Kádár csóválja a fejét: ezt az amatőrséget!

A budapesti piacokról mindenféle rendezvényt kitiltanak: még a látszatot sem hagyják meg, hogy spiclikkel telerakhassák. Még egy fingszagú diktatúrát sem tudnak üzemeltetni.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Újabban egyike lettem azoknak, akiknél a Magyarországra látogató külföldi újságírók néha megjelennek, és megkérdik, mi van itt. Ezeknek általában igyekszem a más helyeken készen kapott „nincs demokrácia, nincsenek emberi jogok” válaszoknál árnyaltabb és értelmesebb választ adni. Szomorú tapasztalat, hogy nem nagyon szokta őket érdekelni az árnyalt kép, Magyarország az európai politikai bulvárban egy trashceleb, akiről időként megírják, hogy részegen lehányta a testőrét, kivillant a melle az estélyi ruhából, esetleg kivasaltatta a herezacskóját. Ennyi az érdekes, ezt bármikor meg lehet róla írni, az, hogy egyébként ki ő és mi van vele, senkit sem érdekel.

és utána benevezni valami sajtófotódíjra. Elég nehéz tehát a magyarországi közállapotokról beszélni anélkül, hogy az ember másfél órát beszélne róla. Ezért idézik aztán azokat a szervezeteket (Amnesty, Transparency) akik velem ellentétben kész terminológiával és módszertannal rendelkeznek a hibrid rendszerek leírására. Ez egyébként a pofonegyszerű magyarázat arra, hogy miért őket idézi mindenki.

Na, de most majd könnyebb dolgom lesz, ugyanis most olyasmi történt, amely közvetlen hatásában elmarad attól, hogy megint bezárt egy fontos kórházi osztály, vagy épp szét akarják verni azt a gimnáziumot, amelyik azon kevés hely egyike, ahol középkori körülmények közül érkező cigány gyerekek esélyt kapnak a kitörésre. Az, hogy a budapesti piacokról mindenféle rendezvényt kitiltanak, na, az egy virtigli, észak-koreai típusú diktátortempó.

A piac, amióta feltalálták, a közélet színtere. A fórum szavunk is a római főtérről kapta a nevét. Az emberek mind odamennek bevásárolni, a héten megtermelt árut eladni, pletykákat hallani, dolgokat megbeszélni. Ez neki a funkciója.

Ennek a közéletnek nem kell pártpolitikának lenni. Pont hogy nem. Ha kell, akkor persze kinőhet innen párt és forradalom is, de egyébként pont elég, ha megbeszélődnek dolgok, ha kicserélődnek tippek, elajándékozódnak kutyakölykök és elcserélődnek kinőtt babakocsik.

Az olyanok, ahol a diktatúra ahhoz is amatőr, hogy látszatból hagyja ezeket megtörténni, de mindegyiket gondosan telerakja spiclivel. Mert az a tartós megoldás, az működött itt is pár évtizeden át, ahol szép csendben átvette a fingszagról gondoskodó vezető a kontrollt, bizottságosat játszanak, kirándulást és focikupát szerveznek, és szigorúan „nem politizálnak”, hanem nótákat énekelnek.

Ehhez van hozzászokva ma is sok helyen a magyar, hogy ez a civilség meg a közösség. Ehhez képest veszélyes még az is, ha csak úgy ad hoc leül kéttucatnyi ismeretlen szalonnázni, és közben beszélgetnek. Mert ki tudja, miről beszélgetnek. Ha valamelyik azt találná mondani, hogy szar a rendszer, nincs ott egy Mr. Fingszag, aki odamenne hozzá és megmondaná neki, hogy ej, Sanyikám, hát mi itt nem politizálunk, miért nem hajtasz rá arra a csajra, vagy tudod mit gyere előbb igyunk egy sört. (És utána jelentés Sanyikám reakciós hajlamairól).

Mivel ez szerencsére nincsen, marad a paranoia, ne beszélgessenek, pofa be.

Ju nó, dö rájt of píszful összembli iz szíriöszli szretönd in hángöri. Ívön in market hólsz pípöl ár forbidden to hold mítingsz, ju nó lájk zéró vészt wörksopsz end tingsz lájk det. Pípöl ár dinájd of frí szpícs end ekszpressön of politiköl opinjön.

Azért jobb volt, amikor még másfél órában kellett körülírni.

Ésik Sándor cikke megjelent a Diétás Magyar Múzsán is, itt lájkold!