Hogy áll a spanyol kormányalakítás szénája?

Szerző: Kulcsár Árpád
2019.05.02. 21:32

Nagyon valószínűtlen, hogy egy hónapon belül lenne új kormánya a spanyoloknak.

Hogy áll a spanyol kormányalakítás szénája?

A spanyol választások után egyelőre senki nem siet egyezségre jutni más pártokkal a kormányalakítás ügyében.

Az új kormány fő erejét várhatóan a vasárnapi választásokat megnyerő szocialista párt (PSOE) és a radikális baloldali Podemos fogja kitenni, azonban az egyezkedések nem mennek egyszerűen.

Ugyanis mindkét párt vezetőinek sok veszítenivalója van.

Pedro Sánchez baloldali miniszterelnök múlt vasárnap óta – nyilatkozatai alapján– szinte eksztázisban van, és van is oka így érezni magát, hiszen győzelme a szocialistákat ismét vezető pozícióba helyezte a legutóbbi három elvesztett választás után. A győzelemnek köszönhetően legvalószínűbb, hogy megtartja hivatalát, ami a Mariano Rajoy (Néppárt, PP) ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány sikere után lett az övé 2018 június elsején.

Sánchez egy kisebbségi kormányt szeretne egyedül vezetni, a kongresszusban elfoglalt 123 helyükre támaszkodva. Ez azonban nem elég arra, hogy újra beiktassák, ehhez 176 képviselő szavazatára van szükség – és Pablo Iglesias, a Podemos elnöke világosan jelezte,

ez alkalommal nem fogja ingyen támogatni Sánchezt, mint azt tette tavaly a bizalmatlansági indítványt követő népszavazáson.

Ezúttal Iglesias ugyanis maga is benne akar lenni a kormányban, bár elmondta, hogy tisztában van vele: csak hosszú harc eredményeképp kerülhet oda be. A szocialisták nem sietik el a kormányalakítást, és világosnak látszik, hogy nem lesz megyegyezés a helyi, regionális és EP-választások lejárta utánig, azaz május 26-ig.

Töredezettebb a parlament, mint tavaly

Spanyolországban ezt megelőzően 2016-ban voltak választások, röviddel, azaz fél évvel az előző után. Ennek oka az volt, hogy senkinek nem sikerült parlamenti többséget kialakítania a kormány megalakításához. A spanyolok most azt remélik, hogy az előrehozott választások – amelyeket azért tartottak meg, mivel a kormány képtelen volt tisztázni a 2019-es költségvetést – nem fognak újabb holtponthoz vezetni.

Azonban a spanyol parlament most töredezettebb, mint 2016-ban, azóta ugyanis megalapították a szélsőjobboldali VOX-ot, akik jó nagyot meneteltek előre, és 24 helyet kaptak a vasárnapi választások után a 350-ből. A Néppártnak 66 mandátumot szavaztak meg a választók, a liberális-jobboldali Ciudadanosnak 57-et. Míg egy PSOE-Ciudadanos koalíció elegendő lenne egy többség létrehozásához, a jobbközépet képviselő párt visszautasítja a Sánchezzel való együttműködést.

Márpedig egy PSOE-Podemos koalíció sem érné el a szavazati többséghez szükséges 176 szavazatot, ami azt jelenti, hogy a támogatásnak kisebb, regionális pártoktól kell érkeznie – potenciálisan akár a katalán szeparatistáktól (velük egyébként Sancheznek jobb viszonya van, mint a néppártiaknak és a liberálisoknak, utóbbiak sokszor vádolták a miniszterelnököt a katalánokkal szembeni megengedőbb politikája miatt).

Jó viszonyok Sánchez és a radikális baloldal között

A Sánchez és Iglesias közötti kapcsolat a hatalmi játszmák ellenére jobb, mint valaha.

Az utóbbi évben, amikor a Podemos kívülről támogatta a kisebbségi kormányt, tulajdonképpen minden releváns problémát simán és diszkréten megvitattak egymás között.

Képesek voltak továbbá egy rengeteg progresszív javaslatot magába foglaló költségvetési tervet elfogadni, ami pár éve még elképzelhetetlennek tűnt volna. A közös érdekek azonban csupán a kormányzati koalícióra korlátozódnak. Sáncheznek nagyon kényelmes egy olyan kisebbségi kormány segítségével kormányozni, amely fölött az utóbbi tíz hónapban elnökölt. A Podemosszal való koalíció továbbá nehézségeket idéz elő más pártokkal való koalícióra lépés esetén, ilyenek a Baszk Nacionalista Párt (PNV) vagy a Kanári-szigeteki koalíció, akiket a Podemos nem nagyon fogad el.

Iglesias helyet szeretne a kormányban, és beleszólna a kabinet felépítésébe is. A Podemos sok tagja érzi úgy, hogy a vasárnapi 35 helynyi veszteség az előző ciklushoz képest részben a Sánchez adminisztrációjának támogatásából adódik. A minimálbér nemrég 900 euróra való emelése például a Podemos kampányának volt része, és ők is javasolták, azonban Sánchez húzott belőle hasznot, mivel sok állampolgár fogta fel kormányzati kezdeményezésnek.

Az nyilvánvaló, hogy mindketten alkura akarnak jutni. A kérdés csupán az, hogy mennyit hajlandó egy-egy párt beáldozni ezért.

A Podemos nem engedheti meg magának, hogy ne támogassa Sánchez újrakinevezését, mivel szavazói nem értenének meg egy ilyen lépést.

Regionális szinten már összefogtak

Bár legfelsőbb szinten most megy a huzavona, Valencia régiójában vasárnap voltak regionális választások, a nyertes pedig Ximo Puig volt a szocialista párt színeiben, aki jelezte, hogy a Podemos támogatásáért cserébe fontos pozíciókat fog adni nekik, ezt pedig el is fogadták. 

Mindeközben a Ciudadanos jelezte, egyáltalán nem érdekli a szocialistákkal való koalíció.

Vezetőjük, Albert Rivera bízik a párt felívelésében – vasárnap 25 helyre sikerült szert tenniük az előző választáshoz képest. Amennyiben a pártnak sikerül az EP-választásokon legyűrnie a Néppártot olyan kulcshelyszíneken, mint amilyen Madrid, a Ciudadanos lehet a szocialisták következő nagy ellenfele, azaz

feljöhetnek a fő jobboldali erőnek.

Annyi biztos, május 26-án EP és regionális választások lesznek, addig egyetlen párt sem akar már szavazókat veszíteni, úgyhogy nem nagyon várható, hogy dűlőre jutnak addig.

A hír megírásánal az El Pais cikkeire támaszkodtunk.

FOTÓ: Pedro Sánchez (balra) és Pablo Iglesias (jobbra) / emfstatic.com

Kulcsár Árpád
Kulcsár Árpád az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek