Bugár Béla az Azonnalinak: Orbán könnyen sikeres úgy, hogy bedarálta a sajtót és az Alkotmánybíróságot!

2019.03.14. 07:45

Most biztosan nem fogja kitenni a Néppárt a Fideszt Bugár Béla szerint, aki a határon túli magyarok szavazati joga ügyében Gyurcsány Ferenccel van egy platformon. Szlovákia magyar elnökjelöltje elmondja, mi a hasonlóság a Kofola és a tokaji aszú között, miért pózol nyúllal a Facebookon, mit beszélt utoljára – ahogy ő mondja – Kövér elvtárssal, és elmenne-e Áderrel pecázni, ha netán elnök lesz. Nagyinterjú!

Bugár Béla az Azonnalinak: Orbán könnyen sikeres úgy, hogy bedarálta a sajtót és az Alkotmánybíróságot!

Az a különbség Orbán és ön között, hogy mindketten huszonkilenc éve vannak a politikában, csak az egyikük elhízott, míg a másik nem, tudtuk meg egy friss interjújából...

Hát most mondja, ha egyszer igaz! Nézzen meg, én nem híztam el, tartom a magam 83-85 kilóját. 

Ez lenne a siker a politikában?

Na, akkor igen könnyű volna. De nem, nem ez a siker titka. Több dolog is van. Az egyik, hogy az emberek nyelvén kell tudni beszélni, és most nem a populizmusra gondolok. Mert én meg tudom mondani az embereknek azt is, ha valamit egyszerűen nem lehet keresztülvinni. De érthetőnek tudni kell lenni, nem egy magasröptű beszédet mondani, mert azt nem mindenki érti meg. A másik, hogy ki kell járni állandóan a régiókba, hallgatni, hogy az emberek mit mondanak. És ha azokból az információkból be lehet nyújtani egy törvénytervezetet, akkor azt be is kell nyújtani. Együtt kell tudni működni, keresni a kompromisszumokat.

Orbán a testsúlyt leszámítva akkor sikeresebb, mint ön.

Azért nézzük már meg a különbséget Magyarország és Szlovákia között!

Szlovákiáról nem lehet elmondani, hogy itt valaki bedarálta volna a sajtót. Itt nem lehet elmondani, hogy egyet csettintünk, és úgy dönt a bíróság, akár az Alkotmánybíróság is, ahogy azt mi szeretnénk. Magyarországon olyat is meg lehet tenni, amit Szlovákiában nem.

A siker nem inkább az, hogy Orbán háromszor egymás után kétharmadot szerzett?

Jó, de hogyan nyert Orbán?

Úgy lehet kétharmaddal nyerni, ha naponta 20-30-szor az összes reklámban benne van, hogy milyen sikeresek vagyunk, és még a sikertelenséget is sikerként adjuk el.

Amikor állandóan azzal tömjük az emberek fejét, sokkal könnyebb a helyzet. A mi problémánk, hogy az előző, egyszínű Smer-kormány problémái csapódnak le a mostani koalíciós kormányon, így rajtunk is. Ezért nagyon nehéz eladnunk a pozitívumokat, holott azokból nagyon sok van. Az előző három kormányzati időszakunkban talán a felét sem értük el annak, mint most három év alatt.

Ön szerint – mint egy szintén néppárti tagpárt elnöke – ki kellene tenni a Fideszt a Néppártból?

Elég rossz időszakban kezd a Fidesz kizárásáról beszélni az Európai Néppárt. Ha a Néppárt komolyan gondolta, hogy nem lehet Brüsszelben mást mondani és odahaza mást csinálni, akkor ezt a mostani vitát két-három évvel ezelőtt már le kellett volna folytatni.

Azt mondja, hogy a Fideszt ki kellett volna tenni a Néppártból, csak már régebben?

Nem a kizárásról, hanem a vitáról beszélek. Ugyanilyen vitát kezdeményeztek – igaz, sokkal finomabb módszerekkel – a lengyelekkel szemben, akik az igazságügyi döntéseiket megváltoztatták.

Az a Bizottság és a lengyel kormány közötti hetes cikkelyes vita volt, most viszont egy konkrét párt néppárti tagságról beszélünk.

Ezt tudom. Csak Magyarország nem reagált az ellene folyó hetes cikkelyes vitára, a lengyelek viszont igen. Mi Szlovákiában is azt mondtuk, hogy a hetes cikkelyt nem jó egyből bevetni, hanem előbb tárgyalni és tárgyalni kell, állandóan figyelmeztetve a problémás tagállamot. Ha már nincsen erre semmilyen lehetőség, akkor kell a hetes cikkelyt bevetni.

Akkor nem bánja, hogy Nagy József EP-képviselőjük nem szavazta meg Magyarországgal szemben a Sargentini-jelentést.

Nem. Ráadásul most lesznek az EP-választások. Ez előtt két és fél hónappal egy tagpárt kizárását kezdeményezni eleve butaság.

Beszéljünk erről a szavazásról: március 20-án fog szavazni az Európai Néppárt a Fidesz kizárásnak kérdéséről. Hogyan fog szavazni?

Én nem is leszek ott, mivel március 18-án kórházban fogok feküdni egy porckorongcsere miatt. Így a Híd onnan hiányozni fog.

De a Hídnak két delegáltja van a Néppárt illetékes testületében.

Hiába van két delegáltunk, a pártelnöknek ott kell lennie. Pártelnök nélkül sajnos senki sem mehet.

Hogyha ezen a két vokson múlna, hogy a Fideszt végül kizárják-e vagy sem, nem bánná az eredményt?

Nem fog ez eljutni odáig, higgyék el.

Nem az ön porckorongja fogja megmenteni Orbánt vagy éppen ellenkezőleg?

Nem hiszem.

Ahogy a néppártosokat ismerem, nem fognak odáig eljutni. Szerintem ez egyfajta erőfitogtatás elsősorban a saját választóik felé az EP-választások előtt.

Akkor ön szerint bennmarad a Fidesz a Néppártban?

Most igen.

Most?

Szerintem most igen.

Májusban pedig majd meglátjuk?

Azt nem tudom. A Néppárt nem mehet bele ilyen fejetlenül a dolgokba. Sokkal korábban lehetett volna erről komoly vitát indítani, hogy lehessen érezni a nyomást: hogyha nem vagytok hajlandóak együttműködni, akkor eljön az az időszak is...

Az nem megy, hogy eddig mindig csak annyit mondtunk, hogy nono, most meg hirtelen előrántjuk az atombombát.

Ön akkor a kórházban a szavazás idején annak fog drukkolni, hogy bennmaradjon a Fidesz, vagy annak, hogy ne?

Ne haragudjanak, én akkor a kórházban fekszem.

Csak a gyógyulásra fog koncentrálni?

Ha engem 18-án vagy netalán 19-én megműtenek, akkor vagy éppen a kómából fogok ébredezni, vagy a fájdalommal fogok küzdeni, nem a politikával foglalkozni. Ezt nem húzzák ki belőlem! De mondhatom úgy, hogy most nem szabad arról szavazni, hogy a Fideszt kizárjuk-e. Most nem.

A Néppárt egysége vagy mi miatt nem?

Nem hiszem, hogy a Néppárt egysége miatt. Úgy gondolom, „a stabil, régi európai tagok” egy része valószínűleg egyből szavazna, de ez most nem egy jó lépés.

Más téma: szlovák elnökválasztás. A magyar kormánymédiában rendre Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke volt a magyar jelölt, nem ön. Milyen érzés ez?

Ez rendben van, még most is őt erőltetik, pedig már visszalépett. De eszerint így is lehet még nyomni. Nem tudok ezzel mit csinálni, már csak nevetni tudok rajta. Átjön bármelyik miniszter Magyarországról, akár a külügyes, megdicséri a mi hidas minisztereinket is, elmondja, hogy milyen jó például a vasúti törvény, a kétnyelvű helységnévtáblákról szóló törvény, és aztán az MKP székházában a sajtó előtt elmondja, hogy ezeket mind az MKP intézte el. Hát mit mondjak erre? Ezen az ember már vagy nevet, vagy figyelmen kívül hagyja.

Mi az oka ennek a rossz viszonynak?

Amikor mi megalapítottuk a Hidat, volt egy tárgyalás. Ott Semjén Zsolt elmondta, hogy nekik egy problémájuk van: meg kell keresniük azt a Kárpát-medencére jellemző etnikai pártokon túlmutató együttműködési mechanizmust, amiben velünk is együtt tudnak működni, hiszen mi az MKP-val ellentétben kormánytagok vagyunk. Egyes kijelentések ellenére Magyarországon is látják, hogy vannak eredmények. Olyan eredmények, amiket a kisebbség – nem csak a szlovákiai magyarok – még gondolatban sem ért el eddig. Véleményem szerint az történt, hogy

a magyar kormányban egy oldalról, az MKP oldaláról kapják csak az információkat.

Azt pedig nem tudom megmondani, hogy az információk milyenek.

Akkor küldjenek önök is információkat!

Na és hova?

Hívják fel Semjén Zsoltot.

Na, persze. Ez nem így működik. Ahhoz, hogy információkat tudjunk küldeni, az kell, hogy fogadjanak minket, hogy ott legyünk, beszélgessünk konkrét témákról. Elmondtam a Néppárt egyik rendezvényén is, hogy ha eredményt akarunk elérni a határon átnyúló együttműködés keretében, akkor össze kell kapcsolnunk a döntéseinket: ha Magyarország hoz egy döntést, mi a szlovák kormányban ugyanolyan döntést fogunk hozni. Ebből született egy látható eredmény például a komáromi híd kapcsán. Az eredményekhez látható akarat kéne, de az nincs.

Ha már a határon túli pártoknál tartunk: ön szerint Erdélyben egy, a Hídhoz hasonló vegyes pártnak lenne esélye sikereket elérni? Keresték már önt ez ügyben, hogy tanácsot kérjenek?

Nem kerestek, és nem is avatkoznék be soha egy másik ország ügyeibe.

Tanácsot sem adna?

Az már beavatkozás. Soha nem fogok ilyet tenni, ez már egy óriási felelősség. Milyen jogon avatkoznék be? Ezért mondtam anno azt is, hogy

butaság, hogy a határon túli magyarok szavazhatnak arra, hogy ki legyen a magyar kormány élén.

Ne vicceljenek: nem ott élnek, nem ismerik az ottani helyzetet, nem ott fizetnek adót.

Ezt mondja Gyurcsány Ferenc is. Lehetne ebből szalagcím, hogy Bugár Gyurcsánnyal egy platformon!

Ez nem igaz. Én voltam az egyedüli – a többi magyar határon túli pártelnök egyik sem –, aki visszautasította többek között a Gyurcsány-éra alatt a magyar állami kitüntetést. Pont azért, mert akkor azt mondtam: nem arra van szükség, hogy plecsnit adjanak, hanem hogy a komáromi Selye János Egyetemet támogassák. Mert akkor vettek el Gyurcsányék – és nem a Fidesz – egy nagyobb összeget ettől az egyetemtől, és erre azt mondtam: egyék meg a kitüntetésüket! Nem ilyen szavakkal persze, hanem hogy tartsák meg.

A magyar politikában kit tart – akár ellenzéki, akár kormányoldalon – a leginkább figyelemreméltó politikusnak?

Ezt ne tőlem kérdezzék.

De mégiscsak Orbán Viktor után ön a legsikeresebb magyar politikus a Kárpát-medencében.

Ez a jellemzés rendben van. De ha fordított helyzetben megkérdeznék Orbán Viktort, hogy kit tart a legfigyelemreméltóbb politikusnak Szlovákiában, nem hiszem, hogy válaszolna.

Ő azért mondana ilyet: januári kormányinfóján például Andrej Babiš cseh kormányfőt dicsérte.

Szlovákiát illetően biztos, hogy nem, erre odafigyelek. Mert

nem felejtem, mit mondott – többek között – Kövér elvtárs.

Kövér elvtárs – így?

Hát igen.

Azt mondta, hogy ön egy magyarul jól beszélő szlovák. Találkoztak azóta DAC-meccsen? Láttuk, hogy Menyhárt József MKP-elnökkel hogyan pózolt a magyar házelnök.

Igen. „Szevasz!” – ennyi volt, amikor összefutottunk a folyosón.

A nem mindennapi ruhájához mit szólt?

Szép dolmány volt. Ki volt varrva virágokkal... Biztos készült a nőnapra. De mondott ő amúgy ennél keményebb dolgokat is. A magyar nemzet árulója vagyok, mondá Kövér – na, jó – úr.

Az MKP hiába magyar, egy szlovákiai párt. Akkor az MKP is hazaáruló?

Ez a hazaárulózás akkora butaság. Az idén lesz tíz éve, hogy működik a Híd: azóta állandóan támadnak bennünket odaátról és itt is. És nem is az a legrosszabb, a legnehezebben kivédhető támadás, ami egyenesen jön, hanem ami alulról, fű alatt. Nem csodálkoznék rajta, ha ennek az eredménye megmutatkozna bármilyen választásokon.

Egyetért azzal a kritikával, hogy a magyar kormány a pénzügyi támogatásokkal pórázon tartja a határon túli magyar pártokat?

Mondjuk mi is határon túli magyar párt vagyunk, és mi egy fityinget se kapunk.

Az előbb arról volt szó, hogy önök egy vegyes párt. Akkor most micsoda a Híd, magyar vagy vegyes párt?

Ezt a pártot magyarok alkották, akik együttműködnek ruszinokkal, szlovákokkal, románokkal a párton belül.

Akkor önöknek egy fityinget sem ad a magyar kormány?

Nem adnak. Nem is kell. Az MKP székházát annak idején úgy építettük fel, hogy a magyar nagykövetnek elmondtam a házavatáson: „kérem szépen, ebben egy magyar forint sincs”. És erre büszke voltam. Mert így nem lehet megzsarolni, irányítani másokat.

Akkor az MKP-t lehet?

Szerintem igen.

Meg az RMDSZ-t is?

Meg kell nézni, hogy amikor Magyarország elkezd valamilyen kampányt – legyen az akár a bevándorlók elleni –, abban a pillanatban itt is megjelennek különféle plakátok.

Mit szólnának kormánytagként, ha a szlovák kormány adna pénzt Magyarországnak mondjuk egy ottani szlovák nyelvű óvodára vagy iskolára?

Az teljesen rendben van. Feltéve, ha tényleg iskolára vagy óvodára költik.

De amikor fordított esetben ezt teszi a magyar a kormány, akkor azzal nem vállalja át a szlovák állam feladatát?

Egy kisebbség általában mindig pénzszűkében szenved, így minden támogatás jól jön. De ez nem mehet párton keresztül.

Ezek a pénzek nem mehetnek egy olyan nonprofit szervezeten keresztül, amelyben pártkatonák ülnek és irányítanak, és amiket a pártok többféle dologra használhatnak. Mi erről beszélünk. Az rendben van, ha a magyar fél pénzt ad egy új óvoda vagy iskola építésére. Na és azt a pénzt ki fogja bevinni az intézmény rendszerébe? Először a szlovák állammal kell erről egyeztetni, mert különben a támogatás nem kerül be. A magyar fél fogja fenntartani az intézményt? Nem hiszem.

Mikor beszélt utoljára Orbán Viktorral?

Ha jól emlékszem, valamelyik EPP-ülésen.

Helsinkiben a kongresszuson?

Nem, Brüsszelben. Helsinkiben nem futottunk össze.

Milyen a viszonyuk?

Pár szót, pár mondatot váltunk, ha van mondjuk Szlovákiában valami fejlemény a kisebbségek kapcsán.

Nincsen olyan viszony, hogy azt mondjuk egymásnak: gyere, üljünk le, beszéljük meg!

Önt a szlovák elnökválasztási kampányban már csak olyan négy-öt százalék körül mérik, míg decemberben ez tizenhat százalék volt. Hogyan látja, meg fogja tudni valaki szerezni már az első fordulóban az elnökséget?

Biztos, hogy nem. Ahhoz az kéne, hogy a Szlovákiában választásra jogosult polgárok ötven százaléka plusz egy fő elmenjen és egy emberre szavazzon. Ilyen nincs. Ezért van az a szabály, hogy a második fordulóban az győz, aki nem az összes választásra jogosult, hanem a szavazáson résztvevők szavazatainak ötven százalékát plusz egy szavazatot kap, az nyer. Ahhoz, hogy első körös győzelem legyen, olyan dolognak kéne történnie, amit én se tudok elképzelni, pedig régóta a politikában vagyok.

Ami az én személyem támogatottságát illeti, ezeknél a számoknál el kell mondani, hogy én nem a felmérések versenyében veszek részt, hanem a választáson. Ráadásul, amikor az egy héten megjelenő hat-nyolc felmérés mind mást mutat, akkor ott valami nem stimmel. Maguk a politikai elemzők sem tudják, hogy mi áll a támogatottsági adatok változása mögött. Mert nem jelent meg például több hirdetése Zuzana Čaputovának, nem volt több tévészereplése sem. És hirtelen mégis megugrott a támogatottsága tizenöt-húsz százalékponttal.

Mert mondjuk Robert Mistrík visszalépett az ő javára.

Az előtte volt. Az az egyik dolog. Ha már a visszalépésről beszélünk, megcsinálta az egyik felmérést az egyik ilyen ügynökség, ahol szerepelt Mistrík úr is, és nekem 5,8 százalékot mértek. Két nappal később ugyanezek megcsinálták Mistrík nélkül is a felmérést, és hirtelenjében már csak 3,2 százalékon álltam. Ők se tudják, hogy mi történt. Meg kell várni a választás eredményét, az fogja megmutatni, hogy valójában mi történhetett.

Hány százalékos eredménnyel lenne boldog?

Minél több, annál jobb.

Ha a Híd legutóbbi 6,5 százalékos listás eredményét elérné, az már jó lenne?

Attól jobb eredményt szeretnék elérni.

Mit gondol, miért Čaputová lett a nyugatos, progresszív Szlovákia reménysége, és nem ön?

Ó, ez nagyon egyszerű. Ha ma valaki a jelenlegi kormánykoalíciót szidja, ha valaki kipuffantja, kijelenti, hogy szavazzunk a változásra, harcoljunk a gonosz ellen, az működik.

„Szálljunk szembe a hatalom arroganciájával!” – ez Čaputová egyik magyar nyelvű plakátszlogenje. Ezt magára vette?

Nem.

Miért nem? Önök is a kormányban vannak.

Na és? Mutassanak egy konkrét példát, miben vagyok én arrogáns. Akkor hajlandó vagyok erről a kérdésről beszélni, addig nem.

Akkor nem veszi magára az ön ellen is szóló kampányt?

Nem veszem. Ezek egyszerű jelszavak, amikkel az embereket, a választókat akarják bepalizni. Čaputovát támogatja Richard Sulík és Igor Matovič is. Ez a két ember a parlament előtti pódiumon hergelte az embereket, hogy sértegessék a parlament elnökét. Amikor megkérdezik Čaputovától, hogy mit szól ehhez, és lehet, akár a tettlegességig is fajulhat a dolog, mi a válasz? „Nem hallottam, nem tudok róla, nem tudok válaszolni.” Čaputová főnöke, Ivan Štefunko, a Progresszív Szlovákia elnökének két cége túldrágítás útján átvágott egy egyetemet több tíz, több százezer euróval. Amikor erre rákérdeznek, Čaputová azt mondja, ebben ő nem ismeri ki magát.

Tegnap tartott egy rendezvényt Komáromban, ami után

az egyik újságíró megkérdezte, hogy mit gondol a kisebbségi ügyekről – Čaputová persze azokat sem ismeri. És ehhez képest magyar nyelvű hirdetéseket ragasztott ki.

Ez ugyanolyan, mint amikor öt évvel ezelőtt az akkor elnökjelölt Robert Fico, aki addig pofozta a magyarokat, a választás második fordulójában magyar nyelvű táblákat ragasztott ki. Ki hitt akkor neki? Mondom, ha a kormány elleni hangulatkeltésről van szó, az megy. De ha bele kéne néznie a tükörbe, ha szembesülnie kéne azzal, hogy Čaputová és a pártja mit csinálnak, az már nem.

Mistrík visszalépésével egy elég furcsa helyzet állt elő: Menyhárt József MKP-elnök Mistrík javára lépett vissza, aki viszont Čaputová javára lépett végül vissza. Az MKP gyakorlatilag azt mondta a választóinak, hogy szavazzanak a liberális Čaputovára. Örül annak, hogy emiatt a skizofrén helyzet miatt a főleg konzervatív MKP-s szavazók lehet, átszavaznak önre?

Sosem örülök annak, ha a választókat bármelyik párt becsapja. Az MKP olyan helyzetbe hozta a választóit, hogy nem tudják, mit és hogyan lépjenek. Ez nem jó.

Tegyük fel, hogy önből elnök lesz. Hová vezetne az első elnöki útja?

Csehszlovákia voltunk valamikor, tehát biztos, hogy az első Csehország lenne. Szlovákiában ez egy bevett rendszer. A második meg Magyarországra –

meglátogatnám Ádert, hátha felajánlja, hogy menjünk el pecázni. Életemben eddig csak egyszer pecáztam.

Még a Facebookon lehetne pár jó kép róla. Úgyis olyan jó fotói vannak mindenféle aranyos állattal.

És majd egy hallal fogok szelfizni, ahogy ott szegény vergődik? Ne vicceljünk már, el tudják képzelni?

Egy grabancánál fogott, termetes nyúl után miért ne?

Gimnazista koromban tíz anyanyulat tartottam. Egyszerre a vevőnek negyven kétkilós nyulat adtam el. Abból lett egy csomó pénzem: tizenhat korona volt kilója a nyúlhúsnak. Új-zélandi, fehér, pirosszemű nyulam volt. Aztán már csak egy anyanyulat tartottam, aminek volt évente kétszer hét-nyolc kölke. De aztán már csak én ettem szívesen a nyúlhúst.

Már csak rövid villámkérdések jönnek. A magyar vagy a szlovák tokaji bor a jobb?

Egyértelmű, hogy a magyar. Hatszáz üveges tokaji boros gyűjteményem van. Abból olyan húsz üveg a szlovák, a többi mind magyar.

Csak édes borokból?

Én édeset tartok, mert az sokáig, akár kétszáz évig is jó. Mondjuk akkor én már nem leszek.

Unicum vagy Becherovka?

Egyik se. Én inkább a viszkit szeretem.

Az egy igazi politikusital.

Annyira azért nem, sok politikus inkább a konyakot szereti. Konyakot én azért nem iszom, mert körülbelül tíz éves koromban étvágytalanságra az orvos azt írta elő, hogy egy pohár forró tejbe egy nagy kanálnyi konyakot kell tenni, és azt meginni.

Arany Fácán vagy Soproni?

Sörös se vagyok, de ha választani kell, akkor pilzeni. Mert annak van egy olyan összetevője, ami jó a vesekő kihajtására, és nekem már kétszer volt vesekövem.

Kofola vagy Traubiszóda?

Egyértelmű, hogy Kofola.

???

Komolyan mondom. Soha nem szerettem a Traubiszódát.

Mi a jó a Kofolában?

Én édesszájú vagyok: ha elém teszik a húst és a süteményt, a süteményt eszem meg.

A Kofolában van valamilyen másfajta íz, ami nekem bejön. Egy kicsit kesernyés hátul, elöl meg édes. Ittak már édes tokajit?

Hogyne. Egyikünk még készített is.

Akkor érzik talán hátul azt a kesernyés dióízt, középen meg a keserű csokoládéízt.

És ez mind benne van a Kofolában is?

Azért annyira nem. A Kofolát nem merném a tokajihoz hasonlítani, ne mérgesítsenek már!

INTERJÚFOTÓK: Bukovics Martin / Azonnali

Kíváncsi vagy, szavaznának-e a felvidéki magyarok Bugárra csak azért mert magyar, vagy ikszelnének inkább egy szlovák jelöltre? Videó:

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől
Bukovics Martin
Bukovics Martin az Azonnali alapító-főszerkesztője

Német anyanyelv, gradišćei gyökerek, pécsi szőlő, olasz parkolási bírságok. Az Azonnalitól való távozása óta itt olvasható: Gemišt

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek