Teljesen logikus, hogy most veszik össze az ellenzék az önkormányzati választáson

Irracionálisnak tűnik, hogy az ellenzék pont most, az EP-választási kampány nyitányaként gyilkolja egymást az őszi önkormányzati választási pozíciók miatt. Ám ha az újabb izmozást az EP-választás részeként nézzük, máris sikerült értelmet találni ott, ahol látszólag nincs. A kulcsszó: mozgósítás.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Alig másfél hónap van hátra az EP-választásig, mégis egyes pártok – az aláírásgyűjtésben serénykedő talpasokat leszámítva – mintha teljes időzavarban szenvednének, és azt hinnék, hogy már az őszi önkormányzati választásokon kéne megmérettetniük magukat.

„Érthetetlen, hogy az ellenzéki pártok már most az őszi önkormányzati dealeléssel vannak elfoglalva – és még inkább, hogy kifelé is látványosan ezt mutatják – ahelyett, hogy teljes erőbedobással a májusi EP-választásra koncentrálnának, ami amúgy is beárazza majd őket és az alkupozícióikat az önkormányzati választásra” – írja Bakó Bea az Azonnali szerdai hírlevelében (amire amúgy itt tudsz feliratkozni).

Az újabb összefogásparódia – amit bővebben is összefoglaltunk az Azonnalin – árnyékában tehát ott csücsül az Európai Unió, és várja kitartóan, hogy ugyan róla is essék már néhány szó.

Komolyan azt hittük, hogy most minden más lesz?

Mert mit csinálnak a pártok?

Közhellyé vált, hogy ez az EP-választás más lesz, mint a többi, itt végre valóban európai témák fogják uralni a kampányt. Kétségtelenül igaz, hogy főleg a Fidesz és személyesen Orbán Viktor tematizálásának hála (lásd első fecskeként a tavalyi tusványosi beszédet) az európai horizont valóban hangsúlyosabbá vált. Azonban ettől nem lehetett azt várni, hogy hirtelen az EP-választás eddig alapvetően belpolitikára kalibrált napirendje gyökeresen meg fog változni, és itt majd minden Európáról fog szólni.

Ahogy jelenleg azt sem indokolt feltételeznünk, hogy a megnövelt politikai tét, a szokásosnál nagyobb figyelem annyival több embert vinne el május 26-án az urnákhoz, mint korábban. Már az is csodaszámba menne, ha az eddigi legmagasabb, 2004-es 38,5 százalékos részvételi arányt megközelítené idén Magyarország. Így pedig technikailag a pártok célja nem az lesz, hogy új szavazókra tegyenek szert (mint egy parlamenti választáson tennék), hanem az, ami mindig is volt az EP-választások során:

A slágertémák azért így is európaiak

Annál, hogy miért nem ezzel meg azzal foglalkoznak a pártok, sokkal érdekesebb megnézni azt, hogy ténylegesen mivel házalnak; miről gondolják úgy a szereplők, hogy az mobilizációs hatással lehet a szavazóikra. Itt különböző stratégiákat láthatunk.

Úgy tűnik, a Fidesz-KDNP agytrösztjei is érzékelték, hogy a migránskártya a maga pőreségében – úgy, mint egy éve a parlamenti választáson – nem lesz elegendő. Ahhoz, hogy ezt a politikai terméket sokadjára is el lehessen adni, szükség volt némi innovációra.

az identitászavaros Európára nézve a legnagyobb veszély, hogy nem lesz képes ellenállni a bevándorlók tömegeinek, hacsak nem születik több gyerek – amiért Magyarország kormánya, lám, mennyi mindent tesz.

A külön-külön felépített témák egymáshoz ragasztásával ellentétben

Az előbbi jól illeszkedik az alternatív, globalizációkritikus mozgalmak – mint aminek az LMP is indult – ellennyilvánosságot építő gyakorlatába, az utóbbi pedig a puszta tagadáson túl tartalommal is bíró antitézise igyekszik lenni az európai integráció elmélyítését kritizáló hangoknak.

Persze van igazsága a kétketőknek, amikor felvetik, hogy a mai magyar társadalomnak még mindig csak egy kis részét érdeklik a szelektív hulladékgyűjtésen túlmutató zöldügyek, és még náluk is kevesebben lehetnek, akik teljes szívükből az Európai Egyesült Államokban hinnének. Ám az ezekre a hívószavakra rezonáló bázist képes lehet ilyetén módon mobilizálni a két párt.

Az eddigi stratégiákban és témaválasztásokban közös pont, hogy különbözőségük ellenére mégiscsak volt valami közük az EP-választáshoz és úgy alapvetően Európa jövőjéhez.

Az MSZP-Párbeszéd eközben nemes egyszerűséggel európátlanítja az EP-választási kampányát

E két szövetséges párt ugyanis eddig egyetlen üzenetet tett az ablakba: azt, hogy ők összefognak. Összefognak először is egymással, és közös listát állítanak május 26-ára – alaptalanul azt állítva, hogy övék az egyetlen közös lista, holott a Fidesz-KDNP is ugyanebben a konstrukcióban indul. Másrészt Budapesten összefognak az önkormányzati választásra azokkal az ellenzéki pártokkal, akik erre hajlandóak.

A vérmesebb ellenzéki szimpatizánsok most felhorkanhatnak, hogy tetszettem volna elolvasni a pártok EP-választási programját, hát ott csupa-csupa EU-s témával szembesülnék. És ha már MSZP, akkor nézzem meg Kunhalmi Ágnest, aki Debrecenben európai minimálbérekről és nyugdíjról beszélt. Igen ám, de egy fecske nem csinál nyarat. Egy program, ha nem, vagy csak marginálisan használják a kampányban, nem fog tömegesen szavazatokat hozni.

A Momentumnak áldás, a Jobbiknak átok az EP-választás

Ilyen szempontból kifejezetten nehéz helyzetben találhatja magát a Jobbik, ami ugyan a pártok közül elsőnek hirdetett EP-választási programot, mégsem találkozni sem olyan karakteres európai, sem olyan belpolitikai üzenettel, ami mobilizálhatná a Jobbik szavazóit május 26-ára.

A Jobbiknak már csak azért sem egyszerű a dolga, mert elég sokat változott a legutóbbi EP-választás óta. Hiába indult el már 2013-ban a néppártosodás folyamata, az a 2014-es EP-választásra még közel sem teljesedett ki. Akkor még egyértelmű volt, hogy a szélsőséges, EU-kritikus üzenetek hoznak szavazatokat, ezen alapult a párt akkori programja és kommunikációja is. Azóta azonban történt egy s más: a pártszakadásnak hála a rebellisek távoztak a Jobbikból, ami új formájában, ha kell, a korábban patás ördögnek számító Gyurcsány Ferenccel is együtt masírozik. Legalábbis akkor, ha ez a Fidesz leváltásával minimálisan is kecsegtet. Az EP-választás nyilvánvalóan nem ilyen, tehát 

Amennyire zavar lehet a jobbikos fejekben a saját szavazóik preferenciáiról, annyira biztos tudással rendelkezhet erről az eleve erőteljesen européer alapon létrejött, ráadásul még az európai liberális pártcsalád ALDE-hoz is csatlakozó Momentum. Valljuk be, a Momentumnak így hazai terepet kínál az EP-választás, és ha nem szúrják el nagyon, Cseh Katalin listavezetőnek pár jól célzott üzenettel valós esélye lehet egy európai parlamenti székre.

Na de hogyan jön ide az ellenzék fővárosi szerencsétlenkedése?

Láthatjuk, hogy az egyes pártok és szövetségek teljesen eltérő koncepciók mentén próbálják előhangolni az elkötelezett bázisukat május 26-ára, és bizony ezek a stratégiák egymásnak ellentmondó politikai cselekvéseket eredményeznek. Az MSZP-P-nek annál jobb, minél több pártot tud – a közös ellenzéki EP-lista ötletének gyors kimúlása után – praktikusan az őszi önkormányzati választás kontextusában összeterelni.

Ez találkozik a Momentum érdekével is, ami az összefogás demonstrálásával – háborgó küldöttgyűlés ide vagy oda – potenciálisan új szavazókra tehet szert az önkormányzati választásokra, miközben az EP-választási eredményét érdemben aligha befolyásolja. Ugyanez igaz a könnyen mobilizálható és igencsak lojális bázissal rendelkező DK-ra is.

Nem úgy az LMP-re (illetve közvetetten a Puzsér főpolgármester-jelöltsége által magát az LMP-hez láncoló Jobbikra). Az LMP az újrafelfedezett zöld karakterével igyekszik kimászni abból a gödörből, amibe a parlamenti választást követően lökte magát.

Így az LMP inkább asztalt borított, amire Puzsér Róbert kéretlenül még rá is tett egy lapáttal az előválasztási tárgyalásoktól való elállásával. Persze könnyen előfordulhat, hogy az LMP így is EP-képviselő nélkül találja magát május 27-ére virradóan, de legalább elmondhatja, hogy teljes fenékkel ráült az identitásépítésnek sem utolsó zöldpolitikai székre.

Olvass még több cikket Petróczi Rafaeltől az Azonnalin!