+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2019. május 21. kedd, 07:40
Most, hogy vége a sorozatnak, mindenki tegyen két lépést hátra, és gondolja át, miben különbözött az ő megőrülése attól, amikor pénzt gyűjtöttek a rajongók Esmeralda szemműtétjére.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Először is fontos leszögezni, hogy egy percet sem láttam a Trónok harcából leszámítva azt a pár évvel ezelőtti esetet, amikor elaludtam valahol az első rész tizenvalahanyadik percén. Nem tudatos távolmaradás volt ez, egyszerűen nem érdekelnek a sárkányok és a kardozó emberek. Nem volt ez mindig így: általános iskolában még MAGUS-oztam is, egyszerűen úgy hozta az élet, hogy jobban lekötnek az atlétában lövöldöző figurák, vagy a foci.

 

Még a Trónok harca nézőivel sincs bajom, sőt, van több Trónok harca-rajongó barátom, köztük is van rendes ember.

 

Ettől függetlenül engem mint Trónok harca ellen beoltott embert óriási örömmel tölt el, hogy vége van ennek az egésznek.

 

A sorozat körüli őrület ugyanis a definíciója annak, mennyire félrement a filmipar az elmúlt nagyjából tíz évben. Azon már felesleges is rinyálni sokadszorra, hogy a sorozat iszonyatos népszerűsége miatt az egészet megálmodó George R. R. Martinnak már nagyjából nulla köze van ahhoz, ahogy haladnak a dolgok, de azon is túl kell lépni, hogy a valahogy még hozzám is eljutott hírekből is lejött, hogy az egésznek már semmi célja nincs azon kívül, mint hogy a lehető legnagyobb felhajtást hozzanak össze egy átlagosnál valamivel véresebb mesének. 

 

Az viszont már egészen tragikus, ahogy ezzel a sorozattal végleg átvette az uralmat a világ felett a semmiről való áradozás.

 

Amikor az egész univerzumépítősdi alapjának mondható Star Wars összeszedte azokat a rajongóit, akik tényleg képesek voltak órákon át beszélni róla, miképp logikus egy olyan történet, amiben amúgy fénykardokkal meg láthatatlan erővel harcolnak egymás ellen emberek, még csak egy elszigetelt, de vicces réteg szórakozásának tűnt ez téma. Aztán pislog kettőt az ember, és kiderül, hogy

 

felnőtt emberek a buszon vitáznak róla, ki a szimpatikusabb a Trónok harcában, és kinek drukkolnak nagyon annyira, hogy hajnalban keltek fel megnézni a részt.

 

Nyilván mindenki arról beszél, amiről csak szeretne, de érdemes feltenni a kérdést: pontosan mivel értelmesebb ez, mint amikor generációs élménnyé vált BB Évi és BB Renato dugása a Big Brotherben? Az utóbbi még azt is fel tudja mutatni, hogy tényleg megtörtént, ahogy arról a világ pornómegosztói a mai napig is tanúskodnak. 

 

De ugye mindenki röhögve szokta emlegetni azokat az időket, mikor Magyarországon elkezdtek pénzt gyűjteni Esmeralda szemműtétjére, vagy Isaura felszabadítására? Na, ha ezek viccesek, akkor mindig gondoljunk bele, hogy amikor halálosan drukkolunk Havas Johnnak vagy Hodornak vagy Zsarnok Ikszornnak, akkor mi is erre a polcra kerülünk. Első olvasásra sarkítás párhuzamot vonni, de mindenki gondoljon bele, hogy már egymillió ember írta alá azt a petíciót, ami azt követeli, forgassák újra a Trónok harca nyolcadik évadát.

 

Tehát minimum egymillió, fél Budapestnyi ember létezik, aki úgy gondolja, az élete rosszabb lett attól, hogy nem kielégítő számára egy olyan történet befejezése, amit ugyebár a megálmodó semmilyen formában nem is tervezett el. Mi ez, ha nem a modern kivetülése annak, hogy hülyék gyűjtenek pénzt egy sorozatszereplő szemműtétjére?

 

Úgyhogy most, hogy véget ért Minden Idők Legfantasztikusabb Sorozata, Amit Nézve Kicsit a Mai Világra Is Rá Lehet Ismerni, én azt mondom mindenkinek, hogy dőljön kicsit hátra, és gondolkodjon el a kérdésen: kiteljesítő érzés volt megkapni azt az érzést, amit 15 éve a Paula és Paulina okozott a világ tévéfüggő nyugdíjasainak? 

 

Olvass még több cikket Fekő Ádámtól az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Éppen annak a kerületnek a polgármestere kelt ki egy rosszul parkoló autó ellen,
ahol a parkolási pénzek beszedése kérdéseket vet fel.

Rákosmente fideszes polgármestere, Riz Levente negyvennégy évesen hunyt el.

Nyilvánosan próbálják megszégyeníteni, akit zsebtolvajnak gondolnak. A városvezetés nincs elragadtatva.

Állítólag a saját termékeit favorizálja a cég a keresési eredményekben. A Google-t már megbírságolták ezért egyszer.

Ezentúl a titkosszolgálatoknak nyilvánosságra kell hozniuk, hogy mely újságírókkal, és miről háttérbeszélgettek.

A hét kérdése

A szélsőjobb által is oly sokat emlegetett európai életmód védelme névvel ellátott biztosi portfóliót sokan betámadták. Ha rajtad múlik, mire neveznéd át?

Azért ide elnéznénk

Kőváry Zoltán pszichológus válaszol a kérdésekre szeptember 19-én este.

Közlekedéstörténet minden mennyiségben szeptember
21-én, szombaton!

Milyen volt az erdélyi Magyar Autonóm Tartomány? Szeptember 27-én a Kutatók éjszakáján szó lesz róla.

Neoliberálisok, posztmarxisták, populisták vagy konzervatívok legyenek? Schiffer és Lányi megmondja. Szeptember 27.

Szeptember 28-án végig lehet kóstolni egy csomó gőzgombócot. Mellé koncertek.

Ezt is szerettétek

Ha már elkezdődött a tanév, itt az ideje kitombolni magunkat!

Kik azok, akikről első ránézésre nem mondaná meg az ember, hogy hosszú évek óta fideszesek? Összeszedtük!

Ugyan az ország nagy részében összefog az ellenzék, de ez nem jött össze Mosonmagyaróváron.

Összeszedtünk pár fideszest, akik vidéki létükre mégis befutottak karriert a fővárosban!

Twitter megosztás Google+ megosztás