Az év, amikor kétszer volt búcsú Csíksomlyón

Kevesebb ének és szakadó eső kísérte a pápai misét Csíksomlyón, ahol olyan prédikációt mondott Ferenc pápa, amilyet talán nem annyira vártak a székelyek, de amilyenre szükségük volt. A gyulafehérvári érsek székelyesen köszönte meg a pápa szentbeszédét, amiben a galamb szelídsége mellől elfelejtődött a kígyó okossága. Elmeséljük, és fotókon is mutatjuk, milyen volt a csíksomlyói pápai mise egy héttel a pünkösdi búcsú előtt.

Hajnali hat van, csörög az óra. Pár órát sikerült aludni. Sokunk számára különbség van ma már itthon és otthon között, és az a különbség több száz kilométerben mérhető. De vándor székely hazatalál, akkor is, ha több mint tíz órát kell utaznia ezért, és éjjel háromra éri el csak a (székelyföldi) ágyát. Sebaj, segít a rutin, a kéz magától mozdul és ragadja magához a hátizsákot, az esernyő is kéznél van, elvégre búcsú lenne, és nincs csíksomlyói búcsú esernyő nélkül. Akkor sem, ha ragyogó napsütés van, márpedig most nem ragyog semmi, napok óta szakad az eső. Sárga riasztások, áradások és most is olyan egyenletes ütemben jön az áldás, mintha soha nem szándékozna ezt már abbahagyni.

Most nincsenek egyházi lobogók, nem szólnak a csengettyűk, mint a pünkösdi búcsún, és ének is ritkán hangzik fel, de most is táblák jelzik, hogy míg egyes csoportok az alig pár kilométerre lévő Fitódból jöttek, addig mások Debrecenből vagy a sokkal távolabbi Székesfehérvárról.

Aki türelmetlenebb, az a felvezető kavicsos utat elhagyva nekivág a mezőnek és lassan mindenki felér a Csíksomlyói hegy nyergébe. Itt derül ki, hogy fölösleges volt a szigorúnak bejelentett biztonsági ellenőrzés miatti aggodalom, már nem nézi senki a regisztrációs jegyeket. A szektorok nagyjából megteltek, és a csúszós terep az egyetlen akadály, nem a beengedőkapu. De akad olyan is, aki feladja. Fölfele menet egy román csoport jön szembe, ők már nem bírták tovább a szakadó esőt és a reggel héttől tartó vizes várakozásban teljesen átfagytak. „Köd van, alig lehet pár méterre látni” – mondják talán saját maguk igazolására is.

A borongós, ködpárás hegyen a pápára várva az jutott eszünkbe, hogy hányszor fantáziáltunk már arról, mint valami valószerűtlen és teljesen lehetetlen dologról, hogy milyen lenne az, ha egyszer maga a katolikus egyház feje lenne együtt velünk ezen hegyen. Ekkor a domb alján fekete autók fordulnak rá az útra és minden szem a kivetítőkre szegeződik. Hamar alábbhagy a lelkesedés: kiderül, hogy ez még nem az, amire lélegzetvisszafojtva várunk, ez „csak” Románia miniszterelnöke.

Voltak már Csíksomlyón nagy egyházi méltóságok, de sosem ez volt a lényeg

Aztán végre feltűnt a fehér autó és benne Ferenc pápa. Szürreális volt. Ezerszer láttuk már, ahogy autóból mosolyog és integet. Mindig a tévében. Most is tévében látjuk, a kivetítőkön, de ott van körülötte az egész Somlyó-hegy, háttérben a Csíki-medencével és a Hargitával. A fenyveseinkkel, az esőnkkel, a ködünkkel, a Kis Somlyó dombbal, a Hármashalom-oltárunkkal és az összes zarándoklati emlékünkkel erről a helyről.

Csíksomlyón fordultak már meg magas rangú egyházi méltóságok. De igazából soha nem volt fontos az egyházi rangjuk. Csíksomlyóra Szűz Máriával jönnek találkozni az emberek. A közös imáért jönnek, az együtt virrasztásért a templomban, az énekekért, a Kálvária-út hajnali imádságos megmászásáért. Azért jönnek, hogy várják a Szentlelket és a moldvai csángó asszonyokkal együtt imádkozva a Napba nézzenek a Szentlélek megpillantását remélve.

A környék embere számára és a Moldvából magyar nyelvű imáért és miséért ide zarándokló számára nincs számottevő különbség az egyházi rangokban. Kapcsolatához a szenttel papra van szüksége és számára teljesen mindegy, hogy azt a szerepet milyen rangú pap tölti be.

A pápa személyében sem annyira a hierarchiában betöltött helye volt az, ami megérintette a jelenlévőket, hanem közelsége a szenthez és mindahhoz, amit maga a zarándokhely is jelent, és amiből a zarándokok erőt kívánnak meríteni.

A pápával való találkozás ezen a helyszínen épp annak a szakrálisnak az elérése volt, aminek a kereséséről maga a búcsú is szól.

Nem éppen ezt a szentbeszédet vártuk, de erre volt szükségünk

Sokan várták a Szentatya beszédét vegyes érzelmekkel. A közelmúlt eseményeinek, a migrációs válságnak nem csak politikai, hanem erkölcsi vetülete is van, és nem lehet úgy szólni az egyikről, hogy az ne lenne hatással a másikra, márpedig ebben a kérdésben az erkölcsi és a politikai szempontokat nem mindig lehet összhangba hozni egymással. Ha arra nem is kellett számítani, hogy migrációról lesz majd szó a szentbeszédben, az világos volt, hogy a kisebbségi lét már önmagában is politikai ügy, amire elkerülhetetlen, hogy ne legyen hatással bármilyen erkölcsi útmutató.

A Szentatya olaszul felcsendülő beszédével szinte egy időben lehetett látni, ahogy a Mára Rádiót hallgató hívek felhangosítják mobiltelefonjaikat, hogy jobban hallják a magyar szinkrontolmácsolást. De még a szentbeszéd magyar változatának a felolvasása előtt,

Az is világos volt, hogy az erőviszonyokból adódó lehetőségekkel és kockázatokkal is tisztában van és érezhető volt, hogy a pápai üzenetet ezek számításba vételével fogalmazta meg.

Egy jól átgondolt, a zarándoklás jelentéséről, a sérelmeken való túllépés és a jövőbe tekintés fontosságáról meg az egymáshoz való közeledésről szóló prédikáció hangzott el a csíksomlyói nyeregben. Szó esett benne mindenről, ami hit és erkölcs dolgában jó, üdvös és hasznos. Bár nem az az üzenet volt talán ez, amelyet reméltünk, hanem inkább az, amelyre szükségünk volt, még azok is jól fogadták a pápa beszédét, akik hajlamosabbak kritikus hangot megütni, mikor róla beszélnek.

 „Legyünk galambok, legyünk szelídek, mint a galambok!” Ezt mondja a pápa, és még a beszéd vége felé érve sem említette egyszer sem azt a szót, hogy katolikus. Vallás helyett csak hitről beszélt a pápa, nemzet helyett csak népről, ami egy erős buzdítás és a helyes útvonal erőteljes kijelölése, de talán hiányérzetet is kelt az üzenet teljességét illetően.

Máté evangéliumában is van arra buzdítás, hogy legyünk szelídek, mint a galambok, de kiegyensúlyozottabbnak tűnik úgy a felszólítás, hogy egy másik, kevésbé kedves állat tulajdonságának fontosságára is felhívja a figyelmet. „Elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!” (Mt 10,16)

A fogadalmi kereszt feliratában rögzített fohász teljesüléséhez mely szerint „Isten! Tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben” valószínűleg szükségünk lesz a kígyó okosságára ugyanúgy, mint a galamb szelídségére.

A végére egy székelyes köszönetnyilvánítás

A szentmise végén Ferenc pápa elhelyezte az ajándékul hozott aranyrózsát a csíksomlyói kegyszobor lábánál, és Jakubinyi Görgy gyulafehérvári érsek köszönetet mondva megszólalt.

Elhangzott benne, hogy Erdélyben vagyunk, a katolikus hívők többsége magyar, és a székelyek zarándoklata az őseik hitében való megmaradásról szól. Két alkalommal szakította meg taps a köszönetnyilvánítást, és a pápa éles pillantással nyugtázta, hogy a magyarok említése utáni taps hossza meghaladta az illendőség által megköveteltet, ha nem is érte el azt a hosszúságot, ami már csendes lázadás.

Az egész pápalátogatást jelentős médiafelhajtás előzte meg, a román társadalom egy része abszurd és teljesen irreális félelmeinek adott hangot. Gheorghe Funar, Kolozsvár nacionalizmusáról ismert egykori polgármestere burleszk szintű tombolásban kelt ki a pápa látogatása ellen Bukarestben, ortodox pópákkal körülvéve egy általuk szervezett tüntetésen Erdély elszakítását vizionálva. Ép ésszel teljesen felfoghatatlan félelmeket ébresztett a pápa székelyföldi látogatása egyes románokban, ami helyi szinten abban nyilvánult meg, hogy a csendőrség épületét majdnem teljesen beborították egy nemzeti színű, piros, sárga, kék lobogóval. A látványra „Ez milyen épület?” kérdéssel rácsodálkozó egyik magyarországi zarándok rögtön meg is tanulta, hogy mi a csavaros székely észjárás, mikor azt a választ kapta a székely atyafitól, hogy

Na, de sikeresen megtörtént a pápalátogatás, Erdélyt sem csatolta el senki és még a nap is kisütött! Így aztán összességében mindenki elégedett. Egy hét múlva meg újra búcsú, ezúttal a pünkösdi „rendes” búcsú, egyházi lobogókkal, énekkel, Napba nézéssel és mindennel, amivel immár 452 éve a zarándokok feltöltekeznek egy évre. A pápa következő látogatásáig, a következő ötszáz évre erre rendezkedünk be. 

FOTÓK: Gergely Előd Gellért