Most egy félig egyiptomi énekes ellen harcol az elitellenes olasz populizmus

Szerző: Techet Péter
2019.02.13. 19:01

Az „elit“ és a „nép“ harca Olaszországban a neves sanremói dalfesztivál kapcsán robbant ismét. Az idei győztes nem csupán félig egyiptomi, de elsősorban nem is a nézők, hanem a zenei újságírók, kritikusok szavazatainak köszönheti első helyét. Matteo Salvini belügyminiszter, a Lega elnöke természetesen e vitában is a „nép” mellé állt – jelentsen az bármit is.

Most egy félig egyiptomi énekes ellen harcol az elitellenes olasz populizmus

A sanremói fesztivál uralta az olasz közéletet az elmúlt egy hónapban – a franciákkal folytatott viták is csak a második helyen jöttek a hírekben, az ország a tévé előtt követte a neves zenei versenyt az északolasz kisvárosból.

Az idei versenyt igencsak beárnyékolta a kulturális elit és a Lega elnöke, Matteo Salvini belügyminiszter közötti ellenséges viszony.

Claudio Baglioni énekes-dalszerző, aki évek óta vezeti a fesztivált, már a fesztivál előtt többször is beszólt Salvininek. Baglioni szerint nem lehet lezárni az olasz határokat és kikötőket a menekültek előtt. Január elején, a fesztivál nyitásakor Baglioni azt mondta, hogy Salvini menekültpolitikája „szemfényvesztés”, mert „nem lehet a több millió menekülő ember kérdését úgy megoldani, hogy nem engedsz kikötni egy hajót tizenöt emberrel”.

A fesztivál vége se maradt politikai vita nélkül.

A győztes ugyanis egy félig egyiptomi fiú, Alessandro Mahmoud lett, aki már Milánóban született, de a győztes dalba, amelyben a gyerekkori szegénység témáját is feldolgozza, beépített néhány arab nyelvű sort.

Ő képviselheti amúgy majd Olaszországot az idei euróviziós dalversenyen Izraelben, ezzel a dallal:

A győztesről amúgy a nézők, a zenei újságírók és a zenekritikusok döntenek. A végeredményben a nézők szavazata ötven százalékkal számít be, az újságíróké harminccal, a kritikusoké pedig hússzal. És a végső szavazás

egy igazi összecsapássá vált az „elit“ és a „nép“ között. Miközben Mahmoud a nézők között alig több mint tíz százalékkal csak a harmadik helyen végzett, az újságírók és kritikusok annyira őt hozták ki elsőnek,

hogy végül tényleg ő nyerte meg Soldi című számával a fesztivált.

A nézők tetszését az I tuoi particolari című számával az Ultimo nevű fiatal énekes nyerte el. Ez az a dal, amelyik végül alulmaradt a versenyben:

A populista logika két hazugsága

És persze

egy jó populista politikus, mint amilyen Matteo Salvini is, mit csinál ilyenkor? Igen, kiáll a „nép“ mellett a csúnya „elit“ ellenében.

A populista logika eleve arról szól, hogy a korábbi szociális vagy egyéb ellentéteket a nép és az elit harcává fordítják át. Ami mögött persze rögtön két hazugság is áll – ezt amúgy Orbán Viktor kapcsán is jól láthatjuk.

Egyrészről nincs olyan, hogy egységes, osztatlan „nép”: a nép maga is politikailag, származásilag, de akár zenei ízlését tekintve is megosztott. Azaz amikor a populisták beszélnek a „népről“, valójában mindenkit kizárnának onnan, akik nem értenek velül egyet. Ez az érvelés Orbánnál is ismerős: aki nem fideszes, az nem is magyar, az nem is része a hazának, elvégre „a haza nem lehet ellenzékben”.

A másik nagy hazugság pedig ahhoz kapcsolódik, hogy a populista politikusok úgy tesznek, mintha nem maguk is az „elit” részei lennének.

Matteo Salvini belügyminiszter pártja, a Lega (egykori Lega Nord) több olasz tartományban és városban is már vagy három évtizede kormányon van, valamennyi Berlusconi-kormánynak a párt Rómában is tagja volt – azaz nagyon is régen és mélyen benne vannak ők az olasz politikai elitben. Az „elit“ alatt a populisták így ugyanúgy csak azokat értik, akik őket kritizálni merik.

A „nép“ tehát a populisták számára az, aki velük egyetért, mindenki más hazaáruló; az „elit” pedig az, aki nem ért velük együtt, azaz ők a hazaárulók.

Így lehet az, hogy Salvini magát a „néphez” sorolja, míg a győztes, félig egyiptomi énekes gyerek, aki egy milánói szegény családban nőtt fel, a szemében az „elitet” jelenti,

Berlusconi énekesként mondott véleményt, egy pap ördögöt űzne a fesztivál miatt

Salvini tehát twitteren üzente meg, hogy szerinte nem Mahmoudnak kellett volna győznie, a másik énekes, aki nézők szavazatait szerezte meg többségében, sokkal jobb volt:

„Mahmoud… Na… A legszebb olasz dal? Én az Ultimot választottam volna. És Te?”

A Lega pedig, amely az Öt Csillag irányította római kulturális minisztériumban az államtitkárt adja, rögtön támadásba is lendült, mondván: a különféle tehetségkutatókon ne legyen zsűri, ne újságírók és kritikusok, hanem csakis a „nép” dönthessen a győztesről.

Közben egy katolikus pap, Don Aldo Buonaiuto is jelentkezett a kritikájával: neki nem a győztes származásával, hanem az egyik műsorvezető, Virginia Raffaele egyik magánszámával volt gondja. A római komikus ebben a számban, aminek végén mint egy megakadt lemez énekelt visszafele egy olasz dalt, ötször mondta ki a Sátán nevét, ami a katolikus pap szerint ördögűzés után kiált. Azonnal megszólalt Matteo Salvini is, aki érti Don Buonaiuto aggodalmát: a legás belügyminiszter szerint a sátánizmus gyakoribb a való életben, mint azt sokan gondolnák.

A fesztivált övező vitákban megszólalt Silvio Berlusconi is, aki eleve dalszerzői és énekesi minőségében mondta azt tegnapelőtt a saját tévéjén, a Mediaseten, hogy neki nem politikailag volt gondja az idei győztessel, hanem szerinte az összes többi dal is „mind szemét volt”.

És most dönts te! Neked az zsűri által első helyre kihozott Soldi című szám vagy a nézők által jobban kedvelt I tuoi particolari című tetszik jobban?

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek