+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. május 6. hétfő, 08:00
Európa egységének vágyában van valami birodalmi, ebben igaza van Orbánnak. De nem csak a nacionalisták, a kozmopoliták is Európa-ellenesek. Köztük viszont ott vannak a konzervatív páneurópaisták.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A hétvégén zajlott a német Páneurópai Unió éves találkozója a festői, mélybajor Straubingban – sok arisztokratával, katolikus pappal, elhízott CSU-s politikussal, Habsburg-történésszel, szudétanémet vagy éppen koszovói muzulmán résztvevőkkel.

 

Ma, amikor megszoktuk – legalábbis a Magyarország nevű szellemi fekete lyukban – hogy ami jobboldali, az nacionalista és EU-ellenes, ami pedig baloldali vagy liberális, az meg nem; igencsak üdítő volt ezt az amúgy nagyon is régies, sok tekintetben idejétmúlt, bajor zakós és dirndlis társaságot látni, hallgatni.

 

Európára ugyanis van konzervatív válasz is.

 

Nem szabad elfelejteni:

 

Európa egységének vágyában mindig ott van (és ebben a pogány-nacionalista lázadónak, Orbán Viktornak igaza is van) valami birodalmi.

 

Európa egysége ugyanis a római birodalmi és a katolikus univerzalisztikus eszméken képzelhető el leginkább. Ezzel szemben jelentek meg a különféle nacionalizmusok főleg a 19. században, amelyek – Garibalditól Kossuthig – alapvetően baloldali, liberális mozgalmak voltak. A 19. század progresszív, modern eszmeisége volt ugyanis a nacionalizmus, a vele szemben álló imperializmust pedig – és itt most értelemszerűen elsősorban a mi térségünkről beszélek – a katolikus egyház és a birodalmi uralkodó család képviselte, jelenítette meg.

 

Az első világháború után, amikor a nemzetek megkapták – köztük a magyarok a trianoni békeszerződéssel – a hőn áhított függetlenségüket, szuverenitásukat; monarchista katolikus arisztokraták között – akik von Haus aus nem tudtak otthonra lelni a nemzetállamokra szabdalt, behatárolt szép új világban – jelent meg a páneurópai gondolat.

 

Richard von Coudenhove-Kalergi – akinek otthonában németül, csehül és japánul, de azért sokszor latinul, olaszul, franciául, részben magyarul folyt a társalgás (szerinte eleve egy igazi európainak legalább tíz nyelven tudnia kell, ami nagyon is igaz, kedves, csak Guardiant olvasó magyar és bármilyen progresszívek) – alapította meg 1922-ben a Páneurópai Uniót, amely egy olyan korban, amikor a nacionalizmus látszott győzni, amikor Prága és Trieszt között három-négy határon is fel kellett mutatni az útlevelet, igencsak anakronisztikusnak és utópikusnak hatott egyszerre: jöjjön létre egy egységes konföderáció az európai kontinensen az USA mintájára.

 

A páneurópaisták meggyőződéses katolikusok és konzervatívok voltak, sokuk elsők között esett a nácik áldozatául,

 

Coudenhove-Kalerginek is menekülnie kellett Bécsből a Gestapo elől, amikor bevonultak a németek.

 

A második világháború után aztán ismét katolikus politikusok, Konrad Adenauer, Robert Schumann vagy Alcide de Gasperi álltak az európai egységesülés élére. Ahogy előtte a náci, úgy utána a kommunista totalitarizmussal szemben akarták megvédeni Európát, az európai civilizációt.

 

A páneurópaisták szerint ma is veszélyben van az európai egység, mert – ahogy több felszólaló is mondta a bajorországi Straubingban a hétvégén, a Páneurópai Unió éves találkozóján – „a pogány nacionalizmus“ fenyeget.

 

A nacionalizmus mögötti törzsi gondolkodás ugyanis valóban pogány, ami idegen a katolicizmus univerzalizmusától. Aki katolikus, nem lehet nacionalista.

 

Ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne erős nemzeti, regionális, de akár vallási, politikai vagy egyéb identitása – Európa ugyanis ezt nem zárja ki.

 

A straubingi találkozó ismét bebizonyította: a felhangosított populisták versus progresszívek vitája nem mutatja a politikai válaszok egész terjedelmét. Ma ugyanis úgy nézhet ki: vannak az EU-ellenes populisták, akik bezárkóznának nemzetállami határaik mögé, és ott építenének homogén társadalmakat; mellettük pedig vannak a progresszív kozmopoliták, akik minden határt lebontanának, és számukra igazából Európa is csak az első lépés a világállam, a teljes kozmopolitizmus felé.

 

Ha jól belegondolunk: mindkét nézet Európa-ellenes.

 

Nem csak az Európa-ellenes ugyanis, aki visszazárná magát a nemzetállamokba, de az is, aki feloldaná az európai civilizációt a világ egészében.

 

Ezzel szemben a páneurópaisták elutasítják a nacionalizmust, de világos képük van arról, mi Európa: a zsidó-keresztény-muzulmán értékvilágra, a görög filozófia és a római jog antikvitására és az ezek nélkül elképzelhetetlen felvilágosodásra épülő európai kultúra, amelynek a nyelvi, nemzeti, etnikai sokszínűség is része.

 

E sokszínűségre ma egyszerre jelent veszélyt szerintük az Orbán-féle nemzetállami nacionalizmus (amely homogén nemzetállamokat akar) és a liberális kozmopolitizmus (ami minden hagyományt felszámolna).

 

Ha most olvastad ezt a cikket először, az azért lehet, mert még nem jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali hírlevele, amelynek olvasói ezt a cikket és még sok mást is megkaptak a postafiókjukba már reggel hétkor. Iratkozz fel te is a hírlevélre, hetente háromszor küldjük!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Innováció a magyar választási kampányok terén: vasárnap este megnézheted, sikerül-e Vágó Gábornak egy számítógépes játékban megmenteni a világot.

Amennyiben a lakosság elutasította volna, az akár a schengeni övezetből való kizárást is eredményezheti.

A német konzervatívok egyre inkább közelednek a horvát jobboldalhoz, amely ellentétben az eddig kivételezetten kedvelt magyarral nem fordult szembe velük. Videó Merkel horvátjáról!

Ráadásul Matteo Salviniék európai szövetsége elég nagy gyomrost kapott Heinz-Christian Strache bukása miatt is.

George Simion azt állítja, hogy megverték, de ez pont nem látszik az általa készített felvételen. Közben több politikus is kiakadt, és a román ultrák állítólag a helyszínre készülnek.

A hét kérdése

Senki nem gondolhatja komolyan, hogy nem valami igazán szórakoztató dolog került elő témaként a két illiberális zseni első találkozóján.

Azért ide elnéznénk

2014 és 2018 között 426 esetet rögzítettek az ukrajnai magyarellenesség megnyilvánulásaiból. Filmpremier május 20-án.

Kötter Tamás a magyar Houellebecq szeretne lenni, május 21-én mutatja be új könyvét: Nem kijárat.

Kiosztjuk az Azonnali novellapályázatának díjait, és persze lesz egy jó beszélgetés is május 22-én az Aurórában.

Újabb globális klímasztrájkot hirdet a Fridays For Future mozgalom. Május 24-én Budapest belvárosában is!

Remélhetőleg az összes jó mátrai bort végigkóstolhatod május 24-én Budapesten.

Ezt is szerettétek

MSZP? Fidesz? LMP? Momentum? Mi Hazánk? Ha még nem tudod, kire szavazz a május 26-i EP-választáson, akkor a Vokskabin neked szól.

Milyen érzés jobbikosként szeretni az Uniót? Milyen rádió megy a kocsiban? És hogy jön ide Rogán Cecília? Ez, és még sok minden kiderül. Videó!

Volt, aki szerint a klímaváltozás ellen könnyebb tenni, hiszen ha meleg van, akkor nem kell kabátot venni, és kész. Videó!

Míg hosszú ideig Magyarország és a Fidesz volt a német uniópártok első számú partnere, a figyelem egyre inkább Zágráb felé fordul. Elmondjuk, miért.

Twitter megosztás Google+ megosztás