+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Nagy Péter Sándor
2019. május 20. hétfő, 16:29
Ott, ahol én élek, nem nagyon tudnak különbséget tenni egy román, egy bolgár, egy magyar vagy egy lengyel között, ezért az értékeim alapján ítélnek meg.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Hiszen te nem is vagy migráns!

 

– mondotta elképedve egyik kedves, már nem középkorú szomszédom, kormánypárti szavazó kis falunkból, miután elmeséltem neki, hogy magyarként nem is kell olyan messze menni, hogy az emberre furcsán nézzenek származása miatt, esetenként éppen a saját külhoni rokonságában. Hasonló volt az észrevétele egy másik, fiatalabb, de nem kormánypárti barátomnak is egy közeli városból.

 

Nagyon nagy a zavar azzal kapcsolatban: ki a migráns, ki nem, miért az, vagy miért nem.

 

Abban mindenki pártállástól függetlenül egyetért, hogy jobb félni mint megijedni, így lassan a költözőmadarak is gyanúsak lesznek. 

 

Miért nem gondolja át ezt mindenki saját kútfőből?

 

Úgy tűnik, majdnem mindenki bedőlt a festett bajusznak, és retteg mindentől, ami nem tőzsgyökeres magyar, bármit is jelentsen ez. Talán azért is, mert a magyar ember az európai átlagnál talán nagyobb ártatlansági mutatóval bír, ami kétségkívül pozitív hungarikum, de nagyfokú hiszékenységgel is járhat.

 

Mindenestre szembetűnő, milyen nagy különbség van aközött, ahogy magunkat látjuk, és ahogy mások látnak minket.

 

Lassan egymillió magyar fiatal és nem annyira fiatal él európai, prosperáló nagyvárosokban, amelyeket éppen az oly sokszor démonizált kulturális, illetve etnikai sokféleség jellemez. 

 

Amikor egy magyar vagy más nemzetiségű ember egy másik országba költözik, más kultúrájú emberré válik. Minden egyes ember, aki elvándorol, magával viszi mindazt, amit megtanult születése óta, és ezt a tanulást folytatja, míg életben van, függetlenül attól, hogy hol él.

 

Egy kis kultúrsokkból még nem lesz nemzethalál

 

A kulturális sokféleség megbecsülése Magyarországon sem kellene, hogy idegen legyen, hiszen nem sok olyan magyar család van, ahol az elmúlt két generáción belül ne lenne egy vagy több külországi nagy-, vagy dédszülő. Mégis: az utóbbi években kollektív fóbiává vált a migráció kérdése, és kevesen látszanak mérlegelni, hogy a szüleik, nagyszüleik, dédszüleik tótok, románok, szászok, oroszok, törökök stb. voltak.

 

Nem nehéz belátni, hogy a különböző kultúrák együttélése, ennek az együttélésnek a létrejötte nem invázió, hanem maga a kultúra, legalábbis annak a forrása.

 

Nagyon sok minden a magyar kultúrában, amire annyira büszkék vagyunk, ebben a sokféleségben gyökerezik. Ha ezt valaki vitatja is, az minimum belátható, hogy egy kis kultúrsokkból még nem lesz nemzethalál.

 

Ott, ahol én élek, nem nagyon tudnak különbséget tenni egy román, egy bolgár, egy magyar vagy egy lengyel között,

 

ahogyan egy magyar ember sem tudna különbséget tenni egy szenegáli, nigériai vagy éppen mozambiki ember között. 

 

Így jobb híján a legtöbben megpróbálnak személyes értékeim alapján megítélni.  Feltételezik, hogy vannak ilyen értékeim, és nem akasztanak rám bármiféle negatív jelzőt előre.

 

Az idegengyűlölet a saját szabadságunkat kezdi ki

 

Ezzel együtt minden szülőföldnek megvannak a maga rasszistái, akik bőrszínre, vallásra mennek, vagy csak egyszerűen a másságra. Ennek a következményei nagyon sokfélék lehetnek, nem csak a megkülönböztetést elszenvedő „idegenekre”, hanem az „őslakosokra”  nézve is.

 

Akik olyan országokban élnek, ahol a szabadság csorbát szenved, a hétköznapi, emberek közötti kapcsolatok nem kecsegtetnek túl sok reménnyel a közösség helyzetének a megváltozására. Pedig igenis van mit tanulni ezekből a hétköznapi kapcsolatokból, azok hullamzásaiból, illetve a kis kölcsönös alkalmazkodásokból. Ez különösen így van a kölcsönös tisztelet megélésével kapcsolatban.

 

Egy elnyomó rendszerben, más stratégiák híján, a pici gesztusok képezhetik a másik értékének elismerésének jeleit. Ezek a pici gesztusok a hatalom számára láthatatlanok, így elnyomhatatlanok.

 

A hétköznapi gesztusok és a kölcsönös tisztelet egy fontos erőforrás, egy univerzális érték, ami képessé tesz a máshonnan jött ember tiszteletére, és az emberi értékei alapján való megítélésére is. Fontos ennek a képességnek az ápolása, az idegengyűlölet elutasítása, hogy az ember képes maradjon a saját környezetének, szomszédjának tiszteletére, és egyáltalán: az apró másságok elviselésére.

 

Ez a tisztelet a derűn, a kedélyességen keresztül tud megnyilvánulni, ha az emberek „látják” egymást és képesek a másik helyzetét átélni. 
Egy személyes, családi, munkahelyi, stb.  konfliktus megoldása egészen más tartalmakat és távlatokat nyer, ha emberi szálakon zajlik a komunikáció, nem pedig előítéletekhez és betanult sémákhoz idomulva.

 

Példaként elmesélném a kerületi postásunk és egy hindu család esetét. A postás a határidőhöz kötött leveleket – amelyek nagyon fontosak a betelepülő személyek, családok számára – kizárólag kézbe adja át, míg kollégái értesítést hagynak hátra, ami könnyen elvész. A postás tudatában van a helyzetnek, veszi a fáradságot, és addig keresi a címzetteket, néha napokon keresztül, míg kézhez nem juttatja a kérdéses levelet. 

 

Ez a hindu család a postást egy héttel azután, hogy egy ilyen fontos levelet különféle bonyodalmakon keresztül eljuttatott hozzájuk, egy reggel amikor a házukhoz ért, beinvitálta magukhoz. Reggel kilenckor az egész család ünneplő ruhában fogadta őt a nappaliban, virágfűzért akasztottak a nyakába, virágszirmokat szórtak a léptei elé, miközben mindannyian egy dalt énekeltek neki, amit tapssal kísértek. Ünnepi reggelivel várták.

 

Így mutatta ki a család a háláját azért, hogy különleges figyelemmel juttatta el hozzájuk ezt a család tartózkodási engedélyével kapcsolatos fontos levelet. Aki a mindennapi munkáját humánusan és jól végzi, megváltoztatja az emberek életét.

 

Az idegengyűlölet szítása éppen ezt a kölcsönös tiszteletet kezdi ki, amely a gyűlölhető idegenek hiányában befelé fordul, és aláássa az emberek közötti tiszteletet, ezzel együtt a változás reményeit is. Ennek

 

az értelmetlen idegengyűlöletnek végső soron a saját szabadságunk lehet az ára.

 

Illetve másképpen fogalmazva: ha az emberek majd egymás felé fordulnak, akkor tűnnek fel az emberek felé forduló politikusok, akik elszámoltathatóak lesznek, és adott esetben válaszolnak a hozzájuk intézett kérdésekre is. Ettől bizonyára mindenki jobban is érezné magát. 
A jól működő, boldog emberi közösségekben a siker a közös erőfeszítésben és az egymásnak megadott tiszteletben rejtőzik. Ezek az értékek csak egy befogadó kultúrában életképesek.

 

A szerző vállalkozó. Vitatkoznál vele? Ide kattints!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Nagyobb baja is van Győrnek a polgármester szexbotrányánál: csúcsidőben folyamatosan maradnak ki a buszok, megoldás egyelőre nem látszik.

A hatóságok nem örültek neki különösebben, hogy elkezdene rendesen bánni felhasználói adataival a közösségi oldal, de Zuckerbergék őket is megpróbálják segíteni.

A honvédelmi államtitkár szerint a szocialista Bangóné úgy viselkedik, mint aki megőrült. Mindezt azért, mert az ellenzék új választást akar Csepelen, miközben a Fidesz is több helyen számoltat újra.

Szerintük legalább annyit érdemelnének a nyugat-balkáni régió népei, hogy az Európai Unió világosan mondja meg, mi a helyzet pontosan.

„Ez itt a finn-svéd határ. Negyven éve nem történt itt semmi.” Miért is jó az, hogy az EU dögunalmas?

Éjfélig vitatkoztak, de nem jutottak egyezségre az EU-s vezetők a nyugat-balkáni bővítés ügyében, még csak ígérgető dokumentumra sem futotta.

Bangóné Borbély Ildikó szerint annyira egyértelmű, hogy elcsalta a választást a helyi Fidesz, hogy az újraszámlálással sem elégednének meg.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

Kömlődi Ferenc kiállításmegnyitója Barcs Miklóssal, október 18-án a Jurányi Suterene-ben!

Piactúra, szitabuli, térbeéneklés, séta és számháború a 8-ban. Október 18-19-én!

Pest felől csúnyán néz ki a Vác fölötti, leharapott hegy, de most egy túrán megmutatják a másik, szebbik oldalát. Október 20.

Bécsben, október 28-án!

Áldokumentumok, fiktív bizonyítékok, emlékkollázsok, időutazó tárgyak december 1-ig!

Ezt is szerettétek

Minek folyton inspirálódni? – kérdez vissza Tarlós István, mikor arról kérdezzük, melyik kelet-európai város példájából inspirálódhatna Budapest. Nagyinterjű a főpolgival!

Elfogadna-e Tarlóstól tanácsot, és lesz-e Kálmán Olga az alpolgármestere? Azonnali-nagyinterjú Karácsony Gergellyel, az ellenzék főpolgármester-jelöltjével!

A főpolgármester-jelölt elmondja, miért foglalkozik ennyit Berki Krisztiánnal, és mit szól a Fidelitas cirkuszos plakátjaihoz, vagy Tarlós megafonozásához. Nagyinterjú!

Bécsben a lakások csaknem egyharmada önkormányzati tulajdonban van, és a város a magáncégek bérházépítési programjait is támogatja, hogy kordában tartsa az albérletárakat. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás