Ennyire őszinte Orbánék lengyelbarátsága

Akkora a lengyel-magyar barátság, hogy a lengyel miniszterelnököt iderángatták március 15-re. A lengyel függetlenség kerek századik évfordulójára viszont nem ment Varsóba senki a kormányból. Miért?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Szegény Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök már megszokhatta, hogy kirakati bábunak tartják. Nem elég, hogy Lengyelországban mindenki tudja:

Előre beharangozták, hogy a magyar mellett a lengyel miniszterelnök is beszédet mond majd a március 15-i állami ünnepségen, így akár azt is lehetett volna várni, hogy együtt kiállnak és bejelentik, hogy a Fidesz – büszkeségét mentendő – jó előre beint a Néppártnak, és a jelenleg a konzervatív ECR-ben ülő PiS-szel köt szövetséget az Európai Parlamentben.

De nem ez történt. A Fideszben felülkerekedett a józan ész – hiszen egy nagy és erős, mainstream pártcsaládban még kinézett lázadóként is fontosabbnak érezhetik magukat, mint egy egyelőre marginális EU-kritikus társulás egyik nagyobb kutyájaként –, és Orbán meghunyászkodott. Nem csak, hogy levelet írt a Fideszt a Néppártból kirúgni szándékozó tagpártoknak, de a szabadságharcos március 15-i évfordulón is minimumra tekerte a forradalmárretorikát, és csak indirekten, magához képest igen visszafogottan brüsszelezett.

Közben pedig jó sokat dicsérte a lengyeleket, ha már idejött a miniszterelnökük megemlékezni a magyarok hősies, de végülis vesztes szabadságharcát kirobbantó forradalom 171. évfordulóján. 

A dátum egybeesett az első világháború lezárultának századik évfordulójával, aminek kapcsán Párizsban és Európa-szerte megemlékezések voltak, de azért nem hiszem el, hogy pont a baráti lengyelek meglátogatására nem maradt volna már kapacitás a kormányban. Még az ilyesmire tartott Semjén Zsolt vagy Kövér László parlamenti házelnök se ment el żubrówkázni. (Kövér ugyan egy hónappal később (!) idehívta (!) a magyar parlamentbe a lengyel házelnököt konferenciázni, amiről még a Szejm honlapján is találni egy magyar nyelvű beszámolót.)

A kormányzati honlap tanúsága szerint abban merült ki a lengyel-magyar barátság a magyar kormány részéről a lengyelek nemzeti ünnepén, hogy két nappal később, november 13-án Trócsányi László és Tarlós István egy-egy lengyel állami kitüntetést vett át: mindezt a lengyel nagykövettől, Budapesten, mivel még arra sem vették a fáradságot, hogy Varsóba elutazzanak érte. Szijjártó Péter külügyminiszter az alkalomból még elmondott egy migránsapokalipszisre aktualizált ünnepélyes bullshitgyűjteményt, és kész. A Fidesz honlapján pedig még egy gratuláló közleményre vagy köszöntésre se futotta november 11-e alkalmából.

Ha már gesztusok, azért az is beszédes, hogy

aki egykor antikommunista ellenálló volt, és aki most a lengyel alsóház, a Szejm korelnökeként lengyel mércével igencsak oroszbarát kijelentésekkel borzolja a kedélyeket.

Mindezek után a fiatalabbik Morawiecki – legalább is ami a dolog látható részét illeti – azért jött el Varsóból Budapestre a magyar nemzeti ünnepen, hogy Orbán mellőle üzenhesse meg Brüsszelnek – vagyis a Néppártnak, tehát inkább Berlinnek és Münchennek –, hogy „egye fene, jó leszek, csak ne rúgjatok ki a nagyfiúk klubjából. De azért lássátok, itt van az oldalamon valaki a rosszfiúk klubjából, szóval annyira úgyse tudtok velem kicseszni.”

Bár Orbánék nem mentek ki a lengyel függetlenség századik évfordulójára Varsóba, az Azonnali megtette ezt: itt nézegethetsz fotókat a menetről, itt a felvonulók vallanak arról, mit jelent lengyelnek lenni, itt pedig Kaczyński PiS-elnök elhunyt ikertestvérének az ünnep alkalmából felavatott hatalmas szobráról nyilatkoznak a varsóiak.