+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szakács András
2019. február 27. szerda, 10:37
Az ellenzék hibázik, amikor elfogadja a kormánypropagandisták által magukra öltött álcákat: világosan meg kell határozni, hogy kit tekintenek propagandistának, és úgy is kell kezelni őket.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A Demeter Márta elleni legutóbbi lejáratóhadjárat és az arra adott ellenzéki és médiareakciók ismét bebizonyították, hogy az ellenzék nem érti a Fidesz politikai kommunikációjának a lényegét, és ezért nem is tud vele mit kezdeni.

 

„Ennél már nincs lejjebb” – hangzik el minden egyes „mélypont” alkalmával. A propaganda jelenleg azonban egy olyan stratégiát és logikát követ, amiben ez egy értelmezhetetlen kijelentés, 

 

számára károkat nem okozó kritika. A kormányzati propagandának ugyanis jelenleg nincsenek minőségi szintjei. Nincsenek, mivel a propaganda jó ideje háborús logikát követ.

 

A kormánypropaganda militarista felfogása és működése nem csak az általa használt kifejezések (támadás, védekezés, harc, megszállás, invázió) útján érhető tetten. Katonai szigor és megtorlás jár minden egyes kilengését és hibáért. A központi utasítástól a legkisebb mértékben sem szabad eltérni. A hosszú távú cél érdekében rövid távon képes bizonyos állásait feladni és járulékos veszteségként tekinteni az áldozatokra.

 

A kormánypropaganda semmilyen teret nem enged az ellenfelei számára: ha kell, felvásárolja, elfoglalja, vagy éppen beszántja a legutolsó „végvárat” is. A hadszíntér – jelen esetben a média és a közélet – teljes egészét uralni akarja, nincsenek demilitarizált zónák. A legkisebb hibát is könyörtelenül kihasználja, ahogy tette ezt Demeter Márta kapcsán is.

 

Hogy miért ilyen kegyetlen és durva a propaganda? 

 

Mert ezt diktálja a logika, amit követ. Ez a logika pedig – ahogy a fenti példákon keresztül láthattuk – egy háborús logika. A háborúban pedig egy szabály létezik: hogy nincsenek szabályok. Hiába hangzik közhelyesen a fenti mondat, az eddigi tapasztalatok alapján a propaganda kitalálói, előállítói és terjesztői vallják ezt a megállapítást. Ez tehát az alaphelyzet, amiből az ellenzéknek ki kell indulnia, amikor a propaganda elleni védekezés és legyőzésének receptjét keresi.

 

Az eddigi gyakorlatuk azonban teljességgel hatástalan. A propaganda perlése és a perek tömeges megnyerése nem roppantja meg a propagandát.

 

Pénzügyi szempontból semmikép, hiszen állami hirdetésekkel gyorsan pótolható a kártérítések okozta veszteség, így kockázata sincs a dolognak.

 

A dezinformáció, fake news pedig mindig is része volt a háborúknak, így a háborús logikát követő propaganda sem fog lemondani erről az eszközről. A nézettség, a hallgatottság és az olvasottság pedig hiába csökken egyelőre a felvásárolt és propaganda terjesztésére átállított tévék, rádiók, újságok és internetes oldalak esetében, ha végül nem lesznek más forrásai a tájékozódásnak.

 

Milyen stratégiát kövessen tehát az ellenzék, hogy képes legyen felvenni a harcot a háborút vívó propagandával? Először is el kell fogadnia, hogy a jelenlegi politikai és közéleti térben a propaganda háborút folytat és háborús logika mentén cselekszik. Másodszorra pedig egy olyan lépést kell tennie, amit nem csak az ellenzéki pártok, de a teljes magyar közélet és média is fél megtenni:

 

meg kell húzni a propaganda és a média közötti egyértelmű határvonalat, és be kell sorolni az információközlő csatornákat, személyeket az egyik és a másik oldalra.

 

A propagandisták álarc mögé bújnak

 

A 21. századi magyar propaganda legnagyobb versenyelőnye, illetve az ellenzéket, illetve a médiát sakkban tartó eszköze az „álarc-rendszer”. Az Abcúg riportjában megszólaltatott négy interjúalany szavaiból is kiolvasható, hogy

 

a propaganda sikerrel értelmezte újra a magyar újságírás definícióját. Tette mindezt azért, hogy beleférhessen maga is ebbe a definícióba,

 

és álarcként hordhassa magán, hogy ő is média és a dolgozói újságírók, nem pedig propagandisták. Így téve hihetőbbé és hitelesebbé a propaganda üzeneteit.

 

Ez azonban nem egyedi eset, hanem – ahogy említettem –, rendszer is egyben. A propagandisták van, hogy elemzői, szakértői, vagy éppen civil álarcot öltenek magukra, ahogy éppen a szituáció megkívánja. Az ellenzéki pártok pedig folyamatosan csak reagálnak a felöltött álarcokra, mintha az lenne a valóság, és valóban újságírókkal, elemzőkkel, szakértőkkel és civilekkel kommunikálnának.

 

A propaganda által felépített álvalóságra nem az álvalóság szabályai mentén kellene reagálni, hanem a keretek közül kilépve.

 

Nem szabad elfogadni a kormány álvalóságát

 

Nem csak intézményi, de személyi konfliktusokat is fel kell vállalniuk a jövőben. Például azzal, hogy nem fogadják el a propaganda és a propagandisták aktuális álarcát, és nem helyezkednek az álarc által megszabott szituációba. Ragaszkodnak például ahhoz, hogy mi számít médiának és mi számít propagandának. Ezzel a helyzettel pedig folyamatosan szembesítik a velük szemközt ülőt, így nem engedve, hogy magára öltse valamilyen szakma álarcát.

 

Nem tekintik interjúnak tehát az Origo alkalmazottaival való beszélgetést, nem tekintik szakmai kerekasztalnak a Nógrádi Györggyel való vitát, és nem tekintik a civilekkel való kapcsolatépítésnek az Alapjogokért Központ rendezvényein való részvételt. Már amennyiben nem akarják, hogy a propaganda által írt álvalóság szabályainak köszönhetően folytatódjon a vereségsorozatuk a kommunikációs térben.

 

Egyértelműen és tisztán rá kell mutatniuk, hogy szerintük mely források és milyen személyek számítanak hiteles forrásnak és melyek nem. A kulcs ugyanis a hitelesség, és ezt maga a propaganda jelenlegi legfőbb módszere, az  „álarc-rendszer” bizonyítja. Semmi más célja nincs ugyanis ezzel a rendszerrel, mint az általa feltöltött álarcok, azaz szakmák és hivatások hitelességét „kölcsönvenni”, és ezzel meggyőzni a választókat, hogy releváns és valóságos az információ, amit átadnak.

 

Ezt a hitelesítő eszközt kell tehát semlegesítenie az ellenzéki pártoknak.

 

De ehhez előbb észre kell venniük, hogy amit hallanak maguk körül, az nem egy demokratikus közélet harsány fóruma, hanem csatazaj, hiszen egy háború kellős közepén állnak, és ezt a háborút ellenük vívják.

 

A szerző politológus. Vitatkoznál vele? Ide írj nekünk!

 

NYITÓMONTÁZS: Pintér Bence / Azonnali

 

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Miért töröltetett öt merevlemeznyi adatot Kurz egyik munkatársa a kancellár bukása elött még gyorsan?

Legyen a miénk is hosszabb? Szavazz!

Kiakadtak a prágai polgármester kijelentéseire, a cseh külügyminiszter csak annyit mondott, hogy nincs ráhatásuk a demokratikusan választott önkormányzatokra.

Az Emmi több mint 1,4 millió forintot fog költeni a rejtélyes tevékenységre, amelyről nem árulták el, hogy micsoda.

Huszonhárom év adatai igazolják, hogy az állatfajok testméretük csökkenésével alkalmazkodnak a klímaváltozás kihívásaihoz.

A hét kérdése

Föld alá vinnék a HÉV-et, de már idéntől 5-ös metrónak hívnák. Ilyen alapon bármi lehetne a hatos metró: mi legyen az?

Azért ide elnéznénk

A Művészetek Völgye legizgalmasabb borai július 19-28. között, esténként.

Az új-zélandi fiatalokból álló Alien Weaponry július 24-én a Dürerben meg is mutatja, hogy mennyire. Vendég: Cryptodira.

Hogyan érintette a Strache által felvásárolni akart Kronen Zeitungot az Ibiza-gate? Erről lesz szó. Bécs, július 25.

Verdi vagy Bernstein művein túl a zenekar két zenészének saját szerzeményét is elő fogja adni a Nemzeti Ifjúsági Fúvószenekar.

Tanúság? Cinkosság? Kortárs művészek fejtik meg a pannonhalmi főapátság galériájában. Egész nyáron!

Ezt is szerettétek

Hogyan sikerülhetett véget vetni csúcsoligarcha hatalmának, és mi vár most Európa legszegényebb országára? Mizsei Kálmán leírta!

Különböző nemzetiségű és párthovatartozású EP-képviselők mondták el az Azonnalinak, hogyan érintette őket a csúcsjelölti rendszer meghekkelése. Videó!

Akihez több botrány fűződik, mint önálló gondolat. A hétgyerekes családanya az egyik legsikertelenebb politikus: igaz, ahányszor megbukott, azt mindig felfelé tette.

Van mit ünnepelni az előválasztás után. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás