Mit esznek, isznak, hallgatnak, néznek és olvasnak a lengyelek?

Egy alternatív Lengyelország, ahol nem volt rendszerváltás, a régi Varsó, ahol zsidó gengszterek és világpolgár életművészek élik az életüket, és mindeközben szól a poznańi gyógyegér-szintipop. A lengyel-magyar barátság napján sorra vesszük, hogy mit esznek, isznak, olvasnak, néznek és hallgatnak mostanában Lengyelországban. Kultajánló!

Hogy mi, te csak most találkozol ezzel a szöveggel? Ez azért van, mert még nem jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali hetente háromszor érkező hírlevele! Kattints ide, és járni fog!

Március 23-án tartják a lengyel-magyar barátság napját: az ünneplés egyik legjobb módja az, ha kicsit jobban megismerjük barátainkat. Ugyanis mi, magyarok nem igazán tudjuk, hogy pontosan milyenek is a lengyelek. Az, hogy mit esznek, mit isznak, mit olvasnak, milyen zenéket hallgatnak és milyen filmeket néznek, nagyon sokat elmond róluk. Számunkra nemcsak a „harcban szerzett barátságunk” miatt fontosak a lengyelek, hanem szeretjük is mindazt, ami lengyel.

Mit olvasnak a lengyelek?

Az elmúlt években folyamatosan jelennek meg magyarul a jobbnál jobb lengyel kortárs írók művei, nemcsak regények, hanem tényirodalom is; miközben remek zenék, sorozatok és filmek is sorban érkeznek Lengyelországból. Nekem ezek a művek sokat segítettek belelátni a lengyel tudatalattiba és kicsit jobban megérteni a lengyel néplelket és a lengyel identitás problémáit.

Még a nagyjából kétmillió ukrán vendégmunkás érkezése után is Lengyelország Európa egyik etnikailag leghomogénabb állama. Ez azonban nem mindig volt így. A második világháború előtti Lengyelország nemzetiségek kavalkádja volt, annak minden feszültségével. Piłsudski marsall Lengyelországában a lengyelek mellett zsidók, ukránok, litvánok, németek, kasubok, szilézek, rutének és még sokan mások éltek együtt.

Szczepan Twardoch regényeiben ezt a letűnt világot, azon belül is az akkori, később a németek által földig rombolt Varsót idézi meg mindenfajta idealizálás nélkül. Twardoch az egyik legnépszerűbb kortárs író ma Lengyelországban, aki amolyan modern dandy. A mindig elegáns Twardoch szereti a jó kocsikat (ő a Mercedes márkanagykövete Lengyelországban), szeret bokszolni és fegyverekkel lövöldözni. Magyarul a Morfium és A király című kötetei jelentek meg, mindkettő letehetetlen.

A második világháborúban játszódó Morfium főszereplője Konstanty Willemann: egy varsói polgár, aki egy német arisztokrata és egy asszimilált sziléziai asszony gyermeke. A semmilyen igazi nemzeti identitással nem bíró Konstanty-t minden jobban érdekli annál, mint hogy a háborúban harcoljon. Ő sem lengyel, sem pedig német, igazából csak a morfium hajtja, meg a nők.

A királyban a háború előtti varsói alvilágba láthatunk bele. Főszereplője Jakub Szapiró zsidó gengszter és bokszoló, aki gondolkodás nélkül leszámol azzal, aki nem fizet. Az 1937-ben kezdődő regényben a nagyvilági életet élő és luxusautókkal száguldozó zsidó gengszterek mellett felbukkannak lengyel fasiszták, cionisták, szocialisták és a kor politikusai. Ezek a csoportok Varsói utcáin csapnak össze és harcolnak egymással azért, hogy milyen legyen Lengyelország. Ennek a csatának pár év múlva semmilyen értelme nem lesz, elsodorja a második világháború.

Jön Mordor és felfal minket!

A Misfits punkzenekar pólójában interjúkat adó Ziemowit Szczerek, a lengyel irodalom rockandroll-figurája. A Krakkóban lakó íróval nemcsak a Każimierz zsidónegyed kocsmáiban futhatunk össze, hanem Kelet-Közép-Európa legeldugottabb és legleszakadtabb zugaiban is. Szczerek ugyanis a Lengyelországban nagyon népszerű riportműfaj (reportaż) egyik legfiatalabb képviselője, aki rengeteget ír a régióról.

Magyarul a Jön Mordor, és felfal minket, avagy a szlávok titkos története című könyve jelent meg tőle.

A regény főszereplői lengyel fiatalok, akik hátizsákkal járják körbe Ukrajnát. Ők nem LSD-znek, hanem mindenféle olcsó szesztől, legfőképpen vodkától állnak be, meg valamilyen gyógynövényes italtól, amiről csak a végén derül ki, hogy mi is pontosan.

Közben a helyi ukránokkal való beszélgetéseikből kirajzolódik a lengyelek és a ukránok ambivalens, szeretlek-gyűlöllek kapcsolata. A könyvben benne van a lengyel néplélek összes, kelet-európai létből és történelemből fakadó frusztrációja. Ha szeretnéd tudni, hogyan látják a lengyelek magukat a régió viszonyában, mindenképpen olvasd el!

Feldolgozatlan traumák

Lengyelország nyugatra tolása a második világháború után és lengyelek kitelepítése a keleti területekről egy olyan trauma, amelyet nehezen dolgozott fel a lengyel társadalom, és a mai napig sok elhallgatás övezi. Ennek a kérdésnek a legérzékenyebb pontját jelentik azok a nyugati területek, amelyeket lengyelek „visszanyert területeknek” hívnak és a háború előtt még Németországhoz tartoztak.

Filip Springer erről írt egy tényregényt. Magyarul Miedzianka – Egy eltűnt város krónikája címmel jelent meg. A könyvben egy sziléziai kisváros történetét meséli el Springer, amely virágzó német bányászváros volt. Miután a háború után a város Lengyelországhoz került, és Kupferbergből Miedzianka lett, a szovjetek uránt kezdtek bányászni alatta. Az uránbányászat eredménye pedig az lett, hogy az ott dolgozó lengyelek nagyrésze meghalt rákban, a várost pedig pár évtizeddel később teljesen elnyelte a föld. A visszajáró öreg németek azonban még mindig emlékeznek, hogy hol is volt a temető.

Mit hallgatnak a lengyelek?

Valószínűleg a lengyel társadalom nagy része inkább a disco polóra esküszik, a mulatós zene helyi mutációjára, mint arra a négy lemezre, amit én ajánlok. De azért higgyétek el, ezek is népszerű és fontos dolgok Lengyelországban. Kevesen tudják, hogy a lengyelek mennyire popérzékeny nemzet, pedig szerintem mindenképpen azok. Ezt megpróbálom bebizonyítani négy nemrég megjelent lemezzel.

+ Dawid Podsiadło – Małomiasteczkowy

Podsiadło az elmúlt években az egyik legfontosabb fiatal lengyel popsztár lett, új lemeze tavaly ősszel jelent meg. Az énekes még akkor lett ismert, amikor megnyerte a 2012-ben a lengyel X-faktort. Útja ezután azonban nem a falunapok felé vezetett, hanem a teltházas arénakoncertek felé. Az, hogy Podsiadło megkerülhetetlen popkulturális intézmény lett, jól mutatja, hogy rendszeresen szerepel komoly hetilapok címlapján, és a Polityka hetilap rangos Paszport Polityki-díját is megkapta idén. Az új albuma pontosan olyan, amilyennek egy ideális országban a popzenének lennie kell. Boldog, de mégis nagyon okos és kedves zene.

+ Fisz Emade Tworzywo – Radar

Fisz és Emade a bölcsészrap felől jönnek. Az évek során azonban nagyzenekarral kiegészülve ők is elmozdultak a jó értelemben vett pop felé, és az egyik legnépszerűbb lengyel együttes lettek. Az egészen friss Radar című albumokon már nyoma sincs a hiphopnak. Az új lemezen már a nyolcvanas évek érzelmes szintipopja dominál, de vannak diszkós basszusok és krautrockos elmerengések is. Vonatablakon kibámuláshoz vagy éjszakai autózáshoz ajánlom.

+ Wczasy – Zawody

A Wczasy a legújabb és legismeretlenebb ezek közül a zenekarok közül, nekem azonban személyes kedvencem. A poznańi szinti/dobgép – gitár felállású gyógyegér-szintipopban utazó duó talán az egyik legviccesebb lengyel zenekar. Mármint nem ilyen kínos módon, hanem Bartek és Kuba tényleg rendkívül viccesen tud énekelni olyan, amúgy nyomasztó témákról mint a szakítás, magány vagy az unalmas irodai munkák. Kezdésnek ajánlom a VHS-kamerával felvett klipjeiket: a francia művészfilmeket parodizáló Jesteś najlepszy (Te vagy a legjobb) vagy a simán csak az utcán hülyéskedős Dzisiaj jeszcze tańczę (Ma még táncolok) videóját.

+ Pro8l3m – Widmo

A rap már évek óta a mainstream része, és ez különösen igaz Lengyelországra. A lengyel rap-előadók, ha nem is arénákat töltenek meg, de a legnagyobb koncerthelyeken rendszeresen eladják az összes jegyet. A rap tényleg az egyik legnépszerűbb műfaj az országban. A Pro8l3m az egyike a nagy neveknek. A duó stílusát nagyjából a posztapokaliptikus utcarap jelzővel írnám le. Hogy ez mit jelent? Súlyos széttöredezett ütemek, váratlan helyeken felbukkanó hangminták és két rapper lassabb kiégett flow-ja. Szövegeikben pedig a nők, a drogok és a gyors kocsik mellett előszeretettel beszélnek olyan témákról, mint a posztvalóság, globális felmelegedés vagy ahogyan a techcégek megfigyelnek minket.

Mit néznek a lengyelek?

Sajnos a Lengyel Filmtavaszig még várnotok kell pár hetet, de addig is nézhettek lengyel filmet moziban. Még elcsíphetitek a Paweł Pawlikowski Oscar-díjra jelölt filmjét a Hidegháborút (Zimna Wojna). A fekete-fehér filmdráma egy énekesnő és egy zongorista szerelmi történetet meséli el a lengyel sztálinizmus idejéből. Szerintem mindenképpen a tavalyi év egyik legerősebb lengyel filmje, megéri megnézni.

Emellett az elmúlt félévben két olyan lengyel sorozat is kijött, amelyek nagyobb nemzetközi figyelmet kaptak.

+ Az 1983 a Netflix lengyel fejlesztésű sorozata Agnieszka Holland Oscar-díjas rendezőnő rendezésében, amely egy alternatív valóságban játszódik a kétezres évek elején. A sorozatbeli Lengyelországban nem volt rendszerváltás, és egy nemzeti kommunista rezsim van hatalmon. A díszletek egyszerre jelenítenek meg egy bezárkózó és a '80-as években ragadt országot, és egy néha már sci-fi-be illő módon high-tech eszközökkel uralkodó állampártot. Főhőseink pedig a vetélkedő hatalmi központok között nyomoznak az igazság után, hogy kiderítsék, hogyan kapcsolódik egy húsz évvel korábbi terrortámadás háttere a sorozat jelenének a politikai erőviszonyaihoz.

+ Az Elvakít a fény pedig a lengyel HBO saját gyártású sorozata. A sorozat főszereplője Kuba, a hallgatag varsói drogdíler, aki azonban nem az a pitiáner bűnöző fajta. Elegánsan öltözködik, és csakis celebeknek és a varsói politikai elitnek szállít házhoz kokaint. Közeleg a karácsony, és Kuba elutazna, hogy kipihenje magát, de az is lehet, hogy végleg lelépne. Egy-két dolgot azonban még el kell intézne. Viszont egy titokzatos táska, ami tele van droggal, mindent összezavar és megindul a leszámolás a varsói alvilágban.

A lengyel gasztronómia origója: pierogi

Nincs is jobb étel, mint a pierogi.

Igazából bármivel tölthető, a húsostól kezdve a spenótoson át az édes áfonyával töltöttig mindenféle megtalálható. A haladók pedig serpenyőben, vajon lepirítva fogyasztják. Én általában a legegyszerűbbre, a krumplival, túróval és hagymával töltött ruskie, azaz orosz fajtára eszküszöm. A neve azonban nem teljesen pontos. Helyesen ugyanis nem orosz, hanem rutén lenne: ez a töltelék a régi Lengyelország délkeleti ruténok lakta részéről származik.

Otthon is egyszerűen elkészíthető, de azt ajánlom, hogy szervezzetek mellé egy házibulit. Személyes tapasztalatom szerint jól jön majd pár kéz, akik a batyukat hajtogatják. Ha nem érzel magadban elég bátorságot a pierogi készítésre, menj el a budapesti Bartók Béla úti Gdańsk kávézóba, és kóstold meg ott!

Ez a hely, amelyet Marzena és magyar férje visz, a budapesti lengyel élet egyik fontos központja. Egyszerre kávézó, lengyel könyvesbolt és kocsma. Mindenféle különleges töltelékű pierogi szokott lenni az étlapon, de vannak lengyel levesek is, mint a barszcz (céklaleves) vagy a żurek (kovászos leves), amelyet a Németh Szilárd-féle recept alapján az Azonnalin is elkészítettünk. A Gdańskban a saját sörük mellett mindenféle lengyel söröket is találtok, és persze jófajta lengyel vodkát.

A vodkát csakis harapnivalóval!

Ahogy minden közhelynek van alapja, úgy annak is, hogy a lengyelek szeretik a vodkát. De ez nem arról szól, hogy ész nélkül bevodkáznak.

Kultúrember vodka (wódka) mellé mindig fogyaszt valamilyen zakąskát (falatka, rágcsálnivaló).

Ez azonban nem azt jelenti, mint nekünk Budapesten: az éjfélkor már kicsit berúgva elrágcsált nógrádi sóspálcát. A zakąska igazából a lengyel tapas. A legelterjedtebb a hering (śledzik) és a kovászos uborka (ogórki kiszone) kombinációja, de a tatár bifsztek (lengyelül csak tatar) is elterjedt.

A vodka zakąska kettőse annyira fontos Lengyelországban, hogy Aleksander Baron lengyel séf, aki a kortárs lengyel gasztronómia egyik hivatkozási pontja, külön könyvet írt róla. Ő amúgy azt tanácsolja, hogy ne fagyasszuk le a vodkát, mint a lengyelek többsége. Legyen inkább csak szobahőmérsékletnél hűvösebb, mert csak így jönnek ki az ízek.

Én a J.A. Baczewskit ajánlom. Nemcsak azért, mert szerintem ez a legjobb lengyel vodka, hanem azért is, mert a Baczewski-gyár története a XVIII. század végi Lembergig (lengyelül Lwów) nyúlik vissza, így kicsit a mi Monarchiánk történetének is része. A Baczewski címkéjén a mai napig szerepel, hogy 1810 óta az osztrák császári-magyar királyi udvar beszállítója. Állítólag a cég rózsalikőrje Ferenc József kedvence volt. A vodkagyár a két világháború között a legnépszerűbb márka volt Lengyelországban, sőt: még a világpiacra is betört. A II. világháborút követően eltűnt Lengyelországból, és csak a bécsi gyár működött, hogy aztán 2011-től megint a lengyelek kedvence legyen.

Könyves Kálmán többi könyvajánlójáért ide kell kattintani!