Ha elhisszük, hogy legyőztük az Iszlám Államot, ők győznek

Az Iszlám Állam vezetőinek stratégiájában a terület elvesztése nem a vég, de még csak nem is feltétlenül a vég kezdete: lehet, hogy csak a kezdeti időszak vége. Még azt sem tudjuk pontosan, mennyi emberük maradt Irakban és Szíriában, a polgárháború okai pedig továbbra is megoldatlanok, így hiába jelenti be Trump az ISIS legyőzését, nem lehet felhőtlenül örülni.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Donald Trump amerikai elnök napokon belül bejelentheti az Iszlám Állam végleges legyőzését. A terrorszervezet ellen felálló, mára 79 tagot számláló koalíció 2014 óta igyekszik visszaszorítani és megsemmisíteni a csoportot, eredményesen: mára a dzsihádisták ellenőrzése alatt álló terület 99 százalékát sikerült felszabadítani. Ez egy hatalmas siker, amit okkal ünnepelhet a nemzetközi közösség.

Miután azonban kiünnepeltük magunkat, másnap ideje kijózanodnunk. Az Iszlám Állam ugyan területbirtokló, az államiság egyes jegyeit magán hordozó szervezetként eltűnt Szíria és Irak térképéről, terroristahálózatként azonban tovább él. A dzsihádisták láthatósága ugyan csökkent, de továbbra is komoly veszélyt jelentenek a nemzetközi békére és biztonságra, különösen az alábbi öt okból kifolyólag.

1. Az Iszlám Állam évek óta készül erre a helyzetre

Az Iszlám Állam korunk egyik, ha nem a legnagyobb innovációs képességgel és stratégiai éleslátással rendelkező terrorista szervezete. 2014-ben a nyugati vezetésű koalíció beavatkozása nem lépte őket meglepetésként, sőt: még provokálták is a nyugatot újságírók kivégzésével. Abu Bakr al-Bagdádi tudta, hogy meg fogjuk támadni, akarta, hogy megtámadjuk, és tudta, hogy hosszú ideig tartani tudja az állásait. Kis előrelátással már egy-két éve azt is lehetett sejteni, hogy a végső ütközetre a szíriai-iraki határvidék melyik részén kerül sor.

A szervezet visszarendeződött abba a struktúrába, amelyben a 2000-es évek második felében, Irakban működött. Ebben kényelmesen túl tud élni, és kisebb-nagyobb merényletek végrehajtásával felszínen maradni. Ugyan kb. egymilliárd dolláros költségvetése kevesebb, mint egytizedére csökkent, ez továbbra is elég kisebb akciók levezénylésére. Egyes hírek szerint ráadásul a dzsihádisták elkezdték „kiszervezni” a merényleteket, vagyis lefizetnek másokat, hogy robbantsák fel ezt vagy azt a célpontot.

Az Iszlám Állam médiagépezete már 2018-ban átállt a kalifátus elvesztésére, a nosztalgia fenntartására, és a 2017 végi mélyponthoz képest stabilizálódott a propagandaanyagok kibocsátásának szintje is.

2. Rengeteg emberről fogalmunk sincs, hogy hol tartózkodik

Nagyon sokatmondó, hogy nem tudunk konkrét számokat mondani az Iszlám Államhoz tartozó egyének pontos számáról. Ugyan az utolsó négyzetkilométereken alig maradt párszáz harcos, ez csak a jéghegy csúcsa. Életszakaszának korábbi szakaszában a szervezethez amerikai becslések szerint körülbelül százezer ember tartozott Irakban és Szíriában (harcosokkal, szakácsokkal, logisztikai emberekkel, stb. együtt), de még tavaly augusztusban is 20-30 ezer főről beszéltek. Ezen emberek jó részéről fogalmunk sincs, hogy életben vannak-e.

A szíriai polgárháborúban részt vevő körülbelül negyvenezer külföldi harcosból is kb. nyolcezer emberről tudunk biztosan, hogy hazatért, a többiekről csak becsléseink vannak. A tudatlanság köde nem csak a médiát, de az amerikai ügynökségeket is átfedi, mindegyikük más adatokat jelent a kormányzatnak.

Ez az állapot önmagában is óvatosságra kell, hogy intsen minket. Természetesen polgárháborús körülmények között, gyenge vagy bukott államok területén pontos adatok hiánya általános jelenség, ezért a számok hiánya nem összeesküvést vagy szándékos titkolózásra utal. Annyit viszont biztosan jelent, hogy

a Tigris és az Eufrátesz-folyó mentén, délnyugat Szíriában és Irakban az ún. vitatott területeken vállalnak magukra támadásokat. Ezért nem szabad túlzott magabiztossággal legyőzöttnek nyilvánítanunk a szervezetet.

3. Az okok velük megmaradnak

A terrorizmus jelensége sosem önmagában jelenik meg, hanem politikai, gazdasági, társadalmi problémák következményeként. Ezek a problémák Irakban és Szíriában közismertek: a szunnita lakosságot ért sérelmek, a klímaváltozás, a fiatalok gazdasági kihívásai, a két ország intézményi gyengesége, a bagdadi és damaszkuszi kormány legitimációjának hiánya, az etnikai-vallási különbségek kiéleződése mind-mind hozzájárult Abu Bakr al-Bagdádi szervezetének megerősödéséhez.

Ezek az okok a polgárháborúval nem tűntek el, hanem kifejezetten mélyültek, ami miatt az Iszlám Állam (vagy egy hasonló logikán működő, de más elnevezésű szervezet) számára továbbra is megmarad a lehetőség az újraerősödésre. Az egyetlen radikális változás, ami a 2014 előtti időszakhoz képest történt, az a polgárháború következtében történő „kifáradás” és kiábrándultság, ami csökkenti annak a lehetőségét, hogy tömegek ragadjanak fegyvert a következő pillanatban egy radikális szónok hatására. E jelenség léte és erőssége azonban nehezen vizsgálható, nehezen bizonyítható, így erre kár a reményünket alapozni.

4. A következmények velünk maradnak

Ahogy az Iszlám Állam sikerének okai, úgy következményei is sok ideig velünk maradnak még. A dzsihádisták tudták, hogy el fogják veszíteni területük nagy részét, ezért mindent megtettek, hogy azokra az élet még sokáig ne térhessen vissza a rendes kerékvágásba. A hűtőberendezéseket felrobbantották, a közterületeket, közintézményeket és magánépületeket is aknásították, az uralmuk alatt akár évekig élő lakosságot (különösen a fiatalokat) igyekeztek ideológiailag átnevelni.

Ugyan a károk kezelése már megindult, a fenti következmények évtizedekig fogja éreztetni hatását a szíriai és iraki társadalomra. Eddig huszonötezer aknát sikerült összeszedni Szíriában, de ha figyelembe vesszük, hogy Irakban még az 1988-ban lezárult iraki-iráni háború aknáit sem sikerült teljesen eltakarítani (ahogy Boszniából sem a délszláv háborúk nyomait), láthatjuk, hogy

Mindezek mellett a traumák feldolgozásához szükséges társadalmi párbeszéd és megbékélés sem indult meg érdemben, és kérdéses, hogy el fog-e tudni indulni a közeljövőben.

5. A mag meggyengült, a globális hálózat tovább él

Az Iszlám Állam mindig is két egymáshoz kapcsolódó, de alapvetően eltérő entitásként működött: a szíriai és iraki magszervezetként és a globális hálózatként. A jelenlegi harcok csak a magszervezet legyőzését vonja maga után, utóbbi azonban él és virul: Afganisztánban, Egyiptomban, Dél-Ázsiában vagy Közép-Afrikában továbbra is meghatározó szereplője a helyi viszonyoknak. A hálózaton belül ráadásul az erőforrások átcsoportosítása már megindult: amerikai források szerint a magszervezet elsősorban Egyiptomba helyezett át fegyveres támadásokhoz használható eszközöket.  Lehet, hogy

Mindezek miatt látható, hogy az Iszlám Államnak azzal tesszük a legnagyobb szívességet, ha most elhisszük, hogy legyőztük őket, és nem foglalkozunk velük. A szervezet jelenlegi állapotában a nemzetközi érdeklődés hiánya hatalmas segítség ahhoz, hogy képes maradjon megmaradni és terjeszkedni. Különösen igaz ez a közel-keleti kontextusban, ahol a tapasztalat azt mutatja, hogy mindig lesz olyan szereplő, akinek érdeke félrenézni, ha a dzsihádisták visszatérnek. Ne hagyjuk, hogy ez megtörténjen.

A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója, a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédje. Olvass még tőle cikkeket az Azonnalin!

FOTÓ: Azonnali-montázs