A rettenetes istenek megalkotójának egyre több magyar híve van

A rendszerváltásig alig jelenhetett meg Magyarországon, mára mégis rendkívül aktív rajongótábora van hazánkban is a horror egyik atyjának, H. P. Lovecraftnek. Mi a vonzereje az ember jelentéktelenségét hangsúlyozó kozmikus horror megalkotójának, és mire készülnek idén a szerző hazai hívei? Könyves Kálmán utánajárt.

H. P. Lovecraft nevét valószínűleg még az is hallotta, aki nem ásta bele magát nagyon a műveibe.

aki manapság már annyira beleivódott a populáris kultúrába, hogy plüssök formájában is találkozhatunk vele.

A nagyjából száz évvel ezelőtt alkotó, tulajdonképpen műfajteremtő szerző a direkt kimondhatatlan nevű Cthulhun túllépve is komoly nyomot hagyott a popkultúrán, mostanában sokat vitatott öröksége folyamatosan inspirálja az alkotókat: évente új antológiák, regények, képregények, videójátékok, szerepjátékok, filmek és társasjátékok reflektálnak az életműre, amit ráadásul a mai napig kutatnak: mind a műveket, mind pedig a szerző életét.

talán csak J. R. R. Tolkiennak, A Gyűrűk Ura szerzőjének van hasonló bázisa itthon.

Az elmúlt években azonban egyre nagyobb a hazai mozgolódás is a kultikus-klasszikus horrorszerző, H. P. Lovecraft öröksége körül. Először két fanzin is elindult 2016 elején, az Azilum és a The Black Aether, mára pedig van például tematikus webshop, de ami még fontosabb: egy egyesület is, a nemzetközi Lovecraft-szcénában is ismert és jegyzett Magyar H. P. Lovecraft Társaság, amely komoly tervekkel készül idénre.

Kozmikus horror, avagy az ember porszem az univerzumban

Arról már ejtettünk szót az Azonnali hasábjain, hogy mi a horror vonzereje: miért szeretünk rettegni? Akkor Dr. Szabó István Zoltán, a Szegedi Egyetem Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének óraadója, a Próza Nostra blog főszerkesztője, illetve Lovecraft-társaság egyik alapítója elmondta: azért is szeretjük a horrort, mert kontrollált, veszélytelen körülmények között félhetünk.

Abban a cikkben csak kicsit mentünk bele abba, hogy külön alzsánerekre bontsuk a horrort, hiszen ez a feladat önmagában megérne egy cikksorozatot, mindenesetre Lovecraft kapcsán érdemes kiemelni, hogy a horror területe sokkal mélyebb a kaszabolós-gyilkosos nyári filmecskéknél, és

Ahogy azt Veres Attila, a weird egyik – ráadásul népszerű – hazai képviselője összefoglalta: a weird a lappangó bizonytalanságot írja le és teszi láthatóvá; a horror pedig az ezzel történő véres konfrontációt mutatja meg.

Lovecraft műveiben általában valami iszonyú, ősi rettenettel találkozunk, amit annyira nem tud megérteni, felfogni és leírni az azzal találkozó ember, hogy az esetek egy jelentős százalékában megőrül, vagy legalábbis súlyos traumát szenved. Ez a rettenet gyakran a mindennapokba költözik be szépen lassan, fokozatosan; vagy teljesen váratlan formában, például egy döbbenetes színként jelenik meg.

A történeteken keresztül pedig egyfajta filozófiát is átad a szerző, amelynek az a lényege, hogy az emberiség nem a dolgok alakítója, nem ura a történelemnek vagy a kozmosznak; abban csupán apró porszemek vagyunk, akikkel senki sem törődik.

Vagy ahogy Tomasics József, a Black Aether magazin és a Lovecraft-társaság alapítója fogalmaz:

Molnár András, a horrorirodalommal foglalkozó Zothique blog gazdája szerint Lovecraft azért is vonzó, mert leírásaiban rengeteg helyet hagy a képzeletnek; nem fejtett ki mindent részletesen: az ember nem tud nem azon gondolkozni, hogy milyen is lehet a leírhatatlan rettenet.

Az első megosztott univerzum

Életében nem sokat tapasztalhatott meg Lovecraft a műveit azóta körülölelő rajongásból, de ettől függetlenül sok kortársát megfogta annyira az általa csupán finoman körvonalazott, nagyjából összefüggő rémisztő mitológia, hogy

Lovecraft az írótársaival szórakozva összedobta egy fiktív mítoszkör vázlatát, amivel neki semmi extra célja nem volt, viszont ezek a mitikus elemek kiváló teret adtak a továbbgondolásra.

A mitológia egyes elemei elkezdtek felbukkanni más szerzők műveiben, először olyanokéban, akiket Lovecraft ismert és akikkel levelezett, aztán a következő évtizedekben egyre többen fordultak felé, és még ma is folyamatosan jelennek meg a művek, amelyek utalnak a mítoszra, bővítik, vagy éppen újraértelmezik azt.

Az utóbbi években főleg ez a vonal erősödött fel, miután a tízes évek elején komoly vita indult meg Lovecraft rasszista és xenofób nézeteiről, ennek nyomán pedig szép számmal jelentek meg olyan regények, amelyek más perspektívába helyezik azokat a toposzokat, amelyeket Lovecraft használ. Ilyen volt Victor LaValle Fekete Tom balladája (Fumax, 2018) című kisregénye Kij Johnsontól a Vellitt Boe álom-utazása (Fumax, 2018), vagy Matt Ruff Lovecraft földjén című könyve, ami idén jelenik meg magyarul az Agave Könyveknél.

De még N. K. Jemisin, a Hugo-díjat zsinórban háromszor elnyerő fantasztikus író is egy Lovecraft világaira reagáló trilógián dolgozik most (amit ebben a novellában már felvillantott), annak ellenére, hogy interjúiból világos, hogy kifejezetten nem szereti a szerzőt a fent taglalt dolgok miatt. Lovecraft tehát még akkor is hat, alkot és gyarapít, ha valaki utálja.

Veres Attila szerint

Másrészről pedig szerinte Lovecraft ugyan weird szerző, de a modern weirdhez képest nem igazán szubverzív: van Jó és Rossz, van Nagy Iszonyatos Ismeretlen és az Ismerős Ember, ez pedig közérthető.

Aztán a semmiből  megjelent a magyar rajongótábor

Magyarul 1980-ban lehetett először Lovecraftet olvasni, méghozzá a Galaktika negyvenedik számában, majd még tíz évet és egy rendszerváltást kellett kibekkelni ahhoz, hogy írásai elkezdjenek rendesen megjelenni nyomtatásban. A kilencvenes években a fantasztikum kiadása eléggé vadnyugati állapotokat mutatott itthon, Lovecraft pedig azért is volt jó a kiadóknak, mert műveiért akkor már nem kellett jogdíjat fizetni. Végül összes munkája három nagy alakú kötetben, a Szukits gondozásában látott napvilágot, az utolsó kötet 2001-ben jelent meg.

– meséli Tomasics József, és másfél évtizedig így is volt a dolog, amikor aztán alapított egy Facebook-csoportot a hazai rajongóknak. Ebből a csoportból aztán több alapvetően amatőr, hobbiból készülő, de idénre egyre komolyabb alakot öltő kezdeményezés nőtte ki magát a szerző öröksége körül.

Amikor ő elkezdett a Lovecraft iránt rajongani, alig talált róla információkat a magyar interneten, és úgy gondolta, hogy másoknak is lehet igénye arra, hogy ne csak angolul tájékozódjanak. Ebből az ötletből nőtte ki magát először a Lovecrafttel foglalkozó online Black Aether 2015 végén, majd jelent meg 2016 elején először februárban, Somogyi Gábor szerkesztésében az Azilum, majd márciusban Tomasics József szerkesztésében a The Black Aether. Mindkét lap Lovecrafttel és tágabban vett örökségével foglalkozik; előbbiben szakmai tanulmányokkal és külföldi novellákkal, utóbbiban pedig hazai alkotók műveivel.

Ugyanebben az évben jelent meg a korábban a Black Aetherben is publikáló Veres Attila weird regénye, az Agave Könyvek által gondozott Odakint sötétebb, ami meglepetésszerűen lett az év fantasztikus sikerkönyve. A szerzőtől tavaly novelláskötet jelent meg Éjféli iskolák címmel hasonlóan hátborzongató történetekkel.

A Magyar H. P. Lovecraft Társaság tavalyi éve az útkeresésről szólt, de idénre már elég konkrét tervekkel készülnek: a friss Black Aether és Azilum magazinok mellett Lovecraftről szóló tanulmányokkal és előadásokkal készülnek, illetve olyan csomagot állítanak össze, amivel erre vállalkozó tanárok a közoktatásba is be tudják juttatni a szerzőt és az általa képviselt műfajt.

Ezen felül pedig komoly munkát fektetnek abba, hogy a Lovecraft iránt érdeklődőket részletes bevezető anyagok, interjúk, útmutatók és mélyebb tanulmányok várják magyarul. Itt van pár izgalmas projekt, ami segít eligazodni az emberen túli rettenet világában:

+ Olvasnál valamit Lovecrafttől? Itt egy útmutató, hogyan kezdd!

+ Érdekel a szerző élete? Itt egy interaktív biográfia!

+ Itt megtudhatod, mivel készül idén a Black Aether és az Azilum!

+ Itt pedig megrendelheted kiadványokat, a két magazinon túl például Farkas Balázs Embertest című ingyenes novelláskötetét!

Olvasnál még weird irodalmat és horrort? Itt ajánlok pár remek könyvet! Könyves Kálmán többi ajánlójáért ide kell kattintani.