Farage talán szereti Orbánt, de nem az én ízlésem! A Brexit Párt új EP-képviselője, Claire Fox az Azonnalinak

Szerző: Bakó Bea
2019.05.30. 07:18

A Nigel Farage-féle Brexit Párt a legnagyobb nyertese a brit EP-választásnak, amit mégis meg kellett tartani a brexit elhúzódása miatt. A párt manchesteri listájának éléről bejutott Claire Fox elmondja az Azonnalinak, miért haragszik az EU-ra, elégedett-e Theresa May lemondásával, miért hálás a britekkel folyton kekeckedő Michel Barnier főtárgyalónak, és miért nem bírja Orbán Viktort. Azt is megígéri: sem Nigel Farage, sem Matteo Salvini nem diktálhat neki az EP-ben. Nagyinterjú.

Farage talán szereti Orbánt, de nem az én ízlésem! A Brexit Párt új EP-képviselője, Claire Fox az Azonnalinak

Claire Fox a brit alterbalos szcéna egyik ismert arca, az Academy of Ideas nevű think tank igazgatója, sokáig a Forradalmi Kommunista Pártban töltött be szervező és aktivista szerepet. Sokan meglepődtek, mikor idén áprilisban bejelentette: a Nigel Farage-féle Brexit Párt listáján indul EP-képviselőnek. Körzetében, Manchesterben (és országosan is) nagyot nyert a Brexit Párt, így Fox EP-képviselő lesz. De mit akar pontosan csinálni az Európai Parlamentben, és meddig? Az Azonnalinak elmondja.

Az interjút eredetiben is közöltük, kattints ide az angol nyelvű verzióért (click here for the English version).

+++

Mire számít, mennyi ideig lesz EP-képviselő?

Nem túl sokáig, remélem. A határidő most október 31-e. Remélem, hogy addigra kilépünk. De mivel a brit establishment elszántan halogatja a kilépést, van egy olyan félelmem, hogy tovább fog húzódni az EP-mandátumom.

Mit tehet ön a brexitért EP-képviselőként? Hiszen most a brit parlamenten van a sor, hogy kitárgyaljon valamit, hogyan lehet erre ön hatással?

Nem azért indultunk el az EP-választáson, mert annyira jó helynek tartjuk az Európai Parlamentet. Arra szavaztunk, hogy elhagyjuk az EU-t, és nem gondoljuk, hogy az EP demokratikus testület lenne. Részben azért indultunk el ezen a választáson, hogy reményt adjunk azoknak az embereknek, akik úgy érezték, hogy a szavazatukat elárulták. És hogy pozitívan kezeljük ezt, mert könnyen a politikával szembeni általános cinizmusba fordulhat a csalódottság, ha az emberek úgy érzik, hogy a politika nem képviseli õket többé.

Nem igazán a brexit elérésérõl van szó, hanem hogy megmutassuk, hogy még mindig van támogatás a kilépéspárti szavazók körében, és hogy nyomás alá helyezzük a brit kormányt, akárkik is éppen azok. És megpróbáljuk ezeket az ügyeket egy szélesebb nemzetközi, európai platformon felvetni.

Én európainak tartom magam, csak EU-ellenes vagyok. Attól még, hogy EU-ellenes vagy, nem jelenti azt, hogy antieurópai is vagy. Semmi sem áll messzebb a valóságtól.

Mi a különbség Európa és az EU között?

Európa egy kontinens. Szolidáris vagyok Európával, vannak ott barátaim, szeretem Európát. Nem szeretem minden részét, de sok országot igen, és érdekel az európai politika – mindig is érdekelt, nemzetközi vagyok ilyen értelemben. EU-ellenes azért vagyok, mert az EU rátelepszik a tagállamokra, korlátozza a nemzeti szuverenitást. Ez aggályos, méghozzá a demokrácia szempontjából. Számomra ez mindig is a demokráciáról szólt. Ha egy olyan helyzetben vagy, ahol ráderőltettek egy szabályrendszert, ami felülír bármit, amit nemzeti hatáskörben eldöntenél, és ami egyes tagállamokat jobban érinti, mint másokat, akkor már eléggé eltávolodunk az elszámoltathatóságtól.

Gondolja, hogy sikerült ráijeszteniük a konzervatívokra? Boris Johnson már írt is egy önkritikus cikket a Daily Telegraph-ba az EP-választás másnapján arról, hogy nem tartották be az ígéreteiket.

A Brexit Pártnak van egy indirekt hatása a konzervatív párton belüli törésekre, mivel ők vannak kormányon, és megígérték, hogy véghezviszik a brexitet. Látják annak a veszélyét, hogy ha nem teszik ezt meg, a pártjuk összeomlik, mivel sok konzervatív a brexitre szavazott. De a Munkáspártra is hatással van mindez. A Munkáspárt mostanra mondhatni skizofrén párt lett. Nagyon erős támogatottsága van olyan emberek körében, akik az EU-ban akarnak maradni.

Viszont a hagyományos szavazóik, a munkások nagy arányban a kilépésre szavaztak. Ők elcsüggedtek amiatt, ahogy a Munkáspárt viselkedett. Ebben az országban mindig is volt egy erős baloldali euroszkepticizmus, igazából a Munkáspárt vezéralakjai részéről. Ezt a hagyományt árulták el a referendumon. Szóval azt hiszem, a brexit végül is mindkét pártra nagy hatással lesz.

Elégedett, hogy Theresa May lemondott? 

Már rég le kellett volna mondania, de ez nem fogja megoldani a konzervatívok problémáját. A probléma sokkal mélyebb, mint a vezető személye.

Kinek kéne követnie őt a miniszterelnöki székben?

Fogalmam sincs. Én nem vagyok konzervatív, nem vagyok a pártban, nem érdekelnek az érintett személyek. Sokáig foglalkoztam újságírással és baloldali aktivizmussal, de miután a kilépésre szavaztunk, őszintén azt hittem, hogy a kormány segíteni fog nekünk, hogy kilépjünk az EU-ból. Ma már naivnak érzem magam. Őszintén sokkolt, hogy ignorálják a szavazókat. Ez az EP-választás pedig újra feltüzelte az egész dolgot.

Oké, nem foglalkozik a konzervatív vezetéssel. De az EU vezetésével csak foglalkoznia kell EP-képviselőként: azzal, hogy ki lesz a Bizottság és az Európai Tanács elnöke. Kik lehetnének a megfelelő személyek ezekre a pozíciókra a brexit szempontjából?

Nem érdekel, nem foglalkozom ezzel.

De ők szintén szerepet játszanak az egész brexitfolyamatban.

Nem számít. Számomra ez egy antidemokratikus intézményi felállás. Bárki is van pozícióban, még ha olyasvalaki is, aki megértőbb a brexittel kapcsolatban, nem ez a lényeg. A lényeg, hogy az Európai Uniónak nem áll érdekében, hogy hagyja az Egyesült Királyságot könnyen kilépni az EU-ból. Mindannyian tudjuk, hogy ha ez megtörténik, az lángra lobbanthatja az euroszkepticizmust más országokban is. Ez olyan, mint egy büntetés. Ha épp abban gondolkodnál, hogy elhagynád az EU-t, akkor ezt látva eszedbe jut: „Úristen, talán mégse kellene, mert nézd, mit csináltak a britekkel is.” De Nagy-Britannia a brexitre szavazott, a brit gazdaság túlélte, úgy tűnik, minden rendben van.

Nézze meg, mi történik Franciaországban a sárgamellényes mozgalommal. Az EU-párti Macron ráküldte a rendőrséget a tiltakozókra, és átlagos francia állampolgárokkal úgy bántak, mint a kutyákkal: mintha bűnözők vagy belső ellenségek lennének. Ezek a dolgok alig jelentek meg a médiában amúgy, mivel Macron européer, Európa megmentője. Szóval én szolidáris vagyok ezekkel az emberekkel.

Macronnak köszönhetően Michel Barnier-nak elég jó esélyei vannak, hogy a következő bizottsági elnök legyen. Brexit-főtárgyalóként viszont elég szigorú volt.

Sokan, akik annak idején arra szavaztak, hogy maradjunk az EU-ban, most támogatják a Brexit Pártot, méghozzá részben Barnier viselkedése miatt.

Akkor megköszönheti neki.

Köszönjük, Mr. Barnier!

Minden alkalommal, amikor kinyitják a szájukat, emberek, akik korábban azt hitték, hogy az EU egy szép, barátságos szervezet, hirtelen azt gondolják: „Mégis ki a francnak képzelitek magatokat? Nem beszélhettek így velünk!”

Kifejezetten antidemokratikusak voltak: azt állították, hogy a brit emberek hibáztak. Ez bizonytítja azt, ami a lényeg, hogy ők nem gondolják, hogy a nemzetállamoknak saját döntéseket kéne hozniuk. Én viszont azt gondolom! És nem azért gondolom ezt, mert nacionalista vagyok, hanem mert demokrata vagyok. Az egyetlen módja a demokratikus szavazásnak pedig manapság a nemzetállamok keretében történik. Ez nem olyan egyszerű, hogy „mi mind európaiak vagyunk”. A saját országodban kell megküzdened azzal, ami konkrétan a probléma. A biztosokat kinevezik, ami antidemokratikus, és nem is felelnek senkinek. Barnier megmutatta, mennyire antidemokratikus az EU, és emiatt az egész felállás miatt tulajdonképpen az se számítana, ha ő vezetné az EU-t.

Legyen akkor no deal brexit?

Igen. Most már arra a pontra jutottunk, ahol tulajdonképpen csak a no deal brexit van, mint lehetőség. Azért, mert három évet elvesztegettünk, és nem tárgyaltunk ki egy rendes dealt.

Nem arra szavaztak az emberek, hogy lépjünk ki és ne legyen deal. Mi azt hittük, hogy a kormány jó szándékkal kitárgyalja a megállapodást. Egyébként emiatt nem az EU-t hibáztatom, hanem a brit kormányt. Ők ugyanis nem tárgyaltak. Odamentek és azt mondták: „szörnyű dolog történt. A britek rosszul szavaztak. Mit tehetnénk?” Aztán kötöttek egy megállapodást az EU-val. De sosem tárgyaltak úgy, ahogy bármilyen komoly tárgyaló tenné, vagyis sosem mondták azt, hogy „ezt és ezt akarjuk, ezt fogjuk csinálni, viszontlátásra, hívjatok fel, ha akartok”.

Ha most tartanák meg a brexitnépszavazást, ugyanilyen igen-nem kérdésként tenné fel a kérdést, bővebb lehetőségek, preferenciák nélkül?

Úgy tették fel a kérdést, ahogy, alkotmányos módon. Én azt hiszem, hogy az emberek tudták, hogy mire szavaztak. Értették, ez teljesen tiszta volt. Az emberek a másik oldalon, a maradáspártiak felvázoltak minden lehetőséget. Azt mondták, ha a kilépésre szavazunk, akkor kilépünk a vámunióból és mindenből. És folyamatosan mondták ezt, egyfajta fenyegetésként: „értitek, hogy ha ezt megcsináljuk, akkor mindenhonnan kinn leszünk?” És az emberek azt mondták: „értjük, és mégis a kilépésre szavazunk.”

Szóval azt felvetheti, hogy tényleg ki kellett volna-e írni ezt a népszavazást, de az egy másik kérdés. De onnantól kezdve, hogy a brit kormány kiszervezte a döntést a népnek, azt mondta nekik egyenesen a szemükbe nézve, hogy „ez a legfontosabb szavazás, amin valaha részt vettél, ez egy generációra, életre szóló szavazás”, onnantól kezdve a kormány annyit tehet, hogy elfogadja ezt a döntést. Ezért annyira fontos, hogy ezt megvédjük.

Önt sokan támadták a kampányban az IRA-val kapcsolatos korábbi megértő megnyilatkozásai miatt, miszerint az íreknek joguk van bármilyen szükséges intézkedést megtenni a szabadságukért. Nincs meg a veszélye, hogy a brexit nyomán kiújuljon az északír konfliktus? Hiszen valahol lennie kell majd egy határnak: vagy az ír szigeten, vagy az Egyesült Királyságon belül, a tengeren.

Az akkori kijelentéseim sehogy sem kapcsolódnak ide. Amikor ez a kommentár megjelent egy magazinban, amit én támogattam, akkor aktív háború zajlott Észak-Írországban. Brit csapatok voltak ott.

És nincs meg a kockázat, hogy egy ilyen konfliktus kiújulhat a határ ügye miatt?

Nem, nem. Annak a háborúnak rég vége van, a vita tárgya pedig az ír nacionalisták szabadságjogainak a hiánya volt, és az, hogy brit csapatok bevonultak. Egy szörnyű konfliktus volt, rengeteg feszültséggel és áldozattal mindkét oldalon – nagyon bonyolult volt. Én meg antiimperialista vagyok. Nelson Mandelát is támogattam akkor, amikor még börtönben ülő terroristának számított. Most meg hős. A Good Friday megállapodás óta – amiről Észak-Írországban népszavazáson döntöttek, amit én elfogadtam – béke van, én pedig elégedett vagyok. Vége a történetnek.

Most pedig emberek akkorról, akik pusztán az EU kapcsán nem értenek velem egyet, megpróbálják felhasználni ezeket a 25 évvel ezelőtti kijelentéseket arra, hogy elhiteltelenítsék, amit a brexitről ma mondok. Ezt úgy hívják, hogy piszkos politizálás.

A kérdéséhez pedig annyit, hogy az ír határ ügye egy probléma, amit meg kell oldani, de nem olyan, ami megoldhatatlan. Még az ír kormány is – mikor úgy látták, hogy no deal brexit lesz – azt mondta, hogy nem fognak kemény határt tenni Észak-Írország felé. Az EU is azt mondta, hogy nincs erre szükség. Szóval attól tartok, hogy

az északír határ ügyét arra használják, hogy riogassák vele az embereket.

De ha no deal brexit lesz, akkor csak kell valahova egy rendes határ, nem?

Nem, nem lesz kemény határ. Vannak olyan módon kialakított határok – országok között, amik nincsenek is az EU-ban –, amik nem vezetnek soha az életünkben háborúhoz, nem? Ez nem egy lehetetlen feladat. Ezek a feszültségek nem léteznek többé, ma nagyon más a helyzet, mint akkor.

A kelet-európai vendégmunkásoknak haza kell menniük egy no deal brexit esetén?

Nem, egyáltalán nem. Ez soha nem erről szólt. A lényeg a bevándorlással és a szabad mozgással kapcsolatban az, hogy ki dönt arról, hogy ki lépheti át a határt. Vagyis, hogy számítanak-e a határok.

De ön nem ül a brit parlamentben, szóval nem tudja garantálni, hogy olyan döntés lesz, hogy maradhatnak.

Nem, nem tudok garantálni semmit, de ez egy demokratikus döntés lesz, amiben mindannyiunknak szerepe lesz.

Tehát önök döntenek, aztán majd meglátjuk...

Nem, nem. Kell, hogy ellenőrizni tudd a határaidat azért, hogy dönthess arról, ki lépheti át őket. Az EU elveszi a saját határaikról való demokratikus döntést a nemzetállamoktól. Ez már kérdés. A határoknak jelenteniük kell valamit. Én bevándorláspárti vagyok, de úgy gondolom, hogy demokratikusan kell eldönteni minden államban. Ők az EU-ban nagyon arrogánsak, mikor azt mondják: „mi fogjuk eldönteni, mi történik Nagy-Britanniában a határellenőrzéssel”. Ez feszültséget okozott három éve. Mióta a kilépésről döntöttünk, azóta már igazából nem téma. De ellenünk használták fel, azt akarták mondani, hogy aki a brexitre szavazott, az xenofób, rasszista.

Sok kelet-európai van itt, akik abszolút ellenzik az EU-t. Én olyan környéken élek, ami tele van kelet-európaiakkal, és odajönnek hozzám, és mondják, hogy „jól csináltátok a Brexit Párttal”. Magyarok, lengyelek, satöbbi.

Lengyelországban vagy Magyarországon sem gondolja mindenki, hogy az EU egy csodálatos hely. A brexit sosem arról szólt, hogy kirúgjuk a kelet-európai munkásokat. Ezt csak a másik oldal mondja, mert így úgy tűnünk, mintha szélsőjobboldali elmebetegek lennénk. Csakhogy ebből semmi nem igaz.

Nigel Farage mindig nagyon szép dolgokat mond Orbán Viktorról. Legutóbb például azt mondta róla, hogy ő Európa jövője. Mindenki egyetért vele ebben a Brexit Pártban?

Biztos hogy nem, én legalábbis biztosan nem. Én nagyon kritikus vagyok Orbán Viktorral szemben, de az is igaz, hogy ebben az országban Orbán Viktorról általában úgy beszélnek, mintha maga lenne az ördög. Ő egy demokratikusan megválasztott politikus. Én nem szavaznék rá. De akkor sem lehet ilyen arrogánsan hozzáállni. A magyar embereken múlik, hogy kit választanak meg. Olyan, mint Donald Trump: ki nem állhatom Trumpot, de elismerem, hogy demokratikusan megválasztották, és az a helyzet, hogy Hillary Clinton borzalmas ellenfél volt, ráadásul az amerikai demokraták nem tudtak még mindig jobb jelölttel előállni.

Ilyen a demokrácia. Nem mindig nyersz, gyakran veszítesz. Itt a konzervatívok vannak hatalmon: nem éppen a kedvenc pártom, de elfogadom, hogy a többiek mégis rájuk szavaztak. Ez így működik. A demokráciának pedig az az alternatívája, hogy egy autoriter rezsim dönti el, hogy mi az emberek legjobb érdeke.

Miért nem szavazna Orbánra?

Csak nem az én politikai stílusom. Én balliberális vagyok. Valószínűleg ő sem bírna engem.

Orbán régen liberális volt. Ön meg korábban egy kommunista pártban volt. Változnak az emberek.

Tudom. Nem akarom őt démonizálni. Csak azt mondom, hogy

Nigel Farage talán szereti Orbánt, de nekem nem az ízlésem. De nem értek egyet azzal, ahogy a brit média démonizálja.

Valaki azt mondta nekem mostanában: „Orbán Viktor ráküldte a rendőröket a tüntetőkre.” Én meg azt mondtam: „Igen, Macron is.” Erre a válasz: „Az teljesen más.” Macron minden héten ezt csinálja, de mivel EU-párti, úgy csinálnak, mintha meg se történne.

Be fog ülni valamelyik frakcióba az Európai Parlamentben, vagy független lesz?

Ez nehéz kérdés lesz. Az Európai Parlament úgy működik, hogy frakciók vannak, és gyanítom, hogy olyan emberekkel leszünk egy frakcióban, akiket nem szeretek.

Például a Salvini-féle frakcióban?

Isten tudja, lesznek tárgyalások. De nem számít, milyen frakcióban fogok ülni, saját magamként fogok szavazni.

És nem fogom hagyni, hogy akár Salvini, akár Farage megmondja, hogyan szavazzak.

Fog eszerint más kérdésekről is szavazni, nem csak a brexitről?

Ebben nagyon visszafogott vagyok. Ez az, ami problémás az Európai Parlamentben: a Bizottság küldi le, hogy miről lehet szavazni, nem vagy abban a helyzetben, hogy bármit is kezdeményezz. Ott leszek három vagy négy hónapig, lesznek bizottságok – engem érdekel az oktatás, a média, a művészetek. Talán odamegyek, beülök ezekbe a bizottságokba, megpróbálom ésszerűen csinálni. De nem fogom azzal hülyíteni magamat, hogy ez az a hely, ahol a változásokat elérik. Egy platformként fogom használni a lehetőséget, hogy vitát kezdeményezzek az EU-ról egy szélesebb közönség előtt, mint az Egyesült Királyság.

FOTÓK: Bukovics Martin / Azonnali

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek