Az Alkotmánybíróság megtolta egy kicsit a Fidesz EP-kampányát, de nem eléggé

Te is mérgelődtél, hogy az Alkotmánybíróság a múlt héten kimondta, hogy nem alkotmányellenes a Stop Soros? Pedig nem ez a nagy szám, hanem egy másik döntés, amiben az AB az igazságügyi miniszter kérésére olvasott az igazságügyi miniszter korábbi gondolataiban! Sci-finek hangzik? Elmagyarázunk két AB-döntést, és hogy mi közük a Fidesz EP-kampányához meg persze a migránsokhoz.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Remélem, már nem sokat kell várni arra, hogy az Alkotmánybíróság 2013 utáni joggyakorlata egyetemi tananyag legyen a jogi karokon, mint az iskolapéldája az olyan nyilvánvaló politikailag motivált benyalásnak, ami közben nyomokban azért értékelhető alapjogvédelmi megfontolásokat is tartalmaz.

A tendenciába tartozó két legfrissebb – az EP-kampány elé tökéletesen időzített – műalkotást csütörtökön tette közzé az Alkotmánybíróság. Erre leginkább olyan szalagcímekből emlékezhetsz, mint hogy „Az Alkotmánybíróság szerint nem alkotmányellenes a Stop Soros”.

Valójában viszont két döntésről van szó, és nem is a Stop Sorosról szóló közülük az érdekesebb, de mivel az lett ilyen híres, kezdjük azzal!

1. Nyugi, nem fognak lecsukni amiatt, ha azt mondod, hogy be kell fogadni a menekülteket!

Az egyik az Amnesty International alkotmányjogi panasza nyomán született, és az új, nyáron beiktatott „jogellenes bevándorlás elősegítése, támogatása” nevű büntetőjogi tényállásról szól.

Ínyencek kedvéért érdemes megjegyezni, hogy alkotmányjogi panaszt alapvetően az ügyben érintett magánszemélyek tehetnek, tehát mondjuk az Amnesty egyik alkalmazottja, ha ilyesmi miatt elítélték volna. Az AB viszont enélkül is befogadta a szervezet által jegyzett indítványt, tehát már azért is van ok örülni, hogy nem utasították vissza érdemi vizsgálat nélkül a panaszt. Az AB egyébként mellékesen a vonatkozó uniós irányelv kapcsán megejtett egy-két olyan meredek torzítást, amit a Fidesz kommunikációs osztálya is megirigyelhetne, de nagyvonalú leszek, és a lényegre szorítkozok.

Az Amnesty amiatt aggódott, hogy a tényállást lehet olyan tágan értelmezni, hogy a humanitárius segítségnyújtást, vagy a menekültek befogadását preferáló véleménynyilvánítást, netán a menekültek érdekében eljáró ügyvéd tevékenységét is büntetni fogják ez alapján. Az Alkotmánybíróság azonban megállapította, amit egy másodéves joghallgató is meg tudna állapítani a Büntetőjog 1. című tárgy abszolválása után.

Vagyis, hogy ez hülyeség, hiszen a jogellenes bevándorlás elősegítése úgynevezett célzatos cselekmény: annak érdekében követik el, hogy egy arra nem jogosult, illetve jogszerűtlenül az országba lépett személy menekültstátuszt vagy tartózkodási engedélyt kapjon. Az ilyen bűncselekményt csak szándékosan lehet elkövetni, a szándékossághoz pedig hozzátartozik, hogy az elkövető tudja, hogy az illető menedékkérő mondjuk a kerítésen átmászva (tehát jogellenesen) jutott az országba, vagy valójában nem is üldözik otthon (tehát nyilvánvalóan nem menekült).

Mindezt persze minden büntetőbíró is tudja, de az AB a biztonság kedvéért alkotmányos követelményként rögzítette, hogy ilyen megszorítóan kell a tényállást értelmezni. Vagyis igaz, hogy elutasította az Amnesty panaszát, de azt is

Ha pedig ilyen netán mégis előfordulna, akkor az illetőnek egy alkotmányjogi panasszal nyert ügye lesz az AB előtt, csak ezt a mostani határozatot kell lobogtatni.

2. Trócsányi rányomatta a kóserpecsétet a hetedik alkotmánymódosításra

Sokkal érdekesebb a másik döntés, ami Trócsányi László igazságügyi miniszter indítványára született szintén csütörtökön. A miniszter azután kérte az AB-től az Alaptörvény értelmezését, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a Stop Soros miatt még a nyáron.

Az Alkotmánybíróság gyorsasága már csak azért is bámulatos, mert a júniusban még az AB volt olyan „előzékeny”, hogy a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásokra tekintettel felfüggesszen eljárásokat – ráadásul azzal a téves (vagy inkább hazug) érveléssel, mintha egy törvény alkotmányossági felülvizsgálata és EU-jognak való megfelelése ugyanaz lenne. Csakhogy ott a kormány szempontjából kínos és menthetetlen lex CEU-ról és a külföldről támogatott civilszervezetekről volt szó, ezért volt olyan fontos az időhúzás az Európai Bírósággal való kooperáció megjátszásának a leple mögött.

Most meg arról van szó, hogy az igazságügyi miniszter – aki a Stop Sorossal is összefüggésben a nyáron beterjesztette és indokolással látta el a hetedik alkotmánymódosítást – alkotmányértelmezést kért pontosan az Alaptörvény azon részeire, amik épp most módosultak az ő javaslatának megfelelően.

Akkor most mi van?

mielőtt a csúnya illetéktelen uniós szervek belekotnyeleskednek. És minő csoda, az AB ezúttal nem érezte úgy, hogy fel kéne függesztenie az eljárást a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárás miatt, hanem gyorsan meghozta a kívánt döntést.

Vagyis majdnem. Egy fontos dolog azért hibádzik.

Trócsányi ugyanis három dolgot akart kimondatni az AB-vel:

+ Az EU-jog magyarországi alkalmazásának legitimációs forrása az alkotmány, méghozzá annak EU-klauzulája – amit egyébként épp a hetedik alkotmánymódosítás során szigorítottak egy elég macerás kitétellel. Mindenesetre az AB ebben a kérdésben nagyokat bólogatott a miniszter úrnak.

+ Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény autentikus értelmezője, és az AB általi alkotmányértelmezést más szerv nem ronthatja le. Ez leplezetlen módon az Európai Bizottságnak szól, amelyiknek ugye volt pofája értelmezni a magyar alkotmányt, amikor kötelezettségszegési eljárást indított részben a hetedik alkotmánymódosítás miatt. Az Alkotmánybíróság – nem meglepő módon, saját fontosságának teljes tudatában – erre is nagyokat bólogatott, és kikérte magának, hogy mindenki (inkluzíve Európai Bizottság) tartsa tiszteletben az ő bölcs döntéseit.

+ A poén a harmadik kérdésben van. Trócsányi ugyanis azt kérte az AB-tól, hogy mondja meg, mit jelent az Alaptörvény hetedik módosítással júniusban módosított XIV. cikk (4) bekezdése, ami egész konkrétan azt mondja ki, hogy nem jogosult menekültstátuszra az, aki biztonságos harmadik országon keresztül érkezett. Ez több okból is vicces. Nem csak azért, mert ezt a módosítást maga Trócsányi jegyezte előterjesztőként, és ő írta hozzá az indokolást, szóval csak tudja, mit írt az alkotmányba. Hanem azért is, mert ugyanezen alkotmánymódosítás azt is előírta a bíróságoknak, hogy a jogértelmezésnél figyelembe kell venni a jogalkotói akaratot, vagyis a miniszteri indokolást. Szóval

Tudom, hogy sci-finek hangzik, de megmondom, mi lehetett az értelme. Nyilván azt remélte a Fidesz-kormány, hogy az AB majd kimondja: a „nem jogosult menedékjogra” szófordulat azt jelenti, hogy az alkotmány értelmében tilos menekültstátuszt adni annak, aki biztonságos harmadik országon keresztül érkezett.

Na, ez az, amit az AB már nem vett be.

A többségi indokolás egyérteművé tette ugyanis, hogy a „nem jogosult” azt jelenti, hogy az alkotmány alapján nem kötelező menekültstátuszt adni biztonságos országon keresztül érkezett személyeknek, de törvény ezt lehetővé teheti, ezt nem tiltja meg az Alaptörvény. Nem mintha Fidesz-többség esetében egy ilyen törvénytől félni kéne.

A dolog gyakorlati relevanciája ott van, hogy a kormányban feltehetően azt gondolják, hogy az EU-s szervek felé a kötelezettségszegési eljárásban erősebben tudnak érvelni egy alkotmányos szabállyal; ha az AB mondjuk megeresztett volna egy olyan kreatív jogértelmezést, mint amilyet tavalyelőtt produkált az alkotmányos önazonossággal – de ez a pontja a taktikának most nem jött be.

Ez tehát jelenleg az alkotmánybírósági ellenállás maximuma.

Hogy mi, te csak most találkozol ezzel a szöveggel? Ez azért van, mert még nem jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali hetente háromszor érkező hírlevele! Kattints ide, és járni fog!

NYITÓKÉP: Pintér Bence / Azonnali