+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. március 1. péntek, 17:52
Huszonhét éve e napon kiáltotta ki függetlenségét az a Bosznia-Hercegovina, amely a ma napig viaskodik a Habsburg- és jugoszláv múltból hozott nemzetiségi kérdésekkel. De születőben van az a közös identitás is, amelyben a sokszínűség nem veszélyként jelenik meg.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Ahogy gyakorlatilag az egykori Habsburg Monarchia romjain létrejött „nemzetállamok“ egyike se tudott (na jó, talán Csehszlovákia kivételével) nagyobb jólétet, biztonságot és (kisebbségi) jogokat adni a polgárainak, mint a „népek börtöneként“ gyalázott Habsburg Monarchia, úgy Jugoszlávia szétesése után is legfeljebb talán csak a szlovénok tudnak nagyobb jólétről beszámolni – minden más nép, ország csak vesztese lett annak az őrületnek, amely az etnikai homogenitásról szól.

 

Az etnikai homogenitás eleve értelmetlen és unalmas cél – elvégre miért baj, ha a sarki görög éttermet egy görög vezeti, vagy ha nem csak egy vallás ünnepekor öltözik díszbe egy város? De egy olyan régióban, mint a Balkán, ráadásul még teljességgel életveszélyes is egy homogenizáló vállalkozás.

 

A jugoszláv polgárháború legvéresebb frontja, a boszniai háború mutatta meg, hogy hova vezet, amikor politikusok a meglévő etnikai különbségeket nem összefogni, hanem kiélezni akarják.

 

Az etnikai, nyelvi, vallási különbségek nem akadályai annak, hogy közös társadalom, közös állam jöjjön létre. A probléma nem az etnikai heterogenitás megléte, hanem az etnikai homogenitás vágyálma.

 

Békés együttélés után jött a nacionalizmus

 

Boszniában és Hercegovinában évszázadokon át horvátok, szerbek, törökök, zsidók, muzulmánok, katolikusok, ortodoxok együtt tudtak élni.

 

Különösen az európai „zsidó-keresztény“ kultúrától az utóbbi pár évtizedben történelmietlen módon kitagadott muzulmán vallás volt a boszniai béke egyik záloga: az oszmán uralom egyrészről sokszor toleránsabb volt a más nyelvűekkel, más vallásúakkal szemben, mint a keresztény birodalmak; másrészről pedig a muzulmán lakosságtól (akiket ma bosnyáknak hívunk) teljességgel idegen volt a nacionalizmus: vallási alapú identitásúkat mind az oszmánok, mind a Habsburgok szupranacionális birodalmában jól meg tudták élni.

 

Kállay Béni (Benjamin Kallay), Bosznia korabeli kormányzója mindazonáltal nagyon segítette a bosnyák öntudat erősödését – ami amúgy arra is bizonyíték, mennyire eltérően kezelte az „őslakosságot“ az osztrák-magyar imperializmus, „kolonializmus“, mint az első világháborút megnyerő hatalmaké. De mind a királyi, mind a titói Jugoszláviában a muzulmánok hosszú ideig nem akarták magukat a vallási hovatartozásukon felül nemzetként megfogalmazni – erre csak a második jugoszláv szocialista alkotmányban került sor.

 

Bosznia és Hercegovina azonban éppen nem csak a bosnyákoké. A bosnyákok nem is tartottak igényt arra, mint az összes többi népe az egykori Jugoszláviának, hogy önálló országuk legyen a szétesés után.

 

A (visszamenőlegesen) 1992. március elsejével kikiáltott ország mindenkié akart lenni – még ha a függetlenségi népszavazáson, amelyen a lakosság több mint kilencvenkilenc százaléka igennel voksolt, a szerbek nagyrésze nem is vett részt.

 

Mindazonáltal nem igaz, hogy a boszniai szerbek és horvátok vagy a hercegovinai horvátok ne tudnák saját hazájuknak tekinteni Boszniát. A boszniai polgárháborúban, amelyben Franjo Tuđman és Slobodan Milošević szerette volna a nagyhorvát és nagyszerb vágyálmoknak megfelelően felosztani, megszerezni az ország egyes részeit, horvátok és szerbek is harcoltak a „bosnyák“ oldalon, azaz az Armija BiH-ben.

 

A mai Bosznia-Hercegovina őrzi leginkább a régi Habsburg- és jugoszláv szellemiséget, azaz az etnikai sokszínűséget.

 

Ez persze lehetőséget ad a helyi nacionalistáknak, hogy minden más téma helyett csak a nemzeti identitásról beszéljenek és seperjék be a „sajátjaik“ voksait. A nacionalista logika felfokozza az ellentéteket, miközben a mindennapi élet valódi problémáit elfedi a nacionalista szósszal.

 

Nem csak nacionalisták élnek Boszniában

 

Azonban nem csak nacionalisták élnek Boszniában és Hercegovinában – legalábbis nem csak horvát, szerb és bosnyák nacionalisták. Hanem olyanok is, akik a polgári nemzet gondolatában hisznek: egy olyan nemzetben, amely mindenkit átfog, aki boszniai és hercegovinai.

 

A tavaly októberi választásokon elsősorban a liberális Naša Stranka (Mi Pártunk) képviselte ezt a nézetet: a párt videójában szerbek, horvátok, bosnyákok mutatták meg, hogy bár etnikailag elkülöníthetőek, ha az egyik vagy a másik sarokba kell állni csupán az etnikai hovatartozás miatt. De minden más kérdésben – legyen szó akár a mindennapi korrupcioról, a kivándorlásról vagy arról, hogy szeretnek-e táncolni –

 

a szerbeket, horvátokat és bosnyákokat sokkal több minden köti össze, mint ami elválasztja.

 

Persze a nacionalista pártoknak érdekük, hogy éppen ne ezekről, hanem csupán az etnikai identitásokról szóljon a közélet. Ez esetben ugyanis egy horvát vagy szerb pártnak semmi mást nem kell kínálnia – nem kell jó egészségügyről gondoskodnia, stb. –, mint az etnikai őrjöngést. Ezt ismerjük Magyarországról is: a katasztrofális társadalmi állapotokat el lehet annyival fedni, hogy „magyarok vagyunk“, és egyeseknek már fel se tűnik akkor a rohadó kórház vagy a koszos, szétesett Budapest.

 

Boszniában a nacionalista pártok gettósítani akarják az egész politikát. És sajnos az 1995-ös daytoni egyezménnyel megszületett alkotmány is ezt erősítette meg.

 

Gyakorlatilag Dayton ráütötte a nemzetközi jogi pecsétet az etnikai tisztogatásokra.

 

A mai Republika Srpska – azaz a Bosznia-Hercegovinán belüli, többségében szerbek lakta tagállam – csak azért „srpska“, azaz szerb, mert előtte elüldözték onnan a szerb katonák a bosnyák és horvát lakosság nagy részét.

 

Azzal, hogy Bosznia-Hercegovinában eleve az egyik állam magát „szerbnek” nevezheti (sőt, „Nyugat-Szerbiára“ szeretné magát átnevezni), vagy azzal, hogy az ország három államelnökének deklaráltan a három legfontosabb etnikum egyikéhez kell tartoznia (azaz nem lehet például zsidó, még kevésbé olyan, aki magát boszniainak vagy jugoszlávnak deklarálná), az egész politika logikáját az etnikai gettósodás határozza meg.

 

Ahol pedig ez az etnikai gettó kicsit felszakad, a nacionalisták azonnal tiltakoznak.

 

Például az államfőválasztáson a bosnyák és a horvát jelöltek mindegyikére szavazhatnak a bosnyákok és a horvátok (mármint a föderáción belül, de ebbe ne menjünk bele, mert irtó bonyolult az egész választási rendszer), emiatt pedig előfordulhat (amint tavaly elő is fordult), hogy a „horvátoknak“ fenntartott helyet nem a horvát nacionalisták szerzik meg, hanem egy horvát balliberális jelölt – mégpedig (úristen!) bosnyák baloldaliak voksaival.

 

Mind a hercegovinai horvát nacionalista HDZ BiH, mind a zágrábi jobboldali kormány árulást, csalást kiáltott. Ahelyett, hogy az egész etnikai szavazást eltörölnék, és mint minden más országban, egyszerűen a választópolgárok mint választópolgárok szavaznának a jelöltekre (akiknél mindegy, milyen etnikai vagy vallási hovatartozásúak),

 

azok a politikusok és szavazók is bele vannak kényszerítve az etnikai gettóba, akik magukat elsősorban bosznia-hercegoviniainak tartják.

 

Mindazonáltal a BiH Blok, amely a közös identitást támogató, az etnicista logikát elutasító pártokat (azaz a szocdemeket, a balliberális Demokratikus Frontot és a már említett Naša Strankát) fogja össze, a szavazók legalább egyharmadát eléri – Szarajevóban vagy a hagyományosan „vörös“ Tuzlában pedig eleve többséggel is rendelkezik.

 

Az etnicista pártoknak azonban nem érdekük, hogy az etnikai gettók kinyíljanak. Az etnikai gettón belül ők az urak, tőlük függ mindenki, és elég az etnikai hovatartozást egyetlen választási programmá, ígéretté tenni.

 

A etnicista-nacionalista logika mindenütt megakadályozza az értelmes politikai versenyt

 

Ahol a politikai összetartozás egyetlen kritériuma a közös etnikum vagy vallás, ott az oktatás, az egészségügy, a közlekedés színvonala már nem számít.

 

Bosznia példája ezt jól mutatja. A megoldás azonban nem az, hogy még inkább hagyjuk az etnikai gettósodást.

 

Egyesek még azt is felvetik: egész Boszniának szét kéne esnie, a szerb részek kerüljenek Szerbiához, a horvát részek Horvátországhoz, és jöjjön létre egy picike bosnyák-muzulmán állam a maradékból.

 

Hogy az etnikai alapú tagolás teljes kudarc, megmutatta már az 1918 és az 1990 utáni európai rend is.

 

Nem lett egyetlen Habsburg- vagy jugoszláv utódállam se sokkal sikeresebb, fejlettebb, gazdagabb, mert kiszakadt a korábbi szupranacionális birodalomból.

 

Bosznia szegénységének, elmaradottságának se az az oka, hogy nem eléggé elválasztottak a horvát, szerb és bosnyák részek. Hanem éppen fordítva: az etnikai gettósodás akadálya bármiféle fejlődésnek, közös tervezésnek.

 

Isten éltesse tehát Boszniát. Mégpedig a katolikusok, ortodoxok, muzulmánok és zsidók Istene (I-tene) egyaránt. És kívánjuk: merjen ez a magyar történelem számára is oly közeli állam és nép egyre inkább bosznia-hercegovinai lenni! Sve najbolje!

 

Olvasnál még Techet Pétertől? Itt megteheted!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Egy bukaresti napilap szerint az RMDSZ a törékeny parlamenti többségért cserébe székelyföldi autonómiát kér, a PNL szerint ez ott már most is megvan.

A helyiek szerint a kormány az 1200 főre rugó teniszezőket és a stábjukat választotta a saját állampolgárai helyett.

Nem csak elbukta a CDU elnökségéért folyó versenyt szombaton, de még a miniszteri terveire is nemet mondtak.

Sok vendéglátós nyitott ki péntek este Olaszországban, tiltakozva a római kormány lockdown-politikája ellen. Helyszíni riport fotókkal Firenzéből!

2020 nyarán még alig volt olyan EU-tagállam, amely rendelni akart volna azon oltásokból, amelyekkel december 27-e óta lényegében EU-szerte oltanak.

Aláírásgyűjtést indít a Mi Hazánk a járványügyi lezárások ellen, az oltásnál az önkéntességet hangsúlyozzák. Interjú!

A cégóriás elnöke és az egyik leányvállalat igazgatója is személyes okokra hivatkozott a cég közleményei szerint.

A hét kérdése

Még ugyan nem látni, mikor lesz vége a lockdownnak, de álmodozni azért lehet. A hét kérdésében pont ezt kell tenni!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás