A történelem legnagyobb atomkataszrófája nem Csernobil volt, bár ezt is a szovjetek intézték

Melyik volt az emberi történelem legnagyobb atomkatasztrófája? Csernobil? Fukusima? Közel sem. Az 1957-es majaki tragédia még Csernobilnál is kétszer nagyobb szennyeződést hordott szét, de erről a szovjet vezetés sem a saját népét, sem a nyugatot nem tájékoztatta.

Az HBO Csernobil-sorozata miatt mindenki kedvenc témája lett a mai Ukrajna területén lévő atomkatasztrófa, nyilván nem véletlenül: a sorozat kendőzetlen őszinteséggel mutatja be a százezrek életét kioltó tragédia hátterét, és mutat rá az emberi felelőtlenség legaljára. Egy valami viszont nem teljesen egyértelmű: valójában nem a csernobili atomkatasztrófa volt az emberiség történetének legsúlyosabb hasonló esete. Sokáig így tudta a világ,

A titkos erőmű

A majaki atomról eleve nem lehetett tudni semmit: az amúgy 17 ezer embert foglalkoztató erőműhöz tartozó várost a térképek sem jelölték, ugyanis a szovjetek titkos komplexuma főleg az atomfegyverekhez szükséges plutónium előállítását szolgálta. Az építkezések 1945-ben kezdődtek, és már a kezdetektől fogva figyelmen kívül hagyták a radioaktív anyagokra vonatkozó előírásokat, emiatt pedig 1953 és 1998 között csak nagyobb balesetből harminc történt Majakban: a hűtéshez szükséges vizet a Tecsa folyóból nyerték, a radioaktívvá vált vizet pedig azonnal vissza is engedték a folyóba, így mérgezve például 120 ezer ember ivóvizét. A hűtővizet később egy tóba eresztették, ami 1968-ban kiapadt, az elszáradt radioaktív iszapot a szél hordta szét nagyjából 25 ezer négyzetkilométeren. 

A legnagyobb baleset 1957-ben történt: a Kistim-tragédia kétszer akkora szennyeződést okozott, mint a csernobili katasztrófa.

Emiatt leállt egy 250 köbméteres tartály hűtése, ami tele volt radioaktív és robbanékony vegyszerekkel, amik a kiszáradás után be is robbantak. 

Az esetet több száz kilométerről is lehetett látni, de a sajtó villámlást, illetve északi fényt hazudott. A szovjet vezetés nem csak eltitkolta az egészet, de a saját polgárait is szemrebbenés nélkül küldte halálba azzal, hogy a környék lakosságának csak egy nagyon kis részét menekítették ki. Azt a kevés embert is lépcsőzetesen telepítették ki évek alatt, hogy nehogy feltűnő legyen. Természetesen a nyugat felé sem kommunikáltak semmit, mivel a 20 ezer négyzetméternyi szennyeződést a szélnek hála az Urál régiói kapták meg, és ezekből Európa igazából semmit nem érzett meg.

Gorbacsov miatt tudunk róla

A katasztrófa után tíz nap alatt nagyjából 200 ember halt meg, de a becslések szerint összesen 250 ezer embert betegített vagy ölt meg a sugárzás. Azért nehéz pontos számokat mondani, mert a majaki szennyeződést jóval nagyobb területen hordta szét a szél, illetve a szovjet vezetés sem vett igazán tudomást az egészről.

A jelenleg a Roszatomhoz tartozó területen ennek ellenére nem állt le a munka: egy újrafeldolgozó-létesítmény és hét atomreaktor található arra, bár 2003-ban legalább a lakosság tiltakozásának lett annyi eredménye, hogy az üzemeket bezárták.

Kistim örökségében viszont nem a még mindig működőképes atomreaktorok a fontosak, hanem a természetre gyakorolt hatása: az atomhulladék-lerakó a fél világ atomszemetét tárolja jelenleg is, 1998-ig például a mi Paksunkból származó radioaktív hulladékot is oda öntötték. A Karacsáj-tó jelenleg is az egész bolygó egyik legszennyezettebb helye, újabb örök emléket állítva a Szovjetunó gusztustalanságainak.

FORRÁSOK: Encyclopedia Britannica, Guardian

FOTÓ: A majaki hulladéktároló / Wikipedia