+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Balázs Borbála
2019. május 13. hétfő, 18:31
Mi vagyunk, akiket citromhabbal, Donald-rágóval, gumi-cumival, traubiszódával tömtek. Mi vagyunk, akik lecsúsztunk a rendszerváltásról, és akiket kifelejtettek belőle. De hol vagyunk most mi, a Ratkó- unokák, és mikor kezdünk el végre csinálni valamit?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Hanyas vagy? Hetvenhatos.

 

Minden osztály, amibe jártam, 30-35 fős volt. Mi vagyunk az 1976-77-es babyboom. De mégis az az érzésem, mintha nem is léteznénk. Hol vagyunk?

 

Mi vagyunk a szocialista nevelés gyümölcsei és a fogyasztói társadalom gyermekei.

 

Mi vagyunk, akik szépen ültünk hátratett kézzel az iskolában, fehér blúzban/ingben, fekete szoknyában/nadrágban, énekeltük a Himnuszt, Internacionálét, szovjet himnuszt, Szózatot.

 

Mi vagyunk, akiket citromhabbal, Donald-rágóval, gumicumival, traubiszódával tömtek.

 

Mi vagyunk, akik lecsúsztunk a rendszerváltásról, és akiket kifelejtettek belőle

 

– mintha nem is léteznénk. Meg a jövőnk sem.

 

Mi vagyunk a menthetetlenül és önhibánkon kívüli lúzerek.

 

Mi vagyunk, akik olcsó buszjárattal elutaztak családostul Amszerdamba, Velencébe, ide-oda. Vagy nem.

 

Mi vagyunk, akik olcsó repülővel beutaztuk Európát. Kit érdekelt akkor még a légszennyezés. Nem is gondoltuk végig. Gumicumi, csám-csám, nyám-nyám.

 

Mi vagyunk az elsők, akik külföldön tanultunk. Vagy nem.

 

Mi vagyunk, akik visszajöttünk. Aztán megint elmentünk. Aztán hazajöttünk. Vagy ott maradtunk. Vagy megint elmentünk. Végleg.

 

Mi vagyunk, akik nem akartunk gyereket. Még.

 

Mi vagyunk, akik dolgoztunk, pörögtünk, hitelt vettünk fel, buliztunk, párkerestünk.

 

Mi vagyunk, akik aztán gyereket akartunk. Miután megtaláltuk a hasonlóan lúzergenerációs párunkat.

 

Mi vagyunk, akik harminc felett szültünk. Vagy nem jött össze a gyerek, az is mi vagyunk. Aztán mégis, csak macerásan, elment vele egy csomó idő. Meg pénz. És sajnáltuk magunkat nagyon.

 

Mi vagyunk, akik agyból oldjuk meg a gyereknevelést is. Kiszámoljuk, megtervezzük.

 

Mi vagyunk az agresszívak, a nyomulósok.

 

Mi vagyunk, akik újra elkezdtek szoptatni. De nem azért, mert az egészséges, jó, természetes, hanem mert azt mondták, hogy az egészséges, jó és természetes. Mi vagyunk a robotok.

 

Mi vagyunk, akiknek fontosabb a saját jólléte. Mi vagyunk, akik nem tudjuk feláldozni magunkat senkiért és semmiért. Mi vagyunk az önzők. A hallgatók. Az érdektelenek. A cinikusak.

 

Mi vagyunk azok is, akik túlzásokba esünk. Mi vagyunk a teljesítménykényszeresek. A pánikbetegek. A depressziósok. A szociális szorongók. Dühösek is tudunk lenni nagyon. Gyűlölködni nem tudunk.

 

Mi vagyunk a nagymagyarok is. Meg az ősmagyarok is. Meg a legszuperebb fogyasztók.

 

Mi vagyunk, akik a homeopátiára esküszünk.

 

Mi vagyunk, akik a gyógyszerekre esküszünk.

 

Mi vagyunk, akik természetgyógyászhoz járunk.

 

Mi vagyunk, akik minden hülyeséggel orvoshoz citáljuk a gyereket és minden létező oltást beadatunk nekik.

 

De az oltásellenesek is mi vagyunk. 

 

Mi vagyunk a jógázók és a spinningezők. (Nem cross-fit, az már nem mi vagyunk...)

 

Mi vagyunk a rettegők és az összeesküvéselmélet-hívők. Meg a racionálisak, ésszerűek és a logikusak is mi vagyunk.

 

Mi vagyunk a kontroll-freakek.

 

Mi vagyunk, akik soha nem lázadtunk senki és semmi ellen.

 

Mi vagyunk a belesimulók. Csak éljük túl valahogy.

 

Mi vagyunk az önsanyargatók.

 

Mi vagyunk, akiket nem érdekelt a nagyszüleink története. Csak mikor már késő volt.

 

Mi vagyunk, akiknek a szülei sorra halnak meg rákban. Mi vagyunk, akik sorra halunk meg rákban. Vagy belerokkanunk valamibe.

 

Mi vagyunk a képmutatók. Meg a prűdek is mi vagyunk.

 

Mi vagyunk a be nem vallott alkoholisták. Meg a be nem vallott cukorfüggők. És a diétamániások meg szénhidrátgyűlölők is mi vagyunk.

 

És mi vagyunk, akik kezdünk rájönni, hogy minket kurvára átbasztak. Mindenki, mindenhol, mindenkor, mindennel. De legfőképpen: mi magunkat.

 

Itt az ideje, hogy legalább a saját magunk által okozott károkat enyhítsük. És hogy megmutassuk, létezünk, és képesek vagyunk nem legyinteni: „Majd a gyerekeink megoldják!” Ránk is ezt mondták.

 

Ne hagyjuk a megoldást az idősebbekre sem, mert az nagyon nem fog nekünk tetszeni. Oldjuk meg mi. Álljunk ki végre magunkért és a gyerekeinkért. De vigyázat, nehezített pálya (mondjuk azt szeretjük): annak tudatában cselekedjünk, hogy már így is késő.

 

Olvasnál még Balázs Borbálától? Ide kell kattintani!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A hatóságok nem tudtak volna mindenkit ellenőrizni – többek között erre hivatkozva hozta nyilvánosságra a házi karanténra ítélt emberek nevét a montenegrói kormány.

A Microsoft szerint nem a koronavírus-járvány miatt volt szükség az elbocsátásokra.

Péntekről szombatra sokan, 118-an gyógyultak fel a koronavírusból, de eközben sajnos újabb hét beteg elhunyt.

Egész Európában egyedülálló módon korlátozásokkal engedik vissza a nézőket hétvégén a magyar stadionokba, így összejött az, amiről élő ember nem hitte, hogy összejöhet!

Mármint azután, hogy a felek közös menetrendben állapodtak meg az ukrán nyelvtörvény miatt kialakult konfliktus rendezésére.

A 21. kerületi önkormányzat szerint míg a kormány a világ egyik leghatékonyabb védekezését mutatta fel a koronavírussal szemben, addig Karácsony politikája olyannyira diktatórikus, hogy az még Demszky idején is elképzelhetetlen volt.

Könnyen lehet, hogy a kívánt spórolás helyett az egész egy felesleges ráfizetés lesz. Elmagyarázzuk, hogy miért.

A hét kérdése

Hiába vagyunk EU-tagok, a járvány előtti határforgalmat először nem valamelyik uniós szomszéddal, hanem a nem EU-tag Szerbiával állítottuk vissza. Mi ennek az oka? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Június 2-án, a Magyar Szociológiai Társaság által szervezett, online beszélgetésen szakértők próbálják feltárni a vidék-város közti, sokrétű egyenlőtlenség hátterét.

A Republikon Intézet június 2-i, online konferenciáján, ha nem is élőben, csak az otthoni kamerák előtt, de leül egymással vitázni a Fidesz és az ellenzék.

Még ha online is, de június 5. és 6. között a Rosalia borfesztivál keretében lesznek élő interjúk borászokkal, művészekkel és a gasztronómia képviselőivel.

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

DrMáriás festményeit Győrfi Pálról, a nyugalomhipnózis nagymesteréről, vagy Müller Cecíliáról, Baby Yoda megmentőjéről június 6-tól nézheted meg Szentendrén.

Ezt is szerettétek

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Hogyan élik meg a koronavírus-járványt a különböző generációk? Kiknek a legnehezebb most, és miért jött elő a nyugdíjasbashing?

Twitter megosztás Google+ megosztás