Így kéne médiát csinálni Magyarországon is

Ésik Sándor

Szerző:
Ésik Sándor

2019.05.07. 18:03

Gabor Steingartnál nincs üresjárat, nincsenek félrefogalmazott mondatok. Kifogástalanul megírt és háttérkutatott hírek, alaposan megfontolt és kertelés nélkül kimondott vélemények vannak. Ha felmerül a kérdés, hogy én mit hiányolok a „jajgatókból”, hát ezt.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Gábor Steingart a német újságírás fenegyereke – érdemes olvasni a hírlevelét. Számos helyen töltött be vezető szerkesztői pozíciókat, de volt washingtoni tudósító is. Modora és a róla olvasottak alapján igazi újságírónak tűnik. Kekec kérdései és sarkos véleménye van, továbbá végtelen kapcsolati hálója. 0,1 pH értékű a humora. Ezen kívül igazi szerkesztőnek tűnik, enyhén nárcisztikus, és kész a kollégák hibáinak részletes, érzéstelenítés nélkül és fájó lassúsággal feltárására, mint a szerkesztők általában. (A jelenlevők, különösen a szerző apja, természetesen kivételek. Természetesen. Mindig. Ne lőjenek!)

A világnézeti hozzáállása klasszikus polgári konzervatív, ugyanakkor a nálunk nem nagyon ismert, teljes újságírói függetlenség jellemzi. Ugyanazzal a lendülettel vág bele Kevin Kühnertbe (a német szocdemek ifjúsági tagozatának elnöke a héten minden átmenet nélkül maoista tanokat kezdett prédikálni, nagyon kínos helyzetbe hozva pártját) vagy épp Annegret Kramp-Karrenbauerbe, a jobboldal vezérébe.

Aztán a hírlevél után elindult a podcastje, amely jelenleg a leghallgatottabb német közéleti podcast, néhány hónappal az indulása után. Érdemes hallgatni, Steingart németje mindenféle akcentustól mentes, nyomda- és mikrofonkész beszéd, az is értheti, aki nem beszélget minden nap németekkel. A témák érdekesek, szerteágazók, és minden témához elér olyan szakértőket, akik hallhatóan nagyon szívesen nyilatkoznak Steingartnak, ugyanúgy, mint egész magas rangú politikusok. A műsor a városi értelmiségnek szól, az angol nyelvű interjúkat nem fordítják.

Az már az elejétől érezhető volt, hogy az egész nagyon profin van összerakva, komplett stáb dolgozik rajta. Steingart mai hírleveléből kiderült, hogy a Briefing egy pilot projekt volt, az Axel Springer most már hivatalosan is beszáll, a jövőben klubformátumban fog tovább menni a dolog. Steingart vezetésével az egyébként vérkonzervatív német médiapiacion egy új formátum indult el, a szeriőz újságírás, a társadalmi véleményformáló újságíró költözött a broadsheet lapokból az internetre, teljesen új médiaformátumba.

Amikor tehát felmerül a kérdés, hogy jajgatás helyett mit kell tenni: ezt.

A magyar médiában számos olyan szereplő van, az Azonnalitól kezdve a Magyar Hangon át a Mércéig és a Válasz Online-ig, amely meglépheti ugyanazt, amit Steingart meg tudott tenni. Nyilván a helyzet nagyon más. A magyar piac sokkal kisebb, és az akadályok is teljesen mások, mint Németországban, ahol a sajtószabadság szent és sérthetetlen. De a siker receptje nagyon egyszerű: színvonal.

Steingart Morning Briefingje azért lett annyira sikeres, hogy beáll mögé a világ egyik legjelentősebb lapkiadója, mert amellett, hogy friss és provokatív, elképesztően, Magyarországról nézve dermesztően magas színvonalon szerkesztik. Nincs üresjárat, nincsenek benne még félrefogalmazott mondatok sem. Kifogástalanul megírt és háttérkutatott hírek, alaposan megfontolt és kertelés nélkül kimondott vélemények jellemzik.

Ha felmerül a kérdés, hogy én mit hiányolok a „jajgatókból”, hát ezt. Tessék két-három napig hallgatni, mit csinál Gabor Steingart, aztán nagyon mélyen elgondolkozni. Nincs gonzohangulat, mint a 444-nél, nincs bántó felületesség, mint a HVG-nél vagy a Klubrádiónál, nincsenek szerkesztési hibák, mint az Indexnél. Profizmus van.

Magyarországon van annyi profi, hogy ezt meg tudja csinálni. És ha megszületik, lesz olyan befektető, aki ezt akár Orbán orra előtt, zsebből meg fogja finanszírozni. Csak ebben nincs helye olyan embereknek, akik harminc (ötven...) éve ugyanazt mondva okosak. Nincsen helye annak, hogy számok anélkül hangozzanak el, hogy legalább a Wikipédián nem ellenőrizték őket. Nincs helye annak, hogy a riporter nincs felkészülve az interjúalanyból, és nincs általános tájékozottsága arról, amit az interjúalany csinál. Nincsenek „jóvanazúgy” mondatok, és hit abban, hogy attól, hogy én mondtam, az már biztosan jól is van mondva.

Ez nem párt, ez nem összefogás, ez nem Orbán lámpavasra húzása. Ez annak a csinálása, ami az értelmiség dolga. Lenne.

Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is, kövesd ott is!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek