+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2019. március 9. szombat, 10:02
Mennyire hiányos a fantasztikus irodalom hazai kánonja? Ebben a hónapban jelenik meg Octavia E. Butler klasszikus sci-fije, a Hajnal. Ennek nyomán összeszedtünk még négy olyan sci-fi- és horrorírót, aki megérdemelné végre, hogy megjelenjen magyarul, vagy hogy életművét gondos kezek fordítsák le újra magyarra.

Régi vita fantasztikus irodalmi berkekben, hogy lenne-e értelme annak, hogy a kortárs könyvkiadásban megjelenjenek a sci-fi, a fantasy és a horror olyan klasszikus szerzői, akik valamiért nem nagyon jelentek meg magyarul az elmúlt évtizedekben.

 

Azért is érdekes a kérdés, mert – ha a sci-fire szorítkozunk – a műfaj jellegéből adódóan az ötletek, történetek, felvetések mára elavulttá is válhattak. Nem minden esetben van ez így,

 

tehát nem feltétlenül csak történelmi érdekesség lenne kiadni egy-egy munkát.

 

A magyar kiadás nem áll olyan bődületesen rosszul ebben a kérdésben, hiszen a kommunista érában Kuczka Péter vezetésével az akkor még nagyrészt kortársnak számító sci-fi nagyobb nevei (Asimov, Clarke, Simak, Le Guin, stb.) megjelentek valamennyire a magyar fordításban, és a fantasy alapművének számító A Gyűrűk Ura is megjelent még a nyolcvanas években.

 

A rendszerváltás utáni években felpörgött a fantasztikus regények kiadása, változó minőségben, de megjelentek addig elmaradt sci-fi szerzők, ezerrel pögött mindenféle jobb-rosszabb fantasy, és valamennyire megjelent a horror is. 

 

A kétezres évek közepétől kezdve pedig még ennél is átgondoltabb építkezés indult be a klasszikus szerzők terén,

 

a Galaktika vagy a Szukits erőteljesen rágyúrt erre a vonalra, és például az Agave Könyvek hozta az addig nagyrészt kimaradt Philip K. Dick és Iain M. Banks, vagy éppen Ray Bradbury majdnem teljes életművét.

 

Ebben a hónapban szintén a klasszikusokkal mára kevésbé foglalkozó Agave jelentkezik egy olyan művel, ami eddig érdemtelenül kimaradt a hazai kiadásból: hamarosan érkezik náluk a fekete írónő, Octavia E. Butler könyve, a Xenogenezis-trilógia első darabja, az 1987-ben megjelent Hajnal.

 

Ennek ellenére is elmondhatjuk, hogy rengeteg klasszikus szerző maradt ki, vagy érdemelne mára egységes újrafordítást, életműkiadást. Sorra vettünk pár ilyen szerzőt.

 

1. Samuel R. Delany

 

A sci-fi hatvanas évek végén kezdődő újhullámos időszakának egyik emblematikus szerzőjétől pár novella mellett csupán egy darab könyv jelent meg magyarul, mégpedig nem is egy különösebben fontos darab: a Menekülés a holt városból című regényt 1994-ben adta ki a Móra kiadó.

 

Nem csoda egyébként az itthoni elhanyagoltság: a Delany-életmű nem kis falat, itthon nem biztos, hogy megtalálná a közönségét: ügyesen kéne pozicionálni.

 

Az afro-amerikai szerző rendkívül érdekes figura: sokan a fantasztikumon kívül is az angol nyelv egyik legügyesebb használójának tartják, kétszer nyert Hugo- és Nebula-díjat; fantasztikus műveiben a nyelv, az emlékezet és a mitológia kérdései mellett komoly szerepet kapott a szexualitás is.

 

Írt sci-fi és fantasyt is, de az elmúlt évtizedekben azonban főleg nem fantasztikus regényekkel volt elfoglalva: tényirodalmi alkotásai mellett – amelyek közül nem egy foglalkozott a New York-i meleg közösségekkel, lévén Delany is meleg – első sorban olyan műveket írt, amelyekkel kapcsolatban leginkább a „pornográfia” címkét emlegették.

 

Itt szedtem össze tőle öt könyvet, amit érdemes lenne magyarul kiadni.

 

2. James Tiptree Jr.

 

Magyar nyelven pár novellát leszámítva szinte teljesen ismeretlen a James Tiptree Jr. néven alkotó Alice B. Sheldon, akit a fantasztikumon belül sokan a hetvenes évek legjobb írójának tartottak.

 

Sheldon élettörténete önmagában is izgalmas: a CIA-nak dolgozott, aztán férfi álnéven kezdett írni, és csak tíz év után derül ki, hogy a legjobb férfi sci-fi írónak tartott Tiptree nem is férfi, hanem nő.

 

Én most olvasom tőle a Her Smoke Rose Up Forever című novellagyűjteményt, és egészen döbbenetes élmény: egyrészt olyan friss a szöveg, mintha tegnap írták volna, és témáit tekintve is simán elhinném róla, hogy kortárs alkotó novelláit olvasom: a The Girl Who Was Plugged In például leginkább a mai kor influenszereiről szól. Egyértelműen megérdemelné a hazai kiadást.

 

A férfi álnév azért is érdekes, mert Tiptree kifejezetten mély feminista gondolatkísérleteiben elég gyakran játszik el azzal, hogy a férfi narrátorokkal egyfajta hamis biztonságba ringat minket a végkifejletig: azért is haladok vele elég lassan, mert már nem egy novellát kellett újraolvasnom azért, mert jól megvezetett az elején.

 

3. Ursula K. Le Guin

 

A tavaly év elején elhunyt írónő nem ismeretlen a hazai olvasók előtt: a Szigetvilág-ciklus fantasyregényei, illetve a Haini-ciklus egyes sci-fijei is megjelentek magyarul, sőt az elmúlt két évben kétszer két kötetben megjelentek a legjobb novellái és kisregényei is a Gabo SFF gondozásában.

 

Az életmű fontosabb darabjai azonban igazán megérdemelnének végre egy rendes újrafordítást:

 

talán az elmúlt két évben megjelent kisprózák mutatják meg a legjobban, hogy Le Guin regényeinek, például a 2015-ben változatlan fordítással újra kiadott A sötétség balkeze című remek sci-fijének korábbi fordításában valami elveszett az írónő lebilincselő prózájából. És ez még a jobbik eset: A kisemmizettek című regényének fordítása tele van hibákkal.

 

Kár, pedig már csak az említett két könyv nyomán is elmondhatjuk, hogy Le Guin az ún. soft sci-fi, tehát a társadalomtudományi spekulációk által inspirált fantasztikum egyik legfontosabb szerzője.

 

Le Guint már az amerikai irodalmi kánon is befogadta, a nemi és politikai kérdéseket remekül körbejáró műveivel rengeteget foglalkoznak most is. Talán megérett az idő egy rendezett, újrafordított magyar életműkiadásra is.

 

4. T. E. D. Klein

 

Arról írtam már az Azonnalin is, hogy az Amerikában rendkívül szerteágazó horror- és weird irodalom hazai kánonja rendkívül foghíjas. Stephen King népszerűsége töretlen, és jön fel az H. P. Lovecraft öröksége körül szerveződő rajongótábor is, de egészen remek szerzők szinte teljes életműve totálisan ismeretlen magyar nyelven.

 

Ilyen szerző T. E. D. Klein is, aki viszonylag keveset írt, de azzal nagyjából mindent el is mondott, amit el akart mondani.

 

Veres Attila, a hazai weird irodalom egyik prominens szerzője csak így jellemzi: „öt klasszikus novellájával simán eltemeti lexikon méretű könyveket megtöltő kortársait minőségben”.

 

Az ötből négy a Dark Gods kötetben jelent meg, az ötödik pedig az Események a Poroth-farmon, ami az Azilum fanzin kilencedik számában magyarul is olvasható. Klein novelláinak közös jellemzője, hogy a hétköznapi világunkba vezeti be szép fokozatosan a rettenetet, legyen szó akár egy házavatóról, a New York-i áramkimaradásról, vagy egy fickóról, aki az egyetemen írt egy sátánista verset, és egy őrült most azzal zaklatja, hogy a verssel tényleg meg lehet idézni a sátánt.

 

Itt írtam részletesebben a novellákról, itt pedig van egy jó magyar nyelvű összefoglaló az egyébként visszavonultan élő szerzőről.

 

Könyves Kálmán többi könyvajánlójáért ide kell kattintani.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A kormány elveszi a várostól a Samsung-gyár által fizetett iparűzésiadó-bevételt. Megkérdeztünk néhány gödit, mit szólnak ehhez. Videó!

Zoran Zaev egy beszélgetésrészlet alapján úgy tűnik, többre tartja magát, mint nyolcmillió euró, ráadásul a saját pártját is ő finanszírozza.

Andrzej Dudának nagyon nem tetszett egy lengyel bulvárlap róla szóló cikke, most a német nagykövettől követelik a kiadóvállalat megregulázását.

Legalábbis miután az ügyből felháborodás lett, állítják: a bizottsági elnök csak személyes minőségében akarta megtolni a HDZ kampányát.

Továbbra sem kell létező e-mail cím a kitöltéshez.

Újabb közös pontra lettünk figyelmesek Szerbiával a pécsi vásárban: 1900 forintért bárki hirdetheti Oroszország urát.

Ma választ Horvátország. Mivel győzködték vagy riogatták a pártok a választókat? Spoiler: menekültekkel nem. Választás előtti plakátkörkép!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Ivan Krastev bolgár filozófus beszélget a járvány utáni Európáról a bécsi Kreisky Forum online-rendezvényén július 6-án.

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás