„Eladhatnám magam az anyaországba vágyó kisebbségiként, de minek?”

Szlovákiában és Csehországban celebnek számít, Magyarországon inkább színésznőként van jelen Kerekes Vica, aki a jövő héten mozikba kerülő Apró mesék egyik főszerepét játssza. A felvidéki magyar Kerekessel gyors váltással beszéltük ki a filmet, Trianont, a határon túli létet és azt, kinek szurkol majd a szlovák-magyaron.

Hamarosan a mozikba a kerül az Apró mesék című film, aminek az egyik főszereplője vagy, és elég sokat vár ettől a filmtől a közeg. Izgulsz? El szoktad olvasni egyáltalán a kritikákat a filmjeidről? 

Nem. A pályám elején olvastam, de úgyis én vagyok önmagam legszigorúbb kritikusa. Rájöttem, hogy nem kerülök közelebb velük semmihez. Persze vannak kivételek, de mikor kritikát olvasok, sokszor azt érzem, hogy a nagy megmondóként jelenlévő kritikusok nem tudnak eléggé bánni ahhoz a szavakkal, hogy a negatívumokat is be tudják fogadni az alkotók. Ráadásul már amúgy is mindenki lehet kritikus. Egy tíz perc alatt megírt kritika több éves alkotói folyamatokat tiporhat el. Én imádok emberekkel beszélgetni, és a negatívumokat is elmondom mindenkinek, de az egész más, mintha valaki elküldi az egész filmszakmát a jó fenébe.

Akkor mi az Apró mesék leggyengébb pontja?

Ha találkozunk pár hónap múlva, szívesen elmondom, de egyelőre ne erről beszéljünk. Boldog vagyok a végeredménytől és büszkén mutogatom.

Több helyen is megírták, hogy ez a film lesz számodra a végső magyarországi áttörés. Ezek után te már megjelensz celebbulikban is majd?

Nekem ez nagyon vicces. Itt vagyok tizennégy éve, ez a film sem fogja megváltoztatni az életemet. Ezek annyira kiszámíthatatlan dolgok, hogy azon sem lennék meglepődve, ha ezután évekig a kispadra ültetnének.

A közösségi médiától is távol fogod magad tartani?

Igen, ez már így marad. A privát Facebookon tesztelem is magam azzal, hogy mit okoz bennem, ha sokan lájkolják a fotót, amit feltöltöttem. Nagyon durva. De én ezt tudatosan ki akarom irtani magamból, nem vagyok instagramos lány.

A munkámmal szeretnék ott lenni, az legyen a legerősebb oldalam. 

Egy korábbi interjúdban említetted, hogy Prágában rendszeresen felismernek az utcán, és kicsit zavar is. Magyarországon ez más?

A szlovákok és a csehek valahogy közvetlenebbek, és mintha egy autogram is fontosabb lenne nekik. Budapesten nincs ez és imádom. Simán tömegközlekedhetek, pláne mert az autókat is kitiltanám a belvárosból szívem szerint.

Erre most épp egy egész főpolgármesteri program épül, ezek szerint beálltál oda?

Dehogy, semmi mögé nem akarok csak azért beállni, mert hasznot remélek belőle.

Határon túli magyarként és három országban ismert színésznőként nagyon szép élettörténeted is van. Ezt senki nem akarta még kiaknázni?

Volt, de nem. Óriási divat beállni valaminek a nagykövetének, ha valaki javítani akar az ázsióján. De nekem az a bajom, hogy nem a külvilágnak szeretném ezt csinálni. Egy ismerősöm azt mondta, hogy változtassak már ezen a Marilyn Monroe-skatulyán, és legyek Angelina Jolie.

Amúgy a cseh és a szlovák filmipar is annyira át van politizálva, mint a magyar?

Nagyobb rend van. Ott lehet beszélni a múltról és a politikáról filmekben, adnak rá pénzt is. Csehországban például lehetett beszélni a szudétanémet vidéki eseményekről filmen (a Beneš-dekrétumok értelmében a szudétanémeteket a nemzetiszocializmus minden tettéért a kollektív bűnösség jegyében elítélték és elűzték az országból – a szerk.). Jobban megkapja az ember az ország történelmét.

Ezek szerint lehetne forgatni jó filmet Trianonról?

Szerintem lehetne, csak ehhez idő kell, és be kellene vonni a szomszédos országok nézőpontjait is, hogy ne csak Magyarországról szóljon. 

Három országban szerepelsz filmekben, de soha nem értek soviniszta támadások azért, mert felvidéki magyar vagy?

Szerintem ez onnan indul, hogy én mit veszek észre a világból.

Van ez a katasztrófaturizmus ebben a témában, amire építve én is sirathatnám magam, és eladhatnám magam az anyaországba vágyó kisebbségiként, de minek? Nézz meg, három nyelvbe születtem bele!

Akkor jól is jártál?

Hát nézz meg, hogyne! Még mások sajnálnak, pedig milyen jó nekem! De nekem ebből elegem van tényleg. Nézzük a pozitív példákat! Én soha nem fogok kiállni arról beszédet tartani, hogy milyen szörnyű volt attól rettegni általános iskolában, hogy nem fogunk tudni magyarul tanulni.

Minden nemzetben vannak buta emberek, ne erre erősítsünk rá.

Ezek szerint azért mindenhol több az okos ember?

Én inkább velük találkozok. De szerintem főleg abban van a hiba, hogy szeretünk birkaként beállni valahova ahelyett, hogy néha megkérdőjeleznénk dolgokat. Használni kell az agyunkat.

Március 21-én akkor kinek fogsz szurkolni a Szlovákia-Magyarország focimeccsen?

Jó, ezek a legnehezebbek számomra. Szerintem senkinek nem drukkolok, az lehet? Kicsit mindkettőnek örülök. Nem szeretek arra a kérdésre válaszolni, hogy ilyenkor magyar vagyok-e vagy szlovák.

És mivel fogod tölteni március 15-ét?

Szerintem otthon leszek Füleken. Olyankor vannak megemlékezések, amikre mindenki összejön, és együtt vannak az emberek. Nekem ezeknek a dolgoknak bennem kell lennie. Természetes, hogy magyar vagyok, és magyarként is fogok meghalni. 

És hogy milyen az Apró mesék? Olvasd el Fekő Ádám kritikáját a filmről!

FOTÓK: Bakodi Péter / Azonnali