a fiatalok testképére, ha az arcukba nyomják a pénzért megvásárolható szépülést.

Az Ireland Simpsons Fans csoport saját pártjának tényleg egy fánk lesz a logója, de amúgy nagyon úgy tűnik, nem egy új viccpárt lesz az ISF Party.

Százezer ember vonult végig New York pénzügyi negyedén, hogy aztán meghallgassa a svéd klímaaktivistát. Az Azonnali ott volt, és hoztunk nektek képeket!

Németország eddigi legnagyobb klímatüntetéseit rendezték ma meg. Az Azonnali ott volt, és megmutatja nektek a legjobb transzparenseket!

A Szabadságpárt gyorsan szeretne szalonképesebbé válni, hogy újra elfogadható koalíciós partner lehessen a Kurz-féle Néppárt számára.

A hét kérdése

A szélsőjobb által is oly sokat emlegetett európai életmód védelme névvel ellátott biztosi portfóliót sokan betámadták. Ha rajtad múlik, mire neveznéd át?

Azért ide elnéznénk

Ezen három dolog kombinációja lesz szeptember 27-29 között, naná, hogy Szentendrén.

Milyen volt az erdélyi Magyar Autonóm Tartomány? Szeptember 27-én a Kutatók éjszakáján szó lesz róla.

Neoliberálisok, posztmarxisták, populisták vagy konzervatívok legyenek? Schiffer és Lányi megmondja. Szeptember 27.

Szeptember 28-án végig lehet kóstolni egy csomó gőzgombócot. Mellé koncertek.

Újra az irodalom és könyvkultúra központja lesz négy napra a Várkert Bazár október 10-től.

Ezt is szerettétek

Mennyire kapják meg a mindennapi szexizmust azok a lányok, akik bevallottan azzal akarnak érvényesülni, hogy jól néznek ki?

Kik azok, akikről első ránézésre nem mondaná meg az ember, hogy hosszú évek óta fideszesek? Összeszedtük!

Kárpátaljáról viszont mentőt fizetnek a magyarok a határig, hogy eljussanak a rossznak tartott magyar egészségügybe. Mutatjuk, miért.

Mutatunk pár jó társasjátékot, amiben tényleg kell gondolkodni, és nem is feltétlenül a többiek kisemmizése vagy kiiktatása a cél. Azonnali-lista!

Twitter megosztás Google+ megosztás