+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2019. március 30. szombat, 16:56
A jövőben öt család tartja kezében a Hold erőforrásait, de a törékeny és bonyolult egyensúly felborul, a feszült, de békés időszak végetért: nyílt háború kezdődik a vezetésért a Holdon. Erről szól Ian McDonald ebben a hónapban lezárult regénytrilógiája, ami van olyan jó, mint a Trónok harca, csak sárkányok helyett holdjárók vannak benne, mágia helyett meg kapitalizmus.

Az elmúlt években jó pár olyan regény jelent meg, amelyben valamilyen formában szerepet játszott a Hold: Neal Stephenson Seveneves című regényének az a kiindulópontja, hogy felrobban; Anthony O’Neill A sötét oldal című regényében egy nyomozás folyik a holdi városokban; Andy Weir könyvében, az Artemisben pedig egy Holdon született seftelő nő keveredett súlyosabbnál súlyosabb bonyodalmakba.

 

Mégis az a helyzet, hogy talán a Hold-témájú sci-fi regények klasszikusának számító Robert A. Heinlein-féle A Hold börtönében (The Moon is A Harsh Mistress) óta nem született olyan izgalmas és összetett Holdon játszódó történet, mint Ian McDonald Luna-trilógiája,

 

amit nem véletlenül hasonlítanak egyszerre a Trónok harcához, a Keresztapához és a Dallashoz.

 

A sci-fi mint szórakoztatás

 

Sokszor ejtettünk már szót itt a Könyves Kálmán rovatban arról, hogy bár populáris műfajként van számontartva, a sci-fi (és közeli rokona, a fantasy) nem csupán a szórakoztatásról szól, hiszen a fantasztikum gyakran tükör a kortárs világnak.

 

Kevesebbszer beszéltünk arról, hogy ettől függetlenül a fantasztikus irodalom gyakran tényleg csak simán az eszképista szórakoztatás eszköze, amivel egyébként semmi baj nincsen.

 

Az elmúlt évekből is egy sor olyan csodálatos regényt és regényfolyamot lehet felidézni, amiről valószínű, hogy soha nem fogunk olvasni az irodalomkönyvekben, vagy nem fogunk velük találkozni a Library of America sorozatban, arra a célra viszont tökéletesek, hogy egy dolgos nap után a kezünkbe vegyük, és izguljunk.

 

Ilyen a még mindig futó Térség, a James S. A. Corey álnéven író szerzőpáros könyvsorozata, amiből elég jó kis tévésorozat is készült, vagy ilyen volt Andy Weirtől A marsi, amiből szintén jó film készült Mentőexpedíció címmel. És hát persze ilyenek A tűz és jég dala-ciklus regényei is, amire a legtöbben szintén a sikeres sorozaton, a Trónok harcán keresztül találtak rá. (Bár erről lehet, hogy fogunk olvasni az irodalomkönyvekben.)

 

Ian McDonald trilógiája is hasonló húrokat penget. A Holdat a közeljövőben öt család tartja az uralma alatt, akik a holdi gazdaság különböző aspektusai fölött élveznek monopóliumot.

 

A Hold nem független állam és nincsenek törvényei, hivatalos politikai vezetése vagy demokratikusan választott parlamentje: a szerződésjog irányít mindent, a perek pedig akár hivatalos késpárbajokkal is eldőlhetnek.

 

Az öt család dinasztikus házassági-rokonsági kapcsolatban áll egymással: ez a rendszer is azt a feszült, törékeny, mégis létező békét hivatott szolgálni, ami a regény kezdetén már évtizedek óta fennáll. Persze folyik az adok-kapok, csomó vitás ügy van, de a családok nem esnek egymásnak, hanem szállítják a Földnek a nyersanyagokat, például a fúziós erőművekhez használt, nélkülözhetetlen héliumot.

 

Efölött rendelkezik monopóliummal az öt család közül a legfiatalabb, a brazil Corta-dinasztia. Miközben a mezőgazdasági termelést végző Asamoah-klánnal elég jóban vannak, a Mackanzie-klánnal annál kevésbé. A két család konfliktusa egyre durvul, és mikor a Corták nagyasszonya, az alapító Adriana Corta meghal, a feszültség robban: kitör a háború a Holdon.

 

George R. R. Martin is csak kapkodná a fejét

 

A veterán író ügyesen vázolja fel a Hold színes, ugyanakkor kegyetlen társadalmát a különféle dinasztiákhoz kapcsolódó embereken, tehát a családtagokon és a nekik dolgozókon keresztül, főleg a Cortákra koncentrálva. Ha egyszerű holdi munkavállaló vagy, akkor számodra víz, a levegő, és a 3D-nyomtatáshoz használt szén, valamint a sávszélesség is pénzbe kerül, és ha elfogy valamid, akkor senki nincs, aki megmentsen: meg fogsz halni.

 

Az öt család tagjainak persze nem kell azért aggódniuk, hogy nem keresnek annyit, hogy ne kapjanak egy nap levegőt, annál inkább félhetnek a merényletek, támadások és mindenféle egyéb veszély miatt.

 

Az első regény olyan gyilkolászással ér véget, amit a Trónok harca szerzője is simán megirigyelhetne.

 

Tipikusan olyan befejezésről van szó, ami után szalad az ember a második részért, ahol a hatalomért folytatott küzdelem és a zsonglőrködés a nézőpontkrakterekkel csak még magasabb fokozatra kapcsol (szerencsére van egy rövid összefoglaló minden kötet végén a szereplőkről), és a második könyv végére egy ismételten elég meglepő helyzetet alakít ki.

 

McDonald könyvét szinte egy az egyben lehetne is adaptálni a tévéképernyőkre,

 

a jogait már meg is vették, mint mostanában mindennek, szóval még össze is jöhet a dolog. Ezt persze lehetne kritikaként is felfogni, pedig valójában dicséret: a pörgő, néhol már-már lírai akciójelenetek és a grandiózus, filmszerű leírások remekül szolgálják azt a célt, amit McDonald ezzel a három regénnyel el akart érni.

 

Érdekes a regényt a már említett, 1966-ban megjelent Heinlein-könyvvel összevetni (amiről itt írtam), hiszen a bemutatott társadalmak egészen hasonlítanak egymásra, és alapvetően a téma is hasonlít, hiszen végül a Holdon élők itt is a Föld hatalmaival kerülnek szembe, Heinleinnél azonban egy kevésbé a Trónok harca-szerű szórakoztatásra, sokkal inkább arra kerül a hangsúly, hogy hogyan lehet a nulláról megszervezni egy sikeres forradalmat (egy közel mindenható, az ügy mellé állított mesterséges intelligencia segítségével ugyan, de ez más kérdés).

 

Magyarul még csak a második része jelenik meg a trilógiának Ordashold címmel idén, de a angolul ebben a hónapban már a harmadik, egyben utolsó kötet, a Moon Rising is megjelent, így abban a szűk két hétben, amíg még nem a vastrón potenciális birtokosainak kegyetlen haláláért izgulunk, bőven van idő elolvasni.

 

Könyves Kálmán többi ajánlójáért ide kell kattintani!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A kormány elveszi a várostól a Samsung-gyár által fizetett iparűzésiadó-bevételt. Megkérdeztünk néhány gödit, mit szólnak ehhez. Videó!

Zoran Zaev egy beszélgetésrészlet alapján úgy tűnik, többre tartja magát, mint nyolcmillió euró, ráadásul a saját pártját is ő finanszírozza.

Andrzej Dudának nagyon nem tetszett egy lengyel bulvárlap róla szóló cikke, most a német nagykövettől követelik a kiadóvállalat megregulázását.

Legalábbis miután az ügyből felháborodás lett, állítják: a bizottsági elnök csak személyes minőségében akarta megtolni a HDZ kampányát.

Továbbra sem kell létező e-mail cím a kitöltéshez.

Újabb közös pontra lettünk figyelmesek Szerbiával a pécsi vásárban: 1900 forintért bárki hirdetheti Oroszország urát.

Ma választ Horvátország. Mivel győzködték vagy riogatták a pártok a választókat? Spoiler: menekültekkel nem. Választás előtti plakátkörkép!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Ivan Krastev bolgár filozófus beszélget a járvány utáni Európáról a bécsi Kreisky Forum online-rendezvényén július 6-án.

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás