+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Böcskei Balázs
2019. február 25. hétfő, 17:43
A NER nyilvánosságában folyamatosan nemlétező tényekre kell reagálni. Elemezni azonban csak a valóságot lehet, szimulációkat nem. Ahol nincsenek tények, ott nincsenek elemzők se.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Gyakran érezheti úgy a politikai elemző, hogy a magyar politikai valóság és cselekvőinek elemzésekor már nem a realitások terében mozog. Másképpen, amit elemez, az a valóságban nem létezik – legalábbis nem létezhet.

 

És ezalatt nem olyan esetekre gondolok, mint amikor a Mindenki Magyarországa Mozgalom – amelynek előbb lett elnöksége, minthogy mozgalommá vált volna – vezetői Herczeg Zoltán tervezte nyakkendővel pörgetik fel a design-ellenzékiséget, vagy hogy ennek sajnos jelentést és jelentőséget  tulajdonítanak. Ahogyan nem is arra, hogy miként fogjon talajt az értelmező egy olyan tiltakozás esetén, mint amely múlt hétfőn a Suzuki gyárnál történt. A túlóratörvénnyel jelenleg nincs közvetlen tapasztalata az állampolgároknak (munkavállalóknak), így tehát egy elemzőnek az az elleni képviselői fellépés valóságban történő lehorgonyzása szintén erős kétséget vethet fel.

 

Van-e ilyen esetekben politikai értelemben látnivaló, van-e mit elemezni akkor, amikor többen (kizárólag) a várakozások felől nézik a folyamatokat?

 

Ez egy döntő kérdés: ugyanis sok esetben ütközhetünk abba, hogy a politikusok egy kívánatos jövő felől nézve várják el, hogy a véleményvezérek, az újságírók és az elemzők értelmezzék cselekvéseiket. Nem beszélve azokról az ellenzéki elkötelezett szavazókról, akik csak akkor tudnak igazán dühösek lenni, ha az előbbi kívülállók nem tudják beszívni a várakozások (azaz az ellenzéki elképzelt, virtuális jövő) levegőjét. Szemükben az újságíró és az elemző a hibás, ha egyes eseményekben vagy reagálásokban azok nem az (azonnali) rezsimdöntés lehetőségét látják.

 

Pedig az elemzőknek kutatások – ennek megfelelően adatok –, továbbá korábbi trendek, folyamatok vagy információk ismeretében kell(ene) beszélniük. Egy elemzőnek nem az elképzelhetővel, hanem a megtörténttel van dolga, rekonstruálnia kell(ene) – amennyire az egy kívülálló pozíciójából lehetséges – a cselekvő szándékát és annak kimeneteit. Az, hogy sokan vannak azok, akik viszont ezt nem várják el egy (egyébként értékpreferenciával bíró) elemzőtől, nem különösebben vigasztaló, de azért együtt lehet élni vele.

 

Ennél nagyobb gond a kormánypárti nyilvánosság és az értelmezői világ szimulációs gyakorlata. Ez a magyar politikára nézve annyit tesz, hogy

 

a jobboldali politikusoknak (majd szóvivőknek és véleménynarrálóknak, stb.) nem a valóság, a tények a fontosak, hanem a hamis stimulációk

 

– kinek nem inge, természetesen ne vegye magára! 

 

Van például három állítás, amely egy átlagos Fidesz-politikustól éppúgy elhangzik, mint egy kormányoldalhoz sorolt nyilvánosságbeli szereplőtől:

 

1. „Az ellenzéknek nincsen programja.”

 

2. „Az ellenzék le akarja bontani a kerítést.”

 

3. „A baloldal összefogott a Jobbikkal.”

 

Ezek kőbevésett igazságként hangoznak el, amelyekre aztán egy megszólaló- vagy vitahelyzetben a „másik oldali” elemzőnek folyamatosan reagálnia kell (illik). Nem a tényekről vitatkoznak a felek, pedig arról kellene. Szemben a post-igazság hiszti képviselőivel – akik szerint a valóság csak egyféleképpen létezik –, a tények (pl. bejelentett családvédelmi intézkedések vagy egy felhúzott kerítés) a politikában többféleképpen léteznek, éppen ez adja a politika pluralizmusát, az értelmezések különbözőségét, másképpen a változás lehetőségét.

 

Viszont a gond az, hogy a három fenti állítás mint tény, nem létezik.

 

Egyrészt, ha felkeressük az egyes párthonlapokat, úgy azokon a választási programok két kattintással elérhetők. Olyannyira van/volt programjuk, hogy sok év után még összehasonlító elemzésre is alkalmasak voltak (például Lakner Zoltán ezt meg is tette).

 

Senki nem tudja azt a munkát mások helyett elvégezni, hogy informálódjon tárgyáról, ha már beszél róla (beleértve az ellenzéki napi kommunikáció ismeretét is). Csak említés szintjén: az ilyen bemondásoknak a folytatása az, hogy „az ellenzék kizárólag kritikával illeti a kormányt, érdemi javaslatot nem tesz”. Nyilván, megint nincs tér, hogy a képviselői módosító intézményével megismertesse bárki a másikat, lévén utóbbit az aligha érdekelheti.

 

A második pont, hogy az ellenzék lebontaná a kerítést éppúgy kamu – tehát nem tud vitára érdemes tény lenni –, mint az első. Ma az ellenzékiek közül senki nem állít ilyet – sőt ellenkezőjét vallják. Az egy másik kérdés, hogy anno az ellenzék nehezen vette fel a (köz)politikai pozíciót a menekült- és migránskérdésben, de meglett, és pont nem az, amit hangoztat a kormánypárti nyilvánosság (és korábbi plakátkampánya).

 

A harmadik állításról csupán annyit, hogy – az „összefogás” fogalmának bizonytalansága mellett – a Jobbik elsőként jelentette be, hogy külön indul az EP-választáson, hogy aztán a hétvégi kongresszusuk után a szóvivőjük úgy nyilatkozzon: „szoros együttműködést egyedül az LMP-vel tudunk elképzelni, mivel ezzel a formációval értünk egyet a legtöbb dologban.” 

 

Háromból semmi. Mégis a helyzet az, hogy ezekre vagy ezekhez hasonlókra kell szüntelen reagálni.

 

Politikai elemzésről ilyen esetekben nem beszélhetünk, hiszen – mint említettem – annak a tényekből kellene kiindulnia, az egy leíró, nem pedig egy szüntelen cáfoló tevékenység.

 

És ehhez jön hozzá a legutóbb indított Soros-Juncker plakátkampány, amelynek az állításai épp annyira nem valósak, mint az előző példák. Sem a kötelező betelepítési kvóta, sem a tagállami határvédelmi gyengítés, sem a „migránsvízummal történő” bevándorláskönnyítés nem igaz – a cáfolat előállt, de kit érdekelnek a tények?

 

Talán ebből is látszik, hogy Magyarországon a politikai elemzésnek egy olyan térben kellene történnie, mint a Mátrix világa, azaz ami szimulációkból áll. Jelen helyzetre alkalmazva:

 

a kormánypárti politikai kommunikáció számos esetben nem a valósra, a reálisan létezőre irányul, hanem egy minden létezőtől (tehát fennálló ténytől vagy szándéktól) független dologra

 

(„lebontják a kerítést”, „betelepítési kvóta jön”, stb.), amely aztán kormánypárti portálról portálra és szájról szájra generálódik.

 

Ebben a helyzetben fel kell tenni a kérdést: mi végre a politikai elemzés, amely Török Gábor szerint (is) halott. Noha a fentiek ellenére számos esetben – lásd gazdaságpolitikai és „családvédelmi intézkedések”, vagy például a Kommentár legújabb, szuverenitásról szóló száma – körvonalazódik, hogy lenne itt még helye politikai elemzésnek vagy politikaelméleti reflexióknak. A kormányzó oldal egyes teoretikusai, cselekvői képesek még úgy lépni, beszélni, hogy a fentiektől mindenki el tudjon vonatkoztatni. Valós térben (is) mozognak, és létező dolgokra létező (ellen)érvekkel lehet reflektálni.

 

Ha valami, az ugyanakkor tény, hogy

 

türelem kell a szimulációkban való közlekedéshez. És egyet érdemes tudnia annak, aki abban mozog: nem csak az álhírek állítói, hanem ő maga sem elemzőként közlekedik a fentiekhez hasonló helyzetekben.

 

Ugyanis, ahol nincsenek tények, ott nincsenek elemzők se.

 

Olvass még többet Böcskei Balázstól az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A hadsereget is bevetik a franciák a középületek védelme érdekében. Súlyos rendbontásra számítanak szombaton.

Nyilvánvaló volt, hogy a Törőcsik Mari ablakán bekukucskáló Orbán Viktor mémesedni fog, ezért most következzen egy válogatás az eddigi munkákból!

A görög védelmi minisztérium provokációnak nevezte a közös hadgyakorlaton történteket.

Csak a hatékony rendőri fellépésnek köszönhető, hogy nem történt komolyabb sérülés az Alexanderplatzon.

Be fognak jutni az Európai Parlamentbe, ráadásul a baloldalról elég sok szavazót elvisznek. Határozottak, és nem alkusznak: betiltanák a vadászatot, halászatot, és a húsfogyasztás ellen is fellépnek.

A hét kérdése

A miniszterelnök beígérte a térség újjászületését, de mi elképzelni sem tudjuk, mire gondolhatott. Szerintetek?

Azért ide elnéznénk

Az interaktív kiállítás Da Vinci halálának 500. évfordulóján érkezik, március 16-tól látogatható az Élményüzemben.

Előadás a szovjetek innovatív megoldásairól Budapesten március 22-én.

Na jó, ennél valamivel fancy-bb névvel fut a kolozsvári, március 29-31. közötti kóstoló.

Művészeti est március 30-án több, mint százötven slammer, költő és zenész társaságában. Helyszín: Négyszoba Galéria.

A branding hatásait járják körül magyar alkotók Pozsony egyik legmenőbb kiállítóterében, a Kunsthalléban, április 14-ig!

Ezt is szerettétek

A volt bécsi nagykövet, Szalay-Bobrovniczky Vince az Azonnalira kommentelt!

A termékenységi ráta növelése, a bevándorlás megállítása és Európa felébresztése: nem csak a magyar kormány programját jellemzik ezek a szlogenek.

A strasbourgi Európai Parlament képviselői bárjában értük el Alessandra Mussolinit, aki Berlusconi Forza Italiája színeiben ül az EP-ben.

Először az európai zöldpolitikában válhatna természetessé Európa újraegyesítése és az európai politika dekolonizálása.

Twitter megosztás Google+ megosztás