+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Brenner Koloman
2019. február 14. csütörtök, 08:00
Fontos, hogy jobban megismerje egymást Európa 1945 után szétszakított két fele. Eleve az biztosíthatja a 21. században a kiegyensúlyozott európai együttműködést, ha nem azonnal a sztereotípiák és történelmi sérelmek kerülnek elő. Brenner Koloman írása az Azonnali EU-ról szóló vitájában!

Az Azonnali – amelynek az európai belpolitika, a közép- és kelet-európai ügyek mindig is fontosak voltak és maradnak – az EP-választás előtt vitasorozatot indít „Mi Európa?“ címmel, ahova több neves magyarországi és magyar anyanyelvű közép-európai szerzőt hívunk meg. Most Brenner Koloman, a Jobbik német nemzetiségű országgyűlési képviselőjének írását közöljük.

 

Történelmi távlatból szemlélve Európa jelenlegi helyzetét és jövőjét, fontos látnunk a nagyobb összefüggéseket. Miután a bipoláris világrend 1989/1990 után megborult, a korábbi szociális piacgazdaság elvei a fejlett államokban is visszaszorulnak ellenségkép hiányában, a neoliberalizmus eszméi győzedelmeskednek. Amerika idővel azonban meggyengült, és mivel muszáj többet törődnie magával, Trump győz az elnökválasztáson. Európa is a gazdasági és politikai labilitás jegyeit mutatja, 2008 óta a gazdasági világválság (benne az eurózóna válságának) hatásait nem tudja kiheverni, és a menekült- és migránskérdés is teljesen nyilvánvalóvá tette a kontinens problémamegoldó-képességeinek hiányát.

 

Nem is csoda mindez, hiszen az Európai Unió hasonló fejlettségű államok gazdasági együttműködéseként indult, illetve a második világháború borzalmai utáni békevágy motiválta. Németország és Franciaország megbékélése és együttműködése jelenti a mai napig a működés zálogát, némi leegyszerűsítéssel. A brexit jelentette kihívást azért sem tudja orvosolni az EU, mert az okait sem hajlandó megérteni. A közép-kelet-európai csatlakozó tagok nem kaptak olyan nagylelkű felzárkóztató segélyt, mint például korábban Spanyolország, sőt, a mezőgazdasági termelés tekintetében (amely az EU-támogatások komoly részét teszik ki) is fennmaradt az új tagállamok negatív megkülönböztetése.

 

A déli és a közép-európai államoknak a neoliberális gazdaságpolitika nem hozta el azt a jólétet, amit ígért.

 

Nem csoda, hogy már az EU-s intézményekben is végre napirendre kerültek ezek az ellentétek Nyugat- és Kelet, Észak- és Dél között.

 

Hazánk ráadásul a legrosszabb időpontban csatlakozott az EU-hoz, a gazdaság részben a külföldi tőkétől, részben az EU-támogatásoktól függ nagyrészt, olcsó munkaerővel és „összeszerelő üzemként” azonban nem lehetünk versenyképesek.

 

A csatlakozási szándékunk a többi régiós országhoz hasonlóan arra épült, hogy konvergálunk a „fejlett Nyugathoz”. Ez az idealizált „Nyugat” azonban nem létezik (már).

 

Ennyit talán a diagnózis részhez, illetve egy szubjektív elem, amely a száraz fejtegetést lefordítja hétköznapi nyelvre: mint soproni születésű olyan ember, aki az osztrák tévéből korábban tudta meg, hogy mi történt Csernobilban, mint az ország nagyobbik fele, jól emlékszem a vasfüggöny időszakára. Az a fajta szabadság és mobilitás, amelyet megkaptunk az Európai Unióval, kétségtelenül nagy érték. Ugyanakkor, ha az akkori énemnek elmondom, hogy a soproniak majd átjárnak Ausztriába tankolni és olcsóbb és jobb minőségi élelmiszert venni, miközben a fizetéseink nem igazán egyenlítődtek ki, igencsak kinevetem.

 

Új európai narratíva kell arról, milyen közös európai értékek léteznek – ideértve a kereszténységet is –, hogy bebizonyítsuk az embereknek: nem csak az a fontos, hogy a roamingdíjakat megszüntettük...

 

Az újonnan kialakítandó valódi európai együttműködésben a centrumországokkal tisztázni kell, hogyan segítik a félperifériát és a perifériát anélkül, hogy egyoldalúan a nagyvállalatok érdekei és a globális kiszolgáltatottság érvényesülne. Az áruk, szolgáltatások és a tőke globális szabadpiacának az eszméje helyett a humánközpontú, a negyedik ipari forradalom (infokommunikációs forradalom, robotizáció stb.) élén haladó, a növekvő társadalmi egyenlőtlenséget a teljesítményelvet nem figyelmen kívül hagyva „kezelő” kontinensre van szükség. A tőke és a szabadkereskedelmi egyezmények érdekei helyett az emberi társadalmak érdekeit figyelembe vévő államok közösségére van szükség.

 

Az én Európám az emberközpontú világ, amelyben az emberek egyre jobban megismerkednek határon átnyúlóan a régiójukkal. Az új Európának azonban minél több területen, minél több embernek kell biztonságot is nyújtania. Az új EU-nak tehát elsősorban a határai védelmére, kül- és biztonságpolitikai és gazdasági együttműködésre (és nem az eddigi felemás, szinte félgyarmati rendszerre) kell erőit koncentrálnia.

 

Végezetül kiemelten fontos, hogy az EU-ra eddig jellemző elitizmus helyett valós európai közvéleményt és köztereket kell kialakítani, ahol az egyes nemzetállamok valós politikái és érvei jelennek meg. Az új kiegyezéshez az is szükséges, hogy jobban megismerje egymást Európa 1945 után szétszakított két fele. Eleve

 

az biztosíthatja a 21. században a kiegyensúlyozott európai együttműködést, ha nem azonnal a sztereotípiák és történelmi sérelmek kerülnek elő, ha konfliktus támad: itt utalnék a brit sajtó németellenes uszítására, amely a brexit egyik támasza volt,

 

de a német sajtóban a görögöket alázó cikkekre éppúgy, mint a legyelek kártérítést követelő fellépésére nemrég.

 

Az EU struktúráját a fent vázolt célokhoz kell igazítani, a döntéshozatalnak lényegesen átláthatóbbnak kell lennie. Tehát a kérdés nem az, hogy több, vagy kevesebb Európa kell-e, hanem hogy a közös ügyekben (biztonságpolitika, környezetvédelem, külpolitika, stb.) hogyan lehet jobban a kontinens érdekeit képviselni. Tehát

 

„befelé” kevesebb EU-ra, kifelé többre van szükség.

 

Összefoglalva: az én Európámban élők egyre többet tudnak kontinensünkről, a régióinkról, közös értékeinkről, záródik az olló a kontinens fejlettebb és fejletlenebb régiói között, konfliktusainkat pedig bölcsebben kezeljük, mint eddig.

 

A vitasorozat többi cikkét itt olvashatod el!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mi az egyes olasz pártok célja, álomeredménye a mostani választáson? Összefoglaltuk!

Mi kell ahhoz, hogy szavazzak? Egyáltalán: kire lehet szavazni? Gyorstalpaló bizonytalanoknak.

A dublini választókerületet meg is nyerhette a korábban esélytelen zöldpárt, országosan pedig a jobbközép örülhet.

Nem tudod még, kire szavazz? Az euandi2019 elmondja neked, miután kitöltötted. És ennél még sokkal, de sokkal többet is!

„Jó volna, ha egyszer hátszelem lenne a magyar sajtóban”: ha ilyen az ellenszél, akkor milyen lenne az igazi hátszél?

A hét kérdése

Eljött az igazság pillanata az Azonnalin: mondd meg nekünk, kire szavazol május 26-án!

Azért ide elnéznénk

A Pécsi Orgonaépítő Manufaktúrában május 31-én.

Frissiben kielemzi az EP-választási eredményeket Deutsch Tamás, Donáth Anna meg egy csomó politológus.

A MoMe hallgatói értelmezik újra a stílust mindenféle formában a plakáttól a webdesignig. Május 31-től.

A régió legjobbjait a Pécsi Borozó válogatta össze, június 15-én lehet megkóstolni őket.

A Piacok Napján, az Erzsébet tér, egy hatalmas közösségi piaccá változik, idén már 6. alkalommal, június 23-án.

Ezt is szerettétek

Hallottad, hogy lesz már megint valami választás, de azt már nem tudod, hogy pontosan miről meg minek meg mikor?

Vajon csak az etnikai alapú szavazást tudják elképzelni a székelyek? Az Azonnali Székelyföldön járt, és megkérdezte a járókelőket.

Volt, aki szerint a klímaváltozás ellen könnyebb tenni, hiszen ha meleg van, akkor nem kell kabátot venni, és kész. Videó!

Strache politikai pályájának ugyan vége, de ez nem jelenti azt, hogy a zeneit is fel kell adja. Mutatjuk a legjobb számait!

Twitter megosztás Google+ megosztás