+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kulcsár Árpád
2019. április 16. kedd, 18:18
Gyönyörködni műalkotásokban szoktak. De az-e egy összeurópai kulturális szimbólum égéséről készült fotó, vagy inkább a fotó maga az üzenet? Ki mit értett félre?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A cinizmusnak megvan a helye és az ideje. Ez nem egy idézet valami B-kategóriás művészfilmből, hanem annak kapcsán jutott eszembe, ami az Azonnalival kapcsolatban történt. Azaz egyik munkatársunk azzal a megosztással tette ki, hogy a képek legalább szépek, de ez azért túl nagy ár értük.

 

Azután, látva a felháborodást, Pintér Bence próbálta egyszerre elmagyarázni, hogy miért nem volt ez offenzív kijelentés, és lesajnálni azokat, akik szerint igen. Megpróbálok hát rendet vágni az indulatok között, és elmagyarázni, mi a félreértés.

 

Műalkotás vagy hír?

 

Amikor az inkriminált Facebook-poszt megjelent (amin aztán kötelességtudóan akadtak ki a szélsőjobb lapok, miközben közülük nem egy éppen a muszlimok elleni hergelésre használja a tragédiát), akkor tulajdonképpen az verte ki leginkább a biztosítékot, hogy

 

kollégánk, aki megosztotta azt, alapvetően a fotóra utalt a szépségre utaló mondattal, a kommentelők és leiratkozók meg alapvetően nem a fotóra, hanem az eseményre gondoltak.

 

A másik alapvető félreértés magával a képpel kapcsolatban volt, mert nagyon nem mindegy, hogy miként aposztrofáljuk: vagy műalkotásként, ahogyan azt kollégánk tette, vagy pedig olyan médiumként, amely üzenet is egyben, azaz a kép maga a hír.

 

Mert az utóbbi értelmezésben valóban offenzívnek tekinthető, ha valaki a szép jelzőt illeszti hozzá.

 

Természetesen nem az a kérdés (és ezért Pintér Bence cikke totálisan mellékvágányon halad), hogy önmagában van-e a rútnak esztétikai élvezeti lehetősége. Legalább Arisztotelész Retorikája óta tudjuk, hogy van, a rútról való műalkotás képes a gyönyör érzetének kiváltására.

 

Ettől még senki nem válik perverzzé, egyszerűen egy műalkotásnak fog fel valamit, amit mások eseményként.

 

Az, hogy valami műalkotás-e vagy hír, igencsak mozgékony dolog. Robert Capa A milicista halála című képe – bár ritkán szokták a szép jelzővel illetni – lehet szép, de el kell fogadnunk, hogy (legyen megrendezett vagy sem), a polgárháború-sújtotta Spanyolországban elsődlegesen nem esztétikai funkciójában hatott, hanem hírként, és itt ugyanilyen érzelmi reakciókat válthatott ki, hiszen a nézői közvetlenül involváltak voltak a háború hatásaiban.

 

A kép akkor, és csakis akkor válhat műalkotássá, amennyiben nincs hozzá empirikus közöm.

 

Márpedig ezt az involváltságot érzik most milliók a világon. És tökmindegy, hogy annak köszönhetően, hogy van a Notre-Dame-ról egy rossz Disney-rajzfilm, vagy mert valamikor olvasták, látták A párizsi Notre-Dame-ot, vagy mert a párizsi nászutukat juttattja eszükbe, vagy mert ott őrizték az állítólagos töviskoronát, amelyet Jézus fejére raktak a halála napján. A lényeg, hogy emberek millióinak fontos.  


A Templom pusztulása mint miniapokalipszis

 

Másrészt a Notre-Dame a katedrálisok anyja, és tök mindegy, hogy van ennél tökéletesebben kivitelezett, régebbi, majdnem annyi idős így is, mint Európa, és UNESCO világörökségi kincsként az emberiség közös tulajdona.
 

A gótikus katedrálisok amúgy is úgy vannak kitalálva, hogy ha az ember bemegy oda, akkor a végtelenség érzetét kapja meg, a csúcsívek, a nagy és színes ablakok mind a tér illuzórikus voltát hivatottak kiemelni: a katedrális önmagában Isten hona, s mint ilyen, a világ maga, kívül pedig a térbe vetett transzcendentum, a valóságban a misztikum bizonyítéka (erről talán Stephen Skinner Szakrális geometria című könyvét lenne érdemes elolvasni leginkább).

 

A skolasztikában igen erős hagyományt képezett, hogy a templom egésze Krisztus teste, a szentélyt és az apszis lélek, a hajó a testnek feleltethető meg, az oltár pedig ebben az értelmezésben a szívet szimbolizálja,

 

A templom mint Isten teste a keresztény Európa tudatalattijában benne van.

 

Ha nem is mindenki művészettörténész, de a templomok településeken való centrális és kiemelt elhelyezkedése, az abban valamikor megélt áhítat mind-mind ezt sugallják nekünk. Mint ilyen, nem önmagában a templom pusztulása történt meg hétfőn este, hanem egy összesűrített szimbólumkomplexumot emésztettek a lángok, 

 

egyszerre kulturális és hitbéli veszteség, egyfajta miniapokalipszis.

 

Gyászmunka és cinizmus

 

Ha valaki gyászol (márpedig az internethasználók nagy része ezt teszi), akkor minden szóval óvatosan kell bánni, ez evidens. Persze senki nem vonható felelősségre a gyász hiánya miatt, a gyász tökéletesen magánügy. Más gyászába belegázolni meg minimum sértő. Nem empatikusnak lenni, szintén az.

 

Bár önmagában munkatársunk kiajánló szövege, miszerint

 

a képek legalább szépek, de ez azért túl nagy ár értük, önmagában kimondva nem lenne cinikus megjegyzés, de a kontextus azzá teszi őket:

 

bár nem kívánt offenzív lenni, figyelmen kívül hagyta a veszteségérzet mélységét, mely egyeseknél igencsak nagy, és hát emiatt elszabadultak az indulatok.

 

Az más kérdés, hogy ezt vicceskedőnek és ironikusnak – ezek megint mást-mást jelentenek –, egyáltalán nem helyes értelmezni. Márpedig értelmezték, például közpénzmédia. No jó, ők nem először bizonyítják, hogy funkcionális analfabéták.

 

Javaslom, hogy próbáljuk meg nem érzelmi síkon kezelni a történetet. A Notre-Dame leégése kétségtelenül szomorú esemény. Készítettek róla ügyes fotósok nagyon jó fotókat.

 

Ebben így meg tudunk egyezni, kedves olvasók? 

 

Olvass még többet Kulcsár Árpádtól az Azonnalin! Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Négy fürdőszoba, négy hálószoba, 418 ezer forint éjszakánként. Ráadásul elég eldugottnak számít Ibizán, és még úszómedencéje is van!

Egyke az osztrák alkancellár bukását okozó videón emlegetett orosz oligarcha, így unokahúga sem lehet, az FPÖ-sök mégis felültek az átverésnek.

A közép-ázsiai országban máig nagy gondot jelent, mit kezdjenek a terrorszervezethez csatlakozott állampolgáraikkal.

Az indiai választás 39 napon át tartott, amin akár 900 millió választópolgár is szavazhatott.

Lucy Jones vonósokkal mutatta meg, mennyire durva a változás azokhoz az időkhöz képest, amikor elkezdték figyelni a világ hőmérsékletét. Videó!

A hét kérdése

Az osztrákok Habonya? Sebastian Kurz? Egy titkosszolgálat? Egy művészcsoport? Néha az élet egészen egyszerű válaszokat ad: itt vannak az Azonnali tippjei!

Azért ide elnéznénk

2014 és 2018 között 426 esetet rögzítettek az ukrajnai magyarellenesség megnyilvánulásaiból. Filmpremier május 20-án.

Kötter Tamás a magyar Houellebecq szeretne lenni, május 21-én mutatja be új könyvét: Nem kijárat.

Kiosztjuk az Azonnali novellapályázatának díjait, és persze lesz egy jó beszélgetés is május 22-én az Aurórában.

Újabb globális klímasztrájkot hirdet a Fridays For Future mozgalom. Május 24-én Budapest belvárosában is!

Remélhetőleg az összes jó mátrai bort végigkóstolhatod május 24-én Budapesten.

Ezt is szerettétek

MSZP? Fidesz? LMP? Momentum? Mi Hazánk? Ha még nem tudod, kire szavazz a május 26-i EP-választáson, akkor a Vokskabin neked szól.

Milyen érzés jobbikosként szeretni az Uniót? Milyen rádió megy a kocsiban? És hogy jön ide Rogán Cecília? Ez, és még sok minden kiderül. Videó!

Volt, aki szerint a klímaváltozás ellen könnyebb tenni, hiszen ha meleg van, akkor nem kell kabátot venni, és kész. Videó!

Míg hosszú ideig Magyarország és a Fidesz volt a német uniópártok első számú partnere, a figyelem egyre inkább Zágráb felé fordul. Elmondjuk, miért.

Twitter megosztás Google+ megosztás