Mit akar Gyurcsányéktól Macron embere Budapesten?

Körbejárják Európát Macron pártjának parlamenti képviselői, hogy szövetségeseket keressenek az EP-választásra. Bruno Bonnell Budapesten nem csak a Momentummal és a Liberálisokkal, de a DK-val is tárgyalt. De miért és miről? Macron vagy Orbán nemzeti konzultációja volt-e sikeresebb? Mi lesz a francia állampolgárságú dzsihadistákkal? És a sárgamellényesekkel? Ezekről is kifaggattuk a politikust a reptérre menet. Interjú.

Hétfőn érkezett egynapos magyarországi látogatásra az Emmanuel Macron francia elnök által alapított La République En Marche párt két parlamenti képviselője, Bruno Bonnell és Valérie Gomez-Bassac, hogy a magyar ellenzéki pártokkal tárgyaljanak az esetleges együttműködésről a közelgő európai parlamenti választások kapcsán. Előzetesen Delphine O-val, egy ugyancsak Macron-párti képviselővel készültünk interjúra, de csak a helyszínen derült ki, hogy ő mégsem utazott Magyarországra, így helyette Bruno Bonellnek tudtuk feltenni a kérdéseinket a reptérre tartó kocsiút során. 

A 60 éves Bonnell új arc a francia politikában, 2017-ben a Lyonnal szomszédos Villeurbanne körzetből választották a francia parlamentbe. A korábban üzletemberként tevékenykedő politikus a 2000-es évek elejéig az egyik legismertebb videójáték-fejlesztő cég, az Atari vezérigazgatója volt.

+++

Nemrég bejelentették, hogy nem fognak csatlakozni a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) európai pártcsaládhoz, mert nagyvállalatoktól fogadtak el pénzügyi támogatást. Tényleg pár tízezer euró fogja megakadályozni, hogy szorosabbra vonják az együttműködést?

Az En Marche etikai értékeivel teljességgel szembe megy, hogy üzleti lobbicsoportok politikai pártokat támogatnak anyagilag. Az átláthatósági politikánk szempontjából

Számunkra egyértelmű, hogy nemet mondunk az ilyen gyakorlatra, és ameddig az ALDE folytatja ezt, addig kényelmetlenül érezzük magunkat az esetleges csatlakozás kapcsán. Ön is láthatja, az állásfoglalásunknak lett is eredménye, mivel a pártcsalád döntött arról, hogy többé nem fogadnak el vállalati felajánlásokat. Az ALDE értékrendjével ezt a vitás kérdést leszámítva egyetértünk, de nem akarunk olyan szituációba kerülni, hogy szégyenkeznünk kelljen, amiért lobbicsoportoktól fogadtunk el anyagi támogatást.

Az ALDE döntését követően tehát mégis csatlakozhatnak a pártcsaládhoz?

Ez az egyik ok, ami miatt itt vagyunk Magyarországon. Egyike vagyok az En Marche hat törvényhozási képviselőjének, akik bejárják Európát, hogy annyi párttal egyeztethessenek a közelgő EP-választás előtt, amennyivel csak lehet. Úgy gondoljuk, hogy a májusban esedékes voksolás rendkívül fontos szerepet fog játszani. Az ezt követő időszakban hatalmi átrendeződés várható az Európai Parlamentben, és vélhetően az ALDE és a szövetséges pártjai nagyobb szerephez jutnak majd. Ez a nagyjából 100-120 képviselőből álló erő kulcseleme lehet Európa megreformálásának. Több politikai párttal is találkoztunk ma Magyarországon, hogy egyeztessünk ezügyben.

Melyikekkel pontosan?

Mindegyikőjüknek azt mondtuk, hogy ha tudunk találni egy platformot – akár az ALDE-re alapozva – ahol az értékek mondjuk 85 százalékában egyetértünk, akkor miért ne csatlakoznának ehhez a csoporthoz?!

De ez egy egész Európát érintő dolog, melynek célja az erőink egyesítése. A múlt héten Szlovákiában és Csehországban voltam, és megyek még Litvániába. A kollégáim Görögországba, Bulgáriába, és így tovább.

Magyarországról melyik párt lehet az, akivel együtt tudnak majd működni?

Nincsenek rossz érzéseink ezzel kapcsolatban. A Fidesz nyilván az Európai Néppártra figyel, de a többi párt vonatkozásában minden más opció nyitva van, ha ők együtt akarnak működni. Ez nem arról szól, hogy én, vagy mi kivel akarunk együttműködni, hanem nekik kell úgy érezniük, hogy egyesítenék erőiket velünk.

A Momentummal azért régóta elég jó együttműködésük van. Mit látnak bennünk? Az utóbbi években jó pár megmérettetésen bizonyíthattak volna, de nem értek el komolyabb sikereket.

Európában mindenhol látjuk a jelenlegi rendszerrel kritikus pártokat, ez egy jó jel. Az En Marche is ilyen volt részben. Politikai múlt nélküli, friss gondolatokkal érkező emberek, ami egy nagyon jó párosítás, hiszen ezzel jön a nyitottság is az új ötletekre. Nem ismerem a Momentum pontos helyzetét, de a dinamikája az, ami miatt érdekes. Pár éve létezik, lehet, hogy tovább tart az út, de képviselnek valamit. A legjobbakat kívánom nekik. Persze

Európának el kell fogadnia, hogy bár a rendszerkritikus megnyilvánulások forradalminak hathatnak, de tulajdonképpen a politikai evolúció részei. Láthatják, milyen nagy politikai viták folynak nálunk, és az emberek egyre inkább részt vesznek benne.

Ősszel szerveztek egy összeurópai felmérést a fiatalok körében, de csupán alig több, mint 20 ezer válasz érkezett. Macron elnök nemrég zárult „nemzeti konzultációja” nagyobb siker volt?

Néha csalódunk a fogadtatás miatt, és szkeptikusak vagyunk a végeredménnyel kapcsolatban, de ehelyett beszélhetünk arról, hogy a dinamika összeadódik. A fiatalokat célzó felmérés kapcsán kiismerhető a dinamika a válaszaikból, melyeknek semmi közük a klasszikus politikai ügyekhez. Klímaváltozás, még több demokrácia, a médiával kapcsolatos kérdések – ezek foglalkoztatják őket. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy nő a tudatosság.

A Franciaországban zajló „nemzeti konzultáció” kapcsán tízezer vitát tartottunk helyi szinten, és

Most már csak az a kérdés van hátra, hogy a kormány és az elnök mit fog ezzel kezdeni. Áprilisban rendszerezik a felmerült ügyeket, és vélhetően év végére megoldási javaslatok is születnek. Némelyik minden bizonnyal könnyeben fog menni, de vannak olyan kérdések, melyekről a törvényhozásnak vagy akár népszavazásnak kell döntenie.

A magyar miniszterelnök, Orbán Viktor már évek óta él a nemzeti konzultáció eszközével. Önök is tőle vették az alapötletet?

Fogalmam sincs róla, hogy honnan jött az ötlet.

Nem hiszem, hogy bárkinek monopóliuma lenne ez ügyben, az emberek megkérdezése egy racionális következtetés. Ha Orbán Viktor kedvére való, akkor mondhatjuk, hogy ez az ő találmánya, de kételkedem abban, hogy ez egy teljesen eredeti ötlet lenne.

Említette, hogy másfél millióan küldték el önöknek a meglátásaikat. A 67 milliós Franciaországgal ellentétben Magyarországon csak valamivel kevesebb, mint 10 millió ember él, mégis nagyságrendileg ugyanannyian válaszoltak az itteni nemzeti konzultációra. Arányaiban tehát nem tűnik túl jónak az önök eredménye.

de nem azért vagyok itt, hogy ezzel kapcsolatban nyilatkozzak. Szerintem ez nem egy verseny a számokkal. Nem is hasonlítható össze a kettő, Franciaországban elég sok témát felölelt a mi „nemzeti konzultációnk”, és tulajdonképpen egy fehér lap volt az egész. Mindenki leírhatta, hogy mit gondol az adott ügyről. Ha nálunk is specifikus kérdések lettek volna válaszlehetőségekkel, akkor kétségkívül sokkal többen küldték volna vissza.

Orbán Viktor vagy a magyar jogállamisággal kapcsolatos kritikák szerepet játszhatnak az EP-választási kampányban Franciaországban?

Teljes tisztelettel Orbán Viktor és a magyar belpolitika iránt úgy gondolom, hogy

Azt tapasztaltam, hogy Magyarországon a társadalom jelentős része Európa-párti Orbán Viktorral egyetemben, persze jó pár kérdésben más meglátásai vannak. A mostani látogatásom is megerősített abban, hogy az Európai Unió erősebb, mint valaha.

Nyugat-Európa számára elég komoly kihívást jelent, hogy az Iszlám Állam katonai veresége miatt egyre több, korábban a terrorszervezet oldalán harcoló állampolgáruk térne haza. Ön szerint Franciaországban vagy a Közel-Keleten kellene bíróság elé állítani a francia állampolgárságú dzsihadistákat?

Úgy érti, hogy azokat az embereket, akik ellenünk harcoltak? Nos, az én véleményem elég világos. Azok az emberek Szíriában és Irakban vettek részt fegyveres összecsapásokban, tehát ott is kell őket felelősségre vonni, és ha úgy alakul, akkor a büntetésüket letölteni. A gyerekek kapcsán persze más a helyzet. Ők nem kérték, hogy ilyen családba szülessenek. Ezért is hoztunk haza jó pár kisgyermekeket Franciaországba. De

Ön szerint az állampolgáraik bízhatnak a tisztességes eljárásban Irakban vagy éppen Szíriában?

Ők döntöttek, hogy ott fognak harcolni. Mint társadalom, szeretnénk biztosítani, hogy a tisztességes eljárás nekik is kijár.

Például azért, mert a legtöbb állampolgárukat a szíriai kurdok által ellenőrzött területen fogták el. Ez jelenleg egy elég képlékeny entitás Szírián belül, melynek szuverenitását egyetlen nemzetközi szereplő sem ismeri el. Ön szerint érvényesülnek ott az alapvető jogelvek?

Óvatosnak kell lennünk az eljárások során, ez igaz. Ugyanakkor ez még nem jelenti azt, hogy ezeket az embereket vissza kellene hozni Franciaországba. Néhány ügy vélhetően elég kényes lesz, de remélhetőleg az esetek többsége a normáknak megfelelően zajlik majd, erre persze figyelnünk kell. 

Terveznek jogi összekötőket kiküldeni, vagy esetleg egy testületet felállítani, ami az alapvető jogi kívánalmak teljesülését vizsgálja majd az eljárások kapcsán?

Jelenleg ez nincs a tervben, de ha szükség lesz rá akkor biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk lépni.

Mi lesz, ha az eljárások lezárulta után merülnek fel problémák? Ha például majd nem megfelelő körülmények között tartják fogva az állampolgáraikat? Hajlandóak lesznek fellépni az érdekükben?

Mi az emberi jogok mellett elkötelezett nemzet vagyunk. Mindegy, hogy a károsult francia, magyar vagy bármi más. Ha elfogadhatatlan börtönkörülményekkel néz szembe, akkor ez ügyben mindig az ő oldalán fogunk állni, és igyekszünk segíteni neki. Ez nem arról szól, hogy valaki francia-e.

Francia parlamenti képviselőként azért elsősorban a francia állampolgárok kapcsán van nagyobb felelőssége, nem?

Nem értem, hogy miért lenne így. Szerintem ezesetben nincs különbség egy francia vagy mondjuk egy orosz rab között.

Ön szerint Franciaország mindent megtesz annak érdekében, hogy megfékezze a radikalizálódást?

Ez egy elég összetett kérdés. Megpróbáljuk azonosítani azokat az embereket, akik potenciálisan csatlakozhatnak szélsőséges szervezetekhez, és a gyerekek nevelésére is külön figyelmet fordítunk.

Mi megteszünk mindent, de mindig lesznek olyan esetek, amikor ennek ellenére sem leszünk képesek ezt megfékezni. Nem tudok 100 százalékos garanciát vállalni. Talán a legfontosabb, hogy a fiatalok megértsék: nem ez a megoldás az életükben, és a hit a szeretetről, nem pedig a háborúról szól.

Ha jól értem, akkor tulajdonképpen el kellene fogadnunk, hogy vannak olyanok, akiket a nagy igyekezet ellenére sem lehet megmenteni?

Én azt mondom, hogy gyengíteni tudjuk a jelenséget, meg tudunk menteni pár embert, aki esetleg csatlakozna az Iszlám Államhoz, de hiába próbáljuk meggyőzni magunkat, hogy van teljes körű megoldás, ez csak egy mítosz.

Politikailag persze jobban hangzana, ha azt mondanánk, hogy mindent megteszünk, és 10 év múlva már nem lesz probléma. De a tény az, hogy ez nem fog eltűnni. A legjobb harc ezzel szemben a kulturális harc, ezt tesszük minden nap az oktatás színvonalának emelésével, és azzal, hogy megpróbálunk kapcsolatba kerülni a potenciálisan érintettekkel, hogy visszaszorítsuk ezt a szerencsétlen helyzetet.

A francia választók elfogadják az ön értelmezését?

Nézze, én politikusként próbálok mindig tisztességes és egyenes maradni. Úgy tartom, ha valaki azt állítja, hogy tudja a teljes megoldást egy problémára, az hazudik. Én nem hazudok, megpróbálom az igazságot kimondani. Az pedig az, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy megfékezzük ezt a folyamatot. Szerintem az emberek realistává válnak e tekintetben.

A francia választók között két tábor van: a progresszívek, mint mi, elfogadják ezt, a konzervatívok viszont azt hiszik, hogy agresszívebb fellépéssel jobb eredményeket érhetnek el. Ezt majd a választók eldöntik, de a végén ugyanoda lyukadunk ki. Mindegy, hogy mit csinálsz, az oktatást fejleszted vagy inkább a büntetésre fordítasz nagyobb hangsúlyt, nem fogsz tudni teljeskörű garanciát adni arra, hogy ezek az esetek nem fordulnak elő.

New Yorkban voltam 2001. szeptember 11-én. Akkor is találtak őrülteket, akik belevezették a repülőket a tornyokba, hogy emberek ezreit öljék meg.

Tehát az a politikus, aki azt ígéri, hogy örökre meg tudja fékezni a terrortámadások lehetőségét, nem realista, és hazudik az embereknek. Sokkal inkább szeretnék egy tanult társadalmat, amely képes elfogadni ezt és harcolni ezzel a jelenséggel éjjel-nappal, részét képezve a megoldásnak, ahelyett, hogy politikusok felhasználják a helyzetet szavazatszerzés céljából.

November óta folyamatosan tartanak a sárgamellényes tüntetések. Múlt hétvégén már katonákat vezényeltek ki a középületek védelme érdekében. Ön szerint ez megfelelő válasz a mozgalomra?

Kezdetben 280 ezer ember tüntetett, most hétvégén mindössze 40 ezren. Nem degradálni akarom a mozgalmat ezzel, csak azt mondom, hogy lássuk, hogy miről is beszélünk. A sárgamellényesek egy része teljesen őszinte, egy részüket viszont felhasználják a rendbontásra. És ez az a kép, amit lát, amikor lángokban álló Champs-Élysées-t nézi. A válasz a mozgalom felvetéseire többrétű. Az életszínvonal javítására 10 milliárd eurót különített el a jelenlegi francia vezetés, de a jogi jellegű ügyek, pláne a francia intézményrendszer átszervezése időbe kerül.

Én úgy hiszem, hogy a tüntetésen résztvevők csökkenő száma mögött az áll, hogy sokan vagy adnak egy esélyt a „nemzeti konzultációnak”, vagy már megtapasztalták a változást.

CÍMLAPKÉP: Antoine Lamielle