Az ígérgető baloldaliság bukása: miért zsugorodott ekkorára az MSZP?

Tóth András

Szerző:
Tóth András

2019.05.28. 16:15

Az emberek nem hülyék. Már harminc éve élnek demokráciában. Megtapasztalták, hogy a korrupció pártsemleges, ígérgetni meg mindenki ígérget. Meg se hallják. Hiába az országjárás, ami egyedül számít, az a vízió.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Az MSZP a lelke mélyén Medgyessy Péter pártja.

Olyan vezetőt keres, aki jóindulatúan beszél, aki nem haragszik, aki nem kelt félelmet, s akinek politikai üzenete az, hogy megfogalmaz néhány nagyívű ígéretet, ami elég sok szavazónak ígér azonnal több jövedelmet. Aki ugyanakkor gyenge, s egyensúlyoz a párt belső erőcsoportjai között.

Ez 2002-ben bejött.

Gyurcsány Ferenc kampánya is ezt a modellt másolta 2006-ban. Pechére közbeszólt az EU stabilitási paktuma és a 2008-as válság. Ráadásul, Gyurcsány bele akart szólni a párt belügyeibe is: első megszorító csomagját még az önkormányzati választások előtt bejelentette, ami aláásta az MSZP önkormányzati kiskirályait – s ma se tudjuk, ki miért szivárogtatta ki a Gyurcsányt tönkretevő őszödi hangfelvételt.

Az MSZP azóta Medgyessy valamikori győztes formulájának újrajátszásával próbálkozik. Színtelen, szagtalan, jellegtelen elnökök váltják egymást, akik azzal tűnnek ki, hogy nem tűnnek ki.

Viszont nem is nagyon kavarják fel az állóvizet: amikor jön egy választási kampány, akkor kitalálódik néhány nagy ígéret. A panaszáradat végtelen, lehet miből mazsolázni. Most éppen 90 ezer forintos alapnyugdíj (európai), 240 ezer forintos minimálbér (európai), 1,5 milliós orvosi fizetés – baloldaliság kipipálva. Plusz még a kalapácsos munkás ember 1919 május elsejei plakátjának felélesztése a „munkát, kenyeret” jelszóval. (Ami egyedül arra jó, hogy elijessze a mérsékelt polgárokat, a szegények meg – akiknek tényleg probléma a munka és a kenyér – már rég nem hisznek az MSZP-nek a Bokros- és Bajnai-csomagok okán, s tömegesen a Fideszre szavaznak, mert az közmunkát biztosít nekik.)

Bokros és Bajnai megszorítási hullámai hiteltelenné tették a nagyívű „ígérgetést”, a szép számokkal való dobálózást. Háromhatvanas kenyér, tizenharmadik havi nyugdíj. Kösz, már tudjuk, mi lesz a vége. S kit érdekel a Tequila-krízis, a subprime crisis, az európai stabilitási paktum, az aszály meg a muszáj, amikor saját bőrén tapasztalta meg az ígéret és visszacsinálás ciklusait egy emberöltőn belül kétszer is.

Az emberek nem hülyék. Már harminc éve élnek demokráciában. Megtapasztalták, hogy a korrupció pártsemleges, ígérgetni meg mindenki ígérget. Meg se hallják. Hiába az országjárás, ami egyedül számít, az a vízió. A szép ígéretének realitást sugalló, hihető, távlatos becsomagolása egy nemzeti és európai jövőképbe. Nem véletlen az ígérgetésre kihegyezett baloldaliság összeomlása, s azoknak a pártoknak a sikere, mint a Fidesz, a DK és a Momentum, akik kampányaikban a hangsúlyt Magyarország Európán belüli jövőképére helyezték, s ebbe a jövőképbe ágyazták bele ígéreteiket.

A szerző politológus. Vitáznál vele? Küldd ide az írásodat!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek