+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. május 6. hétfő, 10:43
Az osztrák kancellár befarolt Orbán és Macron tervei elé, és felmutatott egy harmadik, konzervatív utat: kevesebb területen kellene teljes egyetértés a tagállamok között, szigorítaná az EU-s pénzek kifizetését, megnyesné a biztosok számát. A javaslatok alapján világos: igazából Kurz, nem Orbán akarja megreformálni az EU-t.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Sebastian Kurzról, amikor 2017 őszén kancellár lett, a magyar sajtó zöme azt hirdette – negatív vagy pozitív előjellel –, hogy orbanizálódik Ausztria is. Én már akkor (az azóta megszűnt Magyar Nemzetben) megírtam: Kurz nem Orbán, neki a sérelmi frusztráción és kisebbrendűségi komplexuson túl is van mondanivalója, eleve nem is akarná Ausztriát a visegrádiakhoz letolni. Érdemes mindig figyelni Bécsre!

 

Sebastian Kurz pedig – híven a kedélyes, ügyes, de majdnem mindig hatékony bécsi diplomáciához – tényleg elegánsan halad előre.

 

Ne feledjük: a balkáni útvonalat is ő záratta le, mert rá – ellentétben Orbánnal – hallgatnak (hallgattak) a balkáni állam- és kormányfők. Azt is tudni lehetett, hogy az osztrák politika legeurópaibb pártja, a Néppárt (ÖVP) elnökeként ő nem az Európai Unió szétverésén fog dolgozni. Számos konzervatív alapon antinacionalista páneurópaista van amúgy a környezetében.

 

Kurz most hétvégén a bécsi konzervatív Die Presse napilapnak adott nagyinterjút, amiben felvázolta a terveit a jövő EU-járól.

 

Kurz a következőket akarja:

 

+ nem szeretne egységes európai hadsereget (amit egykoron Orbán Tusványoson megpendített, Macron pedig még mindig támogatna);

 

+ új szerződési alapokra helyezné az EU-t, mert a lisszaboni szerződés elavult;

 

+ ebben visszaszorítaná az egy tagállam-egy szavazat elvét;

 

+ még inkább kiterjesztené a többségi elvet, azaz még kevesebb területen kellene teljes egyetértés, a renitens tagállamok így kevésbé tudnák blokkolni a folyamatokat;

 

+ csökkentené az EU-bürokrácia és az uniós biztosok számát, ami azt is jelentené: nem kapna minden tagállam biztosi pozíciót (ez egyébként nem Kurz ötlete, és nem is újdonság: elvileg a lisszaboni szerződés szerint is már 2014 óta a tagállamok kétharmadának megfelelő számú biztost kellene választani, kivéve, ha az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács egyhangúsággal máshogy határoz – ilyenkor úgy tűnik, nem olyan nagy probléma a gyakorlatban mégsem az egyhangúság);

 

+ szigorítaná az EU-támogatások kifizetésének ellenőrzését, és eleve azokat sokkal inkább kötné jogállami kritériumokhoz;

 

+ és szigorítaná a belső szankciós rendszert, mert ma tényleg az a helyzet, hogy egy EU-tagjelölttel szemben szigorúbb kritériumok és eljárások érvényesülnek, mint egy EU-tagállammal szemben (a mostani Magyarország – ezt már nem Kurz mondja – például nem lehetne EU-tag).

 

Kurz ötletei finom jelzések Macron föderatív tervei felé is: a bécsi diplomácia az EU áramvonalasításában érdekelt, de semmiképpen sem érdekelt abban, hogy szociálisabbá váljék az unió. Az ugyanis a nyugatiak pénztárcájából menne. Kurz tehát sok tekintetben a nyugat-európai EU-tagok vágyait, félelmeit is megjeleníti, javaslatai ugyanis végső soron azt célozzák, hogy a renitens (főként kelet-európai) tagállamok szerepe csökkenjen.

 

Kurz, akit a magyar, de a német sajtó egy része is osztrák Orbánként értett és ért folyamatosan félre, ezzel gyakorlatilag – mint jó páneurópaista konzervatív – egyszerre farolt be Orbán nacionalizmusa és Macron progresszivizmusa elé.

 

Európai kérdésekben tehát nem szabad elfelejteni, hogy van továbbra is egy harmadik opció: ez éppen a Sebastian Kurz-féle páneurópai konzervativizmus,

 

amely egy hatékonyabb, együttműködőbb, kifelé egységesebb, de a belső kulturális és gazdasági különbségeket nem erővel és felülről lefelé felszámolni akaró Európai Uniót akar.

 

Kurz, nem Orbán akarja megreformálni az EU-t

 

Hogy az osztrák kancellár mennyire nem Orbán, mutatja: Kurzba rögtön bele is szállt Harald Vilimsky, a mára informálisan a Fidesz osztrák testvérpártjává váló Szabadságpárt (FPÖ) EP-listavezetője. Szerinte nem kell új szerződés, punktum.

 

Ez is mutatja:

 

amikor a széljobb (Orbántól Vilimskyn át Salviniig) azt állítja, hogy áááááá dehogy, ők nem akarják szétverni az Európai Uniót, ők csak meg akarják azt újítani, egyszerűen hazudnak.

 

Amikor ugyanis valaki, mint most Kurz, tényleg meg akarná újítani – még csak nem is holmi föderatív-macronista alapokon – az EU-t, rögtön blokkolnak. Emlékezzünk: Orbán is csak addig volt híve a közös európai hadseregnek, határvédelemnek, amíg nem válhatott volna az realitássá – utána már nem akart közös hadsereget, határvédelmet.

 

Apropó: a pénteki Salvini-randevú után ma Heinz-Christian Strache ottakringi fogtechnikus, FPÖ-s osztrák alkancellár érkezik hazánkba. Orbán azokkal barátkozik tehát, akik 1. nem akarnak reformot az EU-ban, 2. otthon meg a magyar munkavállalók ellen heccelnek, mint az FPÖ Ausztriában.

 

Azzal, hogy az Európai Néppárt éveken át csak Orbánra figyelt, csak neki segített, elmulasztotta, hogy a páneurópai konzervativizmus a mai Magyarországon is létezhessék. Ezt a hibát ma már CSU-sok, ÖVP-sek is kezdik belátni, ahogy azt nekem Straubingban is többen mondták. De az is üzenetértékű, hogy Markus Söder bajor miniszterelnök is az EP-választási kampányban Zágrábba és Szófiába látogatott csak el. Orbánt pedig keményen is bírálta, amiért találkozott Salvinivel.

 

Az FPÖ Európa-politikailag – ahogy a hétvégi Der Standardban Hans Rauscher is írta – egyre kínosabb, mi több, tarthatatlanabb Kurznak. Ha ugyanis a széljobb (Le Pen, Strache, Salvini, Orbán) tényleg összeáll, az nem az Európai Unió, de az európai konzervativizmus végét is jelentené.

 

Ha most olvastad ezt a cikket először, az azért lehet, mert még nem jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali hírlevele, amelynek olvasói ezt a cikket és még sok mást is megkaptak a postafiókjukba már reggel hétkor. Iratkozz fel te is a hírlevélre, hetente háromszor küldjük!

 
comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Miért töröltetett öt merevlemeznyi adatot Kurz egyik munkatársa a kancellár bukása elött még gyorsan?

Legyen a miénk is hosszabb? Szavazz!

Kiakadtak a prágai polgármester kijelentéseire, a cseh külügyminiszter csak annyit mondott, hogy nincs ráhatásuk a demokratikusan választott önkormányzatokra.

Az Emmi több mint 1,4 millió forintot fog költeni a rejtélyes tevékenységre, amelyről nem árulták el, hogy micsoda.

Huszonhárom év adatai igazolják, hogy az állatfajok testméretük csökkenésével alkalmazkodnak a klímaváltozás kihívásaihoz.

A hét kérdése

Föld alá vinnék a HÉV-et, de már idéntől 5-ös metrónak hívnák. Ilyen alapon bármi lehetne a hatos metró: mi legyen az?

Azért ide elnéznénk

A Művészetek Völgye legizgalmasabb borai július 19-28. között, esténként.

Az új-zélandi fiatalokból álló Alien Weaponry július 24-én a Dürerben meg is mutatja, hogy mennyire. Vendég: Cryptodira.

Hogyan érintette a Strache által felvásárolni akart Kronen Zeitungot az Ibiza-gate? Erről lesz szó. Bécs, július 25.

Verdi vagy Bernstein művein túl a zenekar két zenészének saját szerzeményét is elő fogja adni a Nemzeti Ifjúsági Fúvószenekar.

Tanúság? Cinkosság? Kortárs művészek fejtik meg a pannonhalmi főapátság galériájában. Egész nyáron!

Ezt is szerettétek

Hogyan sikerülhetett véget vetni csúcsoligarcha hatalmának, és mi vár most Európa legszegényebb országára? Mizsei Kálmán leírta!

Különböző nemzetiségű és párthovatartozású EP-képviselők mondták el az Azonnalinak, hogyan érintette őket a csúcsjelölti rendszer meghekkelése. Videó!

Akihez több botrány fűződik, mint önálló gondolat. A hétgyerekes családanya az egyik legsikertelenebb politikus: igaz, ahányszor megbukott, azt mindig felfelé tette.

Van mit ünnepelni az előválasztás után. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás