+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ésik Sándor
2019. március 10. vasárnap, 10:55
Az MNB versenyképességi programja a jobboldal szokásos rövidlátó népességpolitikáját hozza: toljunk még pénzt, hogy végre szüljön már a sok beste individualista! Csakhogy álomvilágban élnek.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Ahogy ígértem, nekiugrottam az MNB versenyképességi programjának. Picking the low hanging fruit first, ahogy a művelt német mondaná, a népességpolitikai résszel kezdem, mivel előre tudtam, hogy ennél a résznél jelentősen el fog térni a véleményem a Matolcsy-team által leírtaktól. Hozzáolvastam a Hegymenetből Kapitány Balázs és Spéder Zsolt (a KSH Népességtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese és igazgatója, utóbbi egyetemi tanár) tanulmányát amelynek címe: Hitek, tévhitek a népességcsökkenés megállításáról.

 

Matolcsyék műve pont azt a rövidlátó népességpolitikát hozza, amelyet a jobboldal nagyjából a rendszerváltás óta hangoztat,

 

és amikor lehetősége van, gyakorlatban is alkalmaz. Ez szokott részsikereket hozni, a reprodukciós ráta pár tizedet emelkedik, a születések száma pár ezerrel nő. Azonban a Matolcsyék által felvázolt 110 000 születést és 2,1-es reprodukciós rátát elérni évtizedek óta nem sikerült.

 

Önmagában pénzzel nem lehet csodákat elérni a családpolitikában

 

Ennek okai számosak. Az MTA körüli viharokat is szem előtt tartva kell azzal kezdeni, hogy az elmúlt évtizedek családpolitikai költései általában nélkülözték a tudományos előkészítést. Ott ül a sok szociológus, jogász, kutatják a népességdinamikát, a jogszabályok hatásait, a régiókat, a cigányokat, az oktatást és a népegészségügyet.


Ehhez képest

 

a magyar népességpolitika kimerül abban, hogy hova toljunk még pénzt, hogy végre szüljön már a sok beste individualista, hát nem látják, hogy fogy a magyar?

 

Eközben több száz gyerekorvosi praxis üres és a gyerekorvosok jelentős része 5-10 éven belül nyugdíjba megy. Az általános iskolák az elmúlt évek oktatási ámokfutása miatt a nyolcvanas évekbeli gyereknyomasztási módszereknél is rosszabbakat produkálnak. Alulfizetett, végtelenségig túlhajszolt a tanári kar, miközben a felsőfokú végzettségű, írni-olvasni-számolni tudó, rugalmas és munkabíró emberek egész Európában könnyen találnak szállást.

 

Meglehet, hiányozni fog a tanítás, miközben valakiből idegenvezető vagy ügyfélszolgálati munkatárs lesz, de az ötszáz eurónak is csak messziről integető fizetés mellett természetes a tanári pálya kiürülése és a kontraszelekció. Szent őrültek persze mindig lesznek, de ők egy-egy iskolát visznek el a hátukon, hasonlóan a hetvenéves doktorbácsikhoz, akiknek nincs szíve nyugdíjba menni.

 

De legalább ilyen fontos az is, hogy egy szakpolitikának és az ahhoz kapcsolódó jogi és gazdasági eszközöknek figyelembe kellene vennie a valóságot. Miközben lassan Magyarországra is megérkezik a horizontális társadalmi mobilitás (költözés a munka után),

 

a házasságok kétharmada nem éri meg a tizedik házassági évfordulót, egy kereső nem tart el egy családot, a népesedéspolitika álomvilágban él.

 

Abban az álomvilágban, ahol a fiatalok huszonévesen összeházasodnak, házat építenek, csinálnak bele 2-3 gyereket (a támogatás miatt hármat) és miután huszonöt évig fizetniük kell a hitelt a házra, huszonöt évig egy helyben maradnak. Speciel az én rokonságomban több ilyen család is van, de ez azért van, mert egy generációval feljebb még nagycsaládos modell volt, és viszonylag kevés rokont ütött meg a guta vagy vitt el a rák az ötvenes éveiben, ezért bőségesen vannak hatvanas éveikben járó segítőkész rokonok, és hol jobban, hol kevésbé, de megvannak az anyagiak. Meg egyébként is, konzervatív református értelmiségi családokról beszélünk.

 

De ezek a kivételek, akikre véletlenül pont ráillik az orbáni családpolitika.

 

Mindenki más meg nézi a tenyészhitelt, a csokot, hogy oké, ebből mindből kijön az ország fejlettebb (=meg lehet élni a munkából) régióiban egy max. 70 négyzetméteres lakás (Matolcsyék írják is, hogy „hűteni kellene” az ingatlanpiacot, miközben Orbánék meg fűtik, de kazánrobbanásig), amelyben 3-4 gyerekkel kellene húsz évet lehúzni.

 

Ez már egyszer volt, kevés irritáltabb, érintésre robbanóbb emberféle van a panelházak félszobáiban felnőtt generációnál. Ahol ráadásul előbb-utóbb egyszülőssé váltak a családok.


Azt nem veszik figyelembe ezek a népességpolitikai ábrándok, hogy a nők szülni akarása egy biológiailag determinált ösztön, ami nem múlt el. Csak épp ennek a környéknek a történelmében a nők vállán nagyon rég ott van, hogy ha bármi történik, nekik kell tovább vinni a családot, a gyerekeket, ezért óvatosak. Nagyon óvatosak. Ráadásul a kormány nem emberként kezeli őket, hanem úgy gondolkozik, hogy egy megfelelő pénzösszeggel az ösztön feljebb csavarható, és majd akkor szülnek.

 

Pedig az ösztön ott van, a nők nem változtak krokodillá vagy kisteherautóvá. Ők továbbra is a Homo sapiens sapiens nevű faj nőstényei, akik, ha a feltételek adottak, szaporodni szeretnének.

 

Csakhogy az állati énünk felett van pár dolog.

 

Ezt, mármint a társadalmi nemeket, nemi szerepeket kellene érteni ahhoz, hogy valami értelmes családpolitika jöjjön ki a dologból. Igen, a gendertudományról beszélünk.

 

Ami szitokszó, a kormány kommunikációjában a férfiak hímtagját levágni vágyó, mindenkit szőrös, kockásinges leszbikus nővé változtatni akaró péniszirigy nőhordákat jelent, akik le akarják beszélni a nőket a szülésről. Pedig

 

a gendertudomány nélkül nincs népességnövekedés. Az eredmény? Népességcsökkenés.

 

Ráadásul önmagában semmilyen család- vagy népesedéspolitika nem vezethet sikerre.

 

Ha nincs mellé téve oktatás, egészségügy stb. akkor adhatnak bármennyi pénzt szülesztésre, legfeljebb pár ezer ember, akinek pont kapóra jön, csinál (még) egy gyereket, ettől lesz párezres emelkedés, ameddig tart a támogatási program, de a trend nem fog megváltozni.

 

Meg van itt ez az apróság, hogy most ment ki a Ratkó-unokák generációja a gyerekvállalásból. Illetve, mivel a gyerekvállalás kitolódott tíz évvel, még egy-két évig megtartja a születések számát, de aztán zöttyen majd egy nagyot a statisztika, mert kisebb létszámú generációk érnek majd szülőképes korba. A Ratkó-korszak okozta hullám majd húsz év múlva, a dédunokák gyerekvállalásakor meg már egész kicsi lesz. Ráadásul a mostani szülőképes generáció jelentős része meg külföldön van. Ez így összességében azt jelenti, hogy

 

ha fejre áll és pörög az MNB, Matolcsy, a kormány, vagy akárki más, akkor se fog a népesedési trend megfordulni.

 

És itt jön egy gendertudománynál is csúnyább szitokszó. Igen, a migráció.

 

Magyarország igenis célország a nemzetközi migrációban

 

Kössünk össze pár pontot. Valahol azt olvastam, hogy Magyarországon tavaly huszonötezerről hatvanezer fölé nőtt a külföldi munkavállalók száma. Ha levonunk mindenkit, aki legalább egy kamu magyar ükapát igazolni tud, akkor is tízezreket hoztak be a kormány tudtával, beleegyezésével, sőt aktív szerepvállalásával Magyarországra, a munkaerőhiányt enyhítendő. 


Tudjuk, hogy a magyar útlevél a világ legjobb útlevelei között van. EU-s, szinte minden, kicsit is komolyan vehető országgal rendezett viszonyunk van. Soha nem voltak gyarmataink, nincs megsértődve ránk egy fél kontinens valahol a déli féltekén. A béketáboros időkből jó viszonyt ápolunk minden országgal, ahol valaha a szovjetek kommunizmust akartak csinálni. Aktív és jó kapcsolatunk van Kínával és Indiával. Egyszerre jó a kapcsolatunk az arab világgal és Izraellel. Tehát a magyar útlevél a világ szinte minden országában szívesen látott, de legalábbis nem hajítják röhögve el.

 

Elfelejtjük, hogy Magyarország a világ elég nagy részéről nézve nagyon jó hely, még ha ezt itt mi másképp is gondoljuk.

 

EU-tagállam. Minden házába be van vezetve a víz, de a legrosszabb cigánysorokon is kevesebbet kell a kútig gyalogolni, mint a világ egy elég jelentős részén. Megbízhatóan van áram. Jól terem a föld. A napi egy, gyarmati időkből maradt vonat felől nézve a MÁV is egy tök jó szolgáltatás. Szabadon lehet házasodni, nincsenek törzsi villongások, mindenki ahhoz az istenhez imádkozik, akihez akar. Az egész országban van 4G mobilnet. Satöbbi. 

 

Ehhez még egy tényezőt kell hozzátenni, amelyet nagyon sokan el szoktak felejteni. Magyarország sikeres és tömeges népesség-integrációk sorozatán van túl. A tatárok által ide betolt kunoktól és más türk és iráni néptöredékektől (besenyők, úzok, jászok) kezdve a szinte folyamatos német betelepülésen át, a Mária Terézia által betelepített szlovák tömegen át a Balkánról a török elől északra húzódó szerbekig és bolgárokig Magyarország mindenkit integrált. Ebben jelentős szerepe van a magyar nyelv sokak által lenézett finnugor gyökereinek. Meg kell tanulni magyarul, másképp nincs integráció. Nincsen nyelvi átmenet, amelyet bárki megtapasztalhat, aki elautózik Kassától Újszandecig, át a Beszkideken. 

 

Viszont ez a kényszer hozza azt is, hogy akármilyen gyűlöletkeltés folyik, és akármilyen népirtásba is torkollt ez már korábban, a magyar nemzetfogalom más, mint mondjuk a lengyel vagy az olasz. A magyar nemzetfogalom nem vérségileg vagy vallási alapon determinált (utóbbinál lásd az ortodox szerb és a r.kat. horvát nemzet közti különbséget) hanem kulturálisan. Nagy költőink jelentős része az első-második elmagyarosodott generációba tartozott. Petőfi szerb-szlovák vegyesházasságba született. József Attila anyja román volt (félig vagy tán egészen). Sorolhatnám még, jó pár nagy írónk-költőnk van, akinek a családját három-négy generációnyit visszakutatva magyarul nem tudó embereket találunk. Miután megtanultak magyarul, részei lettek nemhogy a magyar nemzetnek, de az irodalmi kánonnak is. De megnézhetjük a hetvenes években magyarországra kerülő arab orvosokat. Szinte 100 százalékban integrálódtak, gyerekeiket legfeljebb érdekes hangzású nevük különbözteti meg a többségtől, és szerencsére nincs rajtuk olyan nyomás, mint száz éve, amikor magyarosítani kellett.

 

Ezeket összekötve látszik, hogy milyen nagy hülyeséget művel épp a magyar állam. Akármilyen családpolitikát csinálnak, a magyar népesség csökkenni és öregedni fog.

 

Ezt úgy tűnik, a jólét hozza. A nagy népességrobbanások meg szoktak állni, amint vége a nyomornak, de legalábbis mérséklődni kezd. Kapitány és Spéder tanulmányából megtudhatjuk, hogy mára még a legendás bangladesi 5 fölötti reprodukciós ráta is visszaesett 2,4-re és csökken. Kínában meg már rég csökken. A magyar belátható időn belül nem fogja a vágyott 2,1-et elérni, akkor sem, ha a jelenlegi hályogkovács megoldásokkal felhagynának és elkezdenének értelmes politikát csinálni.

 

Ilyen helyzet volt már pár helyen. Franciaország rengeteg arabot, Németország rengeteg törököt engedett be ötven éve, és most ezek gyerekei-unokái alkotják azt a tömeget, akiknek az integrációja csak részleges, a társadalom peremén vannak és az ISIS igen könnyen toborzott közülük terroristákat illetve harcosokat.


Erre idióta kormányunk azt mondja, hogy vonjunk drótkerítést Magyarország köré és ne engedjük be a robbantgató, nőerőszakoló migránsokat. Plusz gyűlöletkampányokat csinál. 

 

Abban tökéletesen egyetértünk, hogy a magyar közrendre a kormánynak ügyelni kell. Csak elő kéne venni egy kurva történelemkönyvet (elnézést) és megnézni, mit gondoltak a németek az ötven éve százezrével importált törökökről. Jómunkásemberek, akik majd hazamennek. Aztán maradtak, nem integrálódtak és nagy, problémás csoportokat képeztek, amelyekben a szélsőséges eszmék kiválóan tudtak terjedni. 


Erre mit csinál a magyar kormány? Miközben simán elutasít abszolút jogos menedékkérelmeket, ezrével hoz ide fiatal férfiakat dolgozni. Azok előbb vagy utóbb problémát fognak okozni.

 

Mit kellene hát tenni?

 

Először leírok valamit, amiért legalább annyit fogok kapni mint a gendertudományért meg a migráció szorgalmazásáért. A menekültügyet szabályozó nemzetközi szabályok használhatatlanok, nem felelnek meg a mostani követelményeknek.

 

Meg is mondom, miért.

 

A menekültekről szóló genfi egyezmény 1951-es. 1951-ben kb 2,5 milliárd ember volt. Afrika nagyrészt angol és francia gyarmat volt, India négy éve volt független, Malajzia még bőven brit uralom alatt állt. Utána jött a dekolonizáció és a hidegháború (a mai migrációs folyamatok két fontos előzménye). A határok még Európában is megvoltak, a világ más részein pedig fegyverrel őrizték azokat. Ilyen környezetben a menekült ritka madár volt. Az észak-afrikai diktátorok megbízhatóan legéppuskáztattak mindenkit a Szaharában, aki migrációs céllal mászkált. A Szovjetunióban három megyényit is nehéz volt arrébb menni, nemhogy átkelni rajta. Nem voltak a világot összezsugorító tízórás repülőjáratok.

 

Az 1951-es egyezmény menekültje iszonyatos küzdelmek árán, óriási szerencsével jutott el abba az országba, ahol menedéket kért. Nyilván menekültek volna akkor is sokan a Vegyi Ali típusú gazemberek elől, de pont a Vegyi Ali típusú gazemberek megoldották azt is, hogy ne nagyon tudjanak elmenekülni.

 

Ezért van a rendszer arra beállítva, hogy a befogadó ország mindent megad a menekültnek, szinte az állampolgársággal azonos jogokkal. Na ez válik tarthatatlanná akkor, amikor tömeges menekülthullám van. Nyilván meg kell akadályozni a menekülthullámokat, mint ahogy az EU ezt 2015 óta meg is teszi, Orbán nagy bánatára. Viszont elkerülhetetlen annak végiggondolása, hogy képesek-e az európai országok tíz- és százezreknek megadni azokat a jogokat, amelyeket arra terveztek, hogy legfeljebb pár száz embernek adják meg?

 

Érdemes lenne nekilátni a szabályozott betelepítésnek

 

De addig is, amíg ez eldől meg kell nézni az amerikai és az új-zélandi modellt. Itt van Magyarország a fent felsorolt jó tulajdonságaival és a munkaerőhiánnyal. Már rég futnia kellene egy tervezett betelepítési programnak. Nem spontán, vendégmunkás-idehozásoknak. Hanem olyannak, amelyik elébe megy a problémának.

 

Tudjuk, hogy migráció lesz. Tudjuk, hogy

 

Magyarország egyedül ezt nem tudja megakadályozni, akárhogy toporzékol meg vétózik Brüsszelben.

 

Nincs olyan jogszabály vagy kerítés, amely megállíthatná. Akkor tán fel kéne rá készülni, és szabályozni kellene.

 

Pénzbe kerülne, de messze nem annyiba mint az idióta presztízsberuházások. El kellett volna indulnia ennek évi 50-100, tervszerűen idehozott családdal. Egy-két év alatt intenzív tanfolyamon megtanítani őket magyarul, szakmát adni nekik ha nincs, honosítani, ha van. Aztán 5 évre státuszt adni nekik és nyomon követni az integrációjukat. Aztán erre a létszámra építve ezt lehetett volna növelni, öt év után a friss integráltakból is integrátorokat képezve. Egy ilyen programnak híre megy, és jelentkeznek rá. Lehet válogatni.

 

Ha ennek megvannak a világos játékszabályai (letelepedés leghamarabb tíz év után vagy ha közben a gyerekek Magyarországon legalább 6 évet iskolába jártak, a felajánlott 5-6 helyszín egyikére kell költözni és öt évet ott lakni stb.) akkor a magyar útlevél vonzereje és a munkaerő-kereslet hajtotta volna ezt a dolgot. Mára, mondjuk 2010-es kezdés mellett járhatna (és talán tetőzhetne) a dolog évi 400-500 családnál, illetve egyedülállónál, akik x év munka és megfelelő szakvélemények megléte esetén hozhatnák a családot.

 

A létszámot be lehetne lőni az integrációs kapacitáshoz, amely szintén növekedne. Az eredmény? Évi legfeljebb 2-3 ezer főnyi olyan bevándorló, aki a magyar társadalomba beilleszkedik, megtanul magyarul, hasznos tagja a társadalomnak, örül hogy itt lehet. Mint a világon mindenütt, az első generációsok áldozatokat hoznának (elvállalnák a népszerűtlen munkákat, nyomnák a napi 20 óra melót). Viszont nem jelentkeznének a francia és német mellékhatások a második-harmadik generációban, mert kihasználnánk a magyar kultúrában rejlő integrációs potenciált. A második-harmadik generáció a kisebb létszámú első generáció miatt jelentős számban kényszerülne vegyesházasságok kötésére, nem tudna, legalábbis nem veszélyes mértékben jelentkezni a Németországban ismert iráni és török feleségimport. 

 

Ez a bevándorlásnak a fenntartható, Magyarország számára hasznos és a magyar nemzetet megtartó modellje lenne.

 

Ehelyett van a migráncsozás és mellette a német és a francia hibák elkövetése. Normális, átfogó szemléletű családpolitikai helyett pedig a sokadik nekifutás a tenyészhiteleknek. Rossz vége lesz.

 

Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Aki meg kommunista jelképeket használ, az maximum 3 évet kapna. De lenne kibúvó is: csak fel kell dobni a többi komcsit, s te megúszod.

Az Erdélyi Magyar Néppártot a Fidesz hozta létre, csak aztán bukott a projekt. Most meg lett egy elnökük, akinek legnagyobb politikai teljesítménye, hogy le akarta köpni Demszkyt, de mást köpött le.

Talán kevesen tudják itthon, de Lengyelország a fantasztikus irodalom terén is legalábbis középhatalom. Mit olvassunk a lengyel sci-fi és fantasy világából? Segítünk.

Lengyelországban összeállt az Európa-párti ellenzék a kormányzó jobboldali populisták ellen, de még így sem garantált a győzelem: a színes koalíció le van maradva Jarosław Kaczyński pártjához képest.

Ők olyanokkal szeretnek ünnepelni, akik nem annektálnak egy-egy félszigetet.

A hét kérdése

A miniszterelnök beígérte a térség újjászületését, de mi elképzelni sem tudjuk, mire gondolhatott. Szerintetek?

Azért ide elnéznénk

Az interaktív kiállítás Da Vinci halálának 500. évfordulóján érkezik, március 16-tól látogatható az Élményüzemben.

Előadás a szovjetek innovatív megoldásairól Budapesten március 22-én.

Na jó, ennél valamivel fancy-bb névvel fut a kolozsvári, március 29-31. közötti kóstoló.

Művészeti est március 30-án több, mint százötven slammer, költő és zenész társaságában. Helyszín: Négyszoba Galéria.

A branding hatásait járják körül magyar alkotók Pozsony egyik legmenőbb kiállítóterében, a Kunsthalléban, április 14-ig!

Ezt is szerettétek

A volt bécsi nagykövet, Szalay-Bobrovniczky Vince az Azonnalira kommentelt!

A termékenységi ráta növelése, a bevándorlás megállítása és Európa felébresztése: nem csak a magyar kormány programját jellemzik ezek a szlogenek.

A strasbourgi Európai Parlament képviselői bárjában értük el Alessandra Mussolinit, aki Berlusconi Forza Italiája színeiben ül az EP-ben.

Először az európai zöldpolitikában válhatna természetessé Európa újraegyesítése és az európai politika dekolonizálása.

Twitter megosztás Google+ megosztás