Na de mit akar már megint Márki-Zay Péter?

Szerző: Petróczi Rafael

2019.03.04. 18:11

Megint beindulhat a legesélyesebb ellenzéki jelöltek dömpingje Márki-Zay Péter új egyesülete, a Mindenki Magyarországa Mozgalomnak hála – csak éppen nem az országgyűlési, hanem az őszi önkormányzati választás kontextusában. Sok hasonlóság és még több különbség van ahhoz képest, ahogy ezt az áprilisi választás előtt tették, az alapprobléma viszont nem változott: nem versengeni kéne az ellenzéki pártokkal, hanem partnerként segíteni a szelekciós folyamatot.

Sokan értetlenül állhatnak az előtt, hogy micsoda a február 24-én hivatalosan is zászlót bontott, a hódmezővásárhelyi polgármester, Márki-Zay Péter vezette Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM). Mit akar tulajdonképpen ez a közéleti szereplőkből álló vegyesfelvágott?

Vagy fogalmazhatnánk úgy is: mit akar már megint? Ugyanis a mozgalom vezető arcait nagyrészt már ismerjük,

ha máshonnét nem, az olyan kezdeményezésekből, mint a Közös Ország Mozgalom, a V18-csoport, a Viszlát, kétharmad vagy a Rendszerváltás 2018.

Ha emlékszünk még, ezek a szervezetek voltak azok, amik a tavaly áprilisi választást megelőzően igyekeztek megtalálni azt az egyetlen egy ellenzéki jelöltet, aki az adott egyéni választókörzetben a legnagyobb eséllyel vehette fel a harcot a Fidesz jelöltjével szemben. Valami hasonlót akar kivitelezni a Mindenki Magyarországa is, csak éppen az őszi önkormányzati választáson.

Na de tényleg ugyanarra vállalkoznak most Márki-Zayék, mint az országgyűlési választást megelőzően?

Lényegében ezt a kérdést is igyekeztük körbejárni a hódmezővásárhelyi polgármesterrel a január eleji interjúnkban, ahol Márki-Zay Péter – miután az Azonnali idejekorán felfedezte és megírta a mozgalom bejegyzését a civil szervezetek névjegyzékébe – megosztott pár részletet arról, hogy mi várható.

Ha a fő célt nézzük, azt mondhatjuk, igen, az MMM nagyon is hasonló módon kíván működni, mint elődszervezetei.

Ugyanis az egyesület azt tűzte zászlajára, hogy az önkormányzati választáson egyetlen esélyes ellenzéki polgármesterjelölt, illetve az őt támogató képviselőjelöltek álljanak fel a fideszesekkel szemben.

Ahogy 2018 áprilisát megelőzően, úgy állításuk szerint most sem arra törekednek, hogy pártként működve saját jelölteket állítsanak, hanem az eleve meglévő kínálatot kívánják valamilyen módon felmérni. Ahogy korábban, úgy most is az az elképzelés, hogy a megnevezett jelöltnek úgymond „hitelességi pecsétet” ad a szervezet, a nyilvános kiállással kommunikációs hasznot hajtva a támogatott jelöltnek.

Ezzel azonban véget is érnek a hasonlóságok. Ugyanis míg egy országgyűlési választáson – törvény szerint – csakis jogerősen nyilvántartott párt állíthat jelölteket, addig egy önkormányzati választáson a pártokon túl a bejegyzett egyesületeknek is megvan erre a lehetőségük.

Azaz a szelektálandó kör kiszélesül, amit az MMM szeretne is kihasználni. Ahogy Márki-Zay Péter elmondta: az április választást megelőzően „csak pártjelöltekből lehetett válogatni, akiket igyekeztünk megmérni, most pedig olyan embereket kell találni, akik lehet, hogy egyáltalán nem párttagok”.

A mozgalom elnöke kiemelte, hogy most ők is befolyással tudnak lenni arra, hogy mely emberekről kezdődjenek meg az ellenzéki oldalon az egyeztetések.

Ehhez kapcsolódóan annak, hogy az MMM-et formálisan is bejegyezték, praktikusan egy értelme volt: így a Mindenki Magyarországa – mint azt a mozgalom elnöke kifejtette –, amennyiben szükséges, jelölő szervezete lehet a pártokhoz nem kapcsolódó aspiránsoknak, akiknek így nem kell még majd egy másik jelölő szervezet megtalálásával vagy megalakításával is bajlódniuk.

A támogatott jelölt ezen felül nem csupán kommunikációs, illetve az MMM kiküldött aktivistáinak segítségre számíthat, hanem – főleg, ha korábban nem mozgott politikai pályán az illető – a mozgalom el tudja látni őt jogi és szakmai tudással is.

Ami egyelőre rejtély: hogyan akarják megtalálni az ideális kihívót?

A legnagyobb különbség mégiscsak abban van a korábban látottakhoz képest, hogy hogyan fogja az MMM megtalálni az általa támogatni kívánt jelölteket. Ha emlékszünk, az áprilisi választást megelőzően a legesélyesebb ellenzéki kihívó megnevezésének jellemző gyakorlata a célzott közvélemény-kutatások készíttetése volt.

Nyilvánvalóan ez az ország több ezer településén kivitelezhetetlen lenne, még akkor is, ha megpróbálnánk szűkíteni a vizsgálandó teret. Éppen ezért

közvélemény-kutatásokra most nem kell számítani, helyette Márki-Zay Péter abban bízik, hogy a hódmezővásárhelyi modell fog működni ősszel is.

Ahogy elmondta: „Vidéken sokszor az is szerencse lesz, ha akad egy polgármesterjelölt. Nem kell majd felmérni, hogy a tíz jelölt közül ki a legesélyesebb. Meg kell találni azt a jelöltet, aki a családját, az egzisztenciáját, mindenét félretéve fel meri venni a harcot.”

A szelektálás pontos metódusát tehát egyelőre nem látni, ahogy azt sem, hogy az ellenzéki pártok szereplőivel történő egyezkedés hogyan fog kinézni.

Mindössze annyit tudunk, hogy a már bizonyított ellenzéki polgármesterek felé nyitott a mozgalom, hiszen a helyi közösség egyszer már megszavazta őket.

A mozgalom elnöke szerint nehezebb kérdés lesz az, amikor egy fideszes vezetésű településen jelentkezik be valaki a Fidesz legyőzésére. Ekkor Márki-Zayék egy egyeztetésen akarnak majd megbizonyosodni arról, hogy nem egy önjelölt, jószándékú, de esélytelen valaki akar polgármester lenni. Hogy ez az egyeztetés miként nézne ki, hogyan döntenék el az illetőről, hogy van-e valós esélye, szintén nem tudni.

Megint ki fog törni a háború a támogatandó jelöltek személye körül?

Egy dolog viszont biztos: ha az MMM le akarja mosni magáról a bélyeget, hogy a pálya széléről kiabál be a játéktérbe, akkor az ellenzéki pártokkal való együttműködést a korábbiaknál sokkal jobban kell megoldania. Mi volt ugyanis a korábbi tapasztalat? Az, hogy

az elmondásuk szerint az ellenzéki sikerhez vezető folyamatot segíteni akaró civilek ugyanúgy a maguk érdekei mentén fellépő politikai szereplőkké váltak, mint maguk a pártok.

Az áprilisi választást megelőző közvélemény-kutatásokat a pártok fegyverként használták arra, hogy a maguk jelöltjét promotálják. Vagy azért kellett volna az adott párt jelöltjének talpon maradnia, mert a lekérdezés pillanatában őt mondták be a legtöbben, vagy mert ő tudta éppen akkor a leginkább integrálni a szavazótábort, vagy mert ha ő visszalépne, az adott párt potenciális szavazói vélhetőleg nem szavaznának át más pártok jelöltjeire, így a végső elszámolásánál kevesebb szavazatot kapna az összellenzék.

A pártok az országgyűlési választást megelőzően nem a közös ellenzéki, hanem az egyéni, pártalapú gondolkodáshoz szereztek az MMM elődszervezetei révén információkat. Mondhatni, felhasználták őket, így azok alárendelt pozícióba kerültek a pártokhoz képest. Ezt érzékelve igyekeztek a civilek egységesen fellépni, egységesen megnevezni a szerintük támogatandó jelölteket, így gyakorolva nyomást a pártokra a maguk érdekei mentén.

A feladat viszont sokkal inkább az lenne, hogy a Mindenki Magyarországa a pártok partnereként, mondhatni talapzataként működjék, és a jelöltek kiválasztásának szerves alkotóelemeként segítse, katalizálja az ellenzéki sikerhez vezető folyamatot.

Ha ez megtörténik, akkor volt értelme létrehozni az MMM-et. Ha nem, ha a versengés a pártok és Márki-Zayék között kiújul, akkor csak egy újabb politikai szereplővel bővül az ellenzéki tér, ami céljával ellentétesen pont hogy bonyolítani fogja az amúgy sem egyszerű képletet.

Olvass még több cikket Petróczi Rafaeltől az Azonnalin!

FOTÓ: Bukovics Martin / Azonnali