+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. március 10. vasárnap, 19:49
Tizenhetedik alkalommal vonultak hétvégén Franciaország-szerte utcára a sárgamellényesek. Elmeséljük, milyen volt az eddigi leggyengébb mozgósítás, aminek annyi eredménye azért volt, hogy egy napra megvalósult a sétáló Párizs. A fesztiválozókra emlékeztető tüntetők közt csináltunk egy mini, nem reprezentatív közvélemény-kutatást is: vajon kire szavaznának?

„Engedd át őt, dolgozik” – ordított rá egy sárgamellényes a Champs-Élysées-n pár másik tüntetőre, akik egy kisebb teherautó elől állták volna el az utat. Az érv nem győzött meg mindenkit, de végül szabad utat kap a sofőr, aki még kiordítja nekik az ablakból: „Mennétek ti is végre dolgozni!”

 

Szombaton tizenhetedik alkalommal mozgósítottak a sárgamellényesek egész Franciaországban. Párizsban azonban annyira kevesen vonultak utcára, hogy a több helyre is meghirdetett felvonulásokat, tüntetéseket végül az Champs-Élysées-n vonták össze.

 

Itt gyakorlatilag a rendőrség és a sárgamellényesek fel-le tologatták egymást a sugárúton:

 

hol a rendőrök tolták fel a két-három ezer embert a Diadalívhez, hol ők tolták vissza a rendőröket a Concorde tér irányába.

 

Utcafesztivál

 

A tüntetőknél is többen voltak azonban a turisták, akik kifejezetten élvezték, hogy az egésznaposra bejelentett demonstrációk miatt a francia főváros nagy része le volt zárva, 

 

azaz megvalósult a sétáló Párizs.

 

Japán és amerikai turisták szabadon fotózgathattak a Champs-Élysées közepén – a sárgamellényesek elvoltak magukban.

 

 

Inkább egy rosszul megszervezett fesztivál hangulatára emlékeztett az egész – és nem csak a mindent átható fűszag miatt. A sörösüvegeiket szorongató sárgamellényesek leginkább énekelgettek, táncolgattak. Csak a refrének utaltak igazán arra, hogy miért is vannak az utcán:

 

„Kié az utca? A miénk! Kié a börtön? Emmanuelé!”

 

A Macron elleni gyűlölet az, ami összeköti a tüntetőket. Ez már a tüntetésre menet is kiderült. A buszon, ahol utaztunk befelé, a sofőr bemondta, hol kell leszállni, ha valaki a tüntetésekre tartana.

 

„A csőcselék inkább örülne, hogy egy szabad országban élhet!” – vetette oda a párizsi nyolcadik kerülethez képest is feltűnően elegánsan öltözött idős hölgy.

 

Egy olasz (vagy spanyol) akcentussal beszélő fiatal lánytól meg is kapta a választ: „Szabad ország? Csak szociális biztonság nincsen! A maga Macronja miatt!” Valamelyest a sofőr menteni akarta a francia elnököt, mert megjegyezte a két vitatkozó nőnek: „Nem csak Macron tehet a mai helyzetről. A bankok nála is hatalmasabbak, azokat kéne államosítani!”

 

Kire szavaznak a sárgamellényesek?

 

A mai napig nem hogy hivatalos szervezők sincsenek a sárgamellényes mozgolódás mögött, de még egyetlen olyan szervezet sem, amely a tüntetők egészét képviselné. Az is kérdéses, hogy elindulnak-e – és ha igen, hány pártlistával – a májusi európai parlamenti választásokon.

 

Ezért mi

 

találomra megkérdeztünk harminchat résztvevőt, akik a Champs-Élysées-n sárgamellényben grasszáltak, ordibáltak, énekeltek vagy zászlót lobogtattak.

 

Apropó, zászlók. Feltűnően sok regionális (breton, korzikai, elzászi, stb.) zászló volt – ami nem csak azt mutatja, hogy a résztvevők egy jelentős része valóban vidékről érkezett. De azt is, hogy a tüntetéseket azért nehéz elhelyezni a bal-jobb-tengelyen, mert egy másik, tipikusan francia (bár éppen a magyar közegben se érthetetlen) ellentét, azaz a Párizs és a „vidék” közötti konfliktus döntőbb.

 

A regionális identitások ráadásul a sokszor absztraktnak gondolt francia köztársasági eszmével szembeni lokális kötődéseket fejezik ki. A sárgamellényesekkel gyakorlatilag az a Franciaország mozdult meg, amit Charles Maurras, antiszemita-royalista író egykoron „pays réel”-ként írt le: azon „tényleges országként”, amely a párizsi elittel, az absztrakt eszmékkel szembeni hallgatag többséget jelentené.

 

Tény: a megkérdezett harmincöt emberből összesen három volt párizsi, a többség nem is az agglomerációból érkezett.

 

„Nem vagyunk reakciósok“

 

Sokszor él az a képzet, hogy egy jelentős részük Marine Le Pen híve – ráadásul az Alain Finkelkraut neokonzervatív filozófus elleni nemrégi anticionista beszólások után antiszemitának is szokás gondolni a sárgamellényeseket.

 

A mi – persze még véletlenül se reprezentatív – kérdezősködésünkre egyetlen embert találtunk, aki azt mondta: Le Pen pártjára, a Nemzeti Tömörülésre szavazna. De a körülötte álló sárgamellényes barátai rögtön le is hurrogták. Ezután emberük módosított, hogy jó, akkor inkább Nicolas Dupont-Aignan konzervatív, EU-ellenes Előre Franciaország pártját ikszelné. Ám ez se tetszett a társainak, azaz végül azt mondta: inkább nem megy el, úgyse érdekli az Európai Parlament, „a mi pénzünkből élnek ott jól a politikusok munka nélkül”.

 

Tizenkét válaszoló Jean-Luc Mélenchon szélsőbaloldali mozgalmára, a Lázadó Franciaországra szavazna. Egy bizonyos Pierre szerint, aki pizzafutár Nannterre-ben,

 

„Macron egy jobboldali reakciós politikus, mi a reakció ellen vagyunk, újbaloldali forradalmat akarunk”.

 

Egy másik mélenchonista nő, aki nyugdíjas a párizsi agglomerációban, szintén azt mondta, hogy mozgalmuk baloldali: „egyenlőséget, igazságot akarunk, ezek baloldali jelszavak, semmi közünk a szélsőjobbhoz”. Sőt, szerinte Macron a szélsőjobboldali, mert „a nagytőke érdekeit szolgálja ki, a bankok bábja ő”.

 

Voltak néhányan, akik kisebb szélsőbaloldali pártokat (ketten a trockistákat, szintén ketten a proletárdiktatúrát szorgalmazó Munkásharcot és összesen egyetlen egy ember a régi fényéből sokat vesztett kommunistákat) ikszelné.

 

Kilencen pedig nem mennének el szavazni.

 

„A parlamentáris demokráciát elutasítjuk, közvetlen demokrácia kell, olyan, mint Venezuelában” – mondta például egy idősebb marokkói férfi, aki munkanélküli Párizsban. Venezuela kapcsán nem volt egészen világos, miért gondolja az országot működő közvetlen demokráciának. De a dél-amerikai ország eleve népszerű volt a tüntetők között: többeknél volt a palesztin mellett venezuelai zászló is.

 

A fennmaradt hatan pedig a sárgamellényesek valamelyik pártját támogatná – bár még ők se tudták, a sokféle szervezőbizottságnak és önjelőlt vezérnek sikerül-e összefognia egy közös listában.

 

Egyikőjük pedig Jézus Krisztusra szavazott volna.

 

Ő eleve egy hatalmas kereszttel érkezett, ami azt hirdette, hogy Franciaország harmadnapra feltámad. Közbevetésünkre, hogy legjobb tudomásunk szerint Jézus Krisztus nem indul az EP-választásokon, elmondta: őt eleve nem érdeklik az „evilági választások”, mert „a másik, fontosabb életre kell készülni”.

 

Akadt még egy idős bácsi is, aki orléans-ista zászlóval és katonának öltözve dobolta végig szorgalmasan az eseményt. Ő monarchiát akarna, de nem menne el szavazni. A sárgamellényesekkel se ért egyet, de elmondása szerint ő minden tüntetésen kint van, ami „ezen rohadt rendszer” ellen van.

 

 

Bukósisakos készültség

 

„Szedd fel azonnal!” – szólt oda egy óriási palesztin zászlóval járkáló sárgamellényes egy kissé ittasabb társára, aki kirúgta egy kuka tartalmát az utcára. „Ilyen esetekre vár a rendszermédia, hogy aztán elmondhassák: csőcselék vagyunk” – magyarázta aztán az Azonnalinak a fiatal férfi, aki betegápolóként dolgozik Dijon mellett egy faluban.

 

Csak késő délután felé kezdett a tömeg kissé idegesebb lenni. Sokan addigra haza is mentek már. Helyükre viszont

 

sok bukósisakos, símaszkos ember érkezett – ők felkészültek tehát egy komolyabb találkozásra a rendőrséggel.

 

A rendőrök a Diadalívtől akarták a megmaradt legfeljebb ezer embert eltávolítani: a területfoglalás ugyanis csak a Champs-Élysées-re szólt, de a sárgamellényesek a Diadalív környékét is blokkolni akarták.

 

Az autósok egy részének amúgy nem volt ezzel gondja, többen is támogatólag dudáltak, és kiordibálták a letekert ablakon: „Macron, takarodj!”. Egy török zászlókkal teli esküvői konvojból is győzelmi jeleket mutattak a tüntetők felé. Egy idős hölgy viszont majdnem belehajtott a tömegbe, nem volt hajlandó megállni, a letekert ablakból ordibálta kifele, hogy „hagyják békén Párizst, menjenek végre haza”.

 

A rendőrség is egy idő után megunta a helyzetet, és elkezdte könnygázzal oszlatani a tömeget – az esti órákban kisebb verekedések is kialakultak, de komoly sérülésről nem érkezett hír.

 

A sárgamellényesek tizenhetedik hétvégéje az egész országban elég gyérre sikerült. „Jön a tavasz, mi maradunk, Macron viszont már a nyarat sem éri meg” – magyarázta mégis optimistán egy idős nő már elfelé menet, aki Nantesből utazott fel Párizsig, „mert a nyugdíjamból nem lehet kijönni, a fiam pedig munkanélküli évek óta, mocskos egy rendszer ez a kapitalizmus”.

 

A sárgamellényesek iránti szimpátia csökken azonban a franciák között: este a színházban, amikor az amúgy az algériai-francia kapcsolatokról szóló darabban tettek egy kiszólást a sárgamellényesekre (anélkül, hogy megnevezték volna őket), akik miatt „áll a város”, páran a nézőközönségből egyertértőleg beletapsoltak a monológba.

 

FOTÓ, VIDEÓK: Techet Péter / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Trianon következménye a vízfejűség és az együttélés kultúrájának elvesztése is, azt pedig el kell felejteni, hogy „mindent vissza”. Videó.

Eddig a nyilvánosság előtt nem ismert momentumosok jelentkeztek Fekete-Győr András helyére, de még nagyobb a verseny az elnökségi helyekért.

Hamarosan nyithatnak a fürdők, múzeumok, színházak, és ha minden jól megy, két hét múlva már személyesen is kérdezhetnek az újságírók kormányinfón. A részletek!

Ezt azután mondta nekünk, hogy erdélyi magyar extremizmusról és az erőszak veszélyéről értekezett hosszasan.

Ungváry Krisztián segédletétől kezdve az Ismerős arcokén át a legkülönfélébb módon várhatunk megemlékezést. Mutatjuk, mit!

A filmcsatornák hétvégi délutánjainak egyik legstabilabb szereplője szinte semmit nem vesztett minőségéből.

A svéd fővirológus bírálta országa járványügyi kezelését, noha maga találta ki a különutat. Most elismerte: túl sokakat vesztettek el.

A hét kérdése

Egy etnikailag sokszínűbb Nagy-Magyarországban a politikai térkép is egészen más lenne, mint most. Hogy mennyire, arról csináltunk egy szavazást!

Azért ide elnéznénk

Még ha online is, de június 5. és 6. között a Rosalia borfesztivál keretében lesznek élő interjúk borászokkal, művészekkel és a gasztronómia képviselőivel.

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

DrMáriás festményeit Győrfi Pálról, a nyugalomhipnózis nagymesteréről, vagy Müller Cecíliáról, Baby Yoda megmentőjéről június 6-tól nézheted meg Szentendrén.

Mi fog történni az albérletpiaccal a koronavírus-járvány miatt kibontakozó gazdasági válság hatására? Június 9.

Ipari stílusű bútorok, munkavédelmi plakátok és sok más június 13-án.

Ezt is szerettétek

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás