+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Hutter Marianna & Fekő Ádám
2019. március 13. szerda, 08:02
Miért kezd el egy fiatal ma politizálni? Az Azonnali új interjúsorozatában utánajártunk a kérdésnek. A 32 éves jobbikos országgyűlési képviselő, Farkas Gergely elmondta: ha az lett volna a Jobbik, ami a Mi Hazánk Mozgalom most, akkor sosem lett volna jobbikos. Arra is válaszolt, hogy ő is sóval hintette-e volna be az RTL Klubot; szidják-e őket a szimpatizánsaik, mert a DK-val is tüntettek; és hogy lehet-e eredményt elérni az ellenzéki pártok koordinációja nélkül.

Miért lesz egy fiatalból politikus, és miért pont annál a pártnál kötött ki, ahol? Mit gondol a közélet aktuális kérdéseiről? Az Azonnali interjúsorozatot indít az új politikusgenerációval, amelynek keretében a liberálisoktól egészen a Mi Hazánk Mozgalomig minden párttól leültünk beszélgetni egy-egy fiatallal. Felkérésünket kizárólag a Fidesz ifjúsági szervezete, a Fidelitas nem vállalta. Az interjúsorozat többi része a Kölyökklub címke alatt érhető el.

 

Hogyan került a politikába?

 

Az általános iskolában volt egy olyan történelem- és irodalomtanárom, akivel nagyon jó személyes viszonyban voltam, mondhatni mentorom lett. Azon kevés diák közé tartoztam, aki a szünetekben nem rohant ki játszani, hanem például ezzel a tanárommal beszélgettem történelemről, könyvekről. Ennek hatására nagyon sokat olvastam is. Ha valakit érdekel a magyar történelem, szerintem egy idő után óhatatlanul eljut a napjaink történelméhez, a közéleti és politikai kérdésekhez.

 

Ezzel egyidőben olyan barátaim, focimeccsre járó ismerőseim voltak, akikkel szintén sokat beszélgettem ilyen témákról. Utána már a saját utamat jártam: nyolcadik osztályra bejártam a keceli könyvtárat, ahol mindig elolvastam a Magyar Nemzetet, a Népszabadságot, olvastam a Magyar Fórumot, az interneten is próbáltam tájékozódni. A politikai érdeklődésem egybeesett a Jobbik 2003 körüli szárnybontogatásával.

 

Miért nem a Fidesz került képbe?

 

A Fidesz már akkor sem volt számomra vonzó,

 

akkor már sokkal inkább a MIÉP radikalizmusa tetszett, de bennük meg nem volt meg az a lendület, fiatalosság, ami a Jobbikban igen.

 

És a KDNP-ben?

 

A KDNP már akkor sem tudott önálló identitást, politikai terméket felmutatni – emlékeim szerint már akkor is a Fidesz jelentéktelen segédszárnyaként funkcionáltak. A Jobbikban volt meg együtt az az a nemzeti elkötelezettség és lendület, ami bennem is forrongott tizenöt-tizenhat évesen. Ezért segítem 2003 októbere óta a Jobbikot.

 

 

Mit szóltak a szülei, amikor csatlakozott a párthoz?

 

Édesanyám azt szorgalmazta, hogy amíg nem kerülök be egyetemre, ne lépjek be a pártba, nehogy valami negatív következménye legyen ennek a jövőmre nézve. A kérésnek engedve ezért csak 2006-ban léptem be, amikor megalapítottuk a Jobbik keceli szervezetét. Ugyan édesanyám aggódott, de ezzel párhuzamosan támogatott, segített mindenben. Másolgatta például nekem a munkahelyén a jobbikos anyagokat, amiket tudtam osztogatni.

 

Az egykor forrongó radikalizmusa fényében hogyan élte meg a néppártosodást?

 

A kettő nem áll ellentétben egymással: a Jobbikban elindult néppártosodás nem hiszem, hogy a nemzeti radikalizmus ellenében tartana. Beláttuk, hogy a Jobbik előrejutásához fontos, hogy a társadalom minél szélesebb rétegéhez hitelesen tudjunk szólni.

 

Nem csak egy szűk, nemzeti radikális közeget kell képviselnünk. Az üzeneteinket is ennek megfelelően kell megfogalmazni, miközben az alapvető értékeink nem változtak meg.

 

Ugyanakkor ahogy régen is volt rajtunk egy bélyeg, úgy most is van. Ami miatt jelenleg nyugodtabb vagyok, az az, hogy ugyan most is megkapjuk a hazug cikkeken alapuló rágalmakat, viszont tudom, hogy ezek kilencven százaléka nem igaz. Sorra is nyerjük a helyreigazítási pereket. Kellemetlenebb lenne, ha valós dolgok miatt kéne elviselni mindezt. Most inkább annak vagyunk kitéve, hogy az emberek manipulálhatóak, és a kormánypárt hihetetlen eszköztárat vet be annak érdekében, hogy ezt meg is tegye.

 

Mit jelent ma a nemzeti radikalizmus a Jobbiknak, illetve önnek?

 

Inkább a nemzeti részét érzem magaménak.

 

Sose voltam élharcos a radikális cselekedetekben, megnyilvánulásokban, már ha ezek alatt – rossz értelemben – a balhékat értjük.

 

Olyan értelemben radikális vagyok, hogy egyes problémákhoz nem finomkodva, hanem gyökereinél kell hozzányúlni. A nemzeti elkötelezettség azonban nagyon erős bennem és az egész Jobbikban is, és ez sok mindenben megnyilvánul: a történelemünk szeretete, tisztelete, a nagy alakjaink megbecsülése, az értékeink, hagyományaink továbbadásának elősegítése. Ezek nem szűken vett politikai célok, de a Jobbik nem is csak erre szerződött, épp ezért tartjuk fontosnak az ilyen missziók erősítését akár az Ifjúsági Tagozatunkkal is, aminek az elnöke voltam februárig.

 

Akkor azt mondja, ön már fiatalon sem azt képviselte, hogy be kell hinteni sóval az RTL szerkesztőségét, ha a Jobbik hatalomra kerül?

 

Mindig azt szorgalmazom – magánemberként és politikusként is –, hogy ne valami ellenében határozzuk meg magunkat, ne a pusztítás legyen a cél a nekünk nem tetsző dolgokkal – akár olyan tőlem is távol álló dolgok esetében sem, mint a CEU egyes ideológiailag átitatott szakjai –, hanem valami jobbért akarjunk tenni, küzdeni. Mutassuk meg, hogy amit mi akarunk teremteni, az értékesebb, hasznosabb, fontosabb annál, ami most van.

 

Az említett médium esetében sem hiszem, hogy bármit el lehetne érni annak erőszakos betiltásával, ellehetetlenítésével.

 

 

És a Mi Hazánk nem vonzotta? Biztos lehetett volna egy jó pozíciót szerezni ott.

 

Engem nem a pozíciók mozgatnak, és a Mi Hazánkhoz való csatlakozás gondolata sem merült fel bennem egy pillanatig sem. Egyrészt azért, mert személyesen is ismerem az ott lévők jelentős részét, és vagy alapból nem voltam velük egy hullámhosszon, vagy az elmúlt időszakban olyan torzuláson mentek keresztül, ami után már beszélgetni se szerettem velük. Másrészt a politikai elképzeléseink közötti távolság miatt sem. Nem tudok sok esetben azonosulni a megnyilvánulásaikkal. Nem is beszélve az esküszegésükről, a Fidesszel való közös lejárató akciókról, és még sorolhatnám az érveket.

 

Akkor a korábbi arcok eltávozása jót tett a pártnak?

 

Én általánosságban fogalmaznék: mindenképp a Jobbik előnyére vált, hogy sok év alatt folyamatosan megszabadultunk a szélsőséges gondolkodású emberektől.

 

Sokkal jobban tudok azonosulni ezzel a Jobbikkal, mint azzal, amiben még mondjuk 2008 körül Bíber József alelnökként durván cigányozott, csak hogy egy konkrét példát említsek. Néhány éve még jó néhányan ezt tették, szerencsére ők már jellemzően a Mi Hazánkban vannak.

 

Azzal egyetért, hogy a Mi Hazánk tulajdonképpen az, ami eredetileg a Jobbik volt?

 

Hát, ha a Jobbik az lett volna, ami most a Mi Hazánk, akkor nem lettem volna jobbikos. Szóval ez csak kommunikáció. Nem érzem, hogy ők hitelesen mondhatnák ezt. Nagy számban hangzanak el tőlük szélsőséges megnyilatkozások, túlzott, általánosító megbélyegzések, teljesen abszurd felvetések. Az eredeti Jobbikban, ahogy a mostaniban is, számít például az, hogy esküt teszünk a Szent Korona előtt, a kivált képviselőknél ezt felülírta a pénz.

 

Sneider Tamásnak is volt mostanában botránya, mondjuk az esküvői videója, ahol karlendítést mutat be a felesége. Ha nincs ennek a párton belül következménye, mondhatja azt magáról a Jobbik, hogy hiteles?

 

Szerintem nem rontott, sőt, lehet javított volna a helyzeten, ha kimondják, hogy ilyenekkel viccelni sem szabad. Nem voltam ott az eseményen, de hallomásból tudom, hogy Sneider Tamás feleségének mozdulata nem azt volt hivatott jelképezni, mint aminek próbálják beállítani.

 

Ettől függetlenül belefért volna egy bocsánatkérés, de ez önmagában nem fogja a Jobbik hitelességét rongálni.

 

Ráadásul látható: szükséges a folyamatos lejáratókampány, karaktergyilkosság, ez folyik már évek óta ellenünk, és mivel még mindig nem sikerült minket megroppantani, ezért ez várhatóan folytatódni is fog.

 

Nem szidták önöket a Jobbik szimpatizánsai, hogy mi az, hogy egy tüntetésen vannak a szocialistákkal és a DK-val?

 

Annyira elégedetlenek már az ellenzéki oldal szavazói a Fidesszel, hogy a fő motiváció az, hogy sikerüljön a Fidesz hatalmát korlátozni. Az emberek látják azt – amit április 8-a meg is mutatott –,

 

hogy külön-külön nem lehet eredményt elérni, csak ha valamilyen szintű koordináció van az ellenzéki pártok között.

 

Nem összefogás, hanem koordináció, és majd ha sikerült Orbánt leváltani, akkor vitassuk meg a köztünk lévő ellentétes álláspontokat.

 

Csak hát azon túl, hogy „Orbán, takarodj!”, nincs egy nagy közös üzenete az ellenzéknek.

 

Most ez a nagy közös üzenet, de például az önkormányzati választáson már településenként meglesznek a célok, hogy azon túl, hogy ott is le kell váltani a fideszes városvezetést, mivel tudjuk a települést előbbre vinni. Nem titok, hogy számos településen olyan irányba mutatnak a dolgok, hogy egy kormánypárti jelölttel szemben egy ellenzéki jelölt induljon, aki lehetőleg nem egy párt tagja, hanem egy független civil, akit minden ellenzéki párt tud támogatni. Ha ez minél több településen megvalósul, azzal lehet eredményt elérni, és fájdalmat okozni a Fidesznek.

 

Ha sikerül megyeszékhelyeket, komolyabb településeket elvenni a kormánypárttól, az lehet az első szög a Fidesz koporsójában.

 

Milyen a viszonya más pártok fiatal politikusaival? Mennyire van önök között kommunikáció, akár a fidelitasosokkal?

 

A kormánypárti ifjúsági szervezetekkel egyáltalán nincs.

 

Nem is tudna onnan mondani egy olyan fiatal politikust, akivel ugyan nem ért egyet, de elismeri, hogy jól csinálja a dolgokat?

 

Azért nehéz ez a kérdés, mert ezek az emberek kiszolgálói a Fidesz rendszerének, ami mindenféle módon próbálja tönkretenni az ellenzéki pártokat, és az országot is rossz irányba viszik. Ezek az emberek a nevüket adják a hazug lejárató vagy gyűlöletkeltő kampányokhoz. Voltak annak idején onnan is olyan ismerőseim, akikkel jól el tudtam beszélgetni, akikkel jó viszonyban voltunk. De később már nem volt kedvem találkozni velük. Ha ők ezzel a rendszerrel azonosulnak, ha az, amit csinálnak, nem bántja a lelkiismeretüket, akkor nem szeretnék velük szorosabb kapcsolatot ápolni.

 

A politika akkor a magánélet rovására mehet?

 

Inkább úgy fogalmaznék, hogy a magánéletre is van hatása a politikai meggyőződéseknek. Az, akinek az életének nagy részét a politika tölti ki, az, hogy a nemzet érdekében küzdjön, az az illető a magánéletben sem tud ettől eltekinteni.

 

Mi a helyzet az ellenzék fiatal politikusaival?

 

Az ellenzéki ifjúsági szervezetek vezetőivel alapvetően jó a kapcsolat, de ez sem jelenti, hogy összejárnánk sörözgetni.

 

Meg tudunk beszélni érdemben dolgokat, tudunk szakmai, konstruktív vitát folytatni egy ellenzéki ifjúsági kerekasztalnál.

 

 

Lassan kilenc éve parlamenti képviselő. Nem lett volna jobb, ha később kerül be a törvényhozásba, mondjuk piaci tapasztalattal a háta mögött?

 

Sokszor meg szoktuk kapni mi fiatal politikusok, hogy dolgozhattunk volna normális munkahelyen is. Én ezzel nem csak a személyes érintettségem miatt, hanem a tapasztalataim alapján sem értek egyet. Nem ez a vízválasztó abban, hogy ki a jó képviselő, és ki nem. Sokkal inkább a szorgalom, a tehetség, a munkabírás, az elszántság, a felkészültség, a lelkiismeretesség. Ha valaki harminc évet dolgozott a piacon, az egyáltalán nem garancia arra, hogy jó képviselő is lenne.

 

Miért jobb egy fiatalnak a Jobbik ifiszervezetéhez csatlakozni, mint bármely más pártéhoz?

 

Sokszínűbb tevékenységi körünk van. Elsősorban persze egyfajta érdekvédelmi szervezetként küzdünk a fiatalokért. Az ifjúságpolitika alapvetően ideológiamentes, így a teljes ifjúságot le tudjuk fedni. Igyekszünk minden olyan problémával foglalkozni, ami a fiatalokat érinti.

 

Biztos a Fidelitas is.

 

Bárcsak azon dolgozna a Fidelitas, hogy a fiatalok problémáit megoldja.

 

Nekik kormánypárti ifjúsági szervezetként még több lehetőségük is lenne erre. De nem ezt teszik. Ráadásul a Fidelitas lobbiereje nagyon gyenge – amit a fiatalok szempontjából szomorúnak tartok. Számos tény mutat arra, hogy magában a Fideszben sem veszik komolyan a Fidelitast.

 

Például?

 

Volt erről több fideszes politikusnak is nyilatkozata, de én is részt vettem több olyan vitán is, ahol elmondták, hogy ezt meg azt fogják kezdeményezni a kormánynál. Vártuk, hogy akkor lesz is valami, de nem történt semmi. Én nem vitatom, hogy ők is próbálnának felvetni kérdéseket, azokban előrelépéseket elérni, de a kormány nem veszi figyelembe az ő véleményüket sem, teljesen súlytalanok.

 

De mégiscsak egy újabb fideszes kétharmad után vagyunk. Ráadásul könnyebb valamilyen jó állami pozícióban kikötni a Fidelitason keresztül.

 

Aki így gondolkodik a politikáról, ne is jöjjön hozzánk! Ha már az előbb arról érdeklődtek, vannak-e fidelitasos ismerőseim: vannak. Őket általában nem az értékrenddel való azonosulás, hanem a minél gyorsabb előrejutás, álláslehetőség érdekli. Visszatérve a Jobbik ifjúsági szervezetére: nagyon színes a tevékenységi körünk, messze nem csak politikai ifjúsági szervezetként működünk. Rengeteg közösségépítő, karitatív, szabadidős tevékenységben, társadalmi munkában veszünk részt, vannak kulturális rendezvényeink – ebben a széles körben mindenki megtalálhatja, amiben szívesen részt venne. 


Aki belép a Jobbik IT-be, számíthat olyan csapatépítő tréningekre, bulikra, amikre utólag nem lesz olyan büszke?

 

Arra büszke vagyok, hogy nálunk nincsenek verekedésbe fulladó disznóvágások, mint a Fidelitasnál.

 

Nem azért, mert ne lenne nálunk is közösségépítő disznóvágás, csak nálunk inkább úgy végződik, hogy egymásba karolva elénekeljük a Nélküled című számot.

 

Természetesen fiatalokként mi is bulizunk, jól érezzük magunkat, fogyasztunk alkoholt, de szerencsére olyanok, mint a Fidelitasnál, nem szoktak előfordulni.

 

Ön szerint általában miért nem érdekli a fiatalokat a politika?

 

A politika egésze, mindaz, ami a politika fogalmával összefonódtak, vagy épp a politikában uralkodó hangnem – ezek elriasztják a fiatalokat a politikától, akik sokan inkább az érdektelenséget vagy az elvándorlást választják. Sokszor nem látják a fiatalok, hogy lenne eredménye annak, amit a politikában tesznek – beszéljünk akár a választáson való részvételről vagy egy politikai szervezetben való tevékenységről. Nincs meg a sikerélmény, ami motiválhatná őket.

 

Illetve a fiatalokat inkább más dolgok foglalkoztatják, a könnyedebb, problémamentesebb területeken próbálják kiélni magukat. Úgy vannak vele, hogy a politikával, a súlyosabb problémákkal majd akkor akarnak foglalkozni, amikor már felnőttként muszáj lesz. Csak azt felejtik el sokan, hogy a politikai döntések a tizen-huszonévesek életét is befolyásolják. Mi magunk is próbáljuk tudatosítani a fiatalokban, hogy minden ember tud tenni a változásért, és nekik is foglalkozniuk kell közéleti kérdésekkel.

 

Azért csak felmerült önben, hogy merre halad a politikai karrierje. Ön szerint meddig juthat el a Jobbikban? Hol látja magát tíz év múlva, amivel elégedett lenne?

 

Teljesen őszintén mondom: nem gondolkozom tisztségekben, pozíciókban. Sőt, inkább ezek ellenkezője motivál. Lehet, fura lesz, amit mondok: nem szeretem a közszereplést, nem vágyom arra, hogy benne legyek a tévében, hogy kiálljak a sajtó elé.

 

Bizonyos szempontból még taszít is, hogy élvonalas politikus legyek, mert az rengeteg szerepléssel jár.

 

Szégyen, nem szégyen, de mai napig bennem van a drukk, az izgalom a szereplések előtt, és ilyen helyzetekben nem is érzem magam teljesen harmóniában. Ez alapján eddig se kellett volna eljutnom, mégis itt voltam a Jobbik IT elnökeként, és országgyűlési képviselő vagyok. Vannak azonban, akiknek hiányzik a rivaldafény, és ha egy hétig nem hívják őket valamilyen tévébe, már rosszul érzik magukat. Nincs ezzel semmi baj, csak én nem ez a típus vagyok. Én inkább a háttérben dolgozom sokat. Nem tudom, hogyan alakul majd a jövő, majd meglátjuk, milyen feladatot fogok ellátni.

 

Egy ideális világban ön lenne a Jobbik Kubatov Gáborja?

 

A szervezési dolgok, az innováció, az új dolgok megvalósítása, egy profi szervezet kialakítása jobban motivál, minthogy hetente tévébe járjak.

 

 

Nem véletlen hoztam szóba Kubatov Gábort, említette ugyanis, hogy focimeccsekre járt. Hogyan éli meg, hogy Kubatov lett a Fradi elnöke?

 

Nem örültem neki. Nem csak azért, mert Kubatov Gábor fideszes, hanem általánosságban rossz iránynak tartom, hogy különböző fontos, kormánypárti emberek kapnak a szívükhöz közel álló területeket a sportban. Politikai alapon osztják ki a klubérdekeltségeket, az ügyvezetőségeket vagy éppen a sportszövetségi elnökségeket. Szomorú vagyok, hogy ilyen irányba is épül a Fidesz-hatalom. Ez sokkal inkább a diktatúrákra jellemző viselkedés.

 

Nem volt sose B-terve, hogy ha nem politikával foglalkozna, akkor mivel?

 

Konkrét B-tervem nem volt, de azt mondhatom: tartom magam annyira talpraesettnek, hogy ha már a politikában a semmiből eddig eljutottam, akkor – ha úgy alakulna – meg tudnám állni a helyem a magánszférában vagy máshol is. Ilyen értelemben nem kényszer számomra a politizálás: addig csinálom, amíg azonosulni tudok a dolgokkal, és amíg úgy érzem, tudunk eredményeket elérni. Amikor már nem, akkor váltani fogok.

 

Konkrétan mikor jönne el az a pont, amikor otthagyná a politikát?

 

Olyan szintű csalódásnak, belső válságnak kellene érnie, amire már én is azt mondanám, hogy „köszönöm szépen, ezzel már nem tudok azonosulni”. Hogy konkrétan mi lehetne ilyen helyzet, arról nem szoktam fantáziálni. Úgyis érezni fogom, ha ilyen történik.

 

Megjegyzés: Az interjú egy sorozat részeként készült, hetekkel azelőtt, hogy Polt Péter az Országgyűlés elnökénél indítványozta Farkas mentelmi jogának felfüggesztését.

 

FOTÓ: Fekő Ádám / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A zsidó állam 8,7 milliós lakosságából körülbelül másfél-kétmillióan oroszajkúak, az orosz elnök szerint a két ország polgárai ezért „valódi, közös családot” alkotnak.

Ezzel az olasz kormánypárt európai partnert, a Zöldek pedig több pénzt kapnának. Egy páran közülük mégis elégedetlenek az olaszok érkezése miatt.

Úgy hírlik, a brit miniszterelnök Jean-Claude Junckerrel tárgyalva döbbent rá, hogy az ír határról szóló alternatív terve nem olyan jó, mint gondolta.

A klasszikus horrorszerzőről szóló szóló októberi, egész napos találkozón ez is kiderül!

„Van itt valaki, aki szeretne kínai, afrikai, vagy amerikai módon élni? Én az európait választom!” – mondta a Fidesz szerint a liberálisoknak behódoló Weber.

A hét kérdése

A szélsőjobb által is oly sokat emlegetett európai életmód védelme névvel ellátott biztosi portfóliót sokan betámadták. Ha rajtad múlik, mire neveznéd át?

Azért ide elnéznénk

Kőváry Zoltán pszichológus válaszol a kérdésekre szeptember 19-én este.

Közlekedéstörténet minden mennyiségben szeptember
21-én, szombaton!

Milyen volt az erdélyi Magyar Autonóm Tartomány? Szeptember 27-én a Kutatók éjszakáján szó lesz róla.

Neoliberálisok, posztmarxisták, populisták vagy konzervatívok legyenek? Schiffer és Lányi megmondja. Szeptember 27.

Szeptember 28-án végig lehet kóstolni egy csomó gőzgombócot. Mellé koncertek.

Ezt is szerettétek

Ha már elkezdődött a tanév, itt az ideje kitombolni magunkat!

Kik azok, akikről első ránézésre nem mondaná meg az ember, hogy hosszú évek óta fideszesek? Összeszedtük!

Ugyan az ország nagy részében összefog az ellenzék, de ez nem jött össze Mosonmagyaróváron.

Összeszedtünk pár fideszest, akik vidéki létükre mégis befutottak karriert a fővárosban!

Twitter megosztás Google+ megosztás