Miközben Kína színre lép a nemzetközi porondon, mi azon vitatkozunk, hogy van-e szükség koordinált határőrségre. Ha így haladunk, nem lesz.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Miközben olyan szép dolgokkal vagyunk elfoglalva, hogy a németek hajlandóak lesznek az elmúlt húsz évben először nem a Brit Kelet-Indiai Társaság módjára filléres anyagi érdekeiket szem előtt tartani (Orbán kizárására gondolok, amellyel szemben német gazdasági érdekeken kívül más ellenérv nincs), és azon, hogy vajon Trump ellen milyen ütemben húzzák elő az újabb és újabb kompromittáló adatokat, azért
történik egy és más a világban, amely azt mutatja, hogy a XXI. században a világpolitikai megértéséhez nagyon kevés lesz követni a Nyugatot, legalább ennyit kell majd keletre figyelni.
Az afrikai légitársaságok jelentős része ki van tiltva az európai légtérből, mivel tessék-lássék karbantartott csotrogányokkal repülnek, a balesetvédelmi szabályokat nagyvonalúan alkalmazva. Viszont a hétvégén lezuhant etióp Boeing 737 MAX-8 esete nem a tipikus afrikai baleset, amikor egy negyvenéves gép esik le egy ukrán és egy helyi pilótával a fedélzeten.
Ez egy nemzetközi sztenderdek szerint gépet üzemeltető és a szabályokat betartó társaság vadonatúj gépe volt. Maga az esemény se tűnik elsőre sem a pilóta vezetéstechnikai hibájának, sem pedig ún. CFIT (Controlled Flight In the Terrain) balesetnek. Nehéz ezeket előre megmondani, de az, hogy hat perccel volt a dolog a felszállás után (mondjuk a katasztrófák nagy része a fel-le szállás közben történik), és hogy a pilóták vissza akartak térni, műszaki hibát sejtet. De most nem is ez az érdekes. Reméljük megtalálják és kijavítják a többi gépen a hibát, és az áldozatok családjai feldolgozzák majd a tragédiát.
A gépen meglepően sok nemzet polgárai utaztak. Egy afrikai légitársaság, afrikai induló reptérről, afrikai célra repülő gépe, tele európaival és kínaival. Ez még húsz éve is sci-fi kategória lett volna.
Aztán jön a hír, hogy Kínában, ami a Boeing egyik legnagyobb felvevőpiaca, a kínai hatóság földre parancsolta a típus közel száz példányát. Ez is szokatlan.
Évtizedek óta az amerikai FAA és az európai EASA számít annak a két hatóságnak, amely az ilyen döntéseket először szokta meghozni. Nagyjából a világ összes nagyobb repülőgyára ezeknek az illetékességi területén működik, szakmai felkészültségük és tekintélyük senki által nem vitatott.
A kínaiak sem vitatják, a kínaiakat nem érdekli. Meg lehetne indokolni műszaki szempontból is, hogy a naponta több ezer modern repülőt indító és fogadó kínai repülőterek, alkatrészgyárak és összeszerelő üzemek, és a szintet ugró katonai repülőgyártás világában van már annyi szakértelem, hogy maguk is tudják, mikor kell az ilyen drasztikus lépéseket megtenni.
Gyanús nekem azonban, hogy a döntésnek legalább ennyire része az is, hogy megmutatják: a legnagyobb amerikai gyártó legnépszerűbb típusával is meg lehet ezt lépni.
Ezen érdemes nagyon gondolkozni annak, aki egy pillanatra is azt hiszi, hogy a civakodó nemzetállamokból álló EU bármilyen szerepet is játszhat a világpolitikában...
Kína nemcsak ezzel a lépéssel demonstrált erőt a közelmúltban
Az impozáns bajszú indiai pilóta MiG-21-esének lelövése hiába ékesíti a pakisztáni légierő dicsőségtábláját, azért még kínai siker. Kínai és India egyaránt ötven-hatvan évvel ezelőtti szovjet (és az indiaiknál francia) technika licencgyártásával alapozta meg katonai repülőiparát í,és a hadiipar más területein is hasonlóak voltak a kiindulási pontok.
India viszont folyamatos lemaradásban van mind a gépek fejlesztése, mind az állomány növelése terén. Rengeteg energiát elpocsékoltak sikertelen típusok fejlesztésére, míg a kínaiak inkább megvették a kritikus alkatrészeket (főleg hajtóműveket) jó pénzért az oroszoktól, és a gépek többi részének fejlesztésére koncentráltak. Ennek eredményeként a pakisztáni gép egy kínai fejlesztésű, de a MiG-29 hajtóművével (csak kettő helyet eggyel) felszerelt vadász volt, amelynek képességei megfelelnek a kilencvenes, 2000-es évek nyugati színvonalának.
Az indiaiak ugyanilyen programját törölni kellett, és azóta se tudtak beszerezni egy olyan általános célú repülőgéptípust, amely a régi technikát leváltva, a Szuhoj vadászokat kiegészítve adná a légierő gerincét. A pakisztáni győzelmet arató gép ráadásul nem is az elsővonalbeli kínai technika, hanem a szerényebb költségvetésű vásárlóknak szánt változat.
Kína eközben létszámban és a technológia színvonalában is áttöréseket ért el. Az elmúlt két hétben tehát a másfélmilliárdos népességű Indiának, és a világ vezető hatalmának is olyan jelzéseket küldött, amelyek azt mutatják, hogy
Kína a világ bármely országával egyenrangúnak tekinti magát üzleti, politikai, katonai téren egyaránt.
Eközben mi azon vitatkozunk, hogy van-e szükség koordinált határőrségre. Ha így haladunk, nem lesz.
Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is, tessék ott is lájkolni!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
