Ne tévedjünk, a Fidesz már rég ki szeretné záratni magát a Néppártból

Pintér Bence

Szerző:
Pintér Bence

2019.03.07. 14:43

A CEU elleni offenzíva egyetlen valódi értelme az volt, hogy végre minden vörös vonalat átlépve, még épp a megfelelő időben rakassa ki magát a Fidesz a Néppártból. Még most sincs késő: bár prominens fideszes politikusok hangosan a néppárti tagság fontosságát hangsúlyozzák, a mostani kommunikációs offenzíva már azt készíti elő, hogy áldozatként állíthassák be magukat.

Ne tévedjünk, a Fidesz már rég ki szeretné záratni magát a Néppártból

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Úgy képzelem, hogy valamikor januárban összeült egy válságstáb a Lendvai utcában, vagy a felcsúti stadion VIP-páholyában. Ott volt Orbán Viktor, Kovács Zoltán, Gulyás Gergely, Rogán Antal meg az éppen aktuális fideszes éceszgéberek,

és azon tanakodtak, hogy mi a kutya fülét csináljanak még annak érdekében, hogy végre kirakják őket az Európai Néppártból.

Ugyanis nem csak az Európai Néppárt liberálisabb szárnyának totál kényelmetlen mára a szélsőjobboldali-moszkovita magyar kormánypárt tagsága a kereszténydemokrata-jobbközép formációban, hanem valójában a Fidesznek is.

A néppárti tagság a 2010-től kezdve kormánypártként tevékenykedő Fidesznek remek pajzsként szolgált, ha éppenséggel felfigyelt valaki Brüsszelben arra, hogy például szakmányban lopják az EU-s állampolgárok adóforintjait, bele egyenesen olyan, Orbán Viktor farzsebéből kikandikáló figurák zsebébe, mint mondjuk Mészáros Lőrinc; vagy ha valakinek feltűnt, hogy Magyarországon éppen megszüntetik a jogállamot és a liberális demokráciát.

Bármennyire is építette lefelé a Fidesz a jogállamiságot, bármennyi EU-s pénzt eltapsoltak egy Szabolcs megyei falu kacsaúsztatójára (miközben a helyi fideszes képviselő épp pont vett egy új autót), maga a Néppárt, avagy tovább szűkítve: jól felfogott érdekből az EU fő hatalmi központjának tartott német CDU/CSU-koalíció nyomta rá a kóserpecsétet a váltakozó ellenségek ellen vívott szabadságharcként eladott féktelen harácsolásra.

A világ fordult egyet közben

2015 óta azonban jelentősen változott a képlet: az EU központi problémája immár nem a monetáris unió görög válságban kicsúcsosodó bizonytalankodása lett – amelyhez Orbán Viktornak, mint politikai karakternek semmi köze sem lehetett – hanem a bevándorlás kérdése, legalábbis egy jó hosszú időre.

A világpolitikai események következtében (a szíriai válság elmélyülése, a balkáni útvonal megnyílása) a történések középpontjába kerülő Magyarország akkoriban épp lejtmenetben lévő, kommunikációs csodafegyvert kereső kormánya remekül ismerte fel, hogy ez a téma számukra tökéletes: belföldön mindenképpen, és ahogy kiderült, külföldön is.

Nem véletlenül alakult úgy, hogy a Keleti pályaudvar környéke gyakorlatilag hetekre menekülttáborrá vált,

ahol az állam vagy az önkormányzat legfeljebb rendfenntartóként jelent meg, de problémamegoldóként, segélynyújtóként egyáltalán nem: pár hétre így a budapestiek és a vidékről ingázók közvetlenül, a többiek meg a tévéképernyőn keresztül megtapasztalhatták, hogy mit is jelent a bevándorlás, mint olyan.

Erre a témára építve aztán a Fidesz egy teljes alternatív univerzumot húzott fel, amelyben nem egy, az EU által közösen megoldandó válságról volt szó, amelyben bizony lehetnek és vannak is (megoldható, letárgyalható) nézeteltérések a centrumországok és a frontországok között, hanem a legújabb szabadságharcról, amelyben csak a Fidesz (és alkalmi szövetségesei) védik Európát, miközben a brüsszeli bürokraták Soros Györggyel szövetkezve próbálják elárasztani a kontinenst terrorista muszlimokkal és ijesztő négerekkel.

Mivel a világ alapvetően egy nagyon bonyolult dolog, emiatt pedig a világ eseményeit kezelni kívánó politika makro- és mikroszinten ugyanilyen bonyolult dolog, az átlagemberek viszont az egyszerű dolgokat szeretik, ezért

az összeesküvéselméletes-szabadságharcos retorika természetesen minden egyéb témát felülíró telitalálat volt a belpolitikában és végső soron az európai porondon is – csak éppenséggel az európai porondnak nem azon a részén, ahol a Fidesz is játszik.

Vörös vonalak

Legkésőbb 2018-ra teljesen világos lehetett mindenkinek, hogy a Fidesz bevándorlásellenes, és ennek nyomán „Brüsszelt” támadó politikája – kiegészülve a magyar jogállamiság és demokrácia folyamatos erodálásával, illetve a csökönyös oroszpártisággal – nem az Európai Néppárt hagyományosan EU-párti és demokrata attitűdjeivel rokon.

Remekül jelzi ezt, hogy Orbán sem elsősorban a Néppárt prominens alakjaival ápol remek viszonyt, hanem Matteo Salvini olasz belügyminiszterrel és pártjával, a Le Pen-féle európai parlamenti frakciót, az ENF-et erősítő Ligával, vagy a konzervatív, Néppárttól jobbra álló ECR-frakció egyik fő erejével, a lengyel PiS-szel; ahogy őt is leginkább Nigel Farage és Steve Bannon csodálja.

Ugyan sokáig kényelmes volt az Európai Néppártot pajzsként használni, de

Orbán Viktor az utóbbi években nőtt akkorára az európai politikában, hogy saját illiberális-populista brandjének – amivel mind Trumpot, mind a brexitet megelőzte –, illetve az ebből következő orbáni Európa-tervnek inkább ártson a néppárti tagság.

Meggyőződésem szerint tehát az elmúlt egy-másfél évben, kifejezetten pedig a CEU-ügyben már végig arra ment ki a játék, hogy a Néppárt megunja ezt az egészet, és maga rakja ki a Fideszt a pártcsaládból, ahová a magyar párt már nem is igazán szeretne tartozni.

Ha pedig ez igaz, akkor iszonyatosan frusztráló lehetett a fideszes stratégáknak, hogy a Néppárt erre egyáltalán nem volt hajlandó, inkább újabb és újabb „vörös vonalakat” húzott, majd amikor azokat átlépte a Fidesz, rendre mentőövet dobtak nekik. Hiába csináltak bármit, azt a Néppárt tolerálta, pedig a Sargentini-jelentés idejétől kezdve a Fidesz propagandája már expliciten is támadta az azt megszavazó néppárti képviselőket.

De még ez sem volt elég. Ki kellett találni valamit, valami tényleg szögegyszerű dolgot, amivel most már végleg kicsapják a biztosítékot: ez lett a Junckert és Sorost ábrázoló plakát,

ami még a fideszes propagandához képest is meglepően kisstílű és indokolatlan alkotás lett, ami ugyanakkor beteljesíteni látszik – általam vélt – célját: a Fidesz kizárása valós opció lett.

A Fidesz házi lapja már bőszen készíti elő és teszteli a paneleket, amivel majd a Soros-féle brüsszeli összeesküvés, az áljobboldali, bevándorláspárti erők áldozataként lehet eladni a Fideszt, miközben párt hivatalosan azt sulykolja – Gulyás Gergelyen és Szájer Józsefen, vagy éppen Orbánon keresztül –, hogy nem akarnak kilépni a Néppártból. Ezek a nyilatkozatok azonban ugyanúgy lehetnek a kizárást narratívába helyező propaganda előkészítései, ahogy a Magyar Idők/Nemzet cikke is az – amely nyilván nem jelenhetett volna meg a központ jóváhagyása nélkül, ha nem épp ott írták magát a cikket.

Ne tévedjünk: a Fidesz ki akar lépni a Néppártból, csak úgy akar kilépni, hogy azt jól el tudják adni. A mostani krízissel a legjobb úton járnak ehhez.

Olvasnál még Pintér Bencétől? Itt megteheted! Vitatkoznál vele? Ide kell kattintani!

Pintér Bence
Pintér Bence az Azonnali külsős munkatársa

Nappal újságíró a győri Ugytudjuknál; éjszaka fantasztikus irodalomról író blogger.

olvass még a szerzőtől
Pintér Bence
Pintér Bence az Azonnali külsős munkatársa

Nappal újságíró a győri Ugytudjuknál; éjszaka fantasztikus irodalomról író blogger.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek