+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2019. március 11. hétfő, 13:41
Mivel a talán pedofil Michael Jacksont nagyon akarják szeretni az emberek, ezért hirtelen megtörtént, ami a #metoo mozgalom megjelenése óta soha: megkérdőjelezték az áldozatok történetét.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Nagyon úgy tűnik, 2019 legtöbb embert megmozgató kérdése nem a globális felmelegedés, a bevándorlás, a populizmus vagy hasonló hülyeségek lesznek, hanem az, hogy szabad-e a továbbiakban hallgatni Michael Jacksont. Elsőre röhejes kérdésnek hangzik, és valójában sokkal többről szól, mint arról, hogy pedofil volt-e, vagy nem.

 

Március elejétől nálunk is nézhető az Elhagyni Neverlandet című film, amiben két férfi kétszer két órában meséli el durva részletességgel, hogy szakította el őket tudatosan minden idők legnagyobb popsztárja a szintén megőrjített családjuktól gyerekként, miközben szexuálisan zaklatta őket.

 

A filmről sok helyen sok kritika jelent meg, amik hol kritika nélkül hiszik el az egész történetet, hol pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy azért a két főszereplőnek elég kétes háttere van ahhoz, hogy ne higgyünk nekik.

 

Közben Michael Jackson angol rajongói buszokra rakott reklámokon védik kedvencüket, magyar celebek és félcelebek söprik le a film összes állítását egy mozdulattal hülyébbnél hülyébb indokokkal, és az embernek az lesz az érzése, hogy erről a témáról feltétlenül kell beszélni. A végkövetkeztetés valójában bőven nem az, hogy Michael Jackson pedofil volt vagy nem, hanem az, hogy bár ez a kérdés a popzene legendáriumának egyik legsötétebb része, valószínűleg soha nem derül ki, mi történt valójában.

 

Az Elhagyni Neverlandet nehezen nevezhető oknyomozó dokumentumfilmnek úgy, hogy tudatosan csak az egyik oldalt mutatja be, viszont egy egész más műfaj legprofibb alkotása: a nyilvános vallomásnak. Annak a fajtának, aminek segítségével az alig több, mint egyéves #metoo mozgalom felforgatta a világot, és ami miatt az egész zaklatáskérdésről nem lehet higgadtan beszélni, mert pár higgadt és tárgyilagos kérdés miatt is másodpercek alatt a nemierőszak-pártolók klubjában találhatja magát az ember.

 

 

Michael Jackson előttig nem is volt semmiféle vita abban, hihetünk-e a vallomásoknak: a csúnya kövér Harvey Weinsteint, Marton Lászlót és társait ki akarná bevédeni az őt megvádolt színésznők elől? Most viszont egy olyan ember került elő, akit nagyon szeretnénk szeretni. Érted, Billie Jean, They Don’t Care About Us, cuki csimpánz meg otthoni vidámpark, micsoda tragédia lenne, ha ezek a mitikus dolgok összeomlanának a fejünkben?

 

Pedig az a helyzet, hogy ha valaki azok közé tartozott,

 

aki szerint mondjuk egy névtelenül megírt fesztiválos nemi erőszakról írt történetet kicsit kritikusabban szemlélni egyenlő a nemi erőszak támogatásával, annak most kötelessége elhinnie Wade Robinson és James Safechuck történetét is.

 

Vagy esetleg most mindannyian elkezdhetjük újratanulni a jóindulatú megkérdőjelezés művészetét akár ezen a filmen keresztül is! Az ugyanis nem kérdés, hogy az Elhagyni Neverlandet több szempontból megkérdőjelezhető film, viszont az sem, hogy a naiv 1980-as évekkel szemben 2019-ben már minimum gyanús, ha egy felnőtt férfi naponta írogat leveleket idegen hétéves fiúknak arról, mennyire szereti őket. 

 

Mivel ahogy írtam, a teljes igazság soha nem fog kiderülni Michael Jacksonról, igazából egyedül afelett lehet örömködni, hogy 2019-ben már valószínűleg nincs ember, aki annyira nagyra nőhetne, mint amekkorára ő nőtt az előző évezred végén. A világ szkeptikusabb, kevésbé bízik valakiben csak azért, mert látta a tévében, ennek köszönhetően nagyban csökkent annak az esélye, hogy valaki évtizedeken keresztül élhessen olyan szexragadozóként, mint amilyennek az Elhagyni Neverlandet bemutatja Michael Jacksont. 

 

Csak hogy arról a kérdésről is legyen szó kicsit, amit úgyis mindenki tárgyal: most akkor hallgathatunk Michael Jacksont? El lehet-e vonatkoztatni a szerző személyétől, ha a szerző gyerekeket erőszakolt? Persze, mindenki azt hallgat, ami tetszik neki, ahogy a dalok mögött lévő előadó személyével is mindenki foglalkozzon annyit, amennyit akar.

 

Olvass még több Fekő Ádámot az Azonnalin!

 
 
comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Aki meg kommunista jelképeket használ, az maximum 3 évet kapna. De lenne kibúvó is: csak fel kell dobni a többi komcsit, s te megúszod.

Az Erdélyi Magyar Néppártot a Fidesz hozta létre, csak aztán bukott a projekt. Most meg lett egy elnökük, akinek legnagyobb politikai teljesítménye, hogy le akarta köpni Demszkyt, de mást köpött le.

Talán kevesen tudják itthon, de Lengyelország a fantasztikus irodalom terén is legalábbis középhatalom. Mit olvassunk a lengyel sci-fi és fantasy világából? Segítünk.

Lengyelországban összeállt az Európa-párti ellenzék a kormányzó jobboldali populisták ellen, de még így sem garantált a győzelem: a színes koalíció le van maradva Jarosław Kaczyński pártjához képest.

Ők olyanokkal szeretnek ünnepelni, akik nem annektálnak egy-egy félszigetet.

A hét kérdése

A miniszterelnök beígérte a térség újjászületését, de mi elképzelni sem tudjuk, mire gondolhatott. Szerintetek?

Azért ide elnéznénk

Az interaktív kiállítás Da Vinci halálának 500. évfordulóján érkezik, március 16-tól látogatható az Élményüzemben.

Előadás a szovjetek innovatív megoldásairól Budapesten március 22-én.

Na jó, ennél valamivel fancy-bb névvel fut a kolozsvári, március 29-31. közötti kóstoló.

Művészeti est március 30-án több, mint százötven slammer, költő és zenész társaságában. Helyszín: Négyszoba Galéria.

A branding hatásait járják körül magyar alkotók Pozsony egyik legmenőbb kiállítóterében, a Kunsthalléban, április 14-ig!

Ezt is szerettétek

A volt bécsi nagykövet, Szalay-Bobrovniczky Vince az Azonnalira kommentelt!

A termékenységi ráta növelése, a bevándorlás megállítása és Európa felébresztése: nem csak a magyar kormány programját jellemzik ezek a szlogenek.

A strasbourgi Európai Parlament képviselői bárjában értük el Alessandra Mussolinit, aki Berlusconi Forza Italiája színeiben ül az EP-ben.

Először az európai zöldpolitikában válhatna természetessé Európa újraegyesítése és az európai politika dekolonizálása.

Twitter megosztás Google+ megosztás