Miért jó a Momentumnak, ha beszáll a fővárosi előválasztásba?

Hogy az ellenzéki erők átrendeződése ténylegesen megtörténjen, a DK-nak és a Momentumnak aktívnak kell maradnia a következő hetekben, azaz benne kell lenni a hírekben. A főpolgármester-választás pedig azért jó, mert Kerpel-Fronius Gábor indulása nem jelent kockázatot az ellenzékre nézve.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A címben megfogalmazott kérdésre talán az lehetne a rövid válasz, hogy mert messze van még az „ellenzéki átrendeződés”. Mint az köztudott, az EP-választások „természete” (például másodrendű jellegük) miatt a szavazók más vagy egyéb motivációk alapján döntenek. Ilyenkor könnyebben választanak  a szimpátia vagy az érzelem alapján, értékelvűen, mintsem stratégiai jelleggel, mint egy olyan választás esetén, amelynek közvetlen hatása lehet a belpolitikára vagy a kormányzati szisztémára.

Ennek megfelelően azok a politikusok vagy kommentátorok, akik vasárnap után az ellenzéki erőviszonyok radikális megváltozásáról értekeztek, inkább várjanak meg kettő, de inkább három egymást követő havi pártpreferencia-kutatást – számolva a győzteshez húzással is –, hogy biztosak legyenek a dolgukban.

Előbbinek a nyári politikai uborkaszezon erősödéséig kampány utáni élesben kellene tartania Dobrev Klárát, a Momentumnak pedig leginkább a láthatóságának fenntartására szükséges ügyelnie. Másképpen: hogy „benne maradjon a hírekben”.

Ennek eszköze lehet a főpolgármesteri előválasztásba történő becsatlakozás. Nyilván a közösségi médiának vannak most olyan ellenzéki szigetei, amelyeken azt hangoztatják leginkább, hogy a „Momentum indulásával csak megosztja az ellenzéket”, illetve „minek, ha úgysem nyer”. Az ilyen kommentírók jellemzően nem vettek még részt nagyon se kampányban, se egy párt szervezésében. Nincs rosszabb, mint egy „nagy” siker után egy következő mérés alkalmával azt magyarázni egy politikusnak a stúdióban, hogy „ha átrendeződés van”, úgy miért billeg pártja továbbra is a küszöb környékén. Pedig magyarázat akadna bőven, de a politikus nem elemző, ki hinne neki? (Pláne ki hisz az elemzőknek?)

A pártnak magának  viszont néhány napnyi és több tucatnyi hírfolyam erejéig lehetőséget ad, hogy üzeneteit megerősítse a választókban, illetve a további potens szavazókban.

a Momentum, amennyire lehet, jelöltállításával fenntarthatja a gépezetet. Döntéshozóik politikai-szervezeti fiatalságuk ellenére is megérthették, hogy idővel aktív részesei lehetnek az ellenzéki átrendeződésnek, de ahhoz amennyire csak lehet, láthatónak kell maradniuk, folytatni a (digitális) adatbázis-építést, politikusaiknak előidézni azt, hogy beszélhessenek és beszéljenek róluk.

Ez utóbbi tekintetben a választás utáni hét is a Momentumról és a DK-ról szólt. Míg előbbi esetében tagjaik öröme, továbbá a mindenkori fiatalos párttal kapcsolatos mindenkori várakozások bejárták a nyilvánosságot, addig Dobrevék vélt vagy valós politikai dilemmája kapcsán, hogy a liberálisokhoz csatlakoznak, vagy maradnak a mérsékelt balos frakcióban, már „elindult az európai politikus” típusú tartalmak születtek a héten. Miközben az olvasóknak az MSZP-P /LMP e heti aktivitása kapcsán még mindig a vasárnap esti sajtótájékoztatóik „arcképcsarnoka” juthat eszébe,

Egyáltalán nem nagy ellenzéki probléma tehát, hogy – ha igaz – Kerpel-Fronius Gábor 52 éves cégvezető, a Momentum XIII. kerületi szervezetének elnöke személyében főpolgármester-jelölt jelöltet állít a párt az előválasztás során. Ez a pártszerű működés legtermészetesebb módja.

Viszont amennyiben Puzsér Róbertet meg is előzné a Momentum jelöltje, akkor is odébb lenne még az ellenzéki átrendeződés.

A szerző politikai elemző, az IDEA Intézet vezetője