Nem a divatvilág miatt van bodyshaming, hanem mert kritikusak vagyunk – interjú Mihalik Enikővel

Békéscsabáról került a világ divatjának élvonalába Mihalik Enikő, aki most 31 évesen, New Yorkból döntött úgy, hogy kicsit szorosabbra fűzi viszonyát Magyarországgal. Most épp jótékonysági akciót hirdetett itthon, mi pedig kihasználtuk, hogy elérhetővé vált a magyarul hosszabban évekig nem is nyilatkozó modell, és megkérdeztük, mennyire érzi fontosnak a kiállást társadalmi ügyekben, része-e az életének a politika, hol a helyünk a nemzetközi modelliparban, és elmegy-e szavazni május 26-án.

Sok interjút olvastam veled az elmúlt hetekből, és meg kell kérdeznem: mennyire unod azt a kérdést, hogy milyen az ingázó élet Budapest és New York között?

Épp azon gondolkodtam, hogy biztos ugyanazokat a kérdéseket fogod feltenni, mint az előző száz interjúban. De nem unom, őszintén szólva tök jó, mert ezek kicsit be vannak már tanulva, tudom mit kell mondani, és mit nem szabad – akár álmomból felkeltve is.

És mit nem szabad?

Most épp az UNICEF-fel dolgozol, ugyanis a saját ruháidat ajánlod fel eladásra, hogy a befolyó összeggel a rászoruló gyerekeket támogasd. Ez a te ötleted volt, vagy megkerestek?

Régóta szerettem volna együtt dolgozni jótékonysági szervezettel, de az ügynököm kereste meg őket. Én is keresgéltem, hogy milyen jó ügyért akarok tenni, de itt az első találkozó is annyira jól sikerült, hogy le is ragadtunk. Az alapötlet is tőlem származott, megkerestem a kollégáimat, barátaimat a divatvilágban, valamint felkértünk magyar hírességeket, tervezőket, stylistokat, sőt márkák képviselőit is, hogy csatlakozzanak az akcióhoz, ajánljanak fel ruhákat, amelyeket egy gardróbvásáron eladunk, a befolyt összeg pedig teljes egészében az UNICEF hátrányos helyzetű gyerekekért végzett munkáját támogatja.

Fontos, hogy ismert emberként kiállj ilyen ügyekben?

Az is fontos, hogy ne csak az ismert emberek álljanak ki, de nekünk példát kell mutatni. Sokan úgy gondolják, hogy elég, ha a nagyon gazdagok segítenek, de mi ráébreszthetjük őket, hogy egy kicsivel ők is be tudnak szállni. Nem tíz- vagy százezer forintokat lehet csak adni, akár sokszor száz forint is nagy adomány lehet, ne mindig mástól várjuk el az adakozást!

Az elmúlt években mintha amúgy is erősebben lennél jelen a magyar piacon: magyar vlogod van, magyarul kommunikász a közösségi médiában, stb. Ez tudatos?

A magyar követőimmel szeretném erősíteni a köteléket tudatosan. Szeretnék egyre többet dolgozni Magyarországon, de ha vállalkozást nyitnék, azt is itt tenném meg. Nem csak azért, mert itt vannak a gyökereim,

Úgy érzem, magyar vagyok, és innen szeretnék elindítani bármilyen jövőbeli karriert, ha már modellkedni is itt kezdtem.

Ezek szerint már készülsz a modellkedés utáni életre?

Igen, mondhatjuk. Tizenhat éve modellkedek, és úgy érzem, egy kicsit több van bennem.

Unod esetleg?

Nem! Amíg erre lehetőségem van, addig csinálni fogom, mert rengeteg jó lehetőséget kapok, és hatalmas ajándéknak is tartom. Azt is hatalmas képmutatásnak tartanám, ha unnám ezt.

Mennyire fog látszani ez az erősített jelenlét? Feltűnsz majd valami celebeknek szóló realityben?

Anyukámnak megígértem, hogy ilyenben semmilyen formában nem veszek részt. Szeretem nézni ezeket a műsorokat, elgondolni, hogy milyen lenne, de nem.

Visszatérve a modellkedésre: a divatvilág tényleg annyira durva hely, mint amilyennek el szokás képzelni, rengeteg megaláztatással és harccal?

Én úgy gondolom, hogy ezek a problémák az egész társadalomban megvannak. Minden munkakörben vannak rivalizálások. A modellvilágot tök egyszerű előszedni ebben, mert itt a lányok a külsejükkel futnak be és keresik a pénzt, de könnyebb céltáblák is.

Akkor nem a modellipar tehet a testképzavarokról és az ehhez kapcsolódó problémákról?

Ez összetett kérdés. Láttam Instagramon nemrég egy képet, ami mellé egy lány azt írta, mennyire gáz az a világ, amiben egy lány nem tud kétszer ugyanabban a ruhában elmenni egy randira, mert fél, mit gondolna a pasi. Egy férfi alá írta, hogy amiről ő beszél,

Ez hasonló a divatvilágban is: nem a divatvilág tehet a bodyshamingről, hanem az, hogy az emberek nagyon kritikusak egymással szemben. Nem vagyunk túl elfogadóak, csak senki nem meri bevallani, de a magukat elfogadó emberek is sokkal kevésbé elfogadók, mint amennyire állítják.

Te sem vagy az?

Ha nem akarom, hogy mások miatt rosszul érezzem magam, akkor tudnom kell a saját gyenge pontjaimat. És persze az erősségeimet is.

Az Instagram jót tett amúgy a szépségiparnak? Sokszor hangzik el az a kritika, hogy most a követők száma többet ér, mint a valós teljesítmény.

Aki ezen keresztül be tudott futni, annak azt mondom, bravó! A divatszakma részben mindig bizonyos termékek reklámozásáról szólt, csak eddig tévéreklámokra és kampányokra ment el a pénz. Most viszont ha egy fiatalnak van sokmillió követője, ő zsebeli be ezeket a pénzeket, és nem egy ügynökség vagy a profi modellek. Én nem sajnálom tőlük, mert ezt maguknak építették fel.

Külföldről nézve mennyire lehet felpörgetni a hazai divatipart?

A lehetőségek megvannak, rengeteg jó dizájniskola is van. Hogy miért nem tudnak a magyar tervezők igazán betörni, azt én sem értem, de a tehetség megvan.

Az állami szerepvállalás jó irány a divatban?

A divat politikai vetülete egyáltalán nem érdekel?

Hála égnek soha nem állítottak olyan választás elé eddig, még nem kerültem olyan helyzetbe, hogy el kell gondolkoznom rajta, van-e politikai háttere vagy célja. Ebben szerencsés vagyok, mert ki tudom magam vonni az egészből.

Te kivonod, de például az USA-ban teljesen alapnak számít, hogy az ismert emberek akár pártpolitikai szinten is hangoztatják a világnézetüket. Szerinted ez itthon miért nincs?

Az amerikai politika sem érdekel? Innen úgy tűnik, hogy minden Trumpról szól.

Figyelj, vicces a Twittere. Ennél jobban nem figyelem. 

Ezek szerint az EP-szavazásra sem mész el?

Őszintén megmondom, nem vagyok benne biztos. Még nem is regisztráltam, és nem is tudom, kell-e.

Zárásként: mi volt az eddigi karriered legjobb és legrosszabb döntése?

A legjobb döntés egy komplex folyamat, hiszen sok jó döntés miatt jutottam el oda, ahol most tartok. A legrosszabb nehéz, azokat általában gyorsan kidobom a kukába. Általában azt bánom meg, ha túl rövidre vágatom a hajamat.

FOTÓ: UNICEF, Mihalik Enikő Instagram