+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Illés Gergő
2019. május 6. hétfő, 20:32
Európa perifériáján, a szélsőjobbal parolázva már teljesen mindegy lesz, mit gondol a magyar miniszterelnök Manfred Weberről, Frans Timmermansról meg a többi csúcsjelöltről, ha már a mostani – igen széles – menü sem elég finom.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

„Világossá tettem, hogy Webert mi végig támogatni fogjuk”

Orbán Viktor, 2019. március 3.

 

Két hónap nem nagy idő. Én, átlag magyar férfiként előreláthatólag 72,4 évet fogok élni, ennek két hónap körülbelül a két ezrelékét jelenti, szóval igazán elhanyagolható az egész. Körülbelül hatvan nap meg nyolc munkahét nem oszt, nem szoroz; magam is úgy érzem, hogy még tegnap volt, hogy a Fidesz az Európai Néppártból való felfüggesztésétől zengjen a teljes magyar meg a fél európai sajtó.

 

Mégis úgy tűnik,

 

két hónap pont elegendő arra, hogy Orbán Viktor véleménye valamiről, vagy esetünkben valakiről pontosan 180 fokos fordulatot vegyen:

 

ahogy azt az Azonnali is megírta, május 6-án, stílusosan egy másik európai szélsőjobbossal, Heinz-Christian Strache osztrák alkancellárral való találkozása idején jelentette be a magyar kormányfő, hogy nem hajlandó támogatni Manfred Webert (a Fidesz de jure hivatalos pártcsaládjának jelöltjét) az Európai Bizottság elnöki posztjára.

 

Persze az előzményeket nézve nincs ebben semmi meglepő: nem Manfred Weber lenne az első ember, akinek a Fidesz óriási forradalmi radikalizmusa, soha véget nem érő Brüsszel- és mindenellenes háborúja közepette hadat üzen. Ugyanis a Fidesz lényegéből adódóan olyan hanyatló gondolatok nem férnek meg benne, mint például a kompromisszumkészség, a kulturált vita, az ellenvélemények, vagy épp a hergelés és a politikai opportunizmus elutasítása. Aki pedig nem hajlandó beleállni az erőpolitizálásba, a pávatáncolásba, aki nem hajlandó felvenni a fideszes retorikai-ideológiai szemellenzőt, aki a világot nem feketén-fehéren, egy a tábor, egy a zászló-logika alapján látja az: kegyvesztett vagy ellenség. 

 

Előbbiről EU-s szinten Navracsics Tibor már tudna mesélni. Az utóbbi ízét pedig Manfred Weber csak most tapasztalhatja meg.

 

Orbán Viktor a Fidesz Európai Néppártban való felfüggesztése előtt minden jót elmondott az EPP csúcsjelöltjéről: „nagyszerű ember”, „bátor politikai vállalkozás”, akit „mi végig támogatni fogunk”, fogalmazott a magyar kormányfő Weberről csupán két röpke hónapja a német Die Welt am Sonntagnak adott interjújában.

 

Gyönyörű szavak, amiket Weber nem biztos, hogy megérdemel, elég csak megnézni a bizottsági csúcsjelöltek múlt heti firenzei vitáját, ahol az igazi showman Frans Timmermans, a megosztó, de kétségkívül karizmatikus Guy Verhofstadt, meg a zöld gondolatot nagy lelkesedéssel népszerűsítő Ska Keller mellett a színpad szélén ott állt Manfred Weber, aki sokat nem beszélt, igaz, sok mondandója nem is volt – a klímaváltozásra adott válasza például kimerült annyiban, hogy hisz az innovációban. Szóval, Firenzében

 

Manfred Weber képében mindent láttunk, csak az Európai Unió következő karizmatikus vezetőjét, nagy reformert, de főleg „bátor és nagyszerű” bizottsági elnökjelöltet nem.

 

Az EP-kampányban a turbófokozaton pörgő Timmermans, meg az Európában szinte már mindenhol ismert Verhofstadt mellett Weber semmi meggyőzőt nem tudott felmutatni, és jóllehet, az EPP csúcsjelöltje nem is felel meg egy olyan fontos tisztség betöltésére, mint az Európai Bizottság elnöksége.

 

A fő probléma azonban ott van, hogy amíg Weber talán bizottsági elnöknek, addig Orbán Viktor európainak nem alkalmas.

 

Egy európainak a kőkemény opportunizmuson kívül vannak még értékei, és nem úgy váltogatja az elveit, mint más a kabátot. Egy európai számára hirtelen egy nagyszerűből nem lesz valaki alkalmatlan jelölt, csak azért, mert a pártja az EPP-től annak nem európai viselkedése miatt kap egy ejnyebejnyét. Egy európai a problémákat párbeszéddel megoldani kívánja, és nem lejáratókampányokkal generálni őket. Egy európai tudja, hol vannak azok a bizonyos, sokat emlegetett vörös vonalak, ezeket pedig nem lépi át, mert képes konszolidálódni.

 

Orbán a fentiek közül egynek sem felel meg: ezért is álszent, mikor az európai értékek megmentéséről beszél, mikor belőle már bármilyen érték és elv leghaloványabb szikrája is kiveszett.

 

És ezért is nagyon őszinte, mikor végre nem bújik az Európai Néppárt szoknyája mögé, mikor végre tudatosul benne, hogy kiutáltatta magát a klubból, ahová majdnem húsz éve tartozik, mikor kihátrál a jelölt mögül, akit elvileg „végig támogat”,

 

mikor nyíltan felvállalja, hogy igazán már nem is a csapat tagja, csak kelleti magát egy kicsit, mielőtt az európai szélsőjobb hivatalosan is felkéri egy táncra.

 

Orbán lépése őszinte és bátor volt: végre fel lehet vállalni, hogy a magyar miniszterelnök nem kíván az európai klub része lenni, végre lehet öles léptekkel szaladni a szélsőjobb felé, Salvinikkel Röszkén kerítést nézni, meg Strachékkal cigizni a Karmelita-kolostor teraszán.

 

Persze miért is lepődtünk meg egy olyan miniszterelnök esetében, akinél nem is érdemes arra odafigyelni, amit mond, csak arra, amit csinál. Csak éppen azzal, amit Orbán Viktor csinál, azzal sem lesz túlzottan előrébb Magyarország:

 

Európa perifériáján, a szélsőjobbal parolázva már teljesen mindegy lesz, mit gondol a magyar miniszterelnök Manfred Weberről, Frans Timmermansról meg a többi csúcsjelöltről, ha már a mostani – igen széles – menü sem elég finom.

 

Akkor majd eldöntik nélkülünk.

 

Olvass még több cikket Illés Gergőtől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Brexit ide vagy oda, Jeremy Hunt brit külügyminiszter európai missziót küldene az iráni vizek közelébe, hogy védjék a hajózást.

A szaporodó medvetámadások miatt száznegyven medve kilövését engedélyezték, de az embereket is le akarják szoktatni a medveszelídítésről.

A Természetvédelmi Világszövetség szerint az
emberi tevékenység miatt
került veszélybe ennyi faj.

Bár Isztambulban csak ötszázezer szír menekültet regisztráltak, a valóságban egymillióan élhetnek ott,
ami feszültségekhez vezet.

Jövőbeli fenyegetéseket tár fel egy sci-fi írókból álló csapat, miközben a magáncégek is egyre inkább hajlamosak sci-fi írókat felfogadni, hogy segítsenek megálmodni a jövőt.

A hét kérdése

Föld alá vinnék a HÉV-et, de már idéntől 5-ös metrónak hívnák. Ilyen alapon bármi lehetne a hatos metró: mi legyen az?

Azért ide elnéznénk

A Művészetek Völgye legizgalmasabb borai július 19-28. között, esténként.

Az új-zélandi fiatalokból álló Alien Weaponry július 24-én a Dürerben meg is mutatja, hogy mennyire. Vendég: Cryptodira.

Hogyan érintette a Strache által felvásárolni akart Kronen Zeitungot az Ibiza-gate? Erről lesz szó. Bécs, július 25.

Tanúság? Cinkosság? Kortárs művészek fejtik meg a pannonhalmi főapátság galériájában. Egész nyáron!

Ezt is szerettétek

Hogyan sikerülhetett véget vetni csúcsoligarcha hatalmának, és mi vár most Európa legszegényebb országára? Mizsei Kálmán leírta!

Különböző nemzetiségű és párthovatartozású EP-képviselők mondták el az Azonnalinak, hogyan érintette őket a csúcsjelölti rendszer meghekkelése. Videó!

Akihez több botrány fűződik, mint önálló gondolat. A hétgyerekes családanya az egyik legsikertelenebb politikus: igaz, ahányszor megbukott, azt mindig felfelé tette.

Van mit ünnepelni az előválasztás után. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás