Ideje leszokni a palackos ásványvízről, elsőként az önkormányzatoknak!

Már két generáció hiszi, hogy a csapvíz nem ivásra, hanem maximum csak fürdésre való. A palackozott ásványvízzel viszont szennyezzük a környezetet. Járjanak elöl az önkormányzatok a jó példával!

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Sokan megállapították már, hogy önző kényelmünk és szükségleteink azonnali kielégítésének hedonizmusa viszi a sír felé civilizációnkat.

Az államok és a nemzetközi szervezetek kényszerítő nyomása erősödik ugyan a nagyvállalatok felé, de ez nem pótolja az egyéni megvilágosodást és a napi cselekvést a luxusfogyasztás ellenében a helyes irányba.

Tavaly a PLOS One tudományos lapban publikált egyik tanulmány szerint a vizsgált műanyagok közül az LPDE, vagyis a kis sűrűségű polietilén állítja elő a legtöbb gázt, és sajnos világszerte ebből kerül a legtöbb a szemétbe. Ez olcsó anyag, ilyenből készül például a zöldségeket védő hálós csomagolóanyag, a műanyag palackok és a játszótéren lévő játékok is.

A feleslegessé váló és kidobott műanyag elrondítja, beszennyezi a folyóvizeket és azok partjait, az erdőket, a közterületeket. Apró darabokra szakadva bekerül a táplálékláncba, és mérgező anyagok szivárognak belőle, még a globális felmelegedéshez is hozzájárulnak a bomlásukkor keletkező üvegházhatást okozó gázokkal.

Magyarországon évente csaknem 81 ezer tonna PET-palackot – több száz millió darabot – használunk, de sajnálatos módon ebből az óriási mennyiségű műanyaghulladékból mindössze pár tízezer tonnát hasznosítunk újra. Tehát

A legtöbb egyszer használatos, eldobható, vagy nem rendeltetésszerűen és rendszerszinten begyűjtött és újrahasznosított műanyag már előállítása pillanatában bűnös, nem kívánatos, sőt: életciklusa minden szakaszában terheli vagy veszélyezteti szervezetünket vagy a környezetünket. A polietilén-tereftalát (PET) egyik egészségkárosító bomlásterméke az antimon, amely szív-, tüdő-, gyomorpanaszok, mozgásszervi problémákat okoz. A szegény és tájékozatlan, vagy kényszerből PET palackkal fűtő családok folyamatosan rákkeltő gázokkal mérgezik magukat és közös légterünket.

Egyre több ásványvíz fogy, és ez baj

Az alapprobléma tehát nem magával az ásványvízzel van, hanem a göngyöleggel, a műanyag flakonokkal, de azért nem csak azzal…

Az Ásványvizek.hu szerint nyolcvanas években, de még a kilencvenes évek elején is az egy főre eső fogyasztás stabilan 3 liter/fő/év körül volt. 1993-ban kezdett a fogyasztás dinamikusan – évente 20-30 százalékkal – növekedni, és 2017-ben elérte az évi, fejenkénti 125 litert. A hazai ásványvízfogyasztás ezzel az értékkel az Európai Unión belül az első öt ország között van. A megváltozott fogyasztói szokások, az ásványvíz lobbi és a reklámipar tevékenysége ebben egyaránt szerepet játszott.

Nem meglepő módon a Magyar Ásványvíz, Gyümölcsé és Üdítőital Szövetség (MAGYÜSZ) a magyarországi alkoholmentes italgyártók szakmai érdekvédelmi szervezetének honlapján fellelhető anyagok nem az ásványvízfogyasztás árnyoldalára és a PET-hegyek termelésére vannak kihegyezve, bár volt 2017-ben tájékoztató kampányuk a szelektív hulladékgyűjtésről, és egyébként is foglalkoznak a kérdéssel.

Az egyik legnagyobb ásványvízgyártó cég képviselője nyilatkozott nemrégiben arról – a szerinte bizonyára nem aggasztó trendről –, hogy megváltozott a palackok méret szerinti kereslete: bár még mindig a 1,5 literes ásványvizek a legkelendőbbek, a piac egyre inkább a kisebb kiszerelések felé tolódik.

Míg tizenöt évvel ezelőtt alig-alig vásárolták ezt a kiszerelést – csupán 1 százalékot képviselt a teljes értékesítésből – ez a szám mostanra közel 40 százalékra nőtt. Ennek két oka lehet: egyrészt az, hogy a kisebb kiszerelést praktikusabb magunkkal vinni, bárhová is megyünk, másrészt sportoláshoz, mozgáshoz is inkább ezt vesszük magunkhoz. Használjunk és dobjunk el még több PET-palackot? No komment.

Pedig az ivóvíz éppen olyan jó

Ezzel szemben a lakossági ivóvízfogyasztás mennyiségi alakulása évtizedek óta csökkenő trendet mutat. Az évi 440 millió köbméter vízfogyasztás háromnegyede lakossági felhasználáshoz köthető. Az egy főre eső napi átlagos vízfogyasztás 90-100 liter, amelyből nyilvánvalóan elenyésző a szervezet folyadékpótlását szolgáló felhasználás. Annak ellenére van ez így, hogy a palackozott ásványvíz, illetve a csapvíz ára között 1000-szeres, vagyis két nagyságrendnyi különbség van. 

A Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) adatai szerint 2011-re az ország minden településén elérhetővé vált a vezetékes ivóvíz, amely mintegy 4,1 millió háztartást jelent, a fogyasztók 95 százalékát. Ezzel párhuzamosan hazai és EU forrásokból több tízmilliárd forintot költöttek el az elmúlt néhány évben ivóvízminőség-javító programokra. Az ivóvízszolgáltatók is elismerik, hogy a 3127 település 5 százalékán, mintegy százötven helyen lehetnek eseti és időszakos problémák a vízminőséggel (arzén, ammónium, nehézfémek, vezetékhálózat elavultsága, alkalmi tisztítása, karbantartása).

Ugyanakkor leírják: „A csapvizet rendszeresen ellenőrzik, minden szolgáltatónak törvényben előírt kötelezettsége hetente többször vízmintákat venni, azokat pedig akkreditált laboratóriumokban ellenőriztetni. A vizsgálatok eredményét dokumentálni kell és szakhatóságnak jelenteni. Az ellenőrzés 56 vizsgálati szempont szerint történik, mint például a víz lebegőanyag-tartalma, keménysége, PH-értéke, a vízben oldott szerves és szervetlen anyagok, mikroszennyezők, bakteriológiai paraméterek stb. Magyarország kiváló minőségű ivóvízkészlettel rendelkezik.”

Az egészséges, tiszta, és az emberi szervezet számára szükséges ásványi anyagokat általában és kellő mennyiségben tartalmazó ivóvíz tehát szinte mindenkinek rendelkezésére áll.

PET-mentes önkormányzatokat!

A döntően kistelepüléseket tömörítő Klímabarát Települések Szövetsége 2018 kora őszén egy fenntarthatósági konferencián kötelezte magát arra, hogy önkormányzataik polgármesteri hivatalát a jövőben PET-mentessé alakítják. Ezen fellelkesülve kezdeményeztem Bács-Kiskun Megye Közgyűlése felé egy hasonló lépést. A területi önkormányzat saját kötelezettségvállalásán túl felhívásában arra kérte a megye mind a 119 települését, hogy hivatalukban, intézményeikben és cégeikben is változtassanak vízfogyasztási gyakorlatukon.

A PET kiváltása akkor is lehetséges, ha az ásványvizet nem száműzzük (teljesen) a közintézményekből, de ehhez alternatív göngyölegre, például a jól bevált régi üvegpalackozásra, vagy más innovatív kiszerelésekre volna szükség. Mégis: általában a csapvizet tartjuk kézenfekvőbb és olcsóbb megoldásnak.

Ehhez újabb közterületi ivókutak kellenek, továbbá szükséges a közkifolyók és a tűzcsapok átalakítása, azok ellátása ivókút-fejekkel; az intézményekben ivóvíz-automatákat kell elhelyezni, ivókulacsokat, illetve ahol szükséges, szűrőkancsókat kell árusítani és használni. Mindenekelőtt azonban erősíteni kell a helyi önkormányzatok példamutatását, formálni kell a lakosság szemléletét: egy országosan összehangolt, de helyben, minden településre kiterjedően folytatott felvilágosító kampányt kell elindítani.

A szerző agrármérnök, térségfejlesztési menedzser, az LMP Országos Elnökségének tagja, Bács-Kiskun megye önkormányzati képviselője. Vitatkoznál vele? Ide küldd a cikket!