+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kulcsár Árpád
2019. április 16. kedd, 18:18
Gyönyörködni műalkotásokban szoktak. De az-e egy összeurópai kulturális szimbólum égéséről készült fotó, vagy inkább a fotó maga az üzenet? Ki mit értett félre?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A cinizmusnak megvan a helye és az ideje. Ez nem egy idézet valami B-kategóriás művészfilmből, hanem annak kapcsán jutott eszembe, ami az Azonnalival kapcsolatban történt. Azaz egyik munkatársunk azzal a megosztással tette ki, hogy a képek legalább szépek, de ez azért túl nagy ár értük.

 

Azután, látva a felháborodást, Pintér Bence próbálta egyszerre elmagyarázni, hogy miért nem volt ez offenzív kijelentés, és lesajnálni azokat, akik szerint igen. Megpróbálok hát rendet vágni az indulatok között, és elmagyarázni, mi a félreértés.

 

Műalkotás vagy hír?

 

Amikor az inkriminált Facebook-poszt megjelent (amin aztán kötelességtudóan akadtak ki a szélsőjobb lapok, miközben közülük nem egy éppen a muszlimok elleni hergelésre használja a tragédiát), akkor tulajdonképpen az verte ki leginkább a biztosítékot, hogy

 

kollégánk, aki megosztotta azt, alapvetően a fotóra utalt a szépségre utaló mondattal, a kommentelők és leiratkozók meg alapvetően nem a fotóra, hanem az eseményre gondoltak.

 

A másik alapvető félreértés magával a képpel kapcsolatban volt, mert nagyon nem mindegy, hogy miként aposztrofáljuk: vagy műalkotásként, ahogyan azt kollégánk tette, vagy pedig olyan médiumként, amely üzenet is egyben, azaz a kép maga a hír.

 

Mert az utóbbi értelmezésben valóban offenzívnek tekinthető, ha valaki a szép jelzőt illeszti hozzá.

 

Természetesen nem az a kérdés (és ezért Pintér Bence cikke totálisan mellékvágányon halad), hogy önmagában van-e a rútnak esztétikai élvezeti lehetősége. Legalább Arisztotelész Retorikája óta tudjuk, hogy van, a rútról való műalkotás képes a gyönyör érzetének kiváltására.

 

Ettől még senki nem válik perverzzé, egyszerűen egy műalkotásnak fog fel valamit, amit mások eseményként.

 

Az, hogy valami műalkotás-e vagy hír, igencsak mozgékony dolog. Robert Capa A milicista halála című képe – bár ritkán szokták a szép jelzővel illetni – lehet szép, de el kell fogadnunk, hogy (legyen megrendezett vagy sem), a polgárháború-sújtotta Spanyolországban elsődlegesen nem esztétikai funkciójában hatott, hanem hírként, és itt ugyanilyen érzelmi reakciókat válthatott ki, hiszen a nézői közvetlenül involváltak voltak a háború hatásaiban.

 

A kép akkor, és csakis akkor válhat műalkotássá, amennyiben nincs hozzá empirikus közöm.

 

Márpedig ezt az involváltságot érzik most milliók a világon. És tökmindegy, hogy annak köszönhetően, hogy van a Notre-Dame-ról egy rossz Disney-rajzfilm, vagy mert valamikor olvasták, látták A párizsi Notre-Dame-ot, vagy mert a párizsi nászutukat juttattja eszükbe, vagy mert ott őrizték az állítólagos töviskoronát, amelyet Jézus fejére raktak a halála napján. A lényeg, hogy emberek millióinak fontos.  


A Templom pusztulása mint miniapokalipszis

 

Másrészt a Notre-Dame a katedrálisok anyja, és tök mindegy, hogy van ennél tökéletesebben kivitelezett, régebbi, majdnem annyi idős így is, mint Európa, és UNESCO világörökségi kincsként az emberiség közös tulajdona.
 

A gótikus katedrálisok amúgy is úgy vannak kitalálva, hogy ha az ember bemegy oda, akkor a végtelenség érzetét kapja meg, a csúcsívek, a nagy és színes ablakok mind a tér illuzórikus voltát hivatottak kiemelni: a katedrális önmagában Isten hona, s mint ilyen, a világ maga, kívül pedig a térbe vetett transzcendentum, a valóságban a misztikum bizonyítéka (erről talán Stephen Skinner Szakrális geometria című könyvét lenne érdemes elolvasni leginkább).

 

A skolasztikában igen erős hagyományt képezett, hogy a templom egésze Krisztus teste, a szentélyt és az apszis lélek, a hajó a testnek feleltethető meg, az oltár pedig ebben az értelmezésben a szívet szimbolizálja,

 

A templom mint Isten teste a keresztény Európa tudatalattijában benne van.

 

Ha nem is mindenki művészettörténész, de a templomok településeken való centrális és kiemelt elhelyezkedése, az abban valamikor megélt áhítat mind-mind ezt sugallják nekünk. Mint ilyen, nem önmagában a templom pusztulása történt meg hétfőn este, hanem egy összesűrített szimbólumkomplexumot emésztettek a lángok, 

 

egyszerre kulturális és hitbéli veszteség, egyfajta miniapokalipszis.

 

Gyászmunka és cinizmus

 

Ha valaki gyászol (márpedig az internethasználók nagy része ezt teszi), akkor minden szóval óvatosan kell bánni, ez evidens. Persze senki nem vonható felelősségre a gyász hiánya miatt, a gyász tökéletesen magánügy. Más gyászába belegázolni meg minimum sértő. Nem empatikusnak lenni, szintén az.

 

Bár önmagában munkatársunk kiajánló szövege, miszerint

 

a képek legalább szépek, de ez azért túl nagy ár értük, önmagában kimondva nem lenne cinikus megjegyzés, de a kontextus azzá teszi őket:

 

bár nem kívánt offenzív lenni, figyelmen kívül hagyta a veszteségérzet mélységét, mely egyeseknél igencsak nagy, és hát emiatt elszabadultak az indulatok.

 

Az más kérdés, hogy ezt vicceskedőnek és ironikusnak – ezek megint mást-mást jelentenek –, egyáltalán nem helyes értelmezni. Márpedig értelmezték, például közpénzmédia. No jó, ők nem először bizonyítják, hogy funkcionális analfabéták.

 

Javaslom, hogy próbáljuk meg nem érzelmi síkon kezelni a történetet. A Notre-Dame leégése kétségtelenül szomorú esemény. Készítettek róla ügyes fotósok nagyon jó fotókat.

 

Ebben így meg tudunk egyezni, kedves olvasók? 

 

Olvass még többet Kulcsár Árpádtól az Azonnalin! Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mit reagálnak a járókelők, ha a politikát egyszer csak a képükbe nyomják? Kimentünk Puzsér Róbert egyik standupjára, hogy megtudjuk. Videó!

A baloldali pártvezér nem
tudott egyértelműen állást foglalni a brexitkérdésben, szavazótábora bünteti is rendesen a Munkáspártot.

Negyven éve nem nézhetnek nők férfiakat sportolni Iránban, de a FIFA most biztosítékot kapott arra, hogy a válogatott kivételt fog képezni a világbajnokságon.

Vajon mennyit költött a busztársaság a bárki által fillérekért beszerezhető műalkotásra?

Egy friss felmérés szerint az ország szurkolóinak több, mint a fele szavazott a radikális pártokat tömörítő koalícióra.

A hét kérdése

A szélsőjobb által is oly sokat emlegetett európai életmód védelme névvel ellátott biztosi portfóliót sokan betámadták. Ha rajtad múlik, mire neveznéd át?

Azért ide elnéznénk

Konferencia Közép-Európa kilátásairól az NKE-n szeptember 26-án.

Milyen volt az erdélyi Magyar Autonóm Tartomány? Szeptember 27-én a Kutatók éjszakáján szó lesz róla.

Neoliberálisok, posztmarxisták, populisták vagy konzervatívok legyenek? Schiffer és Lányi megmondja. Szeptember 27.

Szeptember 28-án végig lehet kóstolni egy csomó gőzgombócot. Mellé koncertek.

Újra az irodalom és könyvkultúra központja lesz négy napra a Várkert Bazár október 10-től.

Ezt is szerettétek

Mennyire kapják meg a mindennapi szexizmust azok a lányok, akik bevallottan azzal akarnak érvényesülni, hogy jól néznek ki?

Kik azok, akikről első ránézésre nem mondaná meg az ember, hogy hosszú évek óta fideszesek? Összeszedtük!

Kárpátaljáról viszont mentőt fizetnek a magyarok a határig, hogy eljussanak a rossznak tartott magyar egészségügybe. Mutatjuk, miért.

Mutatunk pár jó társasjátékot, amiben tényleg kell gondolkodni, és nem is feltétlenül a többiek kisemmizése vagy kiiktatása a cél. Azonnali-lista!

Twitter megosztás Google+ megosztás