Pert nyertek a székelyek az EU-ban, de ettől nem lesz több pénzük

A Székely Nemzeti Tanács azt szerette volna, hogy az EU vegye figyelembe az etnikai régiókat, amikor pénzt oszt. A Bizottság visszadobta a polgári kezdeményezést, a székelyek most nyertek. De nem olyan nagyot.

Az Európai Unió Bírósága másodfokon megsemmisítette az Európai Bizottság 2013 júliusában hozott határozatát, melyben a Bizottság elutasította a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét. 

Mi ez az újabb polgári kezdeményezés már megint?

Nem is már megint, ugyanis a történet öt évvel ezelőttre megy vissza: 2013-ban egy tizenkét tagú polgári bizottság nyújtotta be a „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és regionális kultúrák fenntarthatóságáért” című, egy erdélyi politikai szervezet, a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott európai polgári kezdeményezést az Európai Bizottsághoz. A bizottság tagjai Izsák Balázs (Románia, Székelyföld), Korodi Attila (Románia, Székelyföld), Dabis Attila (Magyarország), Boldoghy Olivér (Szlovákia/Felvidék), Roland Dudda (Ausztria), Pierre Gillet (Belgium), Franciscus Albert Bernardus Jeursen (Hollandia), Miren Martiarena (Spanyolország, Baszkföld), Őry Péter (Szlovákia, Felvidék), Publik Antal (Svédország), Andreas Schmalcz (Németország), Jordi Xucla (Spanyolország, Katalónia) voltak.

Tehát ez a kezdeményezés teljesen más, mint a Minority Safepack, amihez már össze is gyűjtötték a szükséges egymillió aláírást. Ebben, a kohéziós politikára vonatkozó kezdeményezésben – amelyhez a bizottsági elutasítás miatt még az aláírásgyűjtést sem tudták elkezdeni – a Székely Nemzeti Tanács európai partnereivel közösen azt  kérte, hogy az Európai Unió kohéziós politikája kezelje kiemelt figyelemmel a nemzeti régiókat, tehát

Arra kérték Brüsszelt, hogy állítsa meg a régiók lemaradását, és így az unió kulturális sokszínűségének megőrzése érdekében biztosítsa számukra a hozzáférés esélyegyenlőségét a strukturális alapokhoz, minden más EU-alaphoz, forráshoz. A kezdeményezők szerint az Unió kohéziós politikájának végrehajtása – amely alapvetően tagállamokon belüli közigazgatási rendszerhez igazodik – veszélyezteti a nemzeti kisebbségi régiók sajátos etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellemzőit, és e jellemzők súlyos és állandó demográfiai hátránynak tekintendők.

Miért nem engedte a Bizottság, hogy aláírást gyűjtsenek a székelyek?

A Bizottság arra hivatkozott, hogy nem tartozik ebben az esetben hatáskörébe jogi aktus elfogadására tenni javaslatot. A kezdeményezők perre vitték a dolgot, de az Európai Unió Törvényszéke 2016-ban elutasította a felperesek keresetét, mondván, hogy a szervezők nem bizonyították a fent említett veszély és hátrányok fennállását.

A szervezők jogorvoslatért folyamodtak az Európai Unió Bíróságához,a mely most megsemmisítette az első fokú ítéletet. Az indoklás szerint abban a kérdésben, hogy a kohéziós politika jogi alapul szolgálhat-e a nemzeti kisebbségi régiók érdekeinek uniós szintű figyelembevételéhez, amely régiók hátrányos helyzetben lévőnek, sőt e politika által veszélyeztetettnek tekintik magukat, akkor a kezdeményezőknek kell bizonyítani, hogy pontosan mitől ilyen hátrányos helyzetűek ezek a régiók.

Az Európai Bíróság kimondta: az európai polgári kezdeményezésnek pont az a lényege, hogy a polgárok közvetlenül résztvehessenek a politikában, ezért nem lehet a kezdeményezés ilyen korai szakaszában még bizonyításra is kötelezni őket. A Bizottságnak csak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a tervezett intézkedéseket elvileg el lehet-e fogadni a Szerződések alapján.

Ugyanis a megsemmisítés mellett a Bíróság megerősítette a Törvényszéknek azt a megállapítását, amely szerint a nemzeti kisebbségi régiók sajátos etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellemzői

E jellemzők ugyanis nem minősülhetnek úgy, mint amelyek a gazdasági fejlődést tekintve következetesen hátrányt jelentenek a környező régiókhoz viszonyítva.

Mi következik?

A Székely Nemzeti Tanács most arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az Európai Unió Bíróságának szerdai ítélete alapján a 2013-ban benyújtott kezdeményezést eredeti tartalma szerint vegye nyilvántartásba. Tulajdonképpen újrakezdődik a procedúra, a Bizottság pedig várhatóan újra, procedurálisan helyesen megindokolja, hogy miért utasítja vissza a kezdeményezést – a Bíróság fenti megállapításából ugyanis valószínűsíthető a visszautasítás, csak ezt majd nem arra hivatkozva fogja a Bizottság megtenni, hogy a kezdeményezők nem csatoltak bizonyítékokat, hanem arra, hogy a bíróság is megmondta: a kohéziós politika nem erre való.

Időközben az erdélyi magyar politikai szervezetek képviselői közös nyilatkozatban kötelezték el magukat, hogy segítenének összegyűjteni az aláírásokat.

FOTÓ: Derzsi Elekes Andor / Wikipédia