Öreggé váltam Nicki Minaj budapesti koncertjétől

Szerző: Fekő Ádám
2019.02.26. 09:10

Láttam egy közepesen érdekes fellépést és egy olyat is, amiből egy hangot sem tudtam már felfogni. Három órát késett az elmúlt évek legnagyobb celebritása, de Pozsonnyal ellentétben Budapesten legalább volt koncert.

Öreggé váltam Nicki Minaj budapesti koncertjétől

„Hogy ez a hiphop egykori királynőjének búcsúja, vagy egy korszakos előadó legendás magyar jelenése-e, majd eldöntődik valamikor 2023 körül” – fejtegettem még januárban írt cikkemben Nicki Minaj első budapesti koncertjével kapcsolatban (igen, tényleg magamtól idéztem!), a kérdés megválaszolásához pedig nyilván úgy juthattam a legközelebb, ha tényleg elmegyek a hétfő esti mulatságra.

Minden objektív érdeklődésem ellenére egyre jobban hajlottam előzőleg arra, hogy az első verzió a megfelelő. Nem elég, hogy a magát a rap királynőjének kikiáltó Minaj már az amerikai koncertjeire sem tudott teltházakat csinálni; vagy a tény, hogy

Európába és pláne Kelet-Európába már tényleg csak a stílus halványuló fényű tehetségei szoktak átjönni:

Minaj már Pozsonyban négy órát váratta a közönségét, hogy aztán az egész koncertet lemondja áramhiány miatt, és a rossz útviszonyokra fogva a budapesti koncertet is másfél órás késésre saccolták a szervezők délelőtt.

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy elég sok nagy koncertet láttam már életemben, de érdekes módon mindegyiknek elég lett volna a Szlovákia által kínált árammennyiség, és abban is biztos vagyok, hogy ha Lady Gagának vagy az AC/DC-nek megfelelők voltak az útviszonyok a sötét keleten, akkor talán minimális szervezéssel itt el lehetett volna kerülni, hogy este fél 10-kor kezdődjön az egész, de így legalább azért is izgulhattam, milyen az a színpadtechnika, ami miatt leolvadtak volna Pozsony hűtői.

Mindössze 22:15-ig kellett várnom, ugyanis a művésznő az eredeti másfél órás késés mellé feldobott még ugyanennyit, hogy a Papp László Sportaréna előtti rész is megteljen reménytelenséggel:

álltak ott olyanok, akik már lassan el se hitték, hogy bejuthatnak a fűtött helyekre, illetve a pénztárak előtt megjelentek azok – túlnyomórészt tizenévesek , akik sikertelenül próbálták visszaváltani a jegyeiket, ha már haza kell menniük az utolsó vonattal.

Szerencsére mire elkezdődött a koncert, már minden rendben volt. Volt színpadtechnika, és ott volt a 21. század egyik legmarkánsabb stílusú előadója, aki a kor elvárásainak megfelelően ruhát sem nagyon húzott fel a színpadi megjelenéshez, két dal között elkiabálta, hogy Budapest mennyire epic hely, szóval tényleg volt itt minden, még Budapest nevét is megtanulta. Csak az a baj, hogy idő közben rájöttem, hogy ez engem már különösebben nem hatott meg. A koncertre figyelve annyit még elkönyveltem, hogy

Nicki Minaj sokkal jobb műsorvezetőnek, mint zenésznek, hiszen ameddig a figurái és pózai lenyűgöznek, addig dalai nagyrészében csak ritkán történik felejthetetlen dolog.

Emiatt amúgy annyira nem is volt baj, hogy az általában vendégekkel teletűzdelt dalaiból általában csak a saját részeit rappelte/énekelte el, hiszen ettől nem csak a pár másodperces Instagram-storykon szocializálódott közönség nem aludt el, de én is azt éreztem, történik valami azon kívül is, hogy fétisszerkóba öltözött férfiak egy ágyon cipelik Minajt. 

Nagyjából negyvenöt perc után Minaj meglepetésszerűen adta át a helyét az előzenekarnak beharangozott, emo rapben utazó Juice WRLD-nek, én pedig az ő fellépésén jöttem rá, hogy történt valami visszafordíthatatlan dolog: elvesztettem a kapcsolatot a kurrens popzenével. Azt még tudtam, hogy ez a faszi a Spotify aktuális királya, akinek konkrétan többen hallgatják egyes dalait ott, mint Nicki Minajnak,

de azt például nekem soha senki nem fogja megmagyarázni, hogy mégis mitől lenne jó egy tempója alapján gyerekkora óta antidepresszánsokon élő faszi, aki, mivel se rappelni, se énekelni nem tud, a dalai lényegi részét egyszerűen felvételről szólaltatja meg.

Hirtelen azzá váltam, aki soha nem akartam lenni: a szemráncolgató felnőtté, aki szerint ezek a mai fiatalok óriási hülyék, hogy ilyen semmit hallgatnak az ő régi jó kedvencei helyett. De több unalmas felnőttel is tele volt a hely, hiszen Juice WRLD legalább annyit ért el, hogy a stadion jelentős része egyszerűen hazament miatta éjfél körül, lemaradva a visszatérő Minaj két legnagyobb slágeréről is. 

Összesítve úgy egy óra tiszta zenét kaptunk Nicki Minajtól, a végére időzítve a Balaton Sound közönségére fazonírozott baszatásokat.

Pozsonynál jobban járt Budapest, hiszen legalább kapott koncertet, ami ráadásul profi és szép is volt, én viszont csak arra tudtam gondolni, hogy azért érdekes módon Slayeren soha nem bóbiskoltam el annyira, mint itt a sokadik lagymatag beaten, de hogy a stílushoz közel maradjak, a régi iskola istenségének számító Wu-Tang Clannél sem nézegettem nagyon az órámat, Nicki Minaj viszont egyszerűen nem tudta annyira betölteni a teret, hogy abban valami nagy maradjon a fellépés mögött még a legvégén, éjfél után fél órával is. Emiatt én inkább hajlok arra, hogy Nicki Minaj korszakának szép lassan vége lesz, ha csak nem áll elő valami óriási meglepetéssel: aki karrierje állítólagos zenitjén is ennyire képes, az talán jobb is, ha átadja a helyét energikusabb követőinek.

Az autóhoz távozván még valamit félálomban fejtegettem róla, hogy biztosan a csúszás miatt éreztem ennyire távolinak magamtól ezt az egészet, de azóta már őszintébb vagyok:

pár év, és én fogok először panaszkodni arról is, hogy egy névről sem hallottam még a Sziget új fellépői közül, ráadásul ez amúgy sem zene, csak zaj.

Addig még néha elszórakozok az olyan látványos koncerteken, mint amilyen a hétfő esti Nicki Minaj is volt. Már persze ha időben elkezdődnek – éjfélkor már aludni szeretek.

A szörnyű képekért elnézést kérek, semmilyen formában nem vehetett részt hivatalos fotós a koncerten. 

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek