+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Bakó Bea
2019. május 1. szerda, 12:07
Magyarország és kilenc másik állam lett EU-tag 2004. május elsején. Mik voltak a tizenöt éves EU-tagság legnagyobb sikerei, kudarcai és meglepetései? EP-képviselőket kérdeztük.

Két kis szigeten – Máltán és Cipruson – kívül a korábbi szocialista blokk országai csatlakoztak egy csoportban az EU-hoz pontosan tizenöt éve, 2004. május elsején: Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia és persze Magyarország. 

 

Az évforduló alkalmából mind a tíz akkor belépett tagállamból írtunk egy-egy, a csatlakozás óta folyamatosan (vagy ahol ilyet nem találtunk, legalább 2009 óta) az EP-ben ülő képviselőnek, hogy értékeljék országuk tizenöt éves EU-tagságának tapasztalatait.

 

Mik voltak a legnagyobb sikerek és kudarcok? Mit tett hozzá az országuk az EU-hoz, és hogyan profitált a tagságból? Min lepődtek meg a legjobban ebben a tizenöt évben?

 

Ezekre voltunk kíváncsiak.

 

Számítottunk rá, hogy nem fogunk mind a tíz országból válaszokat kapni, de a megkeresett képviselők készségessége a legszkeptikusabb várakozásainkat is alulmúlta. Ismételt megkereséseink ellenére is mindössze ketten vették ugyanis a fáradságot, hogy röviden értékeljék nekünk az EU-tagság tizenöt évét, viszont egyikük legalább magyar, sőt, fideszes. Schöpflin Györgyön kívül – aki a 2004-es csatlakozás óta ült az Európai Parlamentben, idén viszont már nincs rajta a Fidesz listáján – a szintén a Néppártban ülő szlovén Alojz Peterle írt vissza az Azonnalinak. Ő szintén 2004 óta EP-képviselő, és onnan lehet ismerős, hogy az Európai Parlament legutóbbi ülésén, amely az utolsó volt ebben a ciklusban, elszájharmonikázta az Örömódát.

 

Bár Schöpflin György arra is felhívta a figyelmünket, hogy ilyen komplex kérdésekre nem érdemes leegyszerűsítve, egy-két mondatban válaszolni, azért szerencsére mégis megtette ezt, de előtte még lepopulistázott bennünket: „Azt, aki bonyolult folyamatokat leegyszerűsítve ír meg, populistának szoktuk nevezni. Vagy újságírónak.”

 

Jöjjön tehát a populizmus!

 

Miért éri meg az EU-tagságunk nekünk, és miért az EU-nak?

 

Az EU-csatlakozás hasznait nagyon hasonlóan látja a szlovén és a magyar képviselő. A legnagyobb előnyként mindketten az egységes piacot említették, Alojz Peterle külön részletezte az oktatáshoz, termékekhez, szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést, és azt is hozzátette, hogy EU-s támogatások segítségével nagy projekteket tudtak megvalósítani Szlovéniában.

 

És hogy mivel járultunk hozzá az EU-hoz? Hát az olcsó munkaerővel és kedvező befektetési lehetőségekkel a nyugati, gazdaságilag erősebb tagállamok számára – írta Schöpflin. Szerinte ezáltal

 

betagolódtunk a közepes fejlettségi fokú országok csapdájába a félperiférián, ami az EU-nak jó, Magyarországnak kevésbé.

 

Szlovén kollégája diplomatiusabb választ adott a kérdésre. Peterle szerint mint minden tagállam esetében, Szlovénia esetében is az a legfőbb hozzájárulás az EU-hoz, hogy félreteszik a saját nemzeti ambícióikat, és együttműködnek az EU-ban a prosperitás és a biztonság érdekében.

 

Sikerek? Kudarcok? Sargentini!

 

„A legnagyobb sikerünk egyben a legnagyobb kudarcunk” – írta nekünk Alojz Peterle, aki szerint Szlovénia túl gyorsan közeledett az európai integrációhoz. A belépés előtt egy sikersztoriként néztek a saját országukra, mint ahogy az is volt – jegyzi meg –, csakhogy emiatt meg a strukturális reformokat nem hajtották végre rendesen, ez meg is mutatkozott a gazdasági válságban. Sok reformmal még mindig késésben vannak szerinte. Ennek az egyik oka, hogy a régi struktúrákon nem tudtak teljesen túllépni, a másik pedig természetesen a kormány, amely a tavalyi választás óta balközép.

 

Peterle ezzel a kis apró odaszúrással letudta az aktuálpolitikát a kérdésben, nem úgy Schöpflin.

 

A fideszes EP-képviselőnek az EU-tagságunk sikereiről és kudarcairól is a magyar jogállamiságot ért kritikák és a Sargentini-jelentés jutottak az eszébe.

 

Szerinte a magyar EU-tagság legnagyobb sikere „az EU Jogi Eredménytáblája, mert ez világosan bizonyította a jogállamiság megkérdőjelezhetetlen működését Magyarországon.” ellenpéldaként pedig Olaszországot említette. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy ez az eredménytábla, az EU Justice Scoreboard, csak a rendesbíróságokra és a bírói eljárások statisztikai adataira épít, így arra vonatkozóan lehet belőle következtetést levonni, hogy mondjuk Olaszországban esetleg még hosszabbak a perek, mint nálunk, de a jogállamiság rendszerszintű összefüggéseit aligha lehet belőle kiolvasni.

 

Kudarcként Schöpflin „az írástudók árulását és a tényalapú érvelés hanyatlását” nevezte meg. Írástudók alatt az újságírókat, politikusokat, értelmiségieket, NGO-kat és think tankeket érti, a tényalapú érvelés hanyatlására pedig a Sargentini-jelentést hozta fel példának – ami egyébként jogos, itt írtunk róla részletesen.

 

Az egybites migránspropagandával kommunikáló kormánypárt EP-képviselője ezeken kívül a kudarcok között sorolta fel azt is, hogy a közszféra beszennyeződik tudatos és nem tudatos hamis információkkal. Szerinte mindez valójában összeurópai kudarc.

 

Meglepetés? Brilépés!

 

Biztosra vettem, hogy az elmúlt tizenöt év legnagyobb meglepetése kategóriában a brexit (azaz azonnaliul brilépés) lesz a legerősebb versenyző, és nem tévedtem. Alojz Peterle ezen lepődött meg a legjobban. Szerinte ez veszélyes apátiát jelez az EU egyik legnagyobb országában. De Peterle még mindig hisz benne, hogy végül nem fogjuk látni a teljes brilépést.

 

Schöpflinnek azért ezt is sikerült optimistább kontextusba helyeznie, hiszen ő csak azon lepődött meg, „hogy a kirekesztettek lázadása csak 2016-ban kezdődött, nem korábban.”

 

NYITÓKÉP: Patrick Chappatte / International Herald Tribune

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Megcsináljuk, drágám? Vágatlan, kordokumentum-értékű felvétel a Móricz Zsigmond körtérről!

Tényleg léteznek emberek, akiket az kapcsol ki, ha mindenféle gyilkosságról, halálról és egyéb istentelen dolgokról kárognak nekik.

Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, simán meglesz a célként kitűzött ötvenezer szavazat. Kattints, és elmondjuk, hogy áll most az előválasztás!

A kínai külügy szerint az, ahogy Hongkongban bánnak a tüntetőkkel az ország belügye, nem a G20-ra való.

Még mindig Szíriából, Afganisztánból és Irakból jönnek a legtöbben, de tavaly már Venezuela is befért a top 10-be.

A hét kérdése

Kálmán Olga? Karácsony Gergely? Kerpel-Fronius Gábor? Ez a hét kérdése, szavazz!

Azért ide elnéznénk

Etűdök rókafűrészre és fröccsöntött szarkára címen fut a projekt a PIM-ben. Június 25.

Filmvetítés, majd beszélgetés a román rendszerváltás kérdéseiről június 26-án.

Pécsen amúgy is van pár elég menő épület, most pedig még fényfestéssel is felturbózzák őket. Június 27-30.

JazzTM, július 5-7. között Európa 2021-es kulturális fővárosában. Elég erős lineuppal, a közelben!

Tanúság? Cinkosság? Kortárs művészek fejtik meg a pannonhalmi főapátság galériájában. Egész nyáron!

Ezt is szerettétek

A Fidesz-árvák után az EP-választások eredményeit elnézve létrejött a baloldal árváinak tömege is. Ez ma az egyetlen politikai tér, ahol vákuum lett.

Jó-e, ha politizálnak a zenészek akár a számaikban, akár azokon kívül, vagy inkább idegesíti ez a hallgatóságot? Orfűi videó!

Ahogy bajor politikusból német kancellár se tudott még soha lenni, európai bizottsági elnök se lesz talán. De ez nem is lenne baj. Techet Péter véleménye!

Talán rájöttél, hogy csak akkor leszel valaha államtitkár, ha belépsz a Fideszbe vagy a KDNP-be? Az Azonnali kisokosa sokat segít, hogyan csináld!

Twitter megosztás Google+ megosztás