+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szakács András
2019. február 13. szerda, 15:31
Több ezer civil tevékenykedik a politikában már most is országszerte. Az azonban nem igaz, hogy ők ne lennének politikusok: ez csak kommunikációs trükk. Aki változást, és ehhez hatalmat akar, az politikus: akkor is, ha nincs benne egy pártban sem. Ha valóban a politika és a „politikusság” morális és erkölcsi szintjét kívánják emelni ezek a „civilek”, akkor tagadás helyett pont, hogy felvállalniuk kellene azt, hogy ők is politikusok.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A magyar ellenzék az elmúlt években sokszor futott már neki saját megreformálásának civilekkel: a főpolgármesteri kampány eddigi hírei alapján ez idén se lesz másképp. Ez azonban semmilyen innovációt nem hordoz magában,

 

civil politikusok ugyanis évtizedek óta léteznek Magyarországon. Csak a fővárosból nehéz őket észrevenni.

 

2014-ben Magyarországon valójában 15 316 civil politikus szerzett mandátumot az önkormányzati választásokon. De a korábbi statisztikák is hasonló képet mutatnak: 2010-ben 15 147, 2006-ban 21 840, 2002-ben 28 264 független szerzett mandátumot. Ehhez képest például a 2010 óta verhetetlen Fidesz a 2014-es önkormányzati választáson mindössze 3233 mandátumot nyert el. Igaz, ezek a mandátumok súlyukat tekintve jelentősebbek, mivel nagyobb gazdasági és politikai súllyal bíró településeken, tehát a fővárosban, megyeszékhelyeken és nagyvárosokban nyerték el őket.

 

Kik is azok a civil politikusok, akiket még a Fidesz sem tud a nyers számokban utolérni?

 

Ha szigorúan akarjuk körülírni őket, akkor azok, akik önmagukat jelölik, még hallgatólagos támogatóként sincs mögöttük jelölő szervezet, azaz párt vagy egyesület. A megengedőbb értelmezés szerint pedig azok, akiket nem pártok jelölnek.

 

15 316-nál tehát még jóval több civil politikust is találhatunk Magyarországon. De vajon hol bujkál ez a több, mint 15 ezernyi mandátumot szerzett képviselő? Leginkább kistelepüléseken, ott, ahová a pártpolitika csak kevés sikerrel tudott eddig betörni. Ott, ahol még a jelenlegi szuperperszonalizált nemzetközi és országos politikánál is emberközpontúbb a politika. Ahol egy képviselő akár szó szerint ismerheti az összes választóját névről és arcról.

 

Ezeken a településeken azért lehet oly sok civil jelölt, mert nincs szükség a pártok anyagi és emberi erőforrásaira.

 

Minek vennék magukra a párttal járó kötöttségeket a jelöltek, ha egymaguk végig tudják kopogtatni és szórólapozni a kerületüket a kampány ideje alatt?

 

A kistelepüléseken önerőből lehetnek képviselők az állampolgárok.

 

De a magyarországi viszonyok között már közepes településen, például egy Mór méretű 14 ezer lakosú városban is lehet még pártoktól külön indulva is több cikluson át jelentős politikai tényezővé válni. Mint például 2006 és 2010 között a Mór Város Jövőjéért Egyesület amely szervezet , ami tizenhét helyből hatot szerzett meg, és a ciklusra még egy alpolgármestert is adott.

 

Igaz, itt az egyéni indulás helyett érdemesebb egyesületi formában indulni, összefogva így emberi és anyagi erőforrásokat. A közepes települések egyéni választókerületei ugyanis nagyobbak, és természetesen a szavazók is többen vannak. Ráadásul itt már a pártfüggetlen civilekkel szemben a pártok is meg-megjelennek jelentős emberi és pénzügyi erőforrásaikkal egy-egy pártos jelölt mögött a választások alkalmával. De ezt a versenyhátrányt az egyesületi formával még le lehet dolgozni helyi szinten egy önkormányzati választáson.

 

Nincs olyan, hogy egy civil jelölt nem politikus

 

Még a legfüggetlenebb, választásokon induló civilek is végső soron politikusok. A „politikusság” lényege és egyben végső célja ugyanis – hasonlóan a pártokhoz – a hatalom megszerzése és megtartása.

 

A hatalom – ami tulajdonképpen annak elérése, hogy mások még akaratuk ellenére is úgy cselekedjenek, ahogy mi akarjuk – pedig nem más, mint a változás elérésének legfőbb eszköze. Aki tehát változást akar, annak a hatalmat kell akarnia.

 

Így tehát ha egy civil változást akar, akkor hatalmat akar. Hatalomhoz pedig politikusok akarnak és tudnak hozzájutni politikai pozíciók megszerzésével, ami mellé aztán valamilyen mértékű hatalom is jár, amivel végül bizonyos mértékű változás érhető el.

 

Változást akaró nem-politikus civilek tehát nincsenek.

 

A „politikusság” tagadása azon civilek részéről, akik változást, ahhoz pedig hatalmat akarnak, mindössze egy politikai kommunikációs fogás.

 

Ezzel csak lerázni akarják magukról a politikusokhoz kapcsolódó negatív jelzőket és megelőzni az elutasító választói hozzáállást. Ezt pedig ezek a jelöltek a civilek-politikusok álellentétével akarják magyarázni.

 

Valójában a törésvonal nem a civilek és a politikusok, hanem a pártok és a civil egyesületek között húzódik, köszönhetően például az eltérő céljaiknak: hiszen

 

míg egy párt országos érdekeket próbál összefogni és becsatornázni, addig egy helyi civil szervezet akár a többi település kárára is politizálhat politikai következmények nélkül.

 

Erre példa a szemétégetők és atomhulladék tárolók elleni politikai fellépés. 

 

Ilyen esetben tulajdonképpen a településeken a projektek ellen szerveződő civil szervezetek más településekre próbálják tolni a problémát. Mindezt tehetik politikai kockázat nélkül, hiszen más település választópolgára nem büntetheti az egyesületet, ezt csak országos párt esetében tehetné. Mindeközben azonban mindkét szervezetben egyértelműen változást és így hatalmat akaró politikusok dolgoznak.

 

A „politikusság”, a politikusi viselkedés tehát pont egy közös pontja a civileknek és a pártoknak. Az a mondás, avagy narratíva tehát, hogy a civilek hozzák majd el a közélet megtisztulását a korrupt politikusok legyőzésével, hamis.

 

Ha valóban a politika és a „politikusság” morális és erkölcsi szintjét kívánják emelni, akkor tagadás helyett pont, hogy felvállalni kellene azt, hogy ők is politikusok. Csak ők jobb, erkölcsösebb és okosabb politikusok a korábbiaknál. Ezzel lehet elindítani a politika és a közélet megtisztulási folyamatát, nem pedig a politikusok egyenletből való kizárásával. 

 

A szerző politológus, többi cikkét az Azonnalin itt tudod elolvasni. Vitatkoznál vele? Itt találod a címet, amire válaszcikket küldhetsz!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Az osztrák sajtóhoz eljutott információk szerint az éttermeknek be kell zárniuk.

A jelenlegi válság más mint a többi, a megoldás pedig a hitelezés felpörgetése bankoknak nyújtott állami segítséggel. A Spiegel Carmen Reinharttal, a világbank alelnökével készített interjút.

Szemereyné Pataki Klaudia szerint Kecskemét gócponttá vált, azonban ezt semmilyen nyilvános adat nem tudja alátámasztani. Megkérdeztük a hivataltól, hogy mi alapján nyilvánították a várost gócponttá.

A szlovák minisztrelnök már csak arra vágyik, hogy kivezesse az országát a slamasztikából. Hétvégén Szlovákiában letesztelik a teljes lakoságot.

A fővárosi önkormányzat a Nagykörút komplex megújítását tervezi, ebbe lehet beleszólni.

A hét kérdése

Egy hét múlva véget ér az amerikai elnökválasztás. Te kinek örülnél, ki győzzön?

Azért ide elnéznénk

Az ELTE Illyés Sándor Szakkollégiuma ebben a hónapban a borderline és a narcisztikus személyiségzavaról tart előadást. Mindezt online november 3-án 18 órakor.

Könnyűzenei konferencia online és koncertek az A38-on. A szokásos három nap helyett ezúttal csak egy napon, november 4-én.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

Twitter megosztás Google+ megosztás