+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pál Benedek
2019. március 23. szombat, 08:54
Egy alternatív Lengyelország, ahol nem volt rendszerváltás, a régi Varsó, ahol zsidó gengszterek és világpolgár életművészek élik az életüket, és mindeközben szól a poznańi gyógyegér-szintipop. A lengyel-magyar barátság napján sorra vesszük, hogy mit esznek, isznak, olvasnak, néznek és hallgatnak mostanában Lengyelországban. Kultajánló!

Hogy mi, te csak most találkozol ezzel a szöveggel? Ez azért van, mert még nem jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali hetente háromszor érkező hírlevele! Kattints ide, és járni fog!

 

Március 23-án tartják a lengyel-magyar barátság napját: az ünneplés egyik legjobb módja az, ha kicsit jobban megismerjük barátainkat. Ugyanis mi, magyarok nem igazán tudjuk, hogy pontosan milyenek is a lengyelek. Az, hogy mit esznek, mit isznak, mit olvasnak, milyen zenéket hallgatnak és milyen filmeket néznek, nagyon sokat elmond róluk. Számunkra nemcsak a „harcban szerzett barátságunk” miatt fontosak a lengyelek, hanem szeretjük is mindazt, ami lengyel.

 

Mit olvasnak a lengyelek?

 

Az elmúlt években folyamatosan jelennek meg magyarul a jobbnál jobb lengyel kortárs írók művei, nemcsak regények, hanem tényirodalom is; miközben remek zenék, sorozatok és filmek is sorban érkeznek Lengyelországból. Nekem ezek a művek sokat segítettek belelátni a lengyel tudatalattiba és kicsit jobban megérteni a lengyel néplelket és a lengyel identitás problémáit.

 

Vegyünk sorra pár remek kortárs lengyel könyvet, filmet, sorozatot és zenét a lengyel-magyar barátság napján!

 

Még a nagyjából kétmillió ukrán vendégmunkás érkezése után is Lengyelország Európa egyik etnikailag leghomogénabb állama. Ez azonban nem mindig volt így. A második világháború előtti Lengyelország nemzetiségek kavalkádja volt, annak minden feszültségével. Piłsudski marsall Lengyelországában a lengyelek mellett zsidók, ukránok, litvánok, németek, kasubok, szilézek, rutének és még sokan mások éltek együtt.

 

Szczepan Twardoch regényeiben ezt a letűnt világot, azon belül is az akkori, később a németek által földig rombolt Varsót idézi meg mindenfajta idealizálás nélkül. Twardoch az egyik legnépszerűbb kortárs író ma Lengyelországban, aki amolyan modern dandy. A mindig elegáns Twardoch szereti a jó kocsikat (ő a Mercedes márkanagykövete Lengyelországban), szeret bokszolni és fegyverekkel lövöldözni. Magyarul a Morfium és A király című kötetei jelentek meg, mindkettő letehetetlen.

 

A második világháborúban játszódó Morfium főszereplője Konstanty Willemann: egy varsói polgár, aki egy német arisztokrata és egy asszimilált sziléziai asszony gyermeke. A semmilyen igazi nemzeti identitással nem bíró Konstanty-t minden jobban érdekli annál, mint hogy a háborúban harcoljon. Ő sem lengyel, sem pedig német, igazából csak a morfium hajtja, meg a nők.

 

A világfi és életművész a történelem viharában próbál meg túlélni, de ő se tudja elkerülni a sorsát.

 

A királyban a háború előtti varsói alvilágba láthatunk bele. Főszereplője Jakub Szapiró zsidó gengszter és bokszoló, aki gondolkodás nélkül leszámol azzal, aki nem fizet. Az 1937-ben kezdődő regényben a nagyvilági életet élő és luxusautókkal száguldozó zsidó gengszterek mellett felbukkannak lengyel fasiszták, cionisták, szocialisták és a kor politikusai. Ezek a csoportok Varsói utcáin csapnak össze és harcolnak egymással azért, hogy milyen legyen Lengyelország. Ennek a csatának pár év múlva semmilyen értelme nem lesz, elsodorja a második világháború.

 

Jön Mordor és felfal minket!

 

A Misfits punkzenekar pólójában interjúkat adó Ziemowit Szczerek, a lengyel irodalom rockandroll-figurája. A Krakkóban lakó íróval nemcsak a Każimierz zsidónegyed kocsmáiban futhatunk össze, hanem Kelet-Közép-Európa legeldugottabb és legleszakadtabb zugaiban is. Szczerek ugyanis a Lengyelországban nagyon népszerű riportműfaj (reportaż) egyik legfiatalabb képviselője, aki rengeteget ír a régióról.

 

Magyarul a Jön Mordor, és felfal minket, avagy a szlávok titkos története című könyve jelent meg tőle.

 

Ez akár lehetne a kelet-európai Úton, csak Szczerek százszor viccesebb mint Kerouac.

 

A regény főszereplői lengyel fiatalok, akik hátizsákkal járják körbe Ukrajnát. Ők nem LSD-znek, hanem mindenféle olcsó szesztől, legfőképpen vodkától állnak be, meg valamilyen gyógynövényes italtól, amiről csak a végén derül ki, hogy mi is pontosan.

 

MIND A NÉGY KÖTETET A TYPOTEX KIADÓ ADTA KI

 

Közben a helyi ukránokkal való beszélgetéseikből kirajzolódik a lengyelek és a ukránok ambivalens, szeretlek-gyűlöllek kapcsolata. A könyvben benne van a lengyel néplélek összes, kelet-európai létből és történelemből fakadó frusztrációja. Ha szeretnéd tudni, hogyan látják a lengyelek magukat a régió viszonyában, mindenképpen olvasd el!

 

Feldolgozatlan traumák

 

Lengyelország nyugatra tolása a második világháború után és lengyelek kitelepítése a keleti területekről egy olyan trauma, amelyet nehezen dolgozott fel a lengyel társadalom, és a mai napig sok elhallgatás övezi. Ennek a kérdésnek a legérzékenyebb pontját jelentik azok a nyugati területek, amelyeket lengyelek „visszanyert területeknek” hívnak és a háború előtt még Németországhoz tartoztak.

 

Sokáig nem igazán tette fel senki a kérdést, hogy mégis mi lett azokkal a németekkel, akiknek a házába a lengyelek beköltöztek?

 

Filip Springer erről írt egy tényregényt. Magyarul Miedzianka – Egy eltűnt város krónikája címmel jelent meg. A könyvben egy sziléziai kisváros történetét meséli el Springer, amely virágzó német bányászváros volt. Miután a háború után a város Lengyelországhoz került, és Kupferbergből Miedzianka lett, a szovjetek uránt kezdtek bányászni alatta. Az uránbányászat eredménye pedig az lett, hogy az ott dolgozó lengyelek nagyrésze meghalt rákban, a várost pedig pár évtizeddel később teljesen elnyelte a föld. A visszajáró öreg németek azonban még mindig emlékeznek, hogy hol is volt a temető.

 

Mit hallgatnak a lengyelek?

 

Valószínűleg a lengyel társadalom nagy része inkább a disco polóra esküszik, a mulatós zene helyi mutációjára, mint arra a négy lemezre, amit én ajánlok. De azért higgyétek el, ezek is népszerű és fontos dolgok Lengyelországban. Kevesen tudják, hogy a lengyelek mennyire popérzékeny nemzet, pedig szerintem mindenképpen azok. Ezt megpróbálom bebizonyítani négy nemrég megjelent lemezzel.

 

Dawid Podsiadło – Małomiasteczkowy

 

Podsiadło az elmúlt években az egyik legfontosabb fiatal lengyel popsztár lett, új lemeze tavaly ősszel jelent meg. Az énekes még akkor lett ismert, amikor megnyerte a 2012-ben a lengyel X-faktort. Útja ezután azonban nem a falunapok felé vezetett, hanem a teltházas arénakoncertek felé. Az, hogy Podsiadło megkerülhetetlen popkulturális intézmény lett, jól mutatja, hogy rendszeresen szerepel komoly hetilapok címlapján, és a Polityka hetilap rangos Paszport Polityki-díját is megkapta idén. Az új albuma pontosan olyan, amilyennek egy ideális országban a popzenének lennie kell. Boldog, de mégis nagyon okos és kedves zene.

 

 

+ Fisz Emade Tworzywo – Radar

 

Fisz és Emade a bölcsészrap felől jönnek. Az évek során azonban nagyzenekarral kiegészülve ők is elmozdultak a jó értelemben vett pop felé, és az egyik legnépszerűbb lengyel együttes lettek. Az egészen friss Radar című albumokon már nyoma sincs a hiphopnak. Az új lemezen már a nyolcvanas évek érzelmes szintipopja dominál, de vannak diszkós basszusok és krautrockos elmerengések is. Vonatablakon kibámuláshoz vagy éjszakai autózáshoz ajánlom.

 

 

Wczasy – Zawody

 

A Wczasy a legújabb és legismeretlenebb ezek közül a zenekarok közül, nekem azonban személyes kedvencem. A poznańi szinti/dobgép – gitár felállású gyógyegér-szintipopban utazó duó talán az egyik legviccesebb lengyel zenekar. Mármint nem ilyen kínos módon, hanem Bartek és Kuba tényleg rendkívül viccesen tud énekelni olyan, amúgy nyomasztó témákról mint a szakítás, magány vagy az unalmas irodai munkák. Kezdésnek ajánlom a VHS-kamerával felvett klipjeiket: a francia művészfilmeket parodizáló Jesteś najlepszy (Te vagy a legjobb) vagy a simán csak az utcán hülyéskedős Dzisiaj jeszcze tańczę (Ma még táncolok) videóját.

 

 

Pro8l3m – Widmo

 

A rap már évek óta a mainstream része, és ez különösen igaz Lengyelországra. A lengyel rap-előadók, ha nem is arénákat töltenek meg, de a legnagyobb koncerthelyeken rendszeresen eladják az összes jegyet. A rap tényleg az egyik legnépszerűbb műfaj az országban. A Pro8l3m az egyike a nagy neveknek. A duó stílusát nagyjából a posztapokaliptikus utcarap jelzővel írnám le. Hogy ez mit jelent? Súlyos széttöredezett ütemek, váratlan helyeken felbukkanó hangminták és két rapper lassabb kiégett flow-ja. Szövegeikben pedig a nők, a drogok és a gyors kocsik mellett előszeretettel beszélnek olyan témákról, mint a posztvalóság, globális felmelegedés vagy ahogyan a techcégek megfigyelnek minket.

 

 

Mit néznek a lengyelek?

 

Sajnos a Lengyel Filmtavaszig még várnotok kell pár hetet, de addig is nézhettek lengyel filmet moziban. Még elcsíphetitek a Paweł Pawlikowski Oscar-díjra jelölt filmjét a Hidegháborút (Zimna Wojna). A fekete-fehér filmdráma egy énekesnő és egy zongorista szerelmi történetet meséli el a lengyel sztálinizmus idejéből. Szerintem mindenképpen a tavalyi év egyik legerősebb lengyel filmje, megéri megnézni.

 

 

Emellett az elmúlt félévben két olyan lengyel sorozat is kijött, amelyek nagyobb nemzetközi figyelmet kaptak.

 

+ Az 1983 a Netflix lengyel fejlesztésű sorozata Agnieszka Holland Oscar-díjas rendezőnő rendezésében, amely egy alternatív valóságban játszódik a kétezres évek elején. A sorozatbeli Lengyelországban nem volt rendszerváltás, és egy nemzeti kommunista rezsim van hatalmon. A díszletek egyszerre jelenítenek meg egy bezárkózó és a '80-as években ragadt országot, és egy néha már sci-fi-be illő módon high-tech eszközökkel uralkodó állampártot. Főhőseink pedig a vetélkedő hatalmi központok között nyomoznak az igazság után, hogy kiderítsék, hogyan kapcsolódik egy húsz évvel korábbi terrortámadás háttere a sorozat jelenének a politikai erőviszonyaihoz.

 

 

+ Az Elvakít a fény pedig a lengyel HBO saját gyártású sorozata. A sorozat főszereplője Kuba, a hallgatag varsói drogdíler, aki azonban nem az a pitiáner bűnöző fajta. Elegánsan öltözködik, és csakis celebeknek és a varsói politikai elitnek szállít házhoz kokaint. Közeleg a karácsony, és Kuba elutazna, hogy kipihenje magát, de az is lehet, hogy végleg lelépne. Egy-két dolgot azonban még el kell intézne. Viszont egy titokzatos táska, ami tele van droggal, mindent összezavar és megindul a leszámolás a varsói alvilágban.

 

 

A lengyel gasztronómia origója: pierogi

 

Nincs is jobb étel, mint a pierogi.

 

Ez a vízben forralt töltött batyu akár szerepelhetne is a lengyel címerben a fehér sas mellett, mert nem közhely: a lengyelek többsége akár hetente többször is ezt eszi.

 

Igazából bármivel tölthető, a húsostól kezdve a spenótoson át az édes áfonyával töltöttig mindenféle megtalálható. A haladók pedig serpenyőben, vajon lepirítva fogyasztják. Én általában a legegyszerűbbre, a krumplival, túróval és hagymával töltött ruskie, azaz orosz fajtára eszküszöm. A neve azonban nem teljesen pontos. Helyesen ugyanis nem orosz, hanem rutén lenne: ez a töltelék a régi Lengyelország délkeleti ruténok lakta részéről származik.

 

Otthon is egyszerűen elkészíthető, de azt ajánlom, hogy szervezzetek mellé egy házibulit. Személyes tapasztalatom szerint jól jön majd pár kéz, akik a batyukat hajtogatják. Ha nem érzel magadban elég bátorságot a pierogi készítésre, menj el a budapesti Bartók Béla úti Gdańsk kávézóba, és kóstold meg ott!

 

Ez a hely, amelyet Marzena és magyar férje visz, a budapesti lengyel élet egyik fontos központja. Egyszerre kávézó, lengyel könyvesbolt és kocsma. Mindenféle különleges töltelékű pierogi szokott lenni az étlapon, de vannak lengyel levesek is, mint a barszcz (céklaleves) vagy a żurek (kovászos leves), amelyet a Németh Szilárd-féle recept alapján az Azonnalin is elkészítettünk. A Gdańskban a saját sörük mellett mindenféle lengyel söröket is találtok, és persze jófajta lengyel vodkát.

 

A vodkát csakis harapnivalóval!

 

Ahogy minden közhelynek van alapja, úgy annak is, hogy a lengyelek szeretik a vodkát. De ez nem arról szól, hogy ész nélkül bevodkáznak.

 

A vodkázásnak külön kultúrája van, és ugyanannyira szól az evésről, mint a berúgásról.

 

Kultúrember vodka (wódka) mellé mindig fogyaszt valamilyen zakąskát (falatka, rágcsálnivaló).

 

Ez azonban nem azt jelenti, mint nekünk Budapesten: az éjfélkor már kicsit berúgva elrágcsált nógrádi sóspálcát. A zakąska igazából a lengyel tapas. A legelterjedtebb a hering (śledzik) és a kovászos uborka (ogórki kiszone) kombinációja, de a tatár bifsztek (lengyelül csak tatar) is elterjedt.

 

A vodka zakąska kettőse annyira fontos Lengyelországban, hogy Aleksander Baron lengyel séf, aki a kortárs lengyel gasztronómia egyik hivatkozási pontja, külön könyvet írt róla. Ő amúgy azt tanácsolja, hogy ne fagyasszuk le a vodkát, mint a lengyelek többsége. Legyen inkább csak szobahőmérsékletnél hűvösebb, mert csak így jönnek ki az ízek.

 

Igen, a jó vodkának van íze. Egy jó vodka nem íztelen, szagtalan és torokkaparó. Egy jó vodka egészen összetett ital is lehet.

 

Én a J.A. Baczewskit ajánlom. Nemcsak azért, mert szerintem ez a legjobb lengyel vodka, hanem azért is, mert a Baczewski-gyár története a XVIII. század végi Lembergig (lengyelül Lwów) nyúlik vissza, így kicsit a mi Monarchiánk történetének is része. A Baczewski címkéjén a mai napig szerepel, hogy 1810 óta az osztrák császári-magyar királyi udvar beszállítója. Állítólag a cég rózsalikőrje Ferenc József kedvence volt. A vodkagyár a két világháború között a legnépszerűbb márka volt Lengyelországban, sőt: még a világpiacra is betört. A II. világháborút követően eltűnt Lengyelországból, és csak a bécsi gyár működött, hogy aztán 2011-től megint a lengyelek kedvence legyen.

 

Könyves Kálmán többi könyvajánlójáért ide kell kattintani

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Úgy hírlik, a brit miniszterelnök Jean-Claude Junckerrel tárgyalva döbbent rá, hogy az ír határról szóló alternatív terve nem olyan jó, mint gondolta.

A klasszikus horrorszerzőről szóló szóló októberi, egész napos találkozón ez is kiderül!

„Van itt valaki, aki szeretne kínai, afrikai, vagy amerikai módon élni? Én az európait választom!” – mondta a Fidesz szerint a liberálisoknak behódoló Weber.

„Azonosítatlan légi jelenségek” vannak a felvételeken, amelyeknek nem szabadott volna nyilvánosságra kerülniük.

Izgalmas történet Észak-Oroszország mindennapjaiból, ahol egy Kaszást ábrázoló szoborból robbant ki a balhé.

A hét kérdése

A szélsőjobb által is oly sokat emlegetett európai életmód védelme névvel ellátott biztosi portfóliót sokan betámadták. Ha rajtad múlik, mire neveznéd át?

Azért ide elnéznénk

Kőváry Zoltán pszichológus válaszol a kérdésekre szeptember 19-én este.

Közlekedéstörténet minden mennyiségben szeptember
21-én, szombaton!

Milyen volt az erdélyi Magyar Autonóm Tartomány? Szeptember 27-én a Kutatók éjszakáján szó lesz róla.

Neoliberálisok, posztmarxisták, populisták vagy konzervatívok legyenek? Schiffer és Lányi megmondja. Szeptember 27.

Szeptember 28-án végig lehet kóstolni egy csomó gőzgombócot. Mellé koncertek.

Ezt is szerettétek

Ha már elkezdődött a tanév, itt az ideje kitombolni magunkat!

Kik azok, akikről első ránézésre nem mondaná meg az ember, hogy hosszú évek óta fideszesek? Összeszedtük!

Ugyan az ország nagy részében összefog az ellenzék, de ez nem jött össze Mosonmagyaróváron.

Összeszedtünk pár fideszest, akik vidéki létükre mégis befutottak karriert a fővárosban!

Twitter megosztás Google+ megosztás