A Híd alelnöke kimagyarázza az Azonnalinak a magyar himnusz betiltását

Dolgoznak egyáltalán a Híd-Most képviselői, vagy mégis hogyan szavazhatták meg a magyar himnusz betiltását? Mik lesznek ennek a következményei a pártban? Mi lesz, ha se az MKP, se a Híd nem jut be az Európai Parlamentbe májusban? Ravasz Ábel, a párt alelnöke válaszol az Azonnalinak, és azt is elmondja, miért örül annak, hogy hitleres videó készült a bakijukból.

A Hidat megszívatta a koalíciós partnere, vagy csak simán nem olvasták el, miről szavaznak?

Én személy szerint nem ülök a parlamentben, arra tudok csak hagyatkozni, amit parlamenti kollégáim mondanak. Elkerülte ez a részlet a figyelmüket, és egész egyszerűen nem értették, miről szavaznak. Mivel ez a passzus nagyon nehezen értelmezhető, ezért többen is állítják, hogy valójában nincs is benne az a fajta tiltás, amiről szó van. Szerintem

Ezért léptünk fel utána rögtön olyan határozottan: pártelnökünk, Bugár Béla beszélt a köztársági elnökkel, aki jelezte, nem írja alá a törvényt.

Ondrej Dostál szlovák ellenzéki parlamenti képviselő a 444-nek és több szlovákiai magyar portálnak is részletesen elmondta: a kormányban lévő nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) javaslatát tavaly novemberben nyújtották be, az első vita idén februárban volt, csak ő két parlamenti ülésen is felszólalt miatta, ráadásul három különböző bizottságban is szó esett már róla. Vagyis nem érhette újdonságként a Híd-frakciót a javaslat.

Ennek ellenére újdonságként érte őket.

Dolgoznak ők egyáltalán?

Igen, dolgoznak, rengeteg törvény halad át a parlamenten. Az elmúlt három évben elég sok mindent sikerült elérni, akár a magyar kisebbség javára is a magyar kisiskolák megmentésétől kezdve a magyar iskolák fejpénzének felemelésén át a déli járásokba érkező támogatásokig. De néha hibáznak is a képviselőink – ez egy ilyen eset volt. Ahhoz összeesküvés-hívőnek kell lenni, hogy valaki azt higgye, a Híd képviselői direkt szavazták ezt meg!

Dostál márpedig azt állítja a 444-interjúban, hogy ő külön felhívta arra a figyelmet a parlamentben, hogy az SNS javaslata a szlovákon kívül minden más himnuszt be fog tiltani. Szerinte, még ha nem is vették maguktól észre, onnantól tudniuk kellett volna ezt a Híd képviselőinek. Dostál azt is elmondta, hogy benyújtott egy módosítót, ami kivette volna a himnuszra vonatkozó részeket a törvényből – ezt anno egy hidas, Peter Kresák támogatta is. Mégis, a párt képviselői végül az SNS eredeti javaslatát szavazták meg, két tartózkodás mellett.

Még egyszer elismételném, hogy a Hidat – aminek a DNS-ében van a kisebbségi érdekvédelem – elég nehéz lenne azzal megvádolni, hogy direkt kisebbségellenes törvényekre szavazzon. Azt viszont érdemes tudni a szlovák parlamenti munkáról, hogy – bár nem annyira polarizált, mint a magyar Országgyűlés – az ellenzék és a kormánypártok viszonya nagyon feszült, sokszor látni a parlamenti vitákban, hogy parabolajellegű hozzászólások vannak: minden fel van emelve az x-edik hatványra. Ez komoly szerepet játszhatott abban, hogy a Híd képviselői nem vették elég komolyan Ondrej Dostál érveit ebben az ügyben.

Nem érdemes védeni, és nem is próbálom védeni, hogy a Híd képviselői ezt megszavazták: komoly hiba történt. Az egyetlen lehetséges utat választottuk utána: mindent megpróbáltunk tenni azért, hogy a hiba hatásait eltávolítsuk. Nekem eléggé csípi a szememet, hogy

Nyilván arra használják, hiszen a himnusz éneklése szimbolikus ügy. A Híd részéről nem lett volna jobb egy szimbolikus válaszlépés: mondjuk a parlamenti frakcióvezető, Bastrnák Tibor leváltása?

A frakcióvezető legjobb tudomásom szerint felajánlotta a lemondását, amit a képviselők nem fogadtak el.

Milyen a hangulat a párton belül?

Ezt nehéz megmondani, komoly tényező, hogy pártelnökünk jelen pillanatban harcképtelen: Bugár Béla egy hosszú évek óta halogatott komoly operáción esett át nemrég. Az alelnökökre most a Hidat évtizede működtető karakteres politikus hiányában fontosabb szerep jut – sokat segít, ha visszatér.

Bugár mit szólt egyébként ahhoz, hogy a háta mögött hülyét csináltak a pártból?

azonnal ellentámadásba is lendült: beszélt a koalíciós partnerekkel és a köztársasági elnökkel, hogy rendezzék az ügyet.

Lesznek ennek következményei párton, frakción belül?

Ezt egyelőre nem kommentálnám, a releváns pártszervek nem ültek össze azóta, de nyilván komolyan vesszük az ügyet.

Készült egy kiváló Hitler-videós paródia is a témában. Ön látta azt?

Láttam, meg szoktam nézni őket, szeretem a műfajt, volt már olyan, amiben én is benne voltam.

Hogy tetszett a legújabb?

Abban nem vagyok benne. Addig jó, amíg hülyét próbálnak csinálni belőlünk.

Mit tiltanak be legközelebb? A Kofolát? A magyar tokajit?

Igyekszünk semmit sem. Ha rajtunk múlna, még annál is kevesebbet tiltanánk be, mint ami most van. A Híd egy 6 százalékos eredményt elért parlamenti párt, ami – sokszor erején felül – együtt kell, hogy dolgozzon a kormánykoalícióban két olyan párttal, akik korábban nem épp a kisebbségsimogató politizálásról voltak híresek. Ennek ellenére is rengeteg fontos ügyet át sikerült vinnünk rajtuk – ennek az az ára, hogy sok olyat is megszavazzon a pártunk, amivel nem teljesen tudunk egyetérteni. A koalíciós kormányzás csak így tud működni.

A szlovákiai elnökválasztáson nem úgy szerepelt Bugár Béla, mint azt akár ő maga is várta volna, 3 százalék körüli voksot kapott. A felvidéki Magyar Közösség Pártját pedig mostanság szintén 3 százalék körül mérik – előfordul, hogy a május végi EP-választáson végül egyikük semm sem ugorja meg az 5 százalékos küszöböt, így egy felvidéki magyar se jut be az Európai Parlamentbe?

Ez mindig benne van a pakliban. Az elnökválasztáson az emberek a jelöltekről, nem pártokról szavaznak. Dunaszerdahelyen, ahol ülnök voltam a választáson, számos választó elmondta nekem, hogy Híd-szavazók ugyan, de a változás reményében már az első körben is Čaputovára szavaztak, aki rekordmennyiségű voksot kapott. De a Híd bázisa nem 3 százalékos, nem is mérnek minket ennyire alacsonyan. A szlovákiai EP-választásokon egyébként az európai átlaghoz képest is rendkívül alacsony a részvétel. Ez azt jelenti, hogy nem csak az országos támogatottság dönt arról, hogy ki hogyan szerepel, hanem az is, hogy ki mennyire tudja mozgósítani saját szavazóit.

A legfrissebb szlovákiai közvélemény-kutatásban, ami még a himnuszbetiltós szavazás előtt készült április 1-2-án, az MKP-nak 2,6 százalékot, a Hídnak 5 százalékot mértek. Ez szépen csökkent: mert februárban még 6,3 százalékos volt a párt támogatottsága. Ha nem jutnak be az EP-be, lesznek annak személyi konzekvenciái? Lemond Bugár Béla?

Bugár Béla támogatottsága töretlen a Hídon belül. Egy másik, a politikusok népszerűségét mérő kutatás szerint változatlanul ott van a legnépszerűbb öt szlovákiai politikus között Bugár Béla – ez bármely más magyar politikusnak még csak véletlenül sem sikerült eddig. Vagyis a szlovák közéletben van egy országosan ismert és szeretett Bugár Béla, majd egy hatalmas lyuk, és utána a többi politikus, beleértve saját magamat is. Egy ilyen erejű politikust félretevését ezért nagyon óvatosan kezelném, nem is tartom jó ötletnek.

A mai napig sokan haragszanak ránk az eredményeink ellenére, hogy koalícióra léptünk velük, ahogy azért is, hogy nem döntöttük be a kormányt azóta.  A Híd választási szereplése ezért azon fog múlni legközelebb, hogy mennyire sikerül kiegyensúlyoznunk ezt a két serpenyőt: az eredményeinket és a Híd felé irányuló haragot.

Az egész régióban jól szerepelnek a nyugatos-elitellenes pártok: ilyen a román USR, de ilyen Zuzana Čaputová pártja, a Progresszív Szlovákia is. Hogyhogy nem tudott a Híd lenni a nyugatos Szlovákia protesztpártja?

Mi eleve nem vagyunk elitellenes párt, egy standard politikai párt vagyunk, ami Bugár Béla személyiségéből és a politikai kultúrából adódik. De mindig is nyugatorientáltak voltunk, gyakran mi vagyunk az egyetlen igazán nyugatorientált párt a parlamentben. Bugár egy abszolút oldschool politikus: oldschool beidegződésekkel, oldschool működési módszerekkel. Nekem ez kifejezetten tetszik a mostani vulgáris vitákban, a politikai kultúra romlása idején.

Nem akarják esetleg kölcsönadni a magyar ellenzéknek Bugár Bélát?

Erről őt kérdezzék meg. Tősgyökeres somorjaiként szerintem nem gondolkodik költözésen.

Ön egyébként milyen gyakran jár a DAC meccseire?

A tavalyi szezonban egyszer-kétszer ott voltam. Korábban se nagyon jártam focimeccsekre, nem ez a fő hobbim. Régebben, mikor a DAC még a második ligában játszott, a nagyapámmal szoktam meccsre járni. Ő már sajnos nem él, így én is ritkábban megyek.

FOTÓ: Rudolf Sivý / Híd-Most