+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2019. április 15. hétfő, 22:40
A Notre Dame leégésére adott saját mentális reakciónk mutatja legékesebben az európai demokratikus közvélemény fő gyengeségét az erőszakos manipulációkkal szemben. Az eddigi terrorhullám már elérte a célját azzal, hogy a tudatunkra, a közéletre minden ilyen esemény pontosan úgy hat, mintha tényleges terrorakció lenne: erősíti a félelem táborát és annak fő szponzorait, akkor is, ha történetesen nem merényletről van szó, hanem baleset történt.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Akármi lesz is a vizsgálat hivatalos eredménye a párizsi Notre-Dame tetején hétfő este kiütött tűzvészről, és akármi legyen is a tényleges igazság, nagyon

 

kevesen fognak tudni ellenállni a kísértésnek, hogy egy ilyen eseményt a keresztény nagyhéten és az európai parlamenti választások kontextusában ne politikai áthallásokkal értelmezzenek,

 

és ne fogalmazzák meg legalább hipotetikusan a lehetőségét annak, hogy az európai kereszténység és kultúra elleni merényletről lenne szó.

 

Ha merénylet volt, akkor a célpont, az időzítés kiválasztása és az elkövetés módja rendkívül profi, amúgy túl profi is ahhoz, hogy valami kis iszlamista sejtecske magától ilyet műveljen. (Pláne az elkövetés módja sem a tőlük negszokott hangosan allahakbározó magányos merénylő.) Az Európa sorsát befolyásolni próbáló nagyobb erőknek viszont nem okozhat különösebben nagy technikai nehézségeket egy ilyen akció kivitelezése.

 

Mivel a világon legtöbb ember által látogatott történelmi épületről van szó és egyben a keresztény világ leghíresebb templomáról, így a célpont szimbolikussága a World Trade Centerhez mérhető.

 

Persze, egyelőre a híradások más okokra vezetik vissza a tüzet és amúgy az osztrák elnökválasztás finisében bekövetkezett bécsi parlamenttűz esetében is túlzónak tűnt a Reichstag leégésének emlegetése, de itt és most nem az a döntő, ami ma legalábbis bizonytalan hipotézis, hogy vajon ki lehetett, és egyáltalán terrorakció volt-e. Ennél sokkal fontosabb kérdéseket vet fel az, amiben már most egészen bizonyosak lehetünk:

 

saját mentális reakciónk mutatja legékesebben az európai demokratikus közvélemény fő gyengeségét az erőszakos manipulációkkal szemben.

 

Az eddigi terrorhullám már elérte a célját azzal, hogy a tudatunkra, a közéletre minden ilyen esemény pontosan úgy hat, mintha tényleges terrorakció lenne – erősíti a félelem táborát és annak fő szponzorait, akkor is, ha történetesen nem merényletről van szó, hanem baleset történt. Az iszlamista terrorhullám által turbóra tett migránshisztériával egy ideje átléptük már azt a pontot, amikor még az ilyesmi marginálisnak, véletlenszerűnek tűnhetett Európában, és hajlottunk volna arra, hogy baleset is lehet.

 

A terror eredetileg félelmet, rettegést jelent latinul, pontosan azt, amikor ilyen eszközökkel gyakorolnak hatalmat a tudatunk felett. A nagy többség nyilván nem elég éber és nem elég bátor, hogy ne engedjen az ilyen nyomásnak. Most európai szinten is eljött hát az ideje megmutatni Bibó igazát, hogy demokrata az, aki nem fél.

 

Akármilyen kitalált vagy valós történetekkel próbálnak manipulálni és terrorizálni minket, hogy az EP-választásokon a félelem táborára voksoljunk – mindenképp történelmi hiba azokra szavazni, akik ennek a félelemnek a fő haszonélvezői

 

és… akik a történelem eddigi tanulsága alapján többnyire a megrendelői is egyben.

 

Paradox módon leginkább akkor hiba rájuk szavazni a nyomás hatására, amikor a terror terjed, a civilizációs válság tényleg súlyosbodik és nemcsak az ő propagandájuk állítja ezt. Mert boldog békeidőkben, amikor nincs komoly veszély, akkor inkább megengedhetnénk magunknak a luxust, hogy közveszélyes őrültekre és a gyáva bűnbakkeresésre szavazzunk, de kritikus időkben végképp nem szabad ilyen hibát elkövetnünk.

 

Legkevésbé akkor szabad tehát rájuk szavazni, ha bármi igaz abból, amivel fenyegetnek, amikor látszólag őket igazolja a helyzet.

 

FOTÓ: Fraser Rush / Twitter

 

Olvass még több Kardos Gábort az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Éppen annak a kerületnek a polgármestere kelt ki egy rosszul parkoló autó ellen,
ahol a parkolási pénzek beszedése kérdéseket vet fel.

Rákosmente fideszes polgármestere, Riz Levente negyvennégy évesen hunyt el.

Nyilvánosan próbálják megszégyeníteni, akit zsebtolvajnak gondolnak. A városvezetés nincs elragadtatva.

Állítólag a saját termékeit favorizálja a cég a keresési eredményekben. A Google-t már megbírságolták ezért egyszer.

Ezentúl a titkosszolgálatoknak nyilvánosságra kell hozniuk, hogy mely újságírókkal, és miről háttérbeszélgettek.

A hét kérdése

A szélsőjobb által is oly sokat emlegetett európai életmód védelme névvel ellátott biztosi portfóliót sokan betámadták. Ha rajtad múlik, mire neveznéd át?

Azért ide elnéznénk

Kőváry Zoltán pszichológus válaszol a kérdésekre szeptember 19-én este.

Közlekedéstörténet minden mennyiségben szeptember
21-én, szombaton!

Milyen volt az erdélyi Magyar Autonóm Tartomány? Szeptember 27-én a Kutatók éjszakáján szó lesz róla.

Neoliberálisok, posztmarxisták, populisták vagy konzervatívok legyenek? Schiffer és Lányi megmondja. Szeptember 27.

Szeptember 28-án végig lehet kóstolni egy csomó gőzgombócot. Mellé koncertek.

Ezt is szerettétek

Ha már elkezdődött a tanév, itt az ideje kitombolni magunkat!

Kik azok, akikről első ránézésre nem mondaná meg az ember, hogy hosszú évek óta fideszesek? Összeszedtük!

Ugyan az ország nagy részében összefog az ellenzék, de ez nem jött össze Mosonmagyaróváron.

Összeszedtünk pár fideszest, akik vidéki létükre mégis befutottak karriert a fővárosban!

Twitter megosztás Google+ megosztás