+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kulcsár Árpád
2019. május 5. vasárnap, 08:00
A jó művészet nem az, amely kifüstöl abban, hogy gúnyolódik a Fidesz-hívőkön. Egy friss budapesti színházi előadás meg pont ezt csinálja. De ettől max balos nyavalygás lesz az egész.
Szombat estig rajongó voltam.

 

Ritkán rajongok, de most mégis be kellett vallanom magamnak, s rajongásom múlt időben való létezése akkor vált felfedetté, amikor megszűnt.

 

Színházkritikus ismerőseim régóta mondják, hogy újabban már egyre irrelevánsabb, amit Urbán András csinál színpadon, hogy a fasizmus iránti harag előadásainak újabban legfőbb szervezőelve, és hogy e harag miatt meglehetősen sematikusra húzza fel az előadásokat, akkor is azt mondtam, hogy nem érdekel, ugyanaz a harag munkál bennem, és odavagyok az előadásaiban használt pussy riotos beütésektől, és egyszerűen imádom, amikor a Turul megkeféli a Csodaszarvast a színpadon, mintegy a szimbólumok teljes kiürítése végett, és azt is szeretem, ha a harag elszabadul a színpadon, mert felszabadító ereje lehet a nézőtéren is.

 

Hogy kicsoda Urbán András? Egy újvidéki szerző, akitől én a leglíraibb előadásokat láttam. Mígnem aztán a magyar kormány el nem kezdte néhány évvel ezelőtt a plakátkampányát, és akkor Urbán is váltott egy agresszív tónusra. Persze meglehet, hogy ez a váltás nem volt tökéletes szimbiózisban, mindenesetre elég látványos volt. Mondhatni,

 

Urbán a klasszikus zenéből punkra váltott, és jól állt neki egy darabig. Első magyarországi rendezése azonban megmutatja, mennyire túltolta mostanra az egészet.

 

Most átjött a határon, és a Stúdió K társulatával rendezett egy Sacra Hungarica című előadást, amelyben ugyanilyen dühös, meg hát felteszem, a társulat is benne van a szövegkönyvben rendesen, szóval Urbán dühe kollektív dühként ömlik a nézők elé.

 

Félreértés ne essék, a Sacra Hungarica igen szórakoztató darab, remek a humora, izgalmasan építi a feszültséget, és van egy csúcspontja, ahol pont jókor marad abba az előadás, rövid, velős, eltérő színészi teljesítményekkel (még akkor is, ha alig akad díszlet az előadásban, és a színészek nagyrészt csak ülnek a nézővel szemben, és beszélnek). A problémám inkább a dühnek és az iróniának a keverése, illetve az előremutatás.

 

Az, hogy a színháznak részt kell vállalnia abban, hogy tükröt tartson a hatalom arcába, már banális kijelentés, mint ahogyan az is, hogy ezt a hatalmat nevetségessé kell tenni ahhoz, hogy ne ismétlődhessen meg.

 

Az azonban nagy kérdés, hogy jól csinálja-e ezt a Stúdió K színház Urbán vezérletével. Az amúgy is kevés férőhellyel rendelkező stúdióteremben ugyanis maximum ötven ember nevethet a szélsőjobboldali Fidesz-média stílusában megalkotott nyelvezeten. Az előadás azzal kezdődik, hogy a társulat önvizsgálatot tart: bevallják, hogy eleddig hittek Soros Györgynek, a nyílt és sokszínű társadalomban, a befogadásban, most azonban rájöttek, hogy a homogén nemzetállam az egyetlen jó megoldás, bevallanak minden múltban való elhajlást a nézők előtt, és felvázolják az irányt, főleg a kultúrában, de – mivel a magyar ember mindenhez ért – úgy mindenben is.

 

A hét ember beszélgetését, amely a mindennapi kirekesztő, gyűlölködő, nagyotmondó szólamokra van felfűzve, csak körülbelül egyharmadánál szakítja félbe egy erős gesztus: a színpadon magyar földre magyar vért öntöznek.

 

Az előadás azzal, hogy felnagyítja ezt a gyűlöletbeszédet, ezt az „átlagmagyar butaságot”, tulajdonképpen csak gúnyolódni tud azokon, akik elhiszik a hivatalos narratívákat, de a gúny, amely nem társul valamiféle alternatívával, az önmagában csak sértegetni tud. Elképzeltem magam, amint a 17 éves nacionalista énemmel ülök be, és valószínűleg bántva éreztem volna magam az identitásomat formáló világkép eme nyílt kifigurárázásától. Mint ahogyan sértve érezték magukat a Tilos Rádió hallgatói annak idején, amikor úgy érezték, kultúrájukban lettek megsértve, vagy ahogyan sértve érzik most magukat a fideszesek a patkányozás miatt, hiszen az értékelveiket nem kritika éri, hanem lekezelő és sértő támadás.

 

Az előadás nem sarkall dialógusra, ahogyan nem sarkall dialógusra újabban a slam poetry jó részét újabban kitevő orbánozós vicceskedő-vagánykodó ragrímritmika, a körúti irodalmárok kizárólag egymásra figyelése (amely de facto most azt eredményezte, hogy Orbán János Dénes, a dekanonizált hős rácsücsült a teljes kortárs magyar irodalom nyakára a sleppjével együtt). Szóval nem jó, ha a művészet egy bennfentes társaság kuncogásává aljasul, és nem jó, ha mélyíti a szakadékokat, ahelyett, hogy igyekezne betömni őket.

 

Az Urbán-előadás – nyilván akaratán kívül– az ellenfél megszégyenítésére játszik, csakhogy a jó művészet integratív, nem azért üt, hogy fájjon, hanem kommunikálni akar, felismeri, hogy nem a Fidesz szavazói a hibásak, hanem a rendszer hülyíti őket, és kritikával (nem efféle álkritikával) viszonyul saját gondolataink felé is.

 

A Stúdió K új előadása csak annyit tud mondani, hogy mennyire elbaszott, és végül is van olyan perspektíva, ahonnan tragikomikus is ez az ország.

 

De ki a fene nem tudná ezt? Csakhogy nem azokat kell ám szívatni, akik maguk is megvezetettek, s ezzel egyszerre fenntartói, de egyszerre áldozatai is ennek az egész groteszk drámának, ami ma Magyarország. Mert ebből csak köldöknézegetés és önfényező balos nyavalygás jön. A balosok meg nem nyavalyognak, hanem cselekszenek. Egy ideális világban.
 

Mert lehet az ember műveltebb, szolidárisabb, de ha lenézés társul ezekehez, akkor megette a fene az egészet.

 

A darabot legközelebb május 30-án lehet megnézni.

 

FOTÓ: részlet az előadásból / Véner Orsolya, artportal.hu

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

11 órás zárás ide vagy oda, a partivonatot aligha tudja megfékezni a kormány. De akkor mégis mi értelme van a korai zárásnak? Videó!

Az Európa Kulturális Fővárosa-program keretében a horvát tengerparti város egy toronyházára vörös üvegszilánkokból álló ötágú csillagot helyeztek ki.

Grafikonokon mutatjuk, hogyan terjed a járvány Magyarországon és a környező országokban.

Donald Tusk nem hiszi, hogy a Fideszt még meg lehetne győzni arról, hogy térjen vissza a néppárti elvekhez. És ami az EPP-elnök szerint nehezíti a dolgot: a pártok többsége lapít, mert a pártegységet félti.

Nagy a valószínűsége annak, hogy inkább emberi lustaság és tudatlanság áll a háttérben, mintsem a hatalom által irányított cenzúra és keresztényellenesség.

A franciaországi fertőzésszámok növekedése kihat a francia közvéleményre is: egy felmérés szerint hatalmas többség tartana elfogadhatónak egy legalább kéthetes (de akár hosszabb) teljes lockdownt.

Az október elsejétől életbe lépő szigorúbb szabályok a rendezvényeket, a maszkviselést és a vásárlást is érintik.

A hét kérdése

Két tévéinterjú, esszé, nyílt levél, egy uniós biztos lemondatása. Orbán Viktor még saját rajongóit is meglepte, hogy ennyire aktív lett a médiában. Mi folyik itt?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29.

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Vitatható ökopolitika Schiffer Andrással október 3-án.

Ezt is szerettétek

A tíz, legrövidebb idő alatt helyes megfejtést beküldő versenyző iskolája egy-egy nagy értékű okosbútorral lesz gazdagabb.

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Twitter megosztás Google+ megosztás