+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. március 10. vasárnap, 19:49
Tizenhetedik alkalommal vonultak hétvégén Franciaország-szerte utcára a sárgamellényesek. Elmeséljük, milyen volt az eddigi leggyengébb mozgósítás, aminek annyi eredménye azért volt, hogy egy napra megvalósult a sétáló Párizs. A fesztiválozókra emlékeztető tüntetők közt csináltunk egy mini, nem reprezentatív közvélemény-kutatást is: vajon kire szavaznának?

„Engedd át őt, dolgozik” – ordított rá egy sárgamellényes a Champs-Élysées-n pár másik tüntetőre, akik egy kisebb teherautó elől állták volna el az utat. Az érv nem győzött meg mindenkit, de végül szabad utat kap a sofőr, aki még kiordítja nekik az ablakból: „Mennétek ti is végre dolgozni!”

 

Szombaton tizenhetedik alkalommal mozgósítottak a sárgamellényesek egész Franciaországban. Párizsban azonban annyira kevesen vonultak utcára, hogy a több helyre is meghirdetett felvonulásokat, tüntetéseket végül az Champs-Élysées-n vonták össze.

 

Itt gyakorlatilag a rendőrség és a sárgamellényesek fel-le tologatták egymást a sugárúton:

 

hol a rendőrök tolták fel a két-három ezer embert a Diadalívhez, hol ők tolták vissza a rendőröket a Concorde tér irányába.

 

Utcafesztivál

 

A tüntetőknél is többen voltak azonban a turisták, akik kifejezetten élvezték, hogy az egésznaposra bejelentett demonstrációk miatt a francia főváros nagy része le volt zárva, 

 

azaz megvalósult a sétáló Párizs.

 

Japán és amerikai turisták szabadon fotózgathattak a Champs-Élysées közepén – a sárgamellényesek elvoltak magukban.

 

 

Inkább egy rosszul megszervezett fesztivál hangulatára emlékeztett az egész – és nem csak a mindent átható fűszag miatt. A sörösüvegeiket szorongató sárgamellényesek leginkább énekelgettek, táncolgattak. Csak a refrének utaltak igazán arra, hogy miért is vannak az utcán:

 

„Kié az utca? A miénk! Kié a börtön? Emmanuelé!”

 

A Macron elleni gyűlölet az, ami összeköti a tüntetőket. Ez már a tüntetésre menet is kiderült. A buszon, ahol utaztunk befelé, a sofőr bemondta, hol kell leszállni, ha valaki a tüntetésekre tartana.

 

„A csőcselék inkább örülne, hogy egy szabad országban élhet!” – vetette oda a párizsi nyolcadik kerülethez képest is feltűnően elegánsan öltözött idős hölgy.

 

Egy olasz (vagy spanyol) akcentussal beszélő fiatal lánytól meg is kapta a választ: „Szabad ország? Csak szociális biztonság nincsen! A maga Macronja miatt!” Valamelyest a sofőr menteni akarta a francia elnököt, mert megjegyezte a két vitatkozó nőnek: „Nem csak Macron tehet a mai helyzetről. A bankok nála is hatalmasabbak, azokat kéne államosítani!”

 

Kire szavaznak a sárgamellényesek?

 

A mai napig nem hogy hivatalos szervezők sincsenek a sárgamellényes mozgolódás mögött, de még egyetlen olyan szervezet sem, amely a tüntetők egészét képviselné. Az is kérdéses, hogy elindulnak-e – és ha igen, hány pártlistával – a májusi európai parlamenti választásokon.

 

Ezért mi

 

találomra megkérdeztünk harminchat résztvevőt, akik a Champs-Élysées-n sárgamellényben grasszáltak, ordibáltak, énekeltek vagy zászlót lobogtattak.

 

Apropó, zászlók. Feltűnően sok regionális (breton, korzikai, elzászi, stb.) zászló volt – ami nem csak azt mutatja, hogy a résztvevők egy jelentős része valóban vidékről érkezett. De azt is, hogy a tüntetéseket azért nehéz elhelyezni a bal-jobb-tengelyen, mert egy másik, tipikusan francia (bár éppen a magyar közegben se érthetetlen) ellentét, azaz a Párizs és a „vidék” közötti konfliktus döntőbb.

 

A regionális identitások ráadásul a sokszor absztraktnak gondolt francia köztársasági eszmével szembeni lokális kötődéseket fejezik ki. A sárgamellényesekkel gyakorlatilag az a Franciaország mozdult meg, amit Charles Maurras, antiszemita-royalista író egykoron „pays réel”-ként írt le: azon „tényleges országként”, amely a párizsi elittel, az absztrakt eszmékkel szembeni hallgatag többséget jelentené.

 

Tény: a megkérdezett harmincöt emberből összesen három volt párizsi, a többség nem is az agglomerációból érkezett.

 

„Nem vagyunk reakciósok“

 

Sokszor él az a képzet, hogy egy jelentős részük Marine Le Pen híve – ráadásul az Alain Finkelkraut neokonzervatív filozófus elleni nemrégi anticionista beszólások után antiszemitának is szokás gondolni a sárgamellényeseket.

 

A mi – persze még véletlenül se reprezentatív – kérdezősködésünkre egyetlen embert találtunk, aki azt mondta: Le Pen pártjára, a Nemzeti Tömörülésre szavazna. De a körülötte álló sárgamellényes barátai rögtön le is hurrogták. Ezután emberük módosított, hogy jó, akkor inkább Nicolas Dupont-Aignan konzervatív, EU-ellenes Előre Franciaország pártját ikszelné. Ám ez se tetszett a társainak, azaz végül azt mondta: inkább nem megy el, úgyse érdekli az Európai Parlament, „a mi pénzünkből élnek ott jól a politikusok munka nélkül”.

 

Tizenkét válaszoló Jean-Luc Mélenchon szélsőbaloldali mozgalmára, a Lázadó Franciaországra szavazna. Egy bizonyos Pierre szerint, aki pizzafutár Nannterre-ben,

 

„Macron egy jobboldali reakciós politikus, mi a reakció ellen vagyunk, újbaloldali forradalmat akarunk”.

 

Egy másik mélenchonista nő, aki nyugdíjas a párizsi agglomerációban, szintén azt mondta, hogy mozgalmuk baloldali: „egyenlőséget, igazságot akarunk, ezek baloldali jelszavak, semmi közünk a szélsőjobbhoz”. Sőt, szerinte Macron a szélsőjobboldali, mert „a nagytőke érdekeit szolgálja ki, a bankok bábja ő”.

 

Voltak néhányan, akik kisebb szélsőbaloldali pártokat (ketten a trockistákat, szintén ketten a proletárdiktatúrát szorgalmazó Munkásharcot és összesen egyetlen egy ember a régi fényéből sokat vesztett kommunistákat) ikszelné.

 

Kilencen pedig nem mennének el szavazni.

 

„A parlamentáris demokráciát elutasítjuk, közvetlen demokrácia kell, olyan, mint Venezuelában” – mondta például egy idősebb marokkói férfi, aki munkanélküli Párizsban. Venezuela kapcsán nem volt egészen világos, miért gondolja az országot működő közvetlen demokráciának. De a dél-amerikai ország eleve népszerű volt a tüntetők között: többeknél volt a palesztin mellett venezuelai zászló is.

 

A fennmaradt hatan pedig a sárgamellényesek valamelyik pártját támogatná – bár még ők se tudták, a sokféle szervezőbizottságnak és önjelőlt vezérnek sikerül-e összefognia egy közös listában.

 

Egyikőjük pedig Jézus Krisztusra szavazott volna.

 

Ő eleve egy hatalmas kereszttel érkezett, ami azt hirdette, hogy Franciaország harmadnapra feltámad. Közbevetésünkre, hogy legjobb tudomásunk szerint Jézus Krisztus nem indul az EP-választásokon, elmondta: őt eleve nem érdeklik az „evilági választások”, mert „a másik, fontosabb életre kell készülni”.

 

Akadt még egy idős bácsi is, aki orléans-ista zászlóval és katonának öltözve dobolta végig szorgalmasan az eseményt. Ő monarchiát akarna, de nem menne el szavazni. A sárgamellényesekkel se ért egyet, de elmondása szerint ő minden tüntetésen kint van, ami „ezen rohadt rendszer” ellen van.

 

 

Bukósisakos készültség

 

„Szedd fel azonnal!” – szólt oda egy óriási palesztin zászlóval járkáló sárgamellényes egy kissé ittasabb társára, aki kirúgta egy kuka tartalmát az utcára. „Ilyen esetekre vár a rendszermédia, hogy aztán elmondhassák: csőcselék vagyunk” – magyarázta aztán az Azonnalinak a fiatal férfi, aki betegápolóként dolgozik Dijon mellett egy faluban.

 

Csak késő délután felé kezdett a tömeg kissé idegesebb lenni. Sokan addigra haza is mentek már. Helyükre viszont

 

sok bukósisakos, símaszkos ember érkezett – ők felkészültek tehát egy komolyabb találkozásra a rendőrséggel.

 

A rendőrök a Diadalívtől akarták a megmaradt legfeljebb ezer embert eltávolítani: a területfoglalás ugyanis csak a Champs-Élysées-re szólt, de a sárgamellényesek a Diadalív környékét is blokkolni akarták.

 

Az autósok egy részének amúgy nem volt ezzel gondja, többen is támogatólag dudáltak, és kiordibálták a letekert ablakon: „Macron, takarodj!”. Egy török zászlókkal teli esküvői konvojból is győzelmi jeleket mutattak a tüntetők felé. Egy idős hölgy viszont majdnem belehajtott a tömegbe, nem volt hajlandó megállni, a letekert ablakból ordibálta kifele, hogy „hagyják békén Párizst, menjenek végre haza”.

 

A rendőrség is egy idő után megunta a helyzetet, és elkezdte könnygázzal oszlatani a tömeget – az esti órákban kisebb verekedések is kialakultak, de komoly sérülésről nem érkezett hír.

 

A sárgamellényesek tizenhetedik hétvégéje az egész országban elég gyérre sikerült. „Jön a tavasz, mi maradunk, Macron viszont már a nyarat sem éri meg” – magyarázta mégis optimistán egy idős nő már elfelé menet, aki Nantesből utazott fel Párizsig, „mert a nyugdíjamból nem lehet kijönni, a fiam pedig munkanélküli évek óta, mocskos egy rendszer ez a kapitalizmus”.

 

A sárgamellényesek iránti szimpátia csökken azonban a franciák között: este a színházban, amikor az amúgy az algériai-francia kapcsolatokról szóló darabban tettek egy kiszólást a sárgamellényesekre (anélkül, hogy megnevezték volna őket), akik miatt „áll a város”, páran a nézőközönségből egyertértőleg beletapsoltak a monológba.

 

FOTÓ, VIDEÓK: Techet Péter / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A terhes nőre harmincöt esetet sikerült rábizonyítani, de valószínűleg több követőjéről is nagyon sok pénzt gombolt le.

Újabb óriási tüntetésen követelték Prágában az összeférhetetlenséggel vádolt miniszterelnök lemondását.

Az Azonnali megkérdezte a leköszönő elnök Nagy Károlytól, mit szól az eredményhez, és nem csalódott-e miatta.

Minden rettegés ellenére elképesztően jó stadion lett Magyarország új nemzeti stadionja, úgyhogy most már tényleg itt lenne az ideje focizni is. Riport a Puskás-avatóról!

De vajon médiahekk az egész, vagy tényleg visszatér a Savoyai-ház Olaszországba?

Mindezt azután, hogy kedden sikerült megbuktatni az előző, EU-barát kormányt.

Most hétvégén ünnepli a protestmozgalom az egyéves születésnapját. A mostani hétvégére nagy tüntetésekkel készülnek, a társadalom többsége is mellettük áll.

A hét kérdése

„Támogasson téged a Momentum!” – hangozhatna a mondat azoktól, akiken megpróbáltak segíteni Fekete-Győrék az elmúlt napokban.

Azért ide elnéznénk

Jobbnál jobb európai filmeket vetítenek november 13-15. között, ráadásul még jegyet is lehet nyerni!

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Eljött a te időd! Ugyanis a szocialista párt szervezésében megnézhető Az ifjú Karl Marx című film november 14-én.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

Ezt is szerettétek

Miért nézik le egymást az értelmiségiek és a melósok? Három pályakezdő: egy büszke gázszerelő, egy egyetemista és egy self made man mondja el.

Romániának is valamiről illene szólnia. Most arról szól, hogy nagy, és még nagyobb akar lenni. Így nehéz lesz bármiféle autonómia, mert az nem mennyiségi, hanem inkább minőségi cél. Véleménycikk!

Az EU leendő éléskamrája lehetne a zöldségek tömegét termelő Észak-Macedónia, aminek az új nevét a lakói nagy része rühelli, de elviselik az olyannyira vágyott EU-tagság áraként. De lesz-e ebből valami?

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás