Állítólag ez a világ legértelmetlenebb dalversenye, mégis mindenki odavan érte
Szerző:
Pintér Bence
2019.02.23. 08:02
Az Eurovíziós Dalfesztivál világ legnézettebb tévés produkciója, ami körül több a politikai botrány, mint Magyarországon egy egész évben. Szombaton döntenek a magyarok arról, hogy kit indítsunk idén a versenyen, ami mindenki szerint érdektelen, mégis mindenki meg akarja nyerni. De miért jó ez az egész, és kik esélyesek a kijutásra?
Májusban egy nagyon fontos szavazás fogja lázban tartani Európát: lesz EP-választás is persze, de én most az évente nagyjából kétszázmillió ember által követett Eurovíziós Dalfesztiválról beszélek, arról az 1956 óta létező könnyűzenei dalversenyről, amelyről a magyarok azt gondolják, hogy nem ér semmit, közben mégis nagyon meg akarják nyerni végre egyszer.
2012 óta Magyarországon is előválogatót tartanak ennek érdekében A Dal címmel, ennek győztese utazik az Eurovíziós Dalfesztiválra. A Dal döntője szombat este lesz, és az eredeti harminc indulóból mára nyolc maradt talpon. Az idei Dalfesztivált Tel-Avivban rendezik, mivel tavaly az izraeli induló, Netta nyert a Toy című, őrületesen idióta dalával.
Mi ez az egész, kik a magyar indulók, és melyik dal lenne a legesélyesebb a végső győzelemre a valódi európai választáson? Elemezzünk!
A világ egyik legnézettebb műsora
De hát ez az egész egy baromság, nem? – merült fel a kérdés a szerkesztőségben, mikor coming outoltam, mint évtizedes Eurovízió-rajongó. Válaszom is van erre: már hogyne lenne baromság. Éppen ez a szép az egészben: az egésznek semmi tétje, mégis úgy csinál minden résztvevő állam időről időre, mintha a Világ Legfontosabb Dolga lenne az, hogy hányadik helyen végeznek a dalversenyben.
Fut nálunk ez a cikksorozat most, hogy okos emberek szerint mi Európa. Nos, ha engem kérdeztek, számomra az Eurovízió Európa.
A Dalverseny egyrészről a lehető legtágabban értelmezi Európa fogalmát, így részt vesznek rajta a kaukázusi államok, Oroszország, Izrael ugyanúgy, mint a szűkebben vett Európa államai. Másrészről egyáltalán nem az amerikai mintájú profitorientált popiparon van benne a hangsúly, hanem azon az őrületen, amit évről évre képesek produkálni az egyes országok, párosítva mindezt olyan politikai aknamunkával, ami leginkább az európai diplomácia nagy korszakára, a tizenkilencedik századra emlékeztet.
Mert hát igen: az Eurovízió leginkább az Amerikában őshonos iparosított popzene-kultúra szemüvegével nézve tűnik teljesen értékelhetetlennek, hiszen a legritkább esetben (például az ABBA vagy Céline Dion esetében) fordul elő az, hogy a verseny indulói, mi több, győztesei világra szóló karriert futnának be, sőt, ha őszinték vagyunk, az is ritka, hogy egy-egy eurovíziós dalt évekkel később lejátszanának az európai rádiók.
Mégis: a versenyt évente nagyjából 200 millió néző követi szerte a világon, amivel simán előzik például a Super Bowl nézettségét. A műsorra a legnézettebb nem-sporteseményként szoktak hivatkozni, és csak hogy perspektívába helyezzük a dolgot: a 2009-es EP-választásokon például 170 millió ember szavazott. (Persze az összevetés fals, hiszen Eurovíziót nem csak EU-s országokban nézik, hanem például Oroszországban, Norvégiában vagy Ausztráliában, sőt, manapság már az USA-ban is.)
A dalversenyt éppen azért nem értik a tengeren túl, amiért a focit sem: az Eurovízió ugyanis legalább annyira szól a politikáról, mint a zenéről.
A drámai daloktól a botrányosan szar giccsparádéig terjedő produkciók hullámzó minősége tulajdonképpen másodlagos: ahogy arra már sokszor rámutattak, térképen jól kirajzolható szavazói blokkok vannak országok között, miközben minden évre jut legalább egy, de inkább több politikai botrány.
Ilyen volt például, mikor az izraeli induló, a transznemű Dana International nyert 1998-ban, vagy amikor 2013-ban a finn induló a produkcióban előadott leszbikus csókkal tiltakozott a melegházasság finnországi tilalma ellen. Apropó Izrael: az arab országok is részt vehetnének a versenyben, de éppen Izrael miatt nem teszik ezt; amikor 1978-ban az izraeli dal nyert, a jordán tévé be sem mutatta a produkciót, és a második helyezettet hozta ki győztesnek.
De híres eset volt az 1968-as is, amikor a híres Cliff Richarddal szemben a spanyol győzelmet maga Franco tábornok biztosította be azzal, hogy lefizette a zsűrit.
Volt aztán rendkívül emlékezetes dal az euróövezet válságáról egy montenegrói előadóművésztől, egy termékelhelyezés miatt cenzúrázott dal a Facebookról San Marinóból, illetve itt bukkant fel a kétezres évek legjobb dala, az ukrán drag queen, Verka Serduchka által előadott Dancing Lasha Tumbai, amelynek refrénjét sokan úgy értették: Russia goodbye! Mutatom:
Oroszország egyébként gyakran kapja az ívet az indulóktól: 2016-ban a történelmi példán keresztül tulajdonképpen a Krím-félsziget elcsatolásáról éneklő Jamala nyert, majd a következő évben az orosz indulót nem engedték be a dalversenyt rendező Kijevbe. 2009-ben pedig a moszkvai rendezésű versenyről tiltották ki a grúziai indulót, aki a We Don’t Wanna Put In című dallal utalgatott az orosz elnöknek.
Idén eddig a Franciaországban induló transznemű bevándorló, illetve az Olaszország által kiküldött egyiptomi származású versenyző tartja lázban az európai szélsőjobboldalt, és mindannyian emlékezhetünk, micsoda felfordulást okozott, amikor pár éve Conchita Wurst nyerte a versenyt: a magyar jobboldal képzeletét annyira megragadta a szakállas nőnek öltözött férfi, hogy a mai napig gyakran eszükbe jut.
Milyen dalok szoktak nyerni?
A dalversenyre minden ország máshogy választja ki az indulóit, de elég sok helyen külön műsorban döntenek erről. Magyarországon ez sokáig eléggé össze-vissza volt, és nem az emberek, hanem általában a köztévé zsűrije döntött az indulókról, 2012 óta azonban létezik A Dal című műsor, ahol a szakértő zsűri szavazatai mellett a műsor nézői döntenek a továbbjutókról.
Ez így helyes, hiszen valójában marha nehéz dolga lenne egy zsűrinek kiválasztania egy dalt a versenyre (mint azt a korábbi évek magyar indulói bizonyítják), hiszen rengeteg szempontnak kéne megfelelni: akkor már tényleg okosabb és legitimebb dolog rábízni ezt az európai versenyen is szavazó pár százezer magyarra.
Szokás beszélni arról, hogy vannak „eurovíziós dalok”, ami alatt általában a nagyívű, dívák által elénekelt drámai nótákat szokták érteni, de semmi sem garantálja, hogy egy ilyen dal megnyerheti a versenyt.
Sőt: éppen a kategória létezése adja, hogy legalább 10-15 ilyen jellegű induló lesz minden versenyen; ráadásul az utóbbi években kevésszer nyert ilyen dal.
Mi akkor a siker titka? Biztos receptet persze lehetetlen adni, de az elmúlt tíz év győzteseit átfutva rögtön világos, hogy mindamellett, hogy kell egy alapvetően megjegyezhető dal, van pár olyan vonás, amit ki lehet emelni.
Az elmúlt tíz évben például konkrétan egy zenekar sem nyert, és előtte is leginkább a finn metálzenekarra, a Lordira emlékezhetünk, akik pedig azért nyertek, mert egy Eurovízión szokatlan műfajt (vagy annak paródiáját) hoztak vicces jelmezbe beöltözve. Szólóelőadóval, vagy duettel érdemes tehát próbálkozni.
Ami pedig a Lordinak a vicces jelmez, az a német Lenának a béna kiejtés, ahogy angolul énekel, vagy a svéd Loreennek a kortárs tánc, Måns Zelmerlöwnek a profin kitalált vizuál, esetleg Conchita Wurstnak ez az egész szakállas nő-dolog.
A lényeg az, hogy a produkcióban kell valami plusz elem, ami emlékezetessé teszi a dalt.
1999 óta bármilyen nyelvű dalt jelölhet bármilyen ország, ez pedig azt eredményezi, hogy a dalok többsége angolul van, ennek megfelelően többnyire angol nyelvű dalok nyernek. Az elmúlt tíz évben az egyetlen kivétel a portugál Salvador Sobral 2017-es győztes dala, az Amar pelos dois volt.
Ki lenne tehát a legesélyesebb induló Magyarországról?
Eljött hát a pillanat, hogy sorra vegyük a nyolc magyar indulót a fenti szempontok alapján: kit küldjünk ki a dalfesztiválra?
1. Acoustic Planet: Nyári zápor
A nézők és a zsűri is kifejezetten szerette ezt a dalt, azonban egyrészről zenekar adja elő, másrészről magyarul van, harmadrészt semmi, de semmi plusz vizuális vagy egyéb elem nincs benne egyelőre, szóval nem biztos, hogy a legjobb jelölt.
2. Fatal Error: Kulcs
Ismét egy zenekar, ráadásul rock, vagy metál: a végső győzelemre manapság ritkán esélyes műfaj, magyar szöveggel. Tavaly is ilyesmi dalt küldött Magyarország, az AWS bejutott a döntőbe, ott pedig a huszonegyedik helyet csípte el a huszonhat versenydal között.
3. Nagy Bogi: Holnap
Ez a dal a felnövésről szól, ez pedig kapott egy szép vizuális elemet is: a gyűrűn felhúzott énekesnő szoknyájára vetítenek képeket, amelyek szépen lassan eltűnnek onnan a dal alatt, ez legalább valami.
4. Oláh Gergő: Hozzád bújnék
Oláh Gergő dala a Nagy Témájú Dalok közé tartozik, az árva gyerekek helyzetére akarja felhívni a figyelmet. A cél szép, a megvalósítás borzalmasan szájbarágós és tök unalmas, egyedül az menti meg, hogy Oláh Gergő mindent belead.
5. Pápai Joci: Az én apám
Pápai Joci az Origo című dallal a 2017-es dalverseny magyar indulója volt, és elég szépen teljesített, a nyolcadik helyre futott be. Volt benne egy jó refrén, egy jó hegedűbetét és rapbetét is, ami mindenképpen nagyot dobott rajta. Mostani dala talán az egyik legszebb a mezőnyben, szerintem kevésbé nyerő eurovíziós szempontból, de elég autentikusan adja elő.
6. Szekér Gergő: Madár repülj
Folkos elemekkel építkező, néhol giccsbe átcsapó dal rapbetéttel, ha angolul lenne, akkor simán lenne esélye némi figyelemre a versenyen, de így is a döntő mezőnyének egyik ígéretes darabja.
7. The Middletonz: Roses
Talán ez az egyetlen dal, ami a legtöbb szempontból ideálisnak tűnik: angolul van, duó adja elő, vizuális elemeiben pedig megvan az az idiótaság (rózsás cicaruhás táncosnők, ilyesmi), ami eladható a dalfesztiválon. A duó egyik tagja, Kállay-Saunders András már volt is a dalversenyen, az ötödik helyen futott be 2014-ben a döntőben a Running című dallal.
8. Vavra Bence: Szótlanság
Szép éneklés, korrekt popdal, van megjegyezhető koreográfia is, de egy tucat ilyesmi szokott lenni a dalfesztiválon, ráadásul angolul. De ki tudja?
Ti kit küldenétek ki az Eurovíziós Dalfesztiválra? Szavazzatok!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
